Zseniális! Több vallásos hip-hopot
lengyelül! Ha minden pap így közelítene a dolgokhoz, akkor a fiatalok
gyakrabban tűnnének fel a templomban, és jobban elmélyülne a hitük. Nem
vagyok hívő, de ez nem számít. Csodás szám. Üdvözlet és tisztelet az
atyának!
Ilyen
és ehhez hasonlóan lelkes hozzászólások olvashatók a lengyel Ks.
(ksiadz) Jakub, vagyis Jakub atya Szabadság (Wolnosc) című száma alatt a
legnagyobb online videomegosztó oldalon.
A
dalt a cikk írásakor már több mint 450 ezren látták, és a kommentek
szinte kivétel nélkül lelkesek. Sokan a koncertek időpontja után
érdeklődnek, megdöbbenésüknek és pozitív csalódásuknak adnak hangot, míg
mások kifejtik, hogy számos „hivatásos” rappert is megszégyenít a
fiatal wroclawi pap. Az említett szám szövege többek között arról szól,
mennyi szabadságot és lehetőséget ad az Isten, aki – idézve a refrént,
amit egy szerzetes énekel – a „királyok királya, az urak ura”.
Jakub
atya igazi médiajelenséggé vált Lengyelországban, cikkeket írtak róla
és rövid riportfilm is készült a tevékenységéről. Saját honlapja és
Facebook-oldala van, amit jelenleg több mint 16 ezren követnek, idén
október elején pedig 16 számot tartalmazó albumot jelentetett meg
Elhívás (Powolanie) címmel. A CD borítója tömör összefoglalóját adja a
Jakub Bartczakként született lelkipásztor kettős elhivatottságának: egy
kezet látunk, ami egyszerre fogja marokra a mikrofont és tart
rózsafüzért.
Nem
véletlenül csodálkoznak rá sokan az atya számait követő kommentekben a
magas minőségre, a fülbemászó dallamokra és a rafinált zenei alapokra.
Jakub atya ugyanis nemcsak hogy igazi profikkal dolgozik együtt, de maga
is a rap szerelmese volt kamaszként, éppen ezért csöppet sem áll
rosszul neki, amikor a klipekben ugyanolyan mozdulatokkal nyomatékosítja
a szövegeit, mintha Brooklyn és nem a lengyel Szilézia fővárosának
számító Wroclaw lett volna a szülőhelye.
 |
| Jakub atya a bő nadrágot reverendára cserélte, de a szövegírás ugyanúgy a szenvedélye maradt Fotó: Facebook |
Tizenkét éve még Mane művésznéven rappelt Wroclaw Biskupin nevű negyedében a helyi bandákban. Az akkori képekről egy kapucnis, baseballsapkát viselő suhanc néz vissza. Jakubot és bátyját az édesanyjuk kezdettől fogva támogatta hobbijukban, holott nem kifejezetten rajongott ezért a zenei műfajért. Ennek ellenére ő vette nekik az első mikrofont, és segített a korai demófelvételek rögzítésében is. Jakubnak szenvedélye volt a szövegírás, de ugyanilyen vehemenciával érdeklődött a hit kérdései iránt is. Egyik gyónása alkalmával a pap, aki nem láthatta öltözetét, csak a fiatal srác szavaival találkozott, megkérdezte tőle, hogy nem gondolkodott-e a papi hivatáson.
A
szavai töprengésre indították Mane-Jakubot, aki végül úgy döntött,
jelentkezik a szemináriumba. Nehezen talált rá a saját útjára, többek
között azért is, mert a hip-hop műfaj elkötelezettjeként mindennél
előbbre valónak tekintette a szabadságot. Mára viszont minden a helyére
került benne. A rappelés akkor tért vissza az életébe, amikor kitalálta,
a katekizmust néhány szám segítségével próbálja meg elmagyarázni a
hittanórákra járó gyerekeknek. Az első klip után azután csak nagyon
rövid időnek kellett eltelnie, hogy Jakub atya több ezer fős közönséget
biztasson a különféle egyházi kötődésű fesztiválokon: kezeket a magasba!
Persze
nem csak lelkes véleményekkel találkozni a jelenség kapcsán. Olyan
kommentelő is akad, aki állítása szerint sohasem gyónna egy ilyen
papnál. Vannak viszont olyan hitoktatók, akik már beépítették a
„Jakub-módszert” az iskolai hitoktatásban, mivel a tapasztalatok azt
mutatják, a gyerekek nagy örömmel jegyzik meg a katekizmus alapvetéseit,
ha rímekbe szedve, kórusban felelhetnek a tanár vagy a pap kérdéseire.
Egyelőre ő az egyetlen rappelő pap Lengyelországban, de nem az egyetlen
olyan egyházi ember, aki a populáris műfajok segítésével vagy szokatlan
produkcióval kívánja közelebb hozni a katolicizmust a ma emberéhez.
Ennek alátámasztására következzék zárásképpen egy különös felvétel:
mno.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése