manduriai Debóra által

1995. augusztus 14-15. éjjel

Miközben imádkozom, nyitott szemmel a Szűzanya arcán elmélkedem, mely - hála gyakori látogatásainak - mélyen belém vésődött, és azt remélem, hogy most is eljön.

Már éppen le akarom oltani az éjjeliszekrényen álló lámpát, amikor megpillantom a szemem sarkából: már ott állt az ágyam mellett, és engem nézett megszokott, jóságos anyai tekintetével. Mennyi szépség sugárzik be­lőle! Az egész lényét betöltő fény a szemeiből árad, és a szívem legrejtettebb csücskét is beragyogja. Úgy szeret­nék egyszer Hozzá hasonlítani, legalább egy kicsit. Kit ne bűvölne el ez a megtestesült csoda?

A palástja napszínű, tejfehér a ruhája, aranyszínű a haja, és a szeme olyan zöld, akár a tenger: még soha nem láttam ilyen világosnak a haját és a szemét.

A haja ki van engedve és a lágy szellő, mely néha bele­kap, még jobban kiemeli finom vonásait. Egy kertben van (a szobám hirtelen eltűnik), és Istent dicsőítő him­nuszokat énekel.

Elkapok néhány szót: „Dicshimnuszokat zengve lép­jétek át az Ő Kapuit!”

Azután megnyílik az Ég, és mint amikor vihar után újra kisüt a nap, vakító fehér sugarak világítják meg a földet, és fogják körül a Szent Szűz alakját, mely ezáltal még ünnepélyesebbnek tűnik. Karjait és szemeit felemeli Atyja felé, akire egész életét bízta, majd lassan felemel­kedik, mintha ő is angyal volna, és szárnyak repítenék az Ég felé.

Az angyalok serege kíséri, és így énekelnek: Jöjj, lépj be a Te Urad Dicsőségébe, mert hittél!” Ezek az égi lé­nyek nagyon boldogok, mintha létezésük elérte volna célját. Ebben a pillanatban elfog a félelem, hogy egyedül maradok, és felkiáltok:

„Anyukám, hová mész? Vigyél magaddal! Mit csinálsz? Elhagyod a gyermeked? Anyu, anyu, anyu!”

Szűz Mária „Nem, kislányom, még csak most kezdő­dik anyai küldetésem! Azt kívánom, hogy elmélkedj raj­tam és mennybevételemen, azon a titkon, mely lehetővé tette, hogy nem csupán a lelkem, hanem egész testi va­lóm is az Égben lehet. Ebben a dicső testben láttatok ti is, valahányszor megjelentem, hogy velem együtt átélhessé­tek az Égbe való befogadásom örömét: a Szeretet megje­lenése ez a legkedvesebb gyermekei számára, (akik erre hívatottak), ők megláthatnak engem. Elmélkedj, elmél­kedj rajtam, és írj erről az élményről! Nem hagylak el, nem tehetem. Ne sírj, kicsim, mostanában túl sokat emészted magad! Nem, ne érezd magad egyedül: a te Anyukád mindig itt van melletted, épp dicső Mennybe­menetelének köszönhetően. Légy boldog, és hamarosan te is részesülsz a te Urad boldogságában!”

D. „Ó, Anyukám, mikor, mikor?”
Szűz Mária „Hamarosan, amint bevégezted földi kül­detésed. Ne félj: már nem sok idő van hátra, kevesebb, mint gondolnád. Ezért kell többszörösen szenvedned.”
D. „Akkor boldogan viselem a terheket, de vigyél ma­gaddal minél hamarabb!”
Szűz Mária „Jól van, kicsim.”
D. „Anyám, mit jelentenek ezek az olajkönnyek?”
Szűz Mária „Valamikor arra kértelek, tiszteljétek a könnyeimet és az Áldott Olajfa Anyját, mert azt akar­tam, hogy így hívjatok, és az Olaj Szentséges Szüzé­nek is, mert fel akarom kenni (meg akarom áldani) minden gyermekemet, hogy olyanok legyenek, akár egy virágos kert, melyet az Úrnak kínálok, ezért munkálkodom, és közben testi betegségeiteket is meggyógyítom az olajjal, melyet Fiam ajándékoz nektek.
Mind tanúim lesztek, de főleg ez a gyermek, aki annyi mindent kap tőlem, akibe az én anyai mellem táplálta a papi hivatást, és aki az én könnyeimben tisztult meg! Ő tudja, mit takarnak ezek a jelek! Ő tudja: itt az idő, hogy a föld megismerjen, mert az ismeret üdvözít! Mondd, hogy ne féljen, mert semmi, ami Tőlem indul, nem lehet vereséges, még ha a fájdalmas üldöztetések ezt sugallják is. A Szívem hamarosan győzni fog, és ünnepélyesen megkérlek benneteket: „Szívetekben mind legyetek Máriával!” Hamarosan találkozunk. Készülj: még eljö­vök! Béke veled! Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Ezzel eltűnt az Úrnő, és vele együtt a fejfájásom is. Di­csőség érte az Úrnak!