A végső idők Apostolai

„Kiválasztottalak és felszólítottalak benneteket arra, hogy legyetek győzelmes seregem tagjai. Nagy tervem van veletek. E Tervemet minden részletében közöltem veletek  Most teljes ragyogásában kell megjelennie az Egyház  és az emberiség előtt, mert ez érettségetek és nyilvános tanúbizonyságotok ideje. Mutatkozzatok mindenki előtt úgy, mint akik magatokat nekem szentelték, úgy mint e végső idők  apostolai. A végső idők apostolaiként bátran kell hirdetnetek a katólikus hit minden igazságát   erőteljesen kell szólnotok az Evangéliumról, határozottan le kell lepleznetek a veszélyes eretnekségeket, amelyek az igazság köntösébe öltöznek, hogy jobban rászedjék a lelkeket, és igy igen sok gyermekemet távolitsanak el az igaz hittől.

    A végső idők apostolaiként a kicsinyek hatalmával kell ellenálljatok a nagyok és tudósok kevély erejének, akik hamis tudománnyal és önteltséggel darabokra szedték Jézus Evangéliumát, annak racionális, emberi és teljesen téves értelmezését terjesztve.

    Elérkezett az az idő, amelyről Szent Pál jövendőlt, amikor sokan terjesztenek hamis és idegen tanokat, és e meséket követvén sokan eltávolodnak az Evangélium igazságától.

    A végső idők apostolaiként kell követnetek Jézust önmagatok és a világ megvetésének útján, az alázat, az imádság, a szegénység, a hallgatás, a vezeklés, a felebaráti szeretet, az Istennel való egyre mélyebb egyesülés útján. Ismeretlenek és megvetettek maradtok a világ és a titeket körülvevő emberek előtt. Gyakran gáncsolnak, peremre szoritanak és üldöznek benneteket. Most Krisztus fényével kell megvilágitanotok a Földet. A hitehagyás és a nagy sötétség e napjaiban a(z igaz) hit legyen a titeket megvilágitó fény, és csak a Fiam – Jézus – dicsőségéért  való búzgóság emésszen benneteket az általános hűtlenség idején.

    A Végső Idők Apostolaiként rátok tartozik a második evangélizáció megvalósitása.

    Tegyétek evangéliumivá az Egyházat, amely eltávolodott Krisztus Lelkétől, és engedte, hogy félrevezesse a világ szelleme, hogy az mélyen behatoljon belsejébe és egészen átjárja.

    Tegyétek kereszténnyé az emberiséget, amely ismét pogánnyá lett, mintegy kétezer évvel az Evangélium első hirdetése után.

    Tegyetek hivővé minden embert, aki a tévedés, a gonoszság, a bűn áldozatává vált, és engedi, hogy a sok hamis ideológia heves szele elsodorja, a gyakorlati istentagadás sötétségébe merültek, miközben az élvezetek, a pénz, az erőszak, a kevélység, a tisztátalanság kultuszának hódolnak.

    Elérkezett a ti időtök, és azért neveltelek ezekben az években, hogy képesek legyetek most határozott tanúságot tenni arról, hogy véretek ontásáig Jézus hűséges tanitványai maradtok.

Amikor majd ti, a világ minden táján élő kis gyermekeim, tanúságát adjátok annak, hogy a végső idők apostolai vagytok, akkor jut Szeplőtelen Szívem teljes diadalra.”

(Szűzanya üzenete Gobbi atyán keresztül, 1991. 06. 08.)

    Visszatekintve az eltelt időre, a II. vatikáni zsinat gyümölcsei nem hozták meg a kívánt megujúlást, sőt ellenkezőleg, úgy látszik, mintha a zűrzavar fokozódna. A modern lelkipásztori tervek csődöt mondtak, az illetékesek az Isten-i kegyelem megnyilatkozásait nem értékelték, sok helyen gáncsolták, támadták a jelenéseket és a látnokokat, a magánkinyilatkoztatásokat.

    De kik állnak ezen magatartások háterében, magában az Egyházban?

    Az Egyházba is beszivárgó szabadkőművesség. Tagjaik megtalálhatóak minden szinten, jellemzően a modernizmus leple alatt húzodnak meg és kitartóan tevékenykednek.  Mostanáig a Pápa és Tanitóhivatal ellen lázadoztak. Újitásokat sürgettek.

    A helyi papság legtöbb esetben tájékozatlan, óvatosságból elzárkozik, belefáradt, stb, de ki az közülük aki pl. a Rózsafüzér évében hiveivel elkezdte a rózsafüzér végzését , az Oltáriszentség évében a szentségimádások szervezését, vagy a havonkénti Engeszteléseket, és ne a búzgóbb hiveknek kelljen közelharcot vivni ezek beindulásáért.

    Az Ars-i plébános példája kiket inditott arra, hogy nyomdokait ma is lehet követni, sőt jobban mint valaha, az egyszerű falúsi kapás is el tud jutni az Úr látásáig.

    Mi ma a hit évében nagy Püspökünk (Márton Áron) hagyatékát magunkénak tudjuk-e vallani, élni,?, vagy a modern ,,tévhitet”, követjük, és észre sem vesszük, hogy letértünk az Igazság útjáról.

    Mi a Háromszék-i MM tagjai megvizsgáljuk ki és mit nyilatkozik, még akkor is ha egyházi személy, rangjától függetlenül, szakterülete, és személyes véleményét is, és ezt nem mint Egyházunk megnyilatkozását kezeljük, mert nem az, miként Krisztus nem mond ellent Önmagának, Tanitásának, úgy az Igaz Egyház se. Lassan oda jutunk mint a kezdetben, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek, ( ottan ahol már új szelek fújdogálnak, elhomályosítva az Igazságot). Az Egyház Mi vagyunk. Csak a Szeretet, a Szépség, a Jóság, Isten Irgalmas mindenkinek megbocsájt, stb. Sokszor az az érzés támad bennünk, hogy a lényeg elmarad, hiányzik – napi imádság, alkalmankénti böjti felajánlás, vétkeink szívből történő megbánása, rendszeres erénygyakorlatok végzése…

(Tengernek Csillaga 2013. jul-aug. XVIII/4. szám, 32. old.)