Malachi Martin: A végidő előjelei

Részletek „Az utolsó pápa” (Windswept House) című mű prológusából

1960. február

A pápa és a tanácsadói között zajló megbeszélések napirendjén még soha nem szerepelt ennél ígéretesebb vállalkozás és fontosabb vatikáni ügy, mint az 1960-as év ezen februári napján.
A pápa a tőle megszokott közvetlenséggel avatta be gondjába a pápai lakosztályban megjelent férfiakat, legfontosabb bíborosai közül legalább egy tucatot, néhány püspököt és az államtitkárság pár munkatársát. Két portugál tolmács is a rendelkezésére állott. „Döntést kell hoznunk”, mondta a pápa tanácsadóinak, „és úgy határoztunk, hogy ezt nem egyedül tesszük”. A vita tárgyát egy időközben világhíressé vált levél képezi. A levél története mindenki számára ismert, ezért nem kell külön beszélni róla, tette hozzá a pápa.

Lucia, az egyetlen még életben levő fatimai látnok szerint a Szűzanya követelése az volt, hogy „az 1960-as év pápája” hozza nyilvánosságra a harmadik fatimai titkot, és hogy ugyanez a pápa „Oroszországot” ajánlja fel az ő Szeplőtelen Szívének. Ezt a felajánlást a világ összes püspöke saját egyházmegyéjében ugyanazon a napon, ugyanazon szavakkal hajtsa végre. Lucia szerint a Szűzanya azt ígérte, hogy „Oroszország” e felajánlás megtörténte után megtér és többé nem jelent fenyegetést a világ számára. Ha viszont az 1960-as év pápája nem teljesíti e kérését, akkor Oroszország az egész világon elterjeszti tévtanait, melynek szenvedés és rombolás lesz a következménye, és az Egyház hite olyannyira elfajzik, hogy „a hit dogmája” csak egyedül Portugáliában marad meg csorbítatlanul.

„Amit ma reggel elsőként el kell intéznünk – a jó pápa e szavak alatt felvett egy borítékot az asztalról – kézenfekvő.” Tanácsadói nyugtalanok lettek; most fogták fel, hogy Lucia titkos levelének privát felolvasására gyűltek össze. Nem volt túlzás azt állítani, hogy néhány tucat-millió ember az egész világon arra várt, hogy „az 1960-as év pápája” megtartja szavát, és feltárja a harmadik titkot, és meghajol a Szűzanya kérése előtt. Mikor a pápa megbizonyosodott róla, hogy a jelenlevők felfogták, mit ért „privát” alatt, a levelet átnyújtotta a tolmácsoknak, akik a titkos szöveget szó szerint olaszra fordítva olvasták fel.
Mikor befejezték az olvasást, a pápa a döntést, melyet nem óhajtott egyedül meghozni, vitára bocsátotta. „Be kell vallanunk, hogy 1959. augusztusa óta kényes tárgyalásokat folytatunk a Szovjetunióval. Az a célunk, hogy a Szovjetunió ortodox egyházából legalább két prelátus vegyen részt a mi zsinatunkon.” János pápa mindig hangsúlyozta, hogy a küszöbön álló II. Vatikáni Zsinatot „a mi zsinatunknak” tartja.
Mit tegyen hát, kérdezte Őszentsége, akit a Gondviselés „a 60-as év pápájának” választott. Ha engedelmeskedik annak, amit Lucia nővér a Menny Királynője egyértelmű utasításának nevezett – ha ő és püspökei az egész világon nyilvánosan, hivatalosan kijelentik, hogy Oroszország sok veszedelmes tévtant követ –, akkor ez a Szovjetunió felé indított kezdeményezéseinek végét jelenti. De eltekintve azon hő reményétől, hogy az orosz ortodox egyház képviselői is részt vegyenek a zsinaton: ha hivatalának és hierarchiájának egész tekintélyét felhasználná, hogy a Szűzanya kívánságát teljesítse, az egyet jelentene a Szovjetunió és marxista diktátorának, Hruscsovnak bűnözőként való megbélyegzésével. És akkor a szovjetek haragjukban nem vennének elégtételt? Nem lenne akkor a pápa felelős az üldözések újabb hullámának – milliónyi ember erőszakos halálának – mindenütt a Szovjetunióban és ennek szatellit államaiban?

Hogy gondjait aláhúzza, Őszentsége újra felolvastatta a levél egyik szakaszát. Az arcok mindegyikén látta felvillanni a megértést – és néhányban az ijedtséget. Ha a harmadik titok kulcsfontosságú szakaszát e szobában mindenki ilyen könnyen megértette, kérdezte magától a pápa, a szovjetek nem fogják ugyanilyen könnyen megérteni? Nem tekintenék stratégiai információnak, mely a szabad világgal szemben óriási előnyt teremtene számukra?
Minden világos volt: a titok nyilvánosságra hozatala mindenütt heves reakciókat váltana ki. A barátságos kormányokat mélységesen nyugtalanítaná. A szovjetek egyfelől kirekesztettek lennének, másfelől stratégiailag kedvezményezettek. A döntésnek, melyet a pápának meg kellett hoznia, alapvető geopolitikai jelentősége volt.

Senki sem kételkedett Lucia nővér jószándékában. De néhány tanácsadó arra emlékeztetett, hogy csaknem 20 év telt el 1917 azon napja, amikor Lucia a Szent Szűz szavait hallotta, és ama nap között, amikor a harmadik titok szövegét lejegyezte. [Lúcia nővér 1944. január 3-án tett eleget a helyi püspök kérésének, és írta le a titkot; a levelet március 1-jével keltezte.] Milyen garanciája van a Szentatyának arra, hogy az eltelt idő nem homályosította el Lucia nővér emlékezetét? És mekkora a garancia arra, hogy három parasztgyerek, kik közül a legidősebb sem volt több 11 évesnél, egy ilyen komplikált üzenetet lelkiismeretesen adtak tovább? Nem lehet itt a gyermeki fantázia szülöttéről beszélni? Nem lehet valami egészen másról szó, ami az igazságot elferdítette? A spanyol polgárháborúban szovjet csapatok is részt vettek, nem lehet, hogy Lucia, aki alig pár kilométerre lakott a spanyol határtól, a szovjetektől való félelmét fejezte ki a levélben?
A jelenlevő férfiak között mindössze egy ember – egy német jezsuita, aki XII: Pius pápa barátja és gyóntatója volt [Augustin Bea bíboros 1881-1968] – nem hallgatott az isteni beavatkozás szerepének ilyen nagyfokú lebecsmérlése hallatán. Egy dolog, ha világi kormányok miniszterei áldozzák fel a hit gyakorlati jelentőségét. De ilyesmit a Szentatyának tanácsot adó egyházi emberek aligha tehetnek.
„A döntés, amit hoznunk kell – érvelt a jezsuita – egyszerű és első látásra világos. Vagy elfogadjuk ezt a levelet, meghajlunk a szó szerinti szöveg alatt és bevárjuk a következményeket. Vagy komolyan kétségbe vonjuk a tartalmát. Mindent elfelejtünk. A levelet történelmi reliktumként kezeljük, és nem veszünk róla többet tudomást; és úgy viselkedünk tovább, mint eddig, és szabad elhatározásunkból lemondunk egy különös védelemről. Mindazonáltal, akármelyik variáns mellett döntünk is, abban az itt jelenlevők közül senki ne kételkedjen, hogy mi itt most az egész emberiség sorsáról beszélünk.”

1963. június

A bukott arkangyal, Lucifer intronizációja a római katolikus citadellában 1963. június 29-én zajlott le: nagyon is megfelelő dátum egy történelmi ígéret beteljesítésére. Miként e szertartás minden híve tudta, a sátánizmus hagyománya már régen megjövendölte, hogy a fejedelem ideje abban a pillanatban jön el, amikor egy pápa Pál apostol nevét veszi fel. Ez az előfeltétel – jel az aratás beköszöntének idejéhez – nyolc nappal korábban Péter legújabb utódának megválasztásával teljesült be.
A konklávé vége óta nagyon kevés idő maradt az előkészületekre, melyeket el kellett végezni, de a legmagasabb tanács mégis úgy döntött, hogy a fejedelem trónra emelésének nincs kedvezőbb időpontja, mint éppen a citadella két vezérének, Péternek és Pálnak az ünnepe. És e szertartásra nem lehetett alkalmasabb helyet választani, mint Szent Pál kápolnáját, mely nagyon közel fekszik a pápa lakosztályához. [Cappella Paulina]

Az előkészületek nehézségei a szertartás természetéből fakadtak. A Vatikán azon kerületében, ahol a kápolnák eme gyöngye állt, a biztonsági intézkedések olyan szigorúak voltak, hogy a szertartás végrehajtásához szükséges előkészületek nem kerülhették el a leleplezést. Ugyanakkor, ha a célt mégis el akarták érni – ha a fejedelem lejövetelének valóban az aratás napján kell megtörténnie – akkor a keresztút minden stációját az ellentétébe kellett fordítani. A szentet profanizálni kellett, a profánt fel kellett magasztalni, a névtelen „vacak alak” [németül: Schwächling] kereszten történt önfeláldozásának vértelen bemutatását a névtelen alak méltóságának magasztos és véres meggyalázásával kellett helyettesíteni. A bűnnek ártatlansággá kellett lennie, a fájdalmat örömként kellett érezni; a kegyelemnek, megbánásnak, megbocsátásnak az ellentétek orgiájaként kellett eltűnnie. És mindezt hiba nélkül kellett végrehajtani. A történések sorrendjét, a szavak hangsúlyozását, a cselekmények tartalmát, mindezt össze kellett szerkeszteni a szentségtörés tökéletes megrendezéséhez, az aljasság végleges rituáléjához.

Az egész kényes affért a fejedelem bizalmas római őrének tapasztalt kezeibe helyezték. Mint a római Egyház művészi szertartásainak mestere, ez a gránitarcú, élesnyelvű prelátus a sötétség és tűz szertarásának, mely a fejedelemnek kijárt, szintén kiváló mestere volt. E szertartások mindegyikének közvetlen célja, ezt tudta a prelátus, a „reménytelenség iszonyatának” tisztelete volt. Most azonban volt egy további cél is, nevezetesen a névtelen „vacak alak” védőbástyájának a megrendítése, a „vacak alak” fellegvárának az elfoglalása az aratás idejére, a fejedelem fellegvárba való bevonulásának minden ellenállással szembeni keresztülvitele, a citadella régi őrének a kiszorítása és a „vacak alak” által rábízott minden kulcs kézrekerítése.

A prelátus erélyesen és határozottan fogott a probléma megoldásához. Olyan segédeszközöket, melyek nem keltenek feltűnést, mint például a fekete gyertyákat, a pentagrammát nyugodtan a római szertartások kellékeiként lehetett beállítani, de más kultikus tárgyakra ez nem vonatkozott. Tehát szerveznie kellett egy párhuzamos intronizációt is. Tudta, hogy egy azonos időben lezajló párhuzamos szertartással az erre felhatalmazott „cél” kápolnában a testvérek képesek lesznek ugyanazt az eredményt elérni, mintha a trónra emelés szertartásának minden részlete egyetlen kápolnában zajlana le. Mert, ha mindkét helyszín összes résztvevője a római kápolnában folyó rendezvény minden egyes elemére egyszerre „céloz”, a „célben” zajló esemény a kívánt módon alakul majd. A résztvevők élő akarata és tevékeny értelme a fejedelem egy céljára koncentrálva, képes áthidalni a két kápolna között fennálló távolságot.
Egy olyan tapasztalt embernek, mint a római őrnek, nem esett nehezére a „célzó” kápolna kiválasztása: ez mindössze egy az USA-ba menő telefonhívásába került. Az évek során e világ fejedelmének római hívei a szívek hibátlan együttdobbanását és az akarat teljes összhangját alakították ki az őr egyik amerikai barátjával, „Leo”-val, a Dél-Karolina-i kápolna püspökével. [Who’sWho szerint: Leo = John Russell 1897 –1993, Richmond püspöke].
Az elmúlt jó 40 évben, mióta Leo felépítette kápolnáját, a köré csoportosuló híveinek száma és társadalmi rangja, szertartásainak felülmúlhatatlan szentségtörése és gyakori és készséges együttműködése mindazokkal, akik álláspontját és végső célját osztották, olyannyira ékes bizonyítékát adták kimagasló képességeinek, hogy háza a fejedelem híveinek körében egyenesen az USA anyakápolnájának számított.
A hír, hogy egy ilyen jelentős esemény, mint a fejedelemnek a római fellegvár szívében végbemenő intronizációja számára az ő kápolnáját szemelték ki a „célzó” kápolna szerepére, nagy megtiszteltetést jelentett Leo számára. Mellette szólt az is, hogy a szertartásban való kifejezett jártassága és tapasztalata sok időt takarított meg. Például nem volt szükség arra, hogy azon kontradiktórius elvek ismeretét, melyeken az arkangyal imádata alapult, vizsgálat alá vessék. Kétség sem fért hozzá, hogy Leo eme utolsó csatában – mely véget akar vetni a római katolikus Egyház, mint pápai intézmény létének (ami a névtelen „vacak alak” által való megalapítása óta volt) – minden kívánságnak meg fog felelni. Senkinek nem kellett elmagyaráznia neki, hogy a legfelsőbb cél nem a római katolikus szervezet direkt likvidálása volt. Leo megértette, hogy ez mennyire buta és időtrabló cél volna. Sokkal ésszerűbb ezt a szervezetet valami tényleg hasznos dologgá átváltoztatni, minden emberi nagyszerű, világméretű rendjébe asszimilálni és ezzel egybeolvasztani, a humán – és csak humán – célok széles spektrumához kötni.

A római őrnek és az amerikai püspöknek tehát, mint lelki rokonoknak és szakértőknek, a kettős szertartás ügyében csak a résztvevők listájára és a rubrikák kellékeire kellett koncentrálniuk. A római kápolna résztvevői magas rangú klerikusokból, és olyan laikusokból állt, akiknek szava mértékadó volt, ők voltak a fejedelemnek a fellegvárban élő valódi szolgái. Néhányukat az évtizedek során a római falanxból keresték, választották és képezték ki és léptették elő. Mások az új generációt képviselték, mely feladatának tartotta a fejedelem terveit az elkövetkezendő évtizedekben tovább folytatni. Mindannyian megértették annak szükségességét, hogy nem szabad lelepleződniük, hiszen a törvény, a szabály kimondja, hogy „a holnapunk bizonyosságát az a meggyőződésünk adja, hogy ma nem létezünk”.
Az amerikai kápolna meghívottjai – férfiak és nők, akik a gazdasági és társadalmi életben, a kormányokban nyomot hagytak – minden tekintetben nagy benyomást keltettek, úgy ahogy azt a római őr elvárta. De az áldozat, mondta őkegyelmessége, a püspök – egy gyerek, az lesz majd az igazi díj az ártatlanság meggyalázása számára.

A két kápolnában a szertartásokat a legaprólékosabb módon szinkronba kellett hozni. Ha minden résztvevő pontosan tartja magát az előírásokhoz, akkor a fejedelem végre bosszút állhat a „vacak alakon”, az ellenségen, aki kegyelemmel teljesként vonult át az évszázadokon. Az intronizáció tökéletes álcát teremt, átláthatatlant és bársonyosan puhát, hogy a fejedelmet a római fellegvár hivatalos egyházi közösségében elbujtassák. A sötétben lezajló trónra-emelés a fejedelem számára jobban, mint bármikor eddig, lehetővé fogja tenni, hogy a sötétséget kiárassza; ami barátot vagy ellenséget egyformán érinteni fogja. Akaratának komorsága olyan fundamentális lesz, hogy a fellegvár létének tényleges célját: a névtelen állandó tiszteletét, alá fogja ásni. Végül a kecske elűzi a bárányt és a fellegvár birtokába kerül. És a fejedelem ama ház – a HÁZ mint olyan – tulajdonosává teszi magát, mely nem az övé.

[Ezután következik a szertartások részletes leírása, ami olyan szörnyűséges, hogy még elolvasni se lehet, hát még lefordítani.]

A fejedelem trónra ültetése a fellegvárban csaknem befejeződött. Már csak a felhatalmazás, az utasítások és a tanúságtétel hiányzott. Az őr felnézett az oltárról és barátságtalan tekintetet vetett a nemzetközi küldöttre, akinek bőrtáskájában a felhatalmazást és az utasításokat tartalmazó levél volt. Mindnyájan végignézték, ahogy a küldött az oltárhoz ment, a táskából kivette a levelet, és erős akcentussal felolvasta a felhatalmazást.
„A gyülekezet és a szentséges öregek megbízásából ezt a kápolnát e pillanattól fogva a belső kápolnává nevezem ki, hatalmazom és szentelem, a fejedelem jogos, megszerzett és tulajdonba vett kápolnájává, akit mi emberi sorsunk uraként és mestereként intronizáltunk. Bárkit is választanak eme belső kápolna segítségével a Péter-hivatal utolsó utódává, annak hivatali esküje szerint magát és mindazt, amit tesz, az Egy – aki az embereknek a földön és mindenütt az emberi kozmoszban otthont készít – szófogadó eszközévé és összeesküvőjévé kell szentelnie. A régi ellenségeskedést barátsággá, türelemmé és alkalmazkodássá kell változtatnia, mely a születés, a nevelés, a munka, a pénzügy, a kereskedelem, az ipar, az oktatás, a kultúra, az élet és az életnemzés, a halál és a halálhoz való kapcsolat számára mintaként szolgál. Így lesz az emberiség új korszaka kialakítva.” „Úgy legyen!”

A rituálé következő pontja, a rendelkezések, valójában a hűség esküvel megerősített megszegését jelentették, mellyel a Pál-kápolnában jelenlevő klerikusok – bíborosok, püspökök, monsignores – beleegyezésüket és eltökéltségüket fejezték ki a felszentelés szentségének (a pap-szentelés szentségének, amihez egykor kegyelmet és hatalmat kaptak) a meggyalázására.
A nemzetközi küldött jel gyanánt felemelte a bal kezét: „Esküdtök itt mindannyian, miután a felhatalmazást hallottátok, hogy a benne foglaltaknak ünnepélyesen, fenntartás és ellenvetés nélkül, készségesen, egyértelműen és haladéktalanul eleget tesztek?”
„Esküszünk!”
„Esküszik közületek mindenki ünnepélyesen, hogy hivatalotok gyakorlásában kizárólag az ember egyetlen egyházának céljait szolgáljátok?”
„Ünnepélyesen esküszünk!”
„Közületek mindenki kész ezt az egybehangzó akaratot saját vérével megpecsételni, hogy Lucifer megbüntessen benneteket, ha hűtlenek lennétek neki tett eskütökhöz?”
„Hajlandók és készek vagyunk!”
„közületek mindenki korlátlanul beleegyezik abba, hogy ezen eskü által a lelketek feletti uralom és a lelketekre való igény a régi ellenségtől, a „vacak alaktól” uratok, Lucifer mindenható kezébe menjen át?”
„Egyetértünk.”

Ezután a rituálé utolsó szakaszának, a tanúságtételnek pillanata jött el. A küldött miközben mindkét dokumentum előtte feküdt az oltáron, bal kezét kinyújtotta az őr felé, aki egy arany tűvel megszúrta a küldött hüvelykujjának begyét, majd annak véres ujjlenyomatát a felhatalmazás szövegén a küldött neve mellé nyomta. A többiek utánozták őket. Mikor minden résztvevő végzett, a Cappella Paulina-ban megszólalt egy kis harang, amit az amerikai kápolna harangja kísért. Ezután mindkét helyen egy időben felhangzott a záróének.

(A két fotón Joseph Louis Bernardin (1928 – 1996), Chicago érseke látható, aki a dél-karolinai szertartáson diakónusként vett részt. Az interneten - és a könyvben - érdekes dolgokat lehet olvasni viselt dolgairól. Még megélte a könyv megjelenését.)

(A cikkel kapcsolatban lásd a honlap következő kommentárját)

Csak annyi az álmom, hogy éljek - interjú egy pánikbeteggel

András 22 éves, érettségi óta küzd pánikbetegségével, folyamatos szorongása és depressziója miatt az elmúlt négy évben csak pár hónapot tudott dolgozni. Szorongása eleinte csak az autóvezetésre korlátozódott, aztán a boltokba is képtelen volt bemenni, és végül egy évre bezárkózott a szobájába. Szüleivel egyáltalán nem tartja a kapcsolatot, az elmúlt négy hónapban sokkal jobban van, újra vezet, vásárol és képes kávézni a barátaival.

Mi egy tipikus, mindennapi helyzet, amit egy súlyos szorongással küzdő embernek meg kell élnie?

András: Egy csomó olyan szituáció van az életben, amiről az emberek nem tudják, nekünk miért nehéz, miért viselkedünk másként. Például egy boltban. Ha rosszul leszek egy ruhaboltban, bevonulok egy sarokba, összehúzódom, kutatni kezdek a táskámban, mert innom kell vagy nyugtatót keresek, a biztonsági őrben biztosan az merül fel, hogy eltettem valamit. Feszült is vagyok ilyenkor, és ez tovább erősíti azt a képet, hogy lopok.

Ilyenkor hirtelen jön egy érzés, hogy végem van, szétmegyek belülről, annyi erőm sincs, hogy odébb tegyek egy fűszálat, és érzem, hogy vége. Rosszul vagyok. Az lenne a jó, ha képben lennének az emberek, és nem kellene ezt az egészet szégyellni. Hogy a szorongásos betegek képesek legyenek szégyenérzet nélkül útnak indulni, hogy ne kelljen rettegni, hogy mit szólnak. A szorongásos betegek nagyon tudnak félni.

Hogyan kezdődött a betegséged?

Pánikbetegség a diagnózisom, de szerintem generalizált szorongásom van. A pánikbetegségnek az a lényege, hogy rohamokban rosszullétek jelentkeznek, de két roham között az alany jól van. Nálam úgy kezdődött, hogy utaztam haza Kaposvárra, és az autópályán, vezetés közben kaptam egy pánikrohamot. Az M1/M7 szakaszon, elsötétült a kép, kapkodtam a levegőt, azt hittem, hogy szívinfarktusom van. Fogalmam sem volt, mi történik velem, egyáltalán nem uraltam a testemet, olyan érzés volt, mintha háromszázzal verne a szívem. Valahogy kijutottam a leállósávba, ott tértem magamhoz. Órákig ültem, aztán felhívtam egy barátomat, hogy segítsen rajtam. Üldögéltünk ott, és aztán egyszer csak úgy éreztem magam, mintha mi sem történt volna, és mentem tovább.

A következő ilyen roham pár napra az első után érkezett, és abban már benne is maradtam. Három napig ki sem tudtam jönni a szobámból. Aztán az egész valahogy lassan beférkőzött az egész életembe. Az elején a szorongás csak a vezetéshez és az autópályához tapadt. Vonattal például tudtam közlekedni. A villamost viszont nem bírtam, szó szerint volt olyan, hogy leájultam róla.

A családod hogy tudott segíteni neked, amikor kialakult a betegséged?

Senkivel nem tartom a kapcsolatot. Dióhéjban az történt, hogy 2003-ban elváltak a szüleim, és anyámnak lett 2006-ban egy párkapcsolata egy külföldről éppen hogy hazaköltöző férfival. Előtte a szüleim soha nem veszekedtek, soha nem verekedtek, de nem kommunikáltak egymással, és amennyire tudom, nem is szexeltek. Nem volt köztük semmit. Anyám azért ment hozzá apámhoz, mert terhes lett velem. Tinédzserként nem volt igazán jó a kapcsolatom az anyámmal, arra korlátozódott, hogy adjon enni, adjon zsebpénzt, ne jöjjön be a szobámba és hagyjon békén. Amikor lett ez a párkapcsolata, átmenetileg jobb lett a viszonyunk, de aztán teljesen behülyítette ez az új férfi. Anyám labilis személyiség, ez a férfi pedig pénz nélkül érkezett haza, és először albérletben lakott, aztán hozzánk költözött, és nekem mennem kellett.

De miért? Zavartad édesanyád új barátját? Vagy téged zavart ez a helyzet?

Mindenkit zavart ez a helyzet. Ráadásul anyám akkoriban teljesen kifordult önmagából. Mindig úgy nézett ki, mintha ki lenne sírva a szeme, antidepresszánsokon élt. És abban a szituációban találtam magam – és ezt nem szeretném ennél jobban részletezni –, hogy nevelőintézetbe akart engem küldeni. Végül a nagymamám mentette meg az életemet, anyám anyja, magához vett.

Ennek az egésznek egyébként nagyon múltbéli okai vannak. Nem várt gyerek vagyok, anyám nagyon nem akart engem, véletlenül lettem. El akart vetetni, csak a nagyanyám megmondta neki, hogy ha elvetet, akkor nem kap lakást. Tulajdonképpen én egy lakás vagyok. A valamit valamiért tipikus esete.

Amikor megszülettem, állítólag anyám még mutatott felém örömöt, de alapvetően gyűlölt. Ki is fejtette, hogy el akart vetetni, hogy púp vagyok. A húgomat akarta, lányt is akart, ő tervezett is volt. Hozzá ragaszkodik is. Ötéves voltam, amikor a nagymamám nyugdíjba ment, és azonnal hozzá költöztem. Fizikailag nem mentem messzire, ötszáz méterre laktunk anyáméktól. De hihetetlen emlékeim vannak arról, hogy amikor nagyanyám külföldre ment, mennyire gyűlöltem otthon lenni.

16 éves korod óta nincs kapcsolatod a szüleiddel?

Apámmal már 13 éves koromban megszakadt. De őt soha nem is szerettem, ezért nem is viselt meg az, hogy elment. Anyukám hiányzott. Ma már nem, de sokáig hiányzott. És ez biztos, hogy hozzájárult ahhoz, hogy most ilyen vagyok.

Az autópályás pánikrohamod után hogy alakult a betegséged?

Először csak autózni nem tudtam, de aztán valahogy mindenre rátapadt és beszűkítette az életteremet. Eleinte még mertem vonatozni, de aztán már azt sem, aztán már rosszul lettem a bevásárlóközpontokban is, a metróban, mindenhol.

Rosszul lettél, és akkor soha többé nem mentél ezeknek a helyeknek a közelébe?

Dehogynem, még hosszú ideig próbálkoztam. Nem adja fel egy könnyen az ember. Az elején még friss voltam, nem hatalmasodott el rajtam ez az egész, és a létező összes gyógymódot kipróbáltam, hogy hátha jobban leszek. Legalább egymillió forintot költöttem.

Először kineziológushoz mentem. Ott a bennem élő gyereket kellett megnyugtatnom, de végig a huszonkét ezer forinton járt az eszem, amit fizetnem kellett. Aztán kicsit jobban lettem, mert Kaposváron egy barátom cukrászdájában elkezdtem dolgozni, de amikor annak a munkának vége lett, megint rosszabbul lettem. És ha az ember visszaesik egy betegségbe, akkor eleinte keményen harcol ellene, minden megpróbál. Mentem pszichológushoz tízezerért, aztán neurofeedback terápiára. Ez egy olyan eljárás volt, hogy a fejemre tettek diódákat, és az agyhullámaimat figyelték. Ha valaki beteg, akkor mindent megtesz, akár hitelt is felvesz a gyógyulás érdekében, minden hülyeséget elhisz.

A cukrászaton kívül mivel foglalkoztál az érettségid óta eltelt négy évben?

Nem dolgoztam, nagymamám támogatott. 2012-ben egy egész évig olyan állapotban voltam, hogy a lakásból sem tudtam kijönni. Nem tudtam egyedül fürdeni sem, összeomlottam. Az evésen és iváson, vécézésen kívül nem nagyon voltam képes semmire. Szédültem, hányingerem volt, fizikai rosszulléteim voltak, és közben rettegtem, hogy meghalok, de kórházba viszont nem akartam menni.

Amiről most beszélsz, az az elmúlt négy év története. Ez idő alatt tudatában voltál annak, hogy beteg vagy?

Végig azt gondoltam, hogy ez olyasmi, amit le lehet küzdeni, csak most éppen az idegeim egy kicsit felmondták a szolgálatot.

És most mit gondolsz?

Azt, hogy ez nem egy betegség, bár hívhatjuk annak, de alapvetően hajlam és a körülmények kérdése.

Mindenesetre, ha valaki meglát engem az utcán, és épp remegek, mint egy nyárfalevél, akkor azt hiszi, nem vagyok normális, hogy biztos most szalajtottak a zárt osztályról. Holott én és a hozzám hasonlók soha nem bántanánk magunkat, másokat se, rettegünk a zárt osztálytól is. Eszembe sem jut, hogy öngyilkos legyek, annyit szeretnék csak, hogy jobban legyek. Csak annyi az álmom, hogy éljek. Hogy kimehessek az utcára, hogy beülhessek valahová egy kávéra, vagy vegyek egy pólót egy boltban. Nagyon szeretném kipróbálni az új metrót például, de mostanában erre még nem lesz lehetőségem.

Körül tudod írni pontosan, hogy mit érzel, hogy mitől félsz, amikor úgy alakul, hogy fel kellene szállnod egy villamosra vagy a metróra?

Nem úgy kell elképzelni, hogy valami konkrét dologtól félek. Semmi nem fut át ilyenkor az agyamon. Például ráállok a mozgólépcsőre, jön egy reflex, és kész. Nincsenek gondolatok, nincs konkrét félelmem, mégis megtörténik. Régebben még segített, ha ilyenkor kiszaladtam a szabadtérre, de ha súlyosabb a helyzet, akkor már nem segít.

Az utóbbi hónapokban jobban vagy. Hogy jöttél ki a súlyos szorongásból?

Most az elmúlt négy hónapban jobban vagyok. Sokat vagyok a barátaimmal. Négy hónapja élek megint, próbálok mindent megélni. Újra vezetek, egyedül vagyok otthon, el tudok menni otthonról, kávézókba, a Városligetbe. Feljöttem Budapestre, mert a pszichiáterem javasolta, hogy költözzek közel az Ébredések Alapítványhoz, ahol ő dolgozik. Hetente két-háromszor beszélgettünk, végül antidepresszánsokat is szedtem.

Addig próbálkoztunk a gyógyszerekkel, ameddig találtunk olyat, ami nekem a leginkább megfelelő. Ezzel párhuzamban elkezdtem magam dolgozni az ügyön, gyűjtöttem magam köré embereket, és tudtam, hogy van egy orvosom, akiben megbízhatok, tudtam, hogy nem fog hülyére gyógyszerezni. Empátiával és tisztelettel van felém. Nála nem kell félni.

Az interjú András pszichiáterének tudomásával és támogatásával készült.
(Munk Veronika, index)

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Soha se tegyétek ezt, mert ez az egyetlen bűn, melynek képmutatásától undorodom

2013. június 12. szerda 23:50

Drága szeretett leányom, miközben minden Erőmmel megpróbálom a hívők lelkét lángra gyújtani – mindenekelőtt a világnak adott ezen Üzeneteim által-, ismét azokat kell figyelmeztetnem, akik gonoszul beszélnek Szent Szavamról. Mialatt Én a langyos hitű lelkeket keresem fel, miért kell elutasítaniuk az Igazságot azoknak közületek, akik azt állítják, hogy az Én Nevemben beszélnek, amikor az, az Isten Báránya által adatik nektek ezeken az Üzeneteken keresztül?

Melyik ember szólna ilyen módon hozzátok az Én Nevemben és merne megállni előtettek? Senki. Egyedül csak Isten Hatalmának köszönhetően lehetséges ilyen egyszerű nyelvezettel megismertetni Szavamat veletek.

Az ember továbbra is vétkezni fog, akár olyan bűnt követ el, melyet mindannyian egyformán követnek el a világban, vagy akár súlyos természetű bűnt. Ti mindnyájan bűnösök vagytok.

Egy bűnös sohasem tud megbocsátani egy másiknak az Én Nevemben, hacsak az nem az Én Felhatalmazásom által történik a Gyónás Cselekedete által, mely egy rövid ideig megszabadít benneteket a bűntől. Egy bűnös nem ítélhet el egy másik bűnöst az Én Nevemben, mert erre nincs joga. Amikor egy másik bűnöst elítéltek, még ha az a legsúlyosabb cselekedettel is vétkezett volna Isten ellen, akkor olyan feketévé válik a lelketek, mint annak, akit nyilvánosan elítéltek az Én Nevemben.

Nem tudjátok, hogy milyen Fájdalmat és bánatot okoztok Nekem, amikor egymást bántjátok? Hát nem értettetek meg egyáltalán Engem? Nem tanultátok meg, hogy miért haltam meg értetetek? Azokhoz szólok közületek, akik még mindig nem értették meg az Igazságot: nektek most meg kell hallgatnotok. Én nem ítéllek el benneteket bűneitekért, mert szeretlek titeket és minden bűnt megbocsátok nektek, lehet az bármilyen szörnyű is. De amikor az Én Nevemben azt állítjátok magatokról, hogy egyenrangúak vagytok Velem és a Nevemet használva más bűnöst elítéltek, akkor Én szintén el foglak ítélni benneteket.

Senki sem ítélheti el a másikat, függetlenül attól, hogy mennyire szeretlek titeket. Egyedül csak Én, Jézus Krisztus kaptam meg – Atyámtól – azt a Felhatalmazást, hogy Megítéljem az emberiséget, senki más. Ha elkövetitek ezt a bűnt, akkor szembesülni fogtok Ítéletemmel. Soha se tegyétek ezt, mert ez az egyetlen bűn, melynek képmutatásától undorodom.

Az idő szinte elérkezett az emberiség számára, hogy szemtanúja legyen az Igazságnak. Nem sokan fognak válaszolni Hívásomra addig – beleértve azokat is, akik azt vallják, hogy hűségesek Irántam – ameddig Atyám számos büntetést nem szabadít a világra. Annyira vakok vagytok az Örök Élet Igazságára, annyira érzéketlenek vagytok Isten Szavának meghallására, hogy egyedül csak akkor fogjátok meghallani, amikor már a büntetések rátok szabadultak.

Amikor a számos büntetésből az elsők bekövetkeznek, sokan azt fogják mondani, hogy ezek természeti katasztrófák, de amikor olyan gyorsan szakadnak majd rátok, és amikor már nem lesz hová futnotok, csak akkor fogjátok tudni, hogy Isten Keze volt az, ami elért benneteket.

Atyám meg fogja rázni az egész világot. Azok közületek, akik kételkednek abban, hogy Ő létezik, tudni fogják, hogy ezeket az eseményeket nem lehet egyedül csak a természetnek tulajdonítani. Ti, akik hisztek Bennem, de kigúnyoljátok ezeket az Isteni Üzeneteket, meg fogjátok enni szavaitokat és ki akarjátok majd vágni a nyelveteket, mert hamarosan rá fogtok jönni, hogy aljas szavaitok mennyire megsértenek Engem. Nemcsak Istent káromoljátok, hanem ezt az Isteni Küldetést is akadályozzátok a lelkek megmentésében.

Azoknak a lelkeknek, akik megtagadnak Engem: ti örökké szenvedni fogtok. Amikor majd Isten Színe előtt dacosan álltok, nem lesz eltűrve nektek, hogy így tegyetek. Ne feledjétek – nem számít, mennyire szeretlek benneteket – Én közbe fogok lépni, ha ebben a végső Küldetésben szabotálni próbáljátok Isten azon Munkálkodását, hogy az emberiség megmeneküljön.

Most jött el annak az ideje, hogy az Igazság Könyve átadásra kerüljön a világ számára. Ha követtek Engem, de nem fogadtok most el Engem, amint hívlak benneteket, ne aggódjatok, mert nem foglak Megítélni benneteket. De ha megpróbáltok megakadályozni Engem Isten gyermekeinek megmentésében, le foglak csapni benneteket.

Jézusotok

Vassula Ryden imát küld

Vassula Rydén ma leginkább az Igaz Élet Istenben c. írásairól ismert, melyben kb. 2000 üzenet olvasható. Itt egy vele készített interjú végén imát küld. A teljes film címe: Próféciák és Figyelmeztetések (Igaz Élet Istenben)

Megszólal a halálból feltámadt afrikai lelkész - Üzenetet hozott a mennyből

"Rengeteg keresztény gyülekezetbe meghívnak azóta, sok-sok faluba, hogy elmondjam, ami velem történt. Ahogy beszélek, nagyon sokan megtérnek, és átadják az életüket Jézus Krisztusnak" – mesél Ekechukwu arról, hogy feltámadása óta nemcsak saját élete, de ennek nyomán számos más ember élete is megváltozott. Történetét azóta több nigériai napi- és hetilap is feldolgozta, az eset tanúi pedig filmen számolnak be tapasztalataikról.
Daniel Ekechukwut 2001. november 26-án halálos baleset érte, amikor autója fékje egy lejtőn felmondta a szolgálatot. Nem halt meg azonnal, csak a mentőautóban, miközben egy másik kórházba, saját orvosához akarták szállítani, ahova azonban már csak holtan érkezett meg. A halál beálltát több orvos is megállapította, majd a testet a halottasházba szállították balzsamozásra. Felesége nem nyugodott bele a halálába, és hosszas huzavona után elérte, hogy férje holttestét Onithsába szállítsák, ahol Reinhard Bonnke német evangélista tartott összejövetelt több mint húszezres keresztény tömegnek. A hívők intenzív imát kezdtek Danielért, aki hamarosan elkezdett lélegezni, mire a jelenlevők masszírozni kezdték még mindig merev végtagjait. Lassan viszszatért belé az élet, és a több mint húszezer ember valódi feltámadást ünnepelhetett. Daniel azóta csatlakozott Reinhard Bonnke "Christ for all Nations" (CfaN) szolgálatához, hogy amerre jár, beszámoljon élményeiről.
"Még beszéltem a feleségemhez, amikor megláttam két férfit magam mellett – idézi fel Daniel utolsó perceit a mentőautóban, útban egyik kórházból a másikba. – Ruházatuk és nézésük pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, kik lehetnek, és miért jöttek. Beszélni akartam, de csendre intettek. Kétfelől kézen fogtak, és elhagytuk a mentőautót. Ezen a ponton vált világossá számomra, hogy gyakorlatilag már halott vagyok." Nneka, a feleség visszaemlékezése szerint csak a harmadik kórházban találtak ügyeletes orvost, aki azonnal megállapította a halál beálltát, és kérte, hogy vigyék el Daniel testét, mert ő már nem tud mit tenni. "Megdöbbentő – summázza a hatást a halált megállapító dr. Anuebunisa. – Egy halott, aki él"
A halotti bizonyítvány
Daniel testét azután egy halottasházba vitték, hogy bebalzsamozzák. A balzsamozó visszaemlékezése szerint azonban ez lehetetlen volt, mert ahányszor megpróbálkozott azzal, hogy a halott testébe a bomlást akadályozó vegyi anyagot fecskendezzen, egy furcsa erő mindannyiszor megakadályozta, hátratántorítva őt a testtől. Ezen még a sokat tapasztalt, megmagyarázhatatlan jelenségekhez szokott hullamosó is fennakadt, úgyhogy egy időre feladta a próbálkozást. Éjszaka tovább folytatódtak a rejtélyes események. A hullaházból hangos zene, éneklés és tapsolás hallatszott, amely mindannyiszor abbamaradt, amikor megpróbált belépni az épületbe. Másnap kollégáival együtt sem voltak képesek elkezdeni a balzsamozást, mivel ismét nem tudtak közel kerülni a testhez, amelyet végül a Daniel halálába belenyugodni képtelen özvegy vitt el a helyszínről.
Nneka tudta, hogy Reinhard Bonnke Onitshában szolgál, ezért kiharcolta a családnál, hogy elvihesse férje háromnapos holttestét. Onitshában nem kis nehézségekbe ütközött, hogy a Grace of God miszszió épületébe egy halottal bejussanak. "Az épület előtt folyó vitáról Bonnke is értesült, és személyesen utasította a biztonsági őröket, hogy engedjenek be minket – meséli Nneka. – Akkor is csak úgy mehettünk be, hogy Danielt kivették a koporsóból, és karjánál fogva cipelték be egy alagsori helyiségbe, hogy az emberek ne ijedjenek meg." Daniel természetesen a hullamerevség állapotában volt ekkor, így a segítőknek nem volt könnyű dolguk, amikor bevitték és két öszszetolt asztalra fektették. "Olyan volt a teste, mint a szárított hal" – jegyzi meg az egyik pásztor, aki a többiekkel együtt imádkozott Daniel feltámadásáért.
"Amikor a két angyal kihozott a mentőautóból, átadtak egy másik angyalnak, aki magával vitt, hogy mutasson valamit – szól Daniel beszámolója. – Először a Paradicsomba vitt Embereket láttam olyan fehér öltözetben, mint amilyen az angyalokon is volt. A testük úgy fénylett, hogy angyaloknak hittem őket, de a velem lévő angyal azt mondta, ők is emberek: ők azok, akik a földön élve Istent szolgálták, a hitüket Krisztusba vetették, és igazak voltak Istent dicsőítették, pontosan együtt énekelve és emelve a kezüket, mintha valami egyszerre mozgatná őket. Annyira megragadott, amit láttam, hogy szerettem volna csatlakozni hozzájuk, de az angyal nem engedett. Ezután egy nagy palotához mentünk, amelyről az angyal elmondta, hogy Jézus készítette el azok számára, akik az utolsó napon igaznak találtatnak. Az épületet össze sem lehet hasonlítani semmivel, ami a földön található. Az angyal azt mondta, hogy a palota készen áll, de a szentek még nem készek. Jézus azért késlekedik, mert az egyház még nincs készen
Ezután az angyal egy szempillantás alatt egy hatalmas kapu elé vitt, amely a pokol kapuja volt. Ahogy a kapu kinyílt, elgyötört emberi arcokat láttam, mindenféle fajú és bőrszínű embereket Nem láttam mást, mint egy furcsa erőt, amely kínozta őket. Nem volt tűz, nem láttam lángokat, de olyan volt, mintha tűzben égtek volna, és a szenvedésük kibírhatatlan volt Egy hatalmas árok választott el a pokol kapujától Az egyik ember a nevemen szólított, és azt mondta: ő is pásztor volt a földön, de elsikkasztotta a gyülekezet pénzét. Azt mondta, ha segítek neki kijönni, visszaadja a pénzt."
Mindeközben Onitshában már javában folyt az ima Daniel holtteste felett. "Tudod, hogy ha most itt kellene maradnod, a pokolra kerülnél?" – figyelmeztette Danielt az angyal. Daniel utólagos elmondása szerint azonnal tudta, miről van szó, hiszen aznap reggel egy házastársi vita folytán haraggal vált el a feleségétől. "Most már sokkal jobban félem Istent, nem vagyok hajlandó veszekedni a feleségemmel. Ha kell, inkább bezárkózom a vécébe, de nem akarok házastársi panaszokkal foglalkozni többé, hogy meg ne haragudjak" – nyilatkozta Daniel nagyon komolyan a róla készített videofilmben.
Az angyal elmondta Danielnek: a Lukács evangéliumában szereplő gazdag ember kérése ebben a generációban meghallgatást talál, és Isten megengedi, hogy egy feltámadt ember "bizonyságot tegyen nekik, hogy ide, e gyötrelemnek a helyére ne jussanak". (Lukács evangéliuma 16,28) "Az angyal azt mondta, vissza kell mennem, hogy utolsó figyelmeztetésként elmondjam az embereknek, amit láttam" – összegzi Daniel a kapott feladatot.
"Amikor felébredtem, nagyon nagy zavarban voltam, mert csak egy szál nadrágot viseltem" – emlékezik Daniel (az imádkozók időközben lehúzták felsőtestéről a ruhát, miután megindult a légzése, hogy jobban masszírozhassák merev testét). "Egyfolytában a jegyzetfüzetét és a tollát emlegette" – meséli egy szemtanú. Daniel ugyanis azzal a paranccsal érkezett vissza, hogy jegyezzen fel mindent, amit hallott és látott.
"Az angyal arra intett, hogy ennek a figyelmeztetésnek be kell járnia a világot. A régi életemnek vége, és szabad vagyok, elmegyek bárhova, hogy bizonyságot tegyek a feltámadásomról" – jelentette ki Daniel Bécsben, munkatársunknak adott interjújában. "Azt tanácsolom a makacskodóknak és azoknak, akik haboznak elkötelezni magukat, hogy nyissák meg a szívüket, mielőtt még túl késő lesz. Az élet realitása nyilvánvalóvá fog válni. Amit most látunk, olyan, mint egy álom. Egy pillanat alatt semmivé lehet. A pénzed, a házad, a szépséged, a kocsid nem fogok emlékezni egyikre sem, de Isten áldása bennem van. Amikor halott voltam, nem emlékeztem semmire, csak Isten áldására. Az emberek, akár hívők, akár nem, ezt nem hiszik el, mert még élnek. De el kell hinniük, mert túl késő lehet Azt tanácsolom mindenkinek, hogy fusson az életéért, mielőtt túl késő lesz Ha Isten Szelleme most megítél minket, akkor elkerüljük az újabb ítéletet. Isten Szelleme megmondja nekünk, mi a jó, és mi a rossz. De ha nincs benned Isten Szelleme, nem tudod, mi a jó, és mi a rossz. Lehet Bibliád, járhatsz templomba, de a végén ítéletre kerülsz. Most szólok, mielőtt túl késő lenne"
Ryan kómából, Daniel pedig a halottasházból tért vissza

2013.Június 12

A pápa elismerte, van „meleg lobbi” a Vatikánban

A római kúria reformja nehéz feladat – ismerte el Ferenc pápa, és utalt arra, hogy a Vatikánban jelen van a korrupció és létezik egy „meleg lobbi”.

Egy múlt heti audienciáról szóló beszámoló szerint Ferenc pápa azt mondta: a kúriában vannak szent emberek, tényleg, viszont mindennapos a korrupció is. Beszélnek olyasmiről, hogy „meleg lobbi", és ez igaz, valóban létezik ilyen. Meglátjuk, hogy mit tudunk majd tenni - idézte a pápát a Reflexión y Liberación honlap.

Az olasz sajtó által is közzétett beszámolóval kapcsolatban Federico Lombardi vatikáni szóvivő hangsúlyozta, hogy magánbeszélgetésről van szó. A találkozón Lombardi nem volt jelen, és nem is akarta azt kommentálni. Az AFP francia hírügynökség megjegyezte, hogy amennyiben az audiencián valóban ez hangzott el, akkor ez volt az első alkalom, hogy egy pápa ilyen nyíltan beszéljen ezekről a kényes problémákról. Ferenc pápa megválasztása előtt több olasz újság is tudni vélte, hogy létezik a Vatikánban egy úgynevezett „meleg lobbi", amely egyszerre nyomásgyakorló csoport, illetve áldozata a vatikáni prelátusok zsarolásának.

Ennek a hálózatnak a létezése rendítette meg állítólag XVI. Benedek pápaságát és játszott közre lemondásában. A Szentszék azonban határozottan tagadott az üggyel kapcsolatban, és rágalmaknak, téves információknak nevezte a híreket - idézte fel az AFP.

Eucharisztikus csoda és vizsgálatának eredménye

1996-ban, Argentinában, Buenos Aires-i érsekségen, amikor a jelenlegi Pápa, Ferenc éppen segédpüspök volt Quarrancino bíboros alatt, különleges Eucharisztikus csoda történt. Ő maga fotóztatta le és rendelt el nyomozást, melynek eredményei nagyon meglepőek lettek.

1996. Augusztus 18-án, este 7 órakor Fr. Alejandro Pezet Buesnos Aires üzleti negyedében egy katolikus templomban mondott misét. A szentáldozás befejeztével egy nő jött oda hozzá, és mondta neki, hogy talált egy eldobott ostyát a templom végében levő gyertyatartón. Fr Alejandro a jelzett helyre ment és látta az ott hagyott ostyát. Mivel nem tudta elfogyasztani, egy vízzel teli edénybe tette és betette a Blessed Sacrament kápolna tabernákulumába.

Aug. 26-án hétfőn, amikor a tabernákulumot kinyitotta, nagy meglepetéssel látta, hogy az Ostya valamiféle véres anyaggá vált. Szólt Jorge Bergoglio püspöknek, a jelenlegi Ferenc pápának, aki utasítást adott, hogy hivatásos fotográfus fényképezze le az Ostyát. A fotók szeptember 6-án készültek. Ezeken világosan látszik, hogy az ostya, amely valamely véres húsdarabbá változott, növekedett méretében.

Évekig tartották az ostyát a tabernákulumban és az egész eseményt titokban tartották. Mivel az Ostya nem indult szemmel látható bomlásnak, Bergoglio kardinális (aki már érsek volt ezidőtájt) úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálatot rendel el.

1999 október 5-én, a bíboros képviselőinek jelenlétében Dr Castanon mintát vett a véres darabkából és New Yorkba küldte analizáltatni. Mivel nem akarta a vizsgálatot befolyásolni előre, ezért direkt nem mondott semmit a kutatócsoportnak az anyag származásáról. ( a forrás titokban volt tartva a tudósok előtt) Ezen tudósok közül az egyik, dr. Ferederic Zugiba volt egy jól ismert kardiológus, és törvényszéki orvos. Ő határozta meg, hogy a vizsgált anyag valós húsból és vérből áll, és emberi DNS-t tartalmaz. Zugiba tanúsította, hogy „a vizsgálati anyag szívizom darabkának felel meg, amely a bal kamra, billentyűkhöz közel eső részéből származik. Ez az izom felelős a szívösszehúzódásokért.

Erről az jut az ember eszébe, hogy a bal szívkamra az, ami pumpálja a várt az egész testbe. A szívizom (vizsgált része) gyulladásban van és nagyon sok fehérvérsejtet tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy a szövet élt, amikor a mintát kivették belőle. A szívnek élnie kellett, mert a fehérvérsejtek elhalnak az élő szervezeten kívül. A fehérvérsejtek fennmaradásához élő szervezetre van szükség. Így ez jelzi, hogy a szív még élt, amikor a szövetminta kivételre került. Mi több, ezek a fehérvérsejtek beszűrték a szövetet, amely azt jelzi, hogy a szív súlyos stressz alatt volt, mintha a tulajdonosának mellkasát nagy ütések érték volna.”

2 ausztrál, egy újságíró Mike Willesee és egy ügyvéd Ron Tesorerio voltak a szemtanúk a vizsgálatnál. Miután ők tudták, honnan származik az anyag, megdöbbentek dr. Zugiba eredményén. MW megkérdezte a tudóstól, mennyi ideig maradhattak volna a fehérvérsejtek életben, ha egy vízben tartott emberi szövetből származnak. Dr Zugiba azt mondta, pár másodpercig. Az újságíró akkor elmondta a doktornak, hogy a vizsgálati anyag forrása hónapokig sima vízben volt tartva és aztán 3 évig desztillált vízben és csak ezután történt a mintavétel belőle. Dr. Zugiba nagyon meghökkent ennek hallatára. Ez tudományosan nem magyarázható, mondta. Majd szenvedélyesen hozzátette: Maguknak is meg kell valamit magyarázniuk nekem. Ha ez a minta egy halott emberből jön, hogy lehet az, hogy ahogy vizsgáltam a sejteket, azok még mozogtak és ütöttek? Ha az illető 1996-ban meghalt, hogy élhet a szíve még? M.W. ezek után felvilágosította dr. ZUgibat, hogy az analizált minta egy átváltoztatott ostyából (fehér, élesztőmentes kenyérből)származik és érthetetlen módon változott vérré és emberi hússá. Megdöbbenve a magyarázaton, dr. Zugiba azt mondta: „ Hogy hogyan és miért változik egy konszekrált ostya élő testté és vérré, azt a tudomány nem fogja tudni megmagyarázni-ez meghaladja a tudomány állását.”

Ezután dr. Ricardo Castanon Gomez elérte, hogy összehasonlíthassák a labor eredményeket a Lanciano-i csoda után történt laboreredményekkel, megint csak a minták eredetének elhallgatása mellett. A szakértők a két minta egybevetése után azt mondták, a két minta ugyanazon személytől származik. Mindkét minta tulajdonosa AB Rh + vércsoportú egyén volt, és olyan jegyeket hordoz, amely karakterisztikus egy Közép-Keleten született és élt férfire.

Csak az Isten különleges dolgaiba vetett hit ad elfogadható választ ezekre- az Istenbe vetett hit, aki azt akarja, hogy tudjuk, hogy az Oltáriszentségben valóban jelen van. A Buenos Aires- csoda egy különleges jel, melyet a tudomány is elismer. Ezáltal Jézus növelni akarja hitünket abban, hogy valóban jelen van az Oltáriszentségben. Emlékeztet arra, hogy jelenléte valós és nem csak szimbolikus. Csak a hit szemével láthatjuk őt az átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. testi szemeinkkel nem láthatjuk, hiszen Ő megdicsőülten van jelen. Az Eucharisztiában Jézus lát és szeret minket és meg akar menteni minket.
http://www.youtube.com/watch?v=OtTeglYHg8Y

(Insala mista)

Testvérek figyelem! Egy újabb tévtanítás!!! A biorezonancia titka

Először is, nem "biorezinencia", hanem biorezonancia!

Kérlek olvassátok el a szigorúan szakmai véleményt, majd engedjétek meg, hogy a látott videóval kapcsolatos aggályaimat megosszam veletek.

A biorezonancia kifejezés a görög eredetű „bio” (jelentése: élet vagy az életfolyamatokkal kapcsolatos), és a „rezonancia” (jelentése: rezgés, együtt rezgés) szavak összekapcsolásával lett megalkotva. A bio az emberi test életjelenségeire utal, a rezonancia pedig e jelenségek egyikére, arra, hogy testünk hullámokat kelt.
A biorezonancia tehát azt a jelenséget jelöli, hogy az emberi test hullámokat hoz létre és sugároz magából.http://magyarnarancs.hu/tudomany/a_sejtek_baratja_-_a_biorezonancia-kezelesekrol-71210

http://metropolita.hu/2013/06/11/a-biorezinencia-titka-2/
http://biorezonancia.hu/joomla/content/view/45/68/
http://szkeptikus.blog.hu/2011/10/26/biorezonancias_vizsgalat_a_kamu_egeszsegnapon

Kedves Testvérek!
A Metropolita honlapján találtam ezt a videót, majd utána néztem, 1-8 részig lehet még "elmélyülni a biorezonancia" világában.
Ebben a konkrét videóban, minden bizonyára okos, a saját tudományukban jártas  emberek nyilatkoznak... Tudatosan-e, vagy önhibájukon kívül, nem tudom, sajnos nagyon sok tévtanítást közölnek ebben a csekély 10 , vagy valamivel több percben.
A teljesség igénye nélkül, kiragadva a lényeget néhány dologra hívnám fel a figyelmeteket.
"Az eddig felfogásunkból egy elmozdulás zajlik éppen,amely a holisztika irányába lendíti el az ingát.

Részlegesen holisztikus egy gyógyítási eljárás abban az esetben, ha a beteget magát holisztikus módon vizsgálták, de környezetét részletesen nem tárták fel. A teljes holisztikus elemzésnek általában jogi akadályai is vannak. Ilyenek az adatkezelési szabályok, a magánlakás sérthetetlensége, a családi és anyagi körülmények adatkezelése, stb. Ezek természetesen nem áthidalhatatlanok, de a gyógyítónak a vizsgálat előtt tisztáznia kell ezeket a jogi előírásokat és a páciensnek is hozzá kell járulnia életkörülményeinek ilyen mélységű vizsgálatához.

A holisztikus gyógyítást gyakran úgy tüntetik fel, mintha az az alternatív gyógyászat sajátja volna, míg a „hivatalos orvostudomány” kizárólag a tünetek kezelésére törekedne.^[7] Ezzel szemben azonban az orvostudomány is vizsgálja a betegségek komplex hatásait, a holisztikus szemléletet számos tudományosan elfogadott pszichoterápia is alkalmazza, és az orvos-beteg kapcsolat problémáit az orvosi egyetemeken is oktatják. Egy angliai felmérés szerint a megkérdezett „holisztikus” természetgyógyászok többsége a malária ellen kizárólag gyógyszeres kezelést ajánlott, és szót sem ejtettek az olyan egyszerű megelőzési módokról, mint például a szúnyogháló. A megkérdezett hivatásos orvosok körében ez az arány éppen ellentétes volt.^[7]

^{" Modern fizika,már réges rég kiiktatta ezt a paradigmát nem az anyag, hanem az elme, vagy szellem az elsődleges, bár ezt nem szellemként hanem energiamezőként, intelligens energiamezőként határozza meg."}

^{Motorbalesete után testen kívüli élménye  volt a hölgynek, majd felépült begipszelték a lábát, félő volt hogy esetleg amputációra lesz szükség. Otthon üldögélt a kanapéján és azon töprengett, "hogyan kapcsolja be az immunrendszerét, hogy, elősegítse a lába gyógyulását. Lefeküdt a heverőjére és elképzelte a saját immunrendszerét" !? ( Mintha az immunrendszere addig szabadságon lett volna, vagy a testén kívül...)ÖNHIPNÓZIS}

Önhipnózis

Ha az alany önmagát hipnotizálja, akkor önhipnózisról beszélünk. Az önhipnózis jellegében a meditációhoz hasonló. Nem nehezebb elérni, mint mással hipnotizáltatni, bár mindkét szerepet egyszerre kell vállalni. Önhipnózissal nem lehet olyan mély hipnózist elérni, mint egyébként, mert az öntudat egy része a hipnózis külső struktúrájával foglalkozik. Megfordítva, a nem mély hipnózis segítséggel végigvitt önhipnózisnak tekinthető.

Azt mondja a hölgy a gyógyulása után, hogy a tudatom fontos a testem számára, és a testem, fontos a tudatom számára.

Fontosnak tartják kiemelni. Az elmét, a szándékot,és a hitet( itt nem Istenben való hitről van szó).

A rákbetegek számára úgynevezett "együttérző szándékprogramot" hoznak létre.
 A program része:

-meditáció
-szívmegnyitás(mire? vagy kire? talán a csakrák megnyitásáról lehet szó?)
-finom energiák
- öngyógyítás gondolattal, pozitív gondolatokkal"gondolataink hozzák létre a testünket, pillanatról pillanatra"--mondja a videóban a csontkovács hölgy

- otthon is folytatni kell az" együttérző szándékprogramon" résztvevőknek a gyakorlatot (totális agymosás).

Aztán bemutatnak két csoportot, mindkettőnek izületi gyulladása van. Egyiket valóságosan megoperálták,a többieknek csak megnyitották. a térdeit, aztán visszazárták. Igen, a hazugság legalizálása. Szegények, ha vajon infarktusban meghalnak a reanimációt is csak gondolatban végzik el teljesen" együttérzően"?

Kedves Testvérek!

 Én egészségügyben dolgozom, intenzív osztályon,súlyos betegek között. Az tény, hogy nagyon sokat jelent a beteg gyógyulása szempontjából, hogy ő saját maga meg akar -e gyógyulni.Ha még van tudata! Egyébként pedig Isten kezében vagyunk! Tőle jön az egészség és a betegség. Segíthetünk betegeinken, imáink által, nem holmi hókusz-pókuszok segítségével! Imádságos szeretettel. Évi

101 dolog, amit Isten mondott

ÓSZÖVETSÉG

Isten mondta ...

1. Én vagyok az Úr, aki meggyógyítalak. (2 Móz. 15,26)

2. A te életednek ideje 120 esztendő. (1 Móz. 6,3)

3. Eltemettetel jó vénségben. (1 Móz. 15,15)

4. Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. (Jób 5,26)

5. És a vér jelül lesz neked a házadon, amelyben te leszel, s meglátom a vért és elmegyek melletted és nem lesz rajtad a csapás veszedelemre. (2 Móz. 12,13)

6. Eltávolítom közületek a betegséget, és napjaid számát teljessé teszem. (2 Móz. 23,25. 26)

7. Egy nyavalyát sem engedek rád, hanem távol tartok tőled minden betegséget. (5 Móz. 7,15)

8. Sokáig fogsz élni a földön, és megsokasodnak a te napjaid. (5 Móz. 11,9. 21)

9. Az átkot áldásodra fordítottam, mert szerettelek téged. (5 Móz. 23,5. Neh. 13,2)

10. Megváltottalak minden betegségtől és minden csapástól. (5 Móz. 28,61. Gal. 3,13)

11. Élteden át tart a te erőd. (5 Móz. 33,25)

12. Váltságdíjat találtam érted; tested fiatal, erőtől duzzad, újra kezded ifjúságod napjait. (Jób 33,24. 25)
13. Meggyógyítottalak téged, felhoztam lelkedet a Seolból, fölélesztettelek a sírbaszállók közül. (Zsolt. 30,2. 3)
14. Erőt adok neked, és megáldalak békességgel. (Zsolt. 29,11)
15. Megőrizlek, és éltetlek. [Megőrizlek, és életben tartalak – KJV] (Zsolt. 41,2)
16. Megerősítelek téged a betegágyadon, minden betegségedből meggyógyítalak. (Zsolt. 41,3)
17. Én vagyok a *te orcád Szabadítója és a te Istened [*a te orcád egészsége – KJV]. (Zsolt. 43,5)
18. Nem közelít csapás a te lakhelyedhez. (Zsolt. 91,10)
19. Hosszú élettel elégítelek meg téged. (Zsolt. 91,16)
20. Meggyógyítom minden betegségedet. (Zsolt. 103,3)
21. Elküldtem az én Igémet és meggyógyítottalak téged, és megmentettelek a pusztulástól. (Zsolt. 107,20)
22. Nem halsz meg, hanem élsz, és hirdeted az Én cselekedeteimet. (Zsolt. 118,17)
23. Meggyógyítom a megtört szívedet, és bekötözöm sebeidet. (Zsolt. 147,3)
24. Megsokasulnak néked a te életednek esztendei. (Péld. 4,10)
25. Egészség lesz a te testednek és megújulás a te csontjaidnak, ha Bennem bízol. (Péld. 3,8)
26. Az én Szavaim élet számodra és egész testednek egészség/orvosság. (Péld. 4,22)
27. [Az Én jó hírem] A jó hír megerősíti csontjaidat. (Péld. 15,30)
28. Az én gyönyörűséges beszédeim édesek a lelkednek, és meggyógyítják a testedet. (Péld. 16,24)
29. Az Én örömöm a te erősséged. A vidám szív jó orvosságul szolgál. (Neh. 8,10. Péld. 17,22)
30. A vakok szemei megnyílnak. Nem lesznek zárva többé a látóknak szemei. (És. 35,5. 32,3)
31. A süketek fülei megnyittatnak. A hallók fülei figyelmeznek. (És. 35,5. 32,3)
32. Ujjong a néma nyelve. A dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. (És. 35,6. 32,4)
33. A sánta ugrándoz mint a szarvas. (És. 35,6)
34. Meggyógyítalak, és éltetlek téged. Megszabadítalak téged. (És. 38,16. 20)

35. Erőt adok a megfáradottnak. Az erőtlen erejét megsokasítom. (És. 40,29)

36. Megújítom erődet. Megerősítelek, és megsegítelek. (És. 40,31. 41,10)

37. Vénségedig és megőszülésedik Én visellek. (És. 46,4)

38. Betegségeidet viseltem. (És. 53,4)

39. Fájdalmaidat hordoztam. (És. 53,4)

40. Betegség tört össze Engem érted. [Betegséggé tétettem érted – KJV.] (És. 53,10)

41. Az Én sebeimmel gyógyultál meg. (És. 53,5)

42. Meggyógyítalak téged. (És. 57,19)

43. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik. (És. 58,8)

44. Mert egészségessé teszlek téged, és begyógyítom a te sebeidet, azt mondja az Úr. (Jer. 30,17)

45. Ímé, Én hozok neked kötést és orvosságot, és meggyógyítalak téged, és megmutatom neked a békesség és igazság bőségét. (Jer. 33,6)

46. A megtöröttet kötözgetem, s a beteget megerősítem. (Ez. 34,16)

47. Ímé, *Én bocsátok beléd szellemet, hogy megéledjél. Az én Szellememet adom beléd, hogy megéledjél. [*Leheletet bocsátok beléd, és élni fogsz – KJV.] (Ez. 37,5. 14)

48. Valahova e folyam bemegy, élni fognak. És azok meggyógyulnak, és él minden, valahová e folyó bemegy. (Ez. 47,9)

49. Engem keress, és élsz! (Ámós 5,4. 6)

50. Gyógyulás van az Én szárnyaim alatt. (Mal. 4,2

ÚJSZÖVETSÉG

51. Akarom, tisztulj meg. (Mát. 8,3)

52. Betegségeidet viseltem. (Mát. 8,17)

53. Fájdalmaidat hordoztam. (Mát. 8,17)

54. A betegnek van szüksége orvosra. (Én vagyok az Úr, a te orvosod). (Mát. 9,12. 2 Móz. 15,26)

55. Megszánom a betegeket, és meggyógyítom őket. (Mát. 14,14)

56. Meggyógyítok minden betegséget és minden erőtlenséget. (Mát. 4,23)

57. Legyen néked a te hited szerint. (Mát. 9,29)

58. Adok neked erőt és hatalmat minden tisztátalan szellem felett, hogy kiűzzed azokat, és hogy gyógyíts minden betegséget és minden erőtlenséget. (Mát. 10,1. Luk. 9,1)

59. Meggyógyítom mindnyájukat. (Mát. 12,15. Zsid. 13,8)

60. Akik illetnek Engem, mindnyájan meggyógyulnak. (Mát. 14,36)
61. A gyógyulás a fiak kenyere. (Mát. 15,26)
62. Mindent jól cselekszem. A süketeket hallókká teszem, a némákat beszélőkké. (Márk 7,37)
63. Ha hiheted azt, minden lehetséges annak, aki hisz. (Márk 9,23. 11,23-24)
64. Ha kezeket vetnek rád, meggyógyulsz. (Márk. 16,18)
65. Az én kenetem meggyógyítja a megtört szívűeket, megszabadítja a foglyokat, megnyitja a vakok szemeit, és szabadon bocsátja a lesújtottakat. (Luk. 4,18. És. 10,27. 61,1.)
66. Akinek gyógyulásra van szükségük, azokat meggyógyítom. (Luk. 9,11)
67. Nem azért jöttem, hogy elveszítsem az embereket, hanem hogy megmentsem. (Luk. 9,56)
68. Ímé, adok neked hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjál, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat neked. (Luk. 10,19)
69. A betegség sátáni megkötözöttség, és fel kell oldatnod e kötélből a mai napon. (Luk. 13,16. 2 Kor. 6,2)
70. Bennem van az élet. (Ján. 1,4)
71. Én vagyok az életnek kenyere. Életet adok neked. (Ján. 6,33. 35)
72. A beszédek, amelyeket én szólok neked, Szellem és élet. (Ján. 6,63)
73. Azért jöttem, hogy életed legyen, és bővölködj. (Ján. 10,10)
74. Én vagyok a feltámadás és az élet. (Ján. 11,25)
75. Ha valamit kérsz az én nevemben, Én megcselekszem azt. (Ján. 14,14)
76. Az Én nevemben való hit megerősít téged, és épséget ad neked. (ApCsel. 3,16)
77. Kinyújtom a kezemet gyógyításra. (ApCsel. 4,30)
78. Én, Jézus Krisztus, meggyógyítalak téged. (ApCsel. 9,34)
79. Jót teszek, és meggyógyítom azokat, akik az ördög elnyomása alatt vannak. (ApCsel. 10,38)
80. Az Én erőm hatására eltávoznak tőled a betegségek. (ApCsel. 19,12)
81. A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye bennem megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm. 8,2)
82. Ugyanaz a Szellem, aki Engem feltámasztott a halálból, most benned él, és ez a Szellem megeleveníti a te halandó testedet. (Róm. 8,11)

83. A te tested az Én tagom. (1 Kor. 6,15)

84. A te tested az Én Szellemem temploma, dicsőíts Engem a te testedben. (1 Kor. 6,19. 20)

85. Ha megbecsülöd az Én testemet, amely érted megtöretett, és megítéled magadat; nem ítéltetsz meg, nem leszel gyenge, és idő előtt sem alszol el. (1 Kor. 11,29-31)

86. Gyógyítások ajándékait helyeztem el az Én testemben. (1 Kor. 12,9)

87. Az Én életem nyilvánuljon meg a te testedben. (2 Kor. 4,10-11)

88. Megszabadítottalak és megszabadítalak a halálból, és ha reménykedsz Bennem, ezután is meg foglak szabadítani. (2 Kor. 1,10)

89. Az Én Nevemet adtam neked, és mindeneket a lábaid alá vetettem. (Ef. 1,21. 22)

90. Azt akarom, hogy jól legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön. (Ef. 6,3)

91. Megszabadítottalak a sötétség hatalmából. (Kol. 1,13)

92. Megszabadítalak minden gonosz cselekedettől. (2 Tim. 4,18)

93. Megízleltem a halált érted. Megsemmisítettem az ördögöt, akinek hatalma volt a halálon. Megszabadítottalak a haláltól való félelemtől és rabságtól. (Zsid. 2,9. 14. 15)

94. Megmosom a testedet tiszta vízzel. (Zsid. 10,22. Ef. 5,26)

95. A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsd föl. És lábaiddal egyenesen járj. Ne hagyd, hogy ami sánta, elhajoljon, hanem hagyd, hogy meggyógyítsam azt. (Zsid. 12,12. 13)

96. A gyülekezet vénei imádkozzanak feletted, megkenvén téged olajjal, és Én felsegítelek. (Jak. 5,14. 15)

97. Imádkozzatok egymásért, és Én meggyógyítalak titeket. (Jak. 5,16)

98. Az Én sebeimmel gyógyultál meg. (1 Pét. 2,24)

99. Az Én isteni erőm mindennel megajándékozott téged, ami az életre és istenfélelemre való, az Én megismerésem által. (2 Pét. 1,3)

100. Aki szomjúhozik, jöjjön el, és vegye az élet vizét ingyen. (Jel. 22,17)

101. Szeretettem, mindenek felett azért *imádkozom, hogy .... jó egészségben légy. [kívánom – KJV.] (3 Ján. 2)

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Nem szabad félnetek, mert amit Ígérek a tiétek és a ti örökségetek

2013. június 10. hétfő 23:00

Drága szeretett leányom, meg kell mondani a világnak, hogy Visszatérésem Ideje közel van. Az Én Időm már elkezdődött, mivelhogy arra törekszem, hogy még a Nagy Nap előtt Felém fordítsam az emberiséget.

Én most mindnyájatokat felkészítelek, bár sokan fogják süketnek tenni magukat. Én ezt szeretettel teszem, mivel minden egyes embert szeretek közületek, hiszen a Testemet egyenként mindenkiért feláldoztam. Ti jelenleg tanúi vagytok Beavatkozásomnak, mialatt megnyitom az emberiség szemét, és amelyet egyértelműen lehet látni.

Csodákra kerül majd sor, amikor a Küldetésemet elfogadják. A Jelenlétem érezhető lesz, és az Irgalmasság Cselekedetein keresztül fogom felismertetni Magamat. Ez a terv arra szolgál, hogy Dicsőséges Üdvözítésemhez visszacsalogasson benneteket, hogy megtérítse azokat, akik többé már nem hisznek Létezésemben.

Én vagyok a Király, aki az Új Paradicsom fölött fog uralkodni, melyet Atyám ígért Nekem. Azokhoz szólok, akik nem ismernek Engem: hallgassatok most meg. Ti az Enyéim vagytok, Én Életet hozok nektek, nem olyan életet, mint ahogyan azt ezen a Földön ismeritek, hanem Örök Életet.

Nem szabad félnetek, mert amit Ígérek a tiétek és a ti örökségetek.

Ez az a Királyság, amelyre születtetek, így tehát Isten, szeretett Atyám újra teremtheti azt a világot, ami kezdetben volt. Ő a Kezdet, mert Ő teremtette azt. Ő a vég, mert amikor a Nagy Nap elérkezik, többé már nem lesz szenvedés, mert az Új Kezdet – Az Örök Élet – bemutatásra kerül azok számára, akik elfogadják Isten Szeretetét. Bizakodóbbakká kell lennetek, legyetek kevésbé cinikusak és fogadjátok el az Élet Nagy Ajándékát, ami egyedül csak egy tökéletes Istentől jöhet.

Egyedül csak Isten alkothat ilyen csodát – az Élet Ajándékát.

Egyedül csak Isten adhat Örök Életet nektek, ahol a halál már legyőzetett és vele együtt minden gonosz.

Várakozással kell a jövő felé néznetek. Meg kell próbálnotok hallgatni ezekre az Üzenetekre, mert ez lesz a ti mentőövetek, amelyre szükségetek lesz, mivel az elkövetkezendő napok egyre sötétebbek lesznek.

Az a vágyam, hogy közületek senki se nyugtalankodjék, ne aggódjon, ne féljen és ne legyen szomorú, mert az Én Dicsőséges Napom azt fogja jelenteni, hogy letörlök a szemetekről minden könnyet, és Nagy Dicsőségemmel megtisztítalak benneteket minden fájdalomtól, szomorúságtól és szenvedéstől. Végül, meg fogjátok tapasztalni a tiszta örök boldogságot. Minden, amiről valaha is azt képzeltétek, hogy Mennyei pompa, a tietek lesz.

Ha a bizalom hiánya miatt most nem tudtok válaszolni Nekem, Én segíteni fogok nektek, ha hívtok Engem. Kérjétek a Bizalom Ajándékát a Keresztes Imahadjárat ezen imája által:

A Keresztes Imahadjárat (109.) imája a Bizalom Ajándékáért

Ó, drága Jézus,

Segíts, hogy bízzak Benned.

Hogy bízzak azon Ígéretedben, hogy újra eljössz.

Hogy elfogadjam Második Eljöveteled Igazságát.

Hogy bízzak az Atya Ígéretében, midőn azt mondta, hogy átadja Neked Királyságodat.

Segíts nekem, hogy bízzak Tanításaidban,

Azon Tervedben, hogy megmented a világot.

Segíts nekem, hogy Kegyesen elfogadjam Ajándékaidat.

Segíts nekem, hogy bízzak Benned, hogy megszabaduljak félelmeimtől, és így lehetővé tehessem Szeretetednek, hogy elárassza szívemet és lelkemet. Ámen.

Ó, mennyire szeretnélek megvigasztalni benneteket, megkönnyíteni a félelmeteket, aggodalmaitokat és gondjaitokat. Mennyire szeretném fájdalommentessé tenni az átmenetet, amennyire az csak lehetséges; hogy ne kelljen szenvednetek a fenevad kezétől, kinek munkálkodása Isten ellenségein keresztül lesz felismerhető.

Ha teljesen megbíztok Bennem és átadjátok magatokat Irgalmasságomnak, akkor Én ünnepélyesen megígérem nektek, hogy Irgalmasságom le fogja rövidíteni azt az időt, amikor az emberi szenvedés azok gonoszsága miatt növekszik meg, akik szenvedést akarnak okozni nektek.

Megígérem, hogy a csodák által történő Beavatkozásom fel fogja ébreszteni azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre – az Igazság ráébredésére. Amikor Isten Igazságát elfogadják – akik nem igazán értik azon Ígéretemet, hogy újra eljövök, de elfogadják azt a szívükben -, akkor a szenvedés enyhülni fog, és Én irgalmas leszek a lelkek milliárdjaihoz.

Mindazonáltal a Belém vetett bizalmatok segíteni fog nektek, hogy meglássátok az Igazságot. Ha elfogadjátok az Igazságot, akkor elfogadjátok Új Királyságom kulcsát is.

Jézusotok

2013. június 9. Guadalupe Szűzanya kép könnyezése

"2013. június 9-én Jézus Krisztus üzenete után déltájban a guadalupei Szent Szűz egyik 40x60 cm-es másolatán olajkönnyek jelentek meg, melyek különleges illatot árasztottak.

A következő napon ez a jelenség megismétlődött, de ez alkalommal a jó illatú olaj Jézus kezeiből és mellkasából folyt ki, ezzel mély értelmű jelét adva minden gyermekére kiterjedő áldásának.

Az esemény másnap is megismétlődött a Béke Királynőjének egy képén, amely Krisztus oldalánál feküdt és a harmadik napon egy kb. 1 m magas gyönyörű Krisztus szoborból ugyancsak hasonló olaj folyt ki oldalsebéből.

2013. június 19-én Jézus Krisztus a következő üzenetet adta:

Én, mint a szeretet koldusa, megáldom híveimet nyitott oldalsebemből, megkenlek benneteket szeretetem olajával, hogy ne féljetek és biztosak lehessetek abban, amit veletek közlök; szeretetből közlöm mindezt, nem pedig azért, hogy féljetek, mert lángoló Szívvel vágyom arra, hogy megmentsem azokat, akik idővel Hozzám jönnek és akikről tudom, hogy szeretnek Engem, habár még nem ismernek el Engem.

HÍVLAK BENNETEKET, JÖJJETEK HALADÉKTALANUL VISSZA HOZZÁM.

GONDOLJATOK ARRA, HOGY AZ IDŐ MÁR NEM IDŐ ÉS A PILLANAT MÁR NEM PILLANAT TÖBBÉ."

http://www.revelacionesmarianas.com/videos.htm

Magyar nagypéntek a Himaláján

Senkinek  sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért- nem mertem idézőjelbe tenni Krisztus szavait, ha betűtévesztés lenne, de a tartalomért felelek. A 10 napja folyó magyar Golgota Nepálban, mostanra vált szakrálissá, amikor a szombati hírportálok leadták, Kollár Lajos expedíció vezető pontos leírását a Himalájában történt tragikus események utolsó óráiról, a két meghalt magyar hegymászóval történt utolsó telefonbeszélgetések alapján. Eddig főképpen az emberi erőfeszítés értelméről való pozitív polemizálás vagy a szánakozás ill. kritikák hangjai voltak hallhatók a tragédiával kapcsolatban. Barátaimmal eddig is abszolút csúcspontnak tartottuk, amit Erőss Zsolt és Kiss Péter tett.
Ők megpróbáltak utánajárni, hogy mi is az ember. Nem annak, hogy mit bír, hanem annak, hogy mi! Mindnyájunknál közelebb jutottak a válaszhoz. De a tegnap kiderült a tények teljesen más - nyugodtan mondhatjuk - előremutató fordulatot adtak a tragédiának. A katasztrófa orvostan alapvető törvénye, hogy katasztrofális kilátástalan helyzetekben azokkal a sérültekkel nem szabad foglalkozni, akik menthetetlenek, mert elveszik az emberi erőforrást azoktól, akik még menthetők. És ez nemcsak a sérültekre, hanem magára a mentőkre is vonatkozik. Nem javasolt egy olyan mentésbe belemenni, aminek az eredménye reménytelen, de a mentő kockáztatja saját életét. Sokan nem ismerik ezt a fontos szabályt és azt hiszem sokan ezért  nem értik a hegymászókat, miért hagyják ott a már halálosan sérült vagy félig megfagyott, mozgásra képtelen még életjelenségeket mutató, de halálraítélt társaikat útközben súlyos vészhelyzet esetén. Ezért nem ritka a 8 ezres csúcsok környékén a sátra előtt ülő  vagy hóval jéggel betakart olvadáskor előtűnő fekvő holttest mely  4 vagy akár 10-20 éve fagyott meg, zuhant le. A még életre esélyeseknek szinte így kötelessége magát menteni és elkerülni saját végzetét, ha társa már reménytelen helyzetbe jutott. Morálisan logikus és humánus ez a döntés ugyanúgy, ahogy az „Életben maradtak”c. könyv és film hitelesen megmutatta a 70-es évekbeli Andokban történt sportcsapatot ért   repülőgép  katasztrófa túlélőinek drámáját, amikor kénytelenek voltak megenni, a  már halott barátaik testét, hogy életben maradjanak a hónapon túli keresésük során. 

A bajtársiasság, a tökéletesség példaképei vagy éppen a  szentek viszont ezeken a drámai döntéseken is túlmutatva születnek. Ők pontosan úgy születnek, ahogy Kiss Péter született meg és adta meg cselekedetével a kételyek hullámain vergődő egész országunknak és a világnak is,  ennek a szörnyű és tragikus szenvedésnek majd halálnak az értelmét.  A Himaláján ott nyolcezer valahány száz méter magasban, hajnalban visszament Erőssért és próbálta életre masszírozni. Fiatal volt, tudta, hogy le tud jönni és azt is tudta, hogy társa már nem, mégis minden humánus emberi gondolkodás, minden morális törvény ellenére ami azt mondja: , menj tovább most már magaddal törődj, mert nemcsak a társad, de Te is meghalsz”  visszafordult és megpróbált társán, mesterén segíteni és közben ő lett az igazi mester, de most már nemcsak az alpinizmusnak és bajtársiasság mestere, hanem az önfeláldozó szeretet mestere.

Sokat gondoltunk a napokban a két hegymászóra. Magam előtt látom Erősst, ahogy térdel fent este nyolckor 8500 m-magasságban 2 órával a csúcs elérése után a visszaút kezdetén hullafáradtan és bemondja a telefonba az expedíció vezetőjének:  „Lalikám nem bírom tovább” és a családjára kedves , helyes feleségére, kicsi gyermekeire gondol és arra, hogy többet nem láthatja őket. Ilyenkor már csak  Istennel lehet beszélgetni, mert ilyen pillanatokban csak vele lehet és megbánni, ha hibáztunk, mert itt bűnről szó sem lehet , hiszen a „tudva és akarva” kritériuma  nem történt meg a tragédiával kapcsolatban, ami a bűnhöz szükséges. Ezt meg kell említeni, mert nagyon sok „fotelből” jött laikus bíráló comment a tragikus eseményekről és sajnos a média is hozta ezeket nem előnyös irányba terelve a közvéleményt. 

A szenvedés teremtő energiája, vagy minden szenvedésnek van értelme mondják a teológusok utalva a nagypénteken történtekre, hiszen az emberiség megváltása is a kereszthalállal szenvedéssel  történt meg. Magyarországot szétrázta a tragikus hír a sikertelen expedíció. Kis Péter Krisztust követő tettével összerakta és megerősítette értelmet adva a történteknek, ahogy a nagypéntek végső értelme a feltámadásban mutatkozik meg. Az egész nemzetnek és benne az ifjúságunknak új követendő nemzetünket egyesítő példaképe született világnézetünktől függetlenül.

Csókay András

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Amikor a harsonák hangjára az Új Jeruzsálem leereszkedik a világra, fény tölti be az eget, és minden elcsendesedik

 

2013. június 9. vasárnap 23:15

Szeretett leányom, a fájdalom, amit fizikailag elszenvedsz ebben az időben, a lelkek megmentése miatt van, akik annyira eltávolodtak Tőlem, hogy ha te, mint áldozati lélek nem ajánlanád fel Nekem őket, akkor örökre elvesznének. Emlékezz mindig arra, hogy mennyire fáj Nekem, és hogy megszakad a Szívem, ha csak egy lelket is elveszítek.

Az emberiség iránti Szeretetem változatlan marad, mert senki sem tudna megakadályozni Engem abban, hogy minden értékes lelket szeressek. Annyira szeretem őket, hogy a neked adott Ajándékok, vagyis úgy látni Isten minden gyermekét, ahogyan azokat Ő látja – tiszta szívvel -, sohasem fognak véget érni. Ezért szenvedsz olyan sokat, kicsim. Nem azok miatt kell elviselned ezeket az új testi megpróbáltatásokat, akiknek haragja megsért téged, hanem azon lelkekért, akik szörnyű sötétségben vannak, és kiknek sorsa rémületet kelt benned.

Kérlek, értsd meg, hogy amikor ezekért a fájdalmas megpróbáltatásokért türelmetlen és ideges leszel, mindez semmi ahhoz az intenzív szenvedéshez képest, amellyel azok a lelkek fognak szembesülni, akiket a fenevad megkaparint magának. Mindez semmit sem jelent, összehasonlítva azokkal a lelkekkel, akiknek a Tisztítótűz fájdalmait kell majd elviselniük. Mindez a fájdalom keveset fog jelenteni számodra, amikor majd látni fogod, hogy azokat a lelkeket, akik egyébként nem lennének képesek megmenteni magukat, kitépem a gonosz szorításából.

Leányom, nem számít, hogy mennyire fájdalmas ez a szenvedés, semmi jelentősége sem lesz már akkor, amikor Isten gyermekeit egyesítem a Nagy Napon, amelyen a Legdicsőségesebb Paradicsom leereszkedik.

Amikor a harsonák hangjára az Új Jeruzsálem leereszkedik a világra, fény tölti be az eget, és az angyalok hangjának felcsendülése előtt minden elcsendesedik, kiknek énekei – még a végső pillanat előtt – minden lelket el fognak érni. Ez lesz az utolsó óra, amikor eljövök majd ítélni élőket és holtakat.

Jézusotok