Szépen hangzik a modern ember vágya, tudjunk minél többet. Tudás-alapú társadalomról beszélünk. Ez helyénvaló, de a tudás szeretet nélkül szárazzá, hűvössé, egymás idegenjeivé teszi az embereket. Aki tud valamit, az nem azonosul vele, hanem távolról néz rá. Meredeken hangzik, de igaz; leginkább az ördög tud mindent, hiszen látja Istent, és ismeri az ember erős és gyenge pontjait is. Szóval mindent tud, de semmit sem szeret.
Istenben az a csodálatos, hogy egyszerre tud és szeret. Három személlyé válik, az Atya a Fiúra a Szentlélekben néz, és viszont, de mégis, a szétesés legkisebb veszélye nélkül, mert a szeretet összetartja őket. Ilyennek kellene lenni nekünk is, és akkor belátnánk, a tudás nem száraz adathalmaz, hanem élő kapcsolat egymással. Amennyiben kívülről nézek valamit és valakit, annyiban ismerem, amennyiben azonosulok vele, annyiban szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése