Altöttingben látható az a világhíres körkép (Jerusalem Panorama Kreuzigung Christi), amit Gebhard Fugel (1863-1939) müncheni festő 1902 és 1903 között festett kollégáival, és ami Jeruzsálemet ábrázolja Jézus Krisztus kereszten elszenvedett halálának pillanatában.
Ez a „különleges művészi forma, ami az építészetet, a festészetet és a színházi díszletet mágikus szintézisben egyesíti, a látogatókat időutazásra hívja meg. 2009 óta a panoráma élményét Moritz Fehr hanginstallációja gazdagítja”, áll a prospektusban. Az utóbbi mondat azt jelenti, hogy a látogatók nemcsak nézhetik a képeken Jézus szenvedéstörténetét, hanem művészi tolmácsolásban hallhatják is.
Mivel Pontius Pilátus attól tartott, hogy Jézus hívei esetleg tiltakozni fognak mesterük meggyilkolása ellen, vagy azok a zsidók, akik alig pár nappal azelőtt diadalüvöltéssel fogadták „királyukat” lázongani kezdenek, ezért katonákat rendelt ki a rend biztosítására. Mikor ezek látták, hogy nincs rájuk szükség, Krisztus halálának beálltakor elsőnek indultak vissza a városban található kaszárnyájukba. A képen a Golgotáról levezető úton tehát a legelöl a katonák haladnak, őket követi Cirenei Simon a fiaival.
Amikor a beszélő e jelenethez ér, ezt mondja: A katonáknak nem volt okuk a beavatkozásra, senki nem tiltakozott, senki nem akart Jézus védelmére kelni. „Csak a természet fordult ki a sarkaiból.” …. Pontosan úgy, ahogy napjainkban történik….
Emlékeztetőül néhány részlet Malachi Martin atya interjújából:
Hogy némileg világosabban lássuk a helyzetet, nézzük meg, mi történt Jézus kínszenvedései, a passió idején. Urunkat ellenségei késő éjszaka fogták el, és másnap délután 6 óráig tartották fogva, amikor hirtelen összeroskadt, és egy hangos kiáltással meghalt. Biztos vagyok benne, hogy ez idő alatt a Szűzanya vagy János evangélista nem mondtak ilyet, de abban is biztosak lehetünk, hogy a Jeruzsálembe gyűlt apostolok és tanítványok a helyüket nem találva járkáltak, és ezt mondogatták: „Ő tudja majd, amit kell. Isten be fog avatkozni. Az angyalok egy hadseregét küldi majd el, akik megszabadítják Őt. Valamit csak fog tenni!”
De maga tudja, Bernard, hogy Ő nem tett semmit. Feltartóztathatatlanul végigment mindenen egészen a sírba tételig. Krisztusnak meg kellett halnia, mielőtt feltámadt a sírból. Éppúgy, mint ahogy mivelünk is történik. Isten nem készül tenni semmit. Isten nem avatkozik be. Nem fog történni hirtelen változás, amelynek következtében minden újból rendben lesz, és olyan katolikus lesz, mint volt azelőtt. Bernard, soha többé nem lesz olyan, mint volt! Az Egyház soha többé nem áll vissza olyanná, mint amilyen volt! Az meghalt és elmúlt. Mi a sírba megyünk, mielőtt feltámadunk. …
Ma nem ismerünk rá a Katolikus Egyházra. Annyira széttépték darabokra, annyira megkínozták, kivéreztették, összeverték. Kell annyi hitünk legyen, mint Máriának, amikor azt mondta: „Igen, ez az én Jézusom.” És felment a Kálváriára, hogy lássa Őt meghalni. Az még előttünk van, hogy lássuk ezt a dolgot egészen meghalni. Sírba tenni! Látni fogjuk mindennek a kigúnyolását. Ez az, ami reánk vár. És ezt Jézus szemmel láthatóan akarja és megengedi. Temetkezés vár ránk, a katolikus eszmények fokozatos elhantolása mindenütt, mind a nyilvános, mind pedig a magánéletben.
Közülünk azok, akik még gyakorolják a katolikus hitet, egyszerűen csak a keresztjeiket fogják hordozni. Amíg csak meg nem halunk. És ez minden, ami elváratik tőlünk.



http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm