1993. június 29., kedd

manduriai Debóra által

1993. június 10. 

J. „Gyere, imádkozzunk a te hitetlen testvéreidért.”
20 percig imádkoztunk. A következő imákat mond­tuk el: 10 Miatyánkot, közben sokat gondolkodtunk, 10 Üdvözlégyet. Jézus felhívta a figyelmemet arra, hogy ha Szűz Máriára gondolunk, nem csak az Ő Anyjaként kell gondolnunk rá, hanem mindannyiunk Anyjaként kell rá tekintenünk. Mert Ő egykor, szeretetből, Szűz Máriát a kereszt lábánál a mi Anyánkká tette. Elimádkoztam a Szent Szívének f elajánló imát. Végül lediktált nekem egy imát, hogy terjesszem az emberek között:

Ó a világ fényessége, dicsőséges Krisztus!
Ma összegyűltünk színed elé,
hogy a szeretet édes szavait suttogjuk Neked,
hogy megmentsük beteg testvéreinket.
Ma imádkozunk Hozzád,
hogy megmentsd az Egyházat,
fiaid Anyját, akit az ellenséged, a Sátán erősen fenyeget.
Kérjük Isteni Áldásodat,
hogy szálljon a hitetlenekre,
és azokra, akik még nem ismerik
a Te végtelen Szeretetedet.
Ó, élő Isten Fia, Isteni Tested előtt
ma az a feladatunk, hogy a Törvényedet eljuttassuk
minden közeli és távoli testvérünkhöz,
és azokhoz, akik örök védelmed alatt állnak,
és megismertessük a világgal a Te Nevedet,
hogy mindenki megismerje Arcodat,
Szent Sebeidet,
melyeket nagylelkűen elszenvedtél
megváltásunkért.
Ámen.


J. „Leányom, terjeszd ezt az imát, és én az Atya Szentlelkét árasztom azokra, akik ezzel fordulnak Hozzám.Én, a ti Uratok, megmutattam nektek az üd­vösséget és a népek szeme előtt feltártam végtelen szere­tetemet és határtalan igazságosságomat.”
D. „Egész biztosan nem fognak nekem hinni, Jézus!”
J. „A Szentlélek ekképpen szól: „Esküszöm saját ma­gamra, hogy az Igazság szól Szájamból, a szavaim vissza­vonhatatlanok, előttem mindenki térdre borul és min­den nyelv rám esküszik.” Én vagyok az Űr, aki igazságot szól, és egyértelműen beszél. Az én békém legyen teve­led! Viszontlátásra, kedvesem!”
D. „Viszontlátásra, Jézus!”
J. „Írd le a jelemet, megtanítalak rá.”


19930610.jpg

Belső párbeszéd Jézussal
1993. június 28. – Otthon

Éppen takarítok, amikor hallom, hogy zörgetnek az egyik ablakon. Hallom, hogy szólítanak. Tömjénillat bódít el, olyannyira, hogy majdnem elájulok.

J. „Debórám, szeretsz Engem?”
D. „Te vagy az, Jézus?”
J. „Szeretett gyermekem, Én vagyok a királyok Királya, a világ Fényessége, írnál a kedvemért? Szereted a Szerete­tet?”
D. „Igen, Jézus, szeretlek Téged, és írok. Abbahagyok minden mást, és máris leülök.”
 J. „Imádkozzunk együtt: Miatyánk, aki a Mennyekben vagy... (együtt imádkoztuk végig). Kedvesem, nem sza­bad lelkednek háborognia, ha Én, a te Megváltód, próba elé állítalak téged, és megvonom tőled Jelenlétemet és Szavamat. Én a szenvedések útját ajánlottam neked, és te a szívedet megnyitva Nekem, elfogadtad Tervemet. Virá­gom, ne lepődj meg, hogy én szabad utat engedek a go­nosztevőknek és a rossznyelveknek, hiszen amikor majd eljövök az én Dicsőségemben(124), mindenki a saját tettei szerint nyer ítéletet.(125) Te, Gyermekem, figyelj jobban arra, hogy a lelkek felismerjenek benned Engem. Én va­gyok a világ számára a láng, és azért jövök ide el, hogy lángra gyújtsak minden szívet. Hagyd, hogy az Akaratom szerint munkálkodjak benned, és így sok lelket tudok majd Magamhoz vonzani. Mindig gondolj arra, leányom, hogy te semmi vagy, és semmi akarsz maradni, mert saját magadról elfelejtkezve fogod teljesen felismerni az Én Is­teni Atyaságomat irántad.”
D. „Jézus, megpróbálok majd megjavulni, hogy meg­dicsőítselek, és úgy fogok tenni, ahogyan mondod.”
J. „Gyere, leányom, ne félj, hiszen Én határtalan szere­tettel szeretlek téged, és idővel meg fogod tanulni, hogy olyan legyél, mint amilyennek az Atya akar téged.”
A szívein megindult, és sírni kezdtem.
J. ,Jöjj, szegény lelkem, Én vagyok a te Vigasztalód! En­gedd, hogy az Én Lelkem beborítsa a tiedet: Én vagyok a te Menedéked. Adj édességet és ne keserűséget Kelyhem-be, amely arra szolgál, hogy szomjaztasson engem. Ked­vesem, érezz Engem mindig közelinek a Szentségeim ma­gadhoz vételekor, és Én jelet fogok küldeni Jelenlétem­ről.”
 D. Jézus, a Te képmásod megjelent a fotón... (félbe­szakít)(126).
J. „Meg tudom-e valaha értetni veled, mennyire szeret­lek benneteket? Valójában senki sem méltó arra, hogy lás­son vagy megérintsen Engem, de Én odaadom Magam mindenkinek egyformán. Ti, lelkeim, most az Én Nevem­ben szenvedtek, és egy Atya nem hagyhatja soha magára gyermekeit. „Figyeljétek az Én sokfajta Jelemet, mert meg fogom lepni és fel fogom rázni a tudatotokat!” Én vagyok a Feláldozott Bárány (...). így imádkozzatok Hozzám a Testem Felemelésekor:

„Jézus Isteni Teste!
Ma megújítjuk
Szeretetednek Lelkéhez való
tartozásunk és hűségünk kinyilvánítását.
Ezért a végtelen Szeretetért, amelyet felénk,
méltatlan fiaid felé árasztasz,
felajánljuk az „igen”-t
a fájdalomra, amit szántál nekünk.
Táplálj minket és lobbants lángra akaratod szerint,
mely egyben az Atya akarata is.
Érted, Veled, Benned
feláldozzuk magunkat a Te Dicsőségedre
és testvérünk megmentésére.
Ámen.”

Megáldalak benneteket, Kiválasztottaim. Hamarosan eljövök. Az Én békém legyen veletek!”




(124) Mt 25,31
(125) Ge 2,24.; Jel 20,12.
(126) A Passió alatt lefényképezték Debórát és a sebeit, ezen a fotón Jézus keresztre feszített teste is látható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése