Szent Mihály útján

„Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” – (Efezusiak 6, 13)

Felvethető a kérdés, hogy mi az amit az eszme centrumaként, középpontjaként kell meghatároznunk. Már láthattunk olyan meghatározásokat, miszerint a nemzet, a nép vagy az emberek (akár az emberek akarata). Ezek a fogalmak mind helytállóak lehetnek, ha megfelelő differenciáltságot kapnak világnézetünkben.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy amikor egy közösség tévúton jár, letér a helyes ösvényről, akkor is az „ő” akaratát kellene kiszolgálnunk. Tehát szemléletünkben a szolgálatot nem ebben az értelemben kell felfogni.
A mi nézetünk és a világ jelen állása szerint szolgálatra, illetve még inkább a harcra hívó parancsot nem pusztán csak a nemzettől – hanem ennél magasabb szintről – kapjuk és azt (ebben a kontextusban) nem is pusztán a nemzetért hajtjuk végre. Hisszük, hogy ezek az utasítások magasabb legitimitásból fakadnak!

Így tehát a nép, a nemzet szolgálata nem lehet más, mint köztes cél a Sötétség erői ellen vívott harcunkban.
Azoknak, akik meghallották a kürt hívószavát ki kell tágítaniuk látóterüket! Fel kell ismerni: ez a küzdelem túlmutat népeken és nemzeteken, túlmutat a puszta földi léten. A harcnak az anyagi világban elért győzelem után sem szabad befejeződnie. Amíg a Sátán erői működnek a világban, addig a harcnak nincs vége!
Az írás elején felvetett, centrumra vonatkozó válasz nem lehet más, mint Isten. „Őt” kell minden tettünk középpontjába helyeznünk.
Harcunkhoz a politikai, szociális-társadalmi szféra csak színtér és eszköz lehet, mert a mi harcunk végső soron szellemi harc.
Nekünk pedig, ha Isten katonái akarunk lenni, a feladatunk nem más, minthogy kövessük az ő első harcosának példáját és Szent Mihály útján járjunk!

https://magyarnemzetiarcvonal.wordpress.com/