„Egyszer
csak hallottam, hogy eszelősen üvöltök. Más foglyok is kiáltottak,
amint a 8 keresztény meghalt. Ránéztem a holttestekre. Mit hittek ezek
az emberek?! Mi lehetett nekik fontosabb az életüknél?! Azokban az
években ott a táborban sok keresztényt láttam meghalni. Egyikük sem
tagadta meg azt az Istent, aki a Mennyben van. Pedig csak annyit kellett
volna mondaniuk, hogy már nem hisznek Istenben, és akkor szabadon
engedték volna őket. Miért nem féltek ezek az emberek a haláltól? Az ő
hihetetlen hitük egy nagy kérdést hozott fel a szívembe: Mit láttak ezek
az emberek? Mi volt nekik – ami nekem nem volt?!” (Részlet Soon Ok Lee, egy Észak-Koreából menekült nő könyvéből)
A
nyilvános kivégzések mindennaposak, ráadásul a „vezér” 10.000 emberre
ráerőltetheti, hogy végignézzék a borzalmat, ezzel példát statuálva.Az
iskolákban a gyerekeket kikérdezik arról, hogy van-e a családban Biblia.
Egyszer egy gyerek bevallotta, hogy a nagymamájának van egy rejtegetett
Bibliája, aminek következtében az egész családot munkatáborba
hurcolták.
Ráadásul
a média mindezekről a dolgokról leginkább mélyen hallgat. A
zsidóüldözések idejéről sokan nyilatkoztak úgy, hogy nem sokat vettek
észre belőlük. Ezt hallva feltehetjük magukban a kérdést: hogy lehet ezt
a borzalmat nem észrevenni? Azonban most is ugyanez történik
Észak-Koreában. A legtöbb ember csak töredékéről hallott, egyesek
egyáltalán nem tudnak semmit mindazokról a dolgokról, amik ott folynak.
De
mi ne legyünk tétlenek! Hívjuk fel az emberek figyelmét minderre és
cselekedjünk! Közvetlenül nem sokat tudunk tenni, de imádkozzuk értük,
mint közbenjárók, és bízzunk Istenben, hogy cselekedni fog.
Forrás: http://www.ujremeny.hu/ Erdővidéki Baptista Gyülekezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése