A perverzitás bizonyítékai

A Viganò érsek ellen indult extrajudiciális eljárás hírére Athanasius Schneider püspök figyelmeztette a Szentszéket arra, hogy ez a lépés növelné a megosztottságot, és ennek végigvitele igen imprudens lépés lenne. (Itt eredetileg egy véletlenül született és roppant váratlanul törölt rész következett, aminek lényege, hogy nem hallgattak rá…) Mivel igen tanulságos, íme a Viganò érsek saját mondataiból vett „bizonyítékok”, amelyek alapján szakadárnak ítélték. Hogy mindenki elrettenjen attól, amitől akar:

“13. A vádlott egyes kijelentései igazolják, hogy nem hajlandó alávetni magát a Legfőbb Pásztornak, és nem hajlandó közösséget vállalni az egyház neki alávetett tagjaival:

a./ “Szembe kell néznünk a fájdalmas és szörnyű valósággal: Bergoglio ellenséges a tanítóhivatalhoz hű katolikusokkal szemben – akiket kigúnyol, elítél és marginalizál -, és bűntársa azoknak, akik nyíltan ellentmondanak annak, amit az Egyház kétezer éve változatlanul tanít. De nem elégszik meg ennyivel: arra akarja rávenni a jó katolikusokat – és velük együtt azt a néhány püspököt és papot, akik még a maga teljességében vallják a hitet -, hogy szakadjanak el attól a szektától, amely beszivárgott és betört az Egyházba, és szégyentelen arroganciával provokálja őket, hogy azok megbotránkozva és megbántva érezzék magukat. A befogadás, amelyre Bergoglio törekszik romboló munkájában, pontosan az ellentéte annak, amit Urunk tanított nekünk.”

b./ “Ebben a tíz évnyi “pápaságban” láttuk Bergogliót mindent tenni, amit egy pápától soha nem várnánk, és mindent, amit egy eretnek vagy egy hitehagyott tenne. ( … ) A püspökök hallgatása Bergoglio uralmával szemben megerősíti, hogy a jezsuita Bergoglio önhivatkozó tekintélyelvűsége szinte minden püspökben szolgai engedelmességre talált, akiket megrémít a gondolat, hogy a Santa Marta-beli bosszúálló és despotikus satrafa megtorlásának tárgyává válhatnak. ( … ) Bergoglio eretnek és szemtelenül ellenséges Krisztus Egyházával szemben( … ) Miután tehát elismerjük, hogy Bergoglio eretnek( … ), meg kell kérdeznünk magunktól, hogy a 2013-as választást nem befolyásolta-e valamilyen módon a konszenzus bűne. ( … ) Ehelyett úgy vélem, hogy a pápaság általa való elfogadása azért hibás, mert a pápaságot valami másnak tartja, mint ami, akárcsak a házastárs, aki a házasság sajátos céljainak kizárásával egyházi házasságot köt, és így a házasságot a beleegyezés hiánya miatt érvénytelenné teszi.”

c./ “Jorge Mario Bergoglio mai beszédét hallgatva és szavait a Pastor Angelicus szavaival összehasonlítva rádöbbenünk arra a szakadékra, amely egy pápát elválaszt groteszk paródiájától, arra a szakadékra, amely Krisztus helytartóját a pápa imitátorától elválasztja. ( … ) A pápasággal szembeni heterogenitása most már nyilvánvaló. ( … ) Az a szándék, hogy egy ellenséges hatalom nevében eljárva kárt okozzon az Egyháznak, nem egyeztethető össze a pápaság ELFOGADÁSÁVAL, és ezért hibás az akarat által adott beleegyezése – amelyet az elmúlt tíz év szavai és tettei megerősítenek -, hogy in fraudem legis, az egyházjogot megkerülve és szándékait elkendőzve cselekedjen. ( … ) Az Úr megsértett, az Egyház megalázott, és lelkek vesznek el egy bitorló trónon való maradása miatt, akinek kormányzati és tanítóhivatali cselekedetei Urunk szavainak fényében ítélhetők meg: “Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Mt 7,15-20). Jól hallották: a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt, ami azt jelenti, hogy Bergoglio folyamatos viselkedése – megválasztása előtt, alatt és után – önmagában is bizonyítékot szolgáltat a belső gonoszságára. Lehetünk-e tehát erkölcsileg biztosak abban, hogy a Santa Marta lakója hamis próféta? A válaszom: igen. Felhatalmaz bennünket tehát a lelkiismeret, hogy visszavonjuk engedelmességünket egy olyantól, aki magát pápának feltüntetve valójában úgy viselkedik, mint a bibliai vaddisznó az Úr szőlőjében, vagy mint a zsoldos, qui non est pastor, cujus non sunt oves proprice (Jn 10,12), et non pertenet ad eum de ovibus (uo., 13)? Igen.”

d./ “A Fiducia supplicans című delíriumos nyilatkozat, amelyet nemrégiben a Szent Officiumnak a Dikasztériumra átnevezett, péteri küldetéssel ellenkező paródiája adott ki, végleg letépi a bergogliánus hierarchia képmutatásának és megtévesztésének takaróját, megmutatva, hogy kik is ezek a hamis pásztorok: a Sátán szolgái és buzgó szövetségesei, kezdve a bitorlóval, aki – a pusztulás utálatosságaként – Péter trónján ül ( . . . ). Mit akar Bergoglio elérni? Semmi jót, semmi igazat, semmi szentet. Nem akarja, hogy a lelkek megmeneküljenek; nem hirdeti az alkalmas, sürgető evangéliumot, hogy visszahívja a lelkeket Krisztushoz; nem mutatja meg nekik a megostorozott és véres Megváltót, hogy életük megváltoztatására ösztönözze őket. Nem. Bergoglio a kárhozatukat akarja, a Sátánnak való pokoli hódolatként és Istennel szembeni szégyentelen dacból. ( … ) A zsinati és szinodális egyház, a lázadók és perverzek e szektájának a jele a hazugság és a képmutatás. ( … ) Aki a bergogliánus egyházban továbbra is a katolikus egyház tanítását és előírásait követi, az nincs a helyén, és előbb-utóbb vagy el fog szakadni tőle, vagy beadja a derekát…”

e./ “Jorge Mario Bergoglio azért került a trónra, hogy lerombolja Krisztus Egyházát. ( … ) Miközben arra várunk, hogy a katolikus hierarchia e méltatlan paródiáját szent püspökök és szent papok váltsák fel…”

f./ “az általam megfogalmazott beleegyezés vétkét, amely érvénytelenné tenné a pápaság Bergoglio általi átvételét, mivel szándékosan, akaratlagosan akarta azt megszerezni, hogy azt az Egyház isteni alapítója által adott célokkal ellentétes módon használja fel. ( … ) Ennek az egyházi államcsínynek a paradoxona – és luciferi ravaszsága – abban állt, hogy fenntartotta a pápaság látszatát, kizárólag azért, hogy engedelmességet követelhessen azoktól, akik még mindig hiszik, hogy aki Péter trónján ül, az Krisztusnak a Szentlélek által kiválasztott helytartója, miközben a valóságban egy zsoldos, aki visszaél a hívek bizalmával és tiszteletével, hogy szétzilálja őket. ( … ) Nem egy olyan Egyházban vagyunk, amelynek hierarchiája katolikus, és van egy pápa, aki eretnekséget vall, de ugyanakkor őszinte szándékkal vezeti az Úr nyáját, hanem egy államcsíny által elnyomott Egyházzal állunk szemben, amelyben minden dikasztériumot, minden athenaeumot, minden szemináriumot, minden egyházmegyét, minden plébániát, minden kolostort a Mélyegyház irányít és vezet, kiközösítve és nyíltan üldözve mindenkit, aki másként gondolkodik, még ha csak a legutóbbi magisztériumra is szorítkozik, anélkül, hogy megkérdőjelezné a zsinatot“

g./ “Elutasítom, visszautasítom és elítélem Jorge Mario Bergoglio botrányait, tévedéseit és eretnekségeit, amelyek a hatalom abszolút zsarnoki gyakorlásáról tanúskodnak, amely az egyházi hatalmat legitimáló céllal ellentétes: mert az (egyházi) egy olyan hatalom, amely Krisztus hatalmának a képviselete, és mint ilyen, egyedül Neki kell engedelmeskednie. A pápaságnak ez az elválasztása legitimáló elvétől, amely Krisztus, a pápa, a ministeriumot önreferenciális zsarnoksággá változtatja. Ezzel a “bergogliánus egyházzal” egyetlen katolikus sem lehet közösségben, aki méltó a nevére, mert a történelem összes pápájával és Krisztus egyházával égbekiáltóan diszkontinuitásban és szakításban cselekszik.”

h./ “Bergoglio “egyháza” nem a katolikus egyház, hanem az a “zsinati egyház”, amely az II. vatikáni zsinatból született, és amelyet nemrégiben a nem kevésbé eretnek “szinodális egyház” névvel láttak el. Ha engem ettől az ‘egyháztól’ skizma által elválasztottnak nyilvánítanak, az becsületemre és dicsőségemre válik.”

i./ “Ezek a szavak elégségesek ahhoz, hogy megértsük, milyen szakadék választja el a katolikus egyházat attól, amely a helyébe lépett a II. vatikáni zsinattal, amikor a protestáns szelek végleg betörtek a katolikus testbe. ( … ) Felteszem tehát a kérdést: milyen folytonosságot lehet teremteni két, egymással ellentétes és ellentmondó valóság között? Bergoglio zsinati és szinodális egyháza és az “ellenreformációs félelem által elzárt” egyház között, amelytől ő magamutogatóan elhatárolódik? És melyik “egyháztól” lennék elszakadva, ha az, amelyik katolikusnak nevezi magát, éppen abban különbözik az igaz egyháztól, hogy azt hirdeti, amit az igazi elítél, és az azt hirdeti, amit ez elítél?( … ) Két egyház, bizonyosan: mindegyik a maga tanításaival, liturgiájával és szentjeivel; de a katolikusok számára az egyház egy, szent, katolikus és apostoli, Bergoglio számára az egyház zsinati, ökumenikus, szinodális, befogadó, bevándorló, környezetbarát, melegbarát. ( … ) a zsinati hierarchia, amely katolikusnak vallja magát, de más hitet vall, mint amit a katolikus egyház kétezer éve következetesen tanít, egy másik entitáshoz tartozik, és ezért nem képviseli Krisztus igazi egyházát. ( … ) Miből látjuk, hogy a “szinodális egyház” és annak vezetője, Bergoglio nem a katolikus hitet vallja? Abból, hogy minden tagjuk teljes mértékben és feltétel nélkül ragaszkodik a tévedések és eretnekségek sokaságához, amelyeket a katolikus egyház tévedhetetlen tanítóhivatala már elítélt, és hogy hivalkodóan elutasítanak minden olyan tanítást, erkölcsi előírást, istentiszteleti cselekedetet és vallási gyakorlatot, amelyet az “ő” zsinatuk nem hagyott jóvá. ( … ) Az úgynevezett “zsinati egyház” és a “zsinat pápái” által VI. Páltól kezdve közvetített heterodox tanítások olyan anomáliát jelentenek, amely komolyan megkérdőjelezi tanítói és kormányzói tekintélyük legitimitását. ( … ) Úgy vélem, hogy azok a tévedések és eretnekségek, amelyekhez Bergoglio megválasztása előtt, alatt és után ragaszkodott, valamint a pápaság állítólagos elfogadása mögött meghúzódó szándék semmisé teszik trónra emelését. ( … ) Úgy döntöttem, hogy azon a napon, amikor meg kell jelennem a Hittani Dikasztérium előtt, hogy megvédjem magam, nyilvánosságra hozom ezt a nyilatkozatomat, amelyhez hozzáteszem vádlóim, “zsinatuk” és “pápájuk” elítélését. Imádkozom Péter és Pál szent apostolokhoz, akik saját vérükkel szentelték meg az Alma Urbe földjét, hogy járjanak közben az isteni Felség trónja előtt, hogy elérjék, hogy a Szent Egyház végre megszabaduljon az ostromtól, amely beárnyékolja, és a bitorlóktól, akik megalázzák, és a Domina gentiumot az Új Világrend antikrisztusi tervének szolgájává teszik. ( … ) Ahhoz, hogy elszakadjak a Jorge Mario Bergoglióval való egyházi közösségtől, először is közösségben kellett volna lennem vele, ami nem lehetséges, mivel Bergoglio maga nem tekinthető az Egyház tagjának, többszörös eretnekségei és az általa érvénytelenül és törvénytelenül betöltött szereppel való ellenkezése és összeférhetetlensége miatt. ( … ) Püspök Testvéreim és az egész egyházi színe előtt eretnekséggel és skizmával vádolom Jorge Mario Bergogliót, és követelem, hogy mint eretneket és skizmatikust ítéljék el és távolítsák el a trónról, amelyet több mint tizenegy éve méltatlanul elfoglalt. Ez semmiképpen sem mond ellent a Prima Sedes a nemine judicatur mondásnak, mert világos, hogy egy eretnek, amennyiben nem képes a pápai hivatalt betölteni, nem áll az őt megítélő prelátusok felett.”

14. A vádlott egyes kijelentései a II. vatikáni zsinat és annak tanítóhivatali tekintélyének elutasítását bizonyítják:

a./ “A zsinatot arra használták fel, hogy a tanítóhivatal hallgatása mellett legitimálják a legelvetemültebb tanbeli elhajlásokat, a legmerészebb liturgikus újításokat és a leggátlástalanabb visszaéléseket. Ezt a zsinatot úgy magasztalták fel, hogy a katolikus hívek, klerikusok és püspökök számára egyaránt az egyetlen legitim hivatkozási alapként hivatkoztak rá, elhomályosítva és gyanúba keverve azt a tanítást, amelyet az Egyház mindig is tekintéllyel tanított; és megtiltva az örök érvényű liturgiát, amely évezredeken keresztül táplálta a hívek, mártírok és szentek megszakítatlan nemzedékeinek hitét. Többek között azzal, hogy ez a zsinat bizonyult az egyetlen olyannak, amely megannyi értelmezési problémát és a korábbi tanítóhivatallal szembeni eltérést hozott, miközben nincs olyan zsinat – a jeruzsálemi zsinattól az I. Vatikáni Zsinatig -, amely ne egyezne tökéletesen a teljes magisztériummal, és amely értelmezésre szorulna”.

b./ “Az újítóknak sikerült rossz szándékkal a “szentséges ökumenikus zsinat” címkét ráaggatni ideológiai kiáltványukra, ahogyan helyi szinten a pistoiai zsinaton manőverező janzenistáknak is sikerült tekintéllyel palástolniuk eretnek téziseiket, amelyeket később VI. Piusz elítélt. ( … ) Ha a bizonyítékok azt mutatják, hogy a zsinati dokumentumokban (és hasonlóképpen Bergoglio tanítóhivatalának aktusaiban) szereplő egyes tételek heterodoxok, és ha a hit azt tanítja, hogy a tanítóhivatal aktusai nem tartalmaznak tévedést, akkor a következtetés nem az, hogy ezek a tételek tévesek, hanem az, hogy nem lehetnek a magisztérium részei. Pont.”

c./ “A II. vatikáni zsinat rákja mutatja, hogy (ez) a bergogliánus rákos áttét forrása.”

d./ “Mindez egy olyan feltételezésből fakad, amelyet szinte mindenki magától értetődőnek tart: hogy a II. vatikáni zsinat egy ökumenikus zsinat tekintélyére tarthat igényt, amellyel szemben a híveknek fel kell függeszteniük minden ítéletalkotást, és alázatosan fejet kell hajtaniuk Krisztus legfőbb akarata előtt, amelyet még ha lelkipásztori és nem dogmatikus módon is, a Szent Pásztorok tévedhetetlenül fejeznek ki. De ez nem így van, mert a Szent Pásztorokat félrevezetheti egy kolosszális összeesküvés, amelynek célja a zsinat felforgató jellegű alkalmazása( … ) Ha tehát a II. vatikáni zsinat, mint nyilvánvaló, olyan eszköz volt, amelynek tekintélyét és hatalmát csalárd módon használták fel heterodox tanok és protestantizált rítusok bevezetésére, akkor remélhetjük, hogy előbb-utóbb egy szent és ortodox pápa trónralépése orvosolni fogja ezt a helyzetet azzal, hogy illegitimnek, érvénytelennek és semmisnek nyilvánítja azt, akárcsak a pistoiai zsinatot…”

e./ “A zsinat képviseli azt az ideológiai, teológiai, erkölcsi és liturgikus rákos daganatot, amelynek a bergogliánus “zsinati egyház” szükségszerű  rákos áttéte. ( … ) Elutasítom a II. vatikáni zsinat és az úgynevezett “zsinat utáni magisztérium” neomodernista irányultságát, különösen a kollegialitás, az ökumenizmus, a vallásszabadság, az állam világi jellege és a liturgia kérdésében.”

f./ “Megtiszteltetés számomra, hogy azzal “vádolnak”, hogy elutasítom az úgynevezett II. vatikáni ökumenikus zsinat által sugallt tévedéseket és eltéréseket, amelyek az egyház összes valódi, általam teljes mértékben elismert és elfogadott zsinatától, valamint a római pápák összes tanítói megnyilatkozásától különböznek, így teljesen nélkülözik a tanítói tekintélyt. Teljes szívemből elutasítom a II. vatikáni zsinat dokumentumaiban szereplő heterodox tanokat, amelyeket a pápák XII. Piuszig elítéltek, vagy amelyek bármilyen módon ellentmondanak a katolikus tanítóhivatalnak.” ” (a teljes dokumentum: https://exsurgedomine.it/wp-content/uploads/2019/09/S.E.R.-Mons.-Vigano.pdf)

https://invocabo.wordpress.com/2024/07/08/a-perverzitas-bizonyitekai/