Van két nap az esztendőben, amikor szembesülünk az idő múlásával: az egyik a vidám-ünneplős Szilveszter, a másik az el-elgondolkodtató-szomorú Halottak napja. Ezen a hétvégén is � amikor "exodus-modusba" vált az egész ország és benépesülnek a temetők, s gyertyák milliói vibrálva-lobogva hirdetik az örök élet reménységét � elemi erővel érezzük át az elmúlás tehetetlenségét, s az eddig megélt veszteségeink évről-évre csillapodó, de soha nem múló fájdalmát. Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról... többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz. Már csak ilyenek ezek a ködös, szívet-ostromló október-végek, november eleji napok! Nagy László írja: Nyakak, ha nem hajlottak másnak, megbicsaklanak a halálnak. (Frankó Mátyás)
Halottak napja táján hatalmas temetőjárás veszi kezdetét kis hazánkban. Ilyenkor a legtöbb ember felkeresi elhunyt szeretteinek sírját és emlékezik. De vajon hogyan? Reményteljesen vagy reménytelenül? Vigasztalanul vagy megvigasztalódva? Mi adhat vigaszt számunkra? A Biblia szerint egyértelműen a feltámadott Krisztusba vetett hitünk. Az, hogy tudjuk: Valaki visszajött a halálból, még pedig diadalmasan győzve fölötte. Jézus feltámadása ugyanis értünk történt. Egyfelől ez volt a pecsét az ő kereszthalálán (e nélkül csak egy értelmetlen szenvedés lett volna), másfelől megmutatta, hogy mi vár majd ránk a halál után. Az első keresztyének fantasztikusan átélték a feltámadás valóságát, beleragyogott az a mindennapjaikba. Nem voltak vigasztalhatatlanok, hanem erőt merítettek Jézus feltámadásából, mely az övéknek is záloga. Ha szomorú vagy ezekben a napokban, akkor vedd kezedbe a Bibliát és olvass vigasztaló igéket, igeszakaszokat belőle! S ha felmelengette szívedet az igei üzenet, akkor ne tartsd meg önmagadnak, hanem add át másoknak is. Mások is várják a vigaszt, és lehet, hogy az Úr általad akar másokat megvigasztalni. Ne késs átadni az örömüzenetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése