mégse
tették, mert a földi bajokat nem Isten hiányaként, hanem Isten által
megengedett próbatételként fogták fel. Írásaikból tudjuk, hogy sokan
közülük olyan hitbeli kísértéseken mentek át, amelyeket mások nehezen
bírta volna ki.
Mária próbatételei nem valók másnak, a szenteké sem való másnak, de
egymásnak sem. Sőt, egyetlen ember keresztje sem cserélhető ki a
másikéra. Isten személyre szabja a formáját és a súlyát. Az Úr
mindenkit a neki való próbatételekkel formálja a végső találkozásra.
Van annyi földi próbatételünk, hogy már a felétől is kétségbe
eshetnénk. Mégis túl tudunk rajtuk lépni. A reményt nem annyira a
próbatétel, inkább a tespedés kezdi ki.
http://zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=740&sessid=Kjk0MTQyNTg2MTM1MjIwNDUxMTg2MDY1MzA5
Sánta János: Szégyellt és nem szégyellt bűneink
Az a normális dolog, ha szégyelljük hibáinkat, mert legalább titkon érezzük, hogy valami ideális szinthez mérten lemaradtunk.
Súlyosabb
eset, ha valaki már nem is röstelli bűneit, hanem nyíltan beszél róluk
fűnek-fának, sőt értéket kovácsol belőlük, és bizonyítani akarja, hogy
ez a jó. A rosszat annyira meg lehet szokni, hogy a végén azt hisszük,
az a jó, csak éppen az unalom és a fásultság jelzi állandóan, hogy
valami nem stimmel. Mert az igazi szeretetet nem lehet megunni, a
színlelt szeretetet igen.
Jézus beszél a Szentlélek elleni bűnökről. Ez
úgy is
megfogalmazható, hogy azzal vétünk a Szentlélek ellen, ha mindig
elnyomjuk magunkban a lelkiismeret jelzéseit. Aki szégyelli a bűneit,
„csak” a Fiú ellen vét, és még nincs veszve. Aki viszont nem szégyelli,
nehezebb helyzetben van, mert már majdnem körbeépítette magát saját
poklával. Isten adja, hogy sose érjen körbe.
http://zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=698&sessid=Kjc4MzQ4NzAxMTM0ODMyNjU0MDY4NTY3NDE4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése