„Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a mások tisztelete jobb ezüstnél és aranynál.” Péld 22,1
Egy
eldobható kávéscsészét, a mobilját, a pénztárcáját és egy papírköteget
próbált egyensúlyban tartani, ahogy bekopogott hozzánk. Ugyanakkor a
cipőjével is volt valami. Mikor kinyitottam az ajtót, egyik cipője
orrával toppantott, mintha egy kavicsot akarna előregörgetni benne.
Elmosolyodtam. Jól esett látni laza mozdulatait, mert nagyon nem
éreztem aznap reggel alkalmasnak magam egy elegáns beszélgetésre.
Visszamosolygott, majd még egy utolsót toppantott, amivel sikerült
megoldania a kavicsproblémát. Bocsánatkérő mosolyát azonnal
megszerettem, még mielőtt egy szót váltottunk volna.
Ahogy átlépte a küszöböt, mintha az ajtó előtti
kis jelenet meg sem történt volna. Teljes figyelmét a feladatra
összpontosította.
Az egész napot velünk
töltötte. Újságíró volt, aki cikket írt fogadott afrikai
gyermekeinkről. Nem mondott magáról semmit ezen kívül, de tudtuk
anélkül is.
Az Egyesült Államok egy korábbi elnökének a lánya
volt. Ő és testvére a Fehér Házat mondhatták otthonuknak életük egy
szakaszán. Édesanyja a first lady volt akkor, és ezért ő is a first
family tagja volt.
Ma nem az elnök lányaként volt jelen. Újságíró
volt. Azért volt nálunk, hogy megírja a cikket. Végig kitartott ebben a
szerepben.
Kérdései nyíltak voltak, minden
hátsó szándék nélkül. Viselkedése kedves, nevetése rokonszenves és
hangos, írása kusza, de a figyelme pontos és tiszta.
Azért volt ott, hogy felfedjen egy történetet.
Végig
a pillanatnyi feladatra összpontosított. Nem akadályozta meg számtalan
egyéb tennivalója. Nem foglalkozott egyszerre több mindennel.
Kikapcsolta a telefonját. Nem sietett, nem kapkodott, nem ugrált egyik
témáról a másikra.
Nemet mondott minden másra, ami foglalkoztathatta
volna. Így igent tudott mondani a cikkre, amit meg kellett írnia.
Tökéletesen jelen volt.
Ez a nő, aki megmutatta, mit jelent jelen lenni, tartós hatással volt a családomra.
A vacsoránál a férjem, Art, megkérdezte a gyerekeket, hogy sorban mondjanak egy-egy szót, amivel jellemeznék a riporternőt.
„Kedves.”
„Alázatos.”
„Ízléses.”
„Elegáns.”
„Alázatos.”
Kevésbé
elragadó megnyilvánulás következett az egyik nagy részéről. „Te nem
mondhatod, hogy alázatos. Azt én mondtam. Mindig utánozni akarod, amit
én mondok!”
Szeretem a családomat…
De
a lényeg: nagyon örültem a hatásnak, amit ez a jelen-lenni-tudó nő az
egész családomra tett. Meg a szavak is tetszettek, amikkel gyermekeim
jellemezték.
Art ezután megkérdezte a gyermekeket, mit tett,
hogy viselkedett a riporternő, hogy ilyen szép szavakat mondhattunk rá.
Aztán így folytatta.
„Ha szeretnétek, hogy
rólatok is ilyen jó véleménye legyen az embereknek, mindig gondoljátok
át a döntéseiteket. Hogyan hat másokra az, amit tesztek, ahogy
viselkedtek?”
Ez a kérdés eszembe juttatta mai alapigénket. „Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a mások tisztelete jobb ezüstnél és aranynál” (Péld 22,1). Gyakran biztatjuk gyermekeinket ezzel az igével, mikor figyelmeztetni akarjuk őket döntéseik súlyára.
Igen, a jó véleményt jó döntések előzik meg.
Egy
rövidke mondat, amin hosszan el lehet gondolkozni. A jobb döntések
jobbá teszik a szétszórt, rohanó emberek életét. Az agyonhajszolt,
kiégett asszonyokét.
Döntéseinkből áll össze az életünk. Ha jobb életet szeretnénk, hozzunk jobb döntéseket. Igen. Nem. A két legnagyobb hatalommal rendelkező szó a nyelvben.
Ők fognak irányítani minket, ha mi nem irányítjuk őket. Ha nem őrködünk
felettük. Ha nem tesszük őket engedelmes munkatársainkká. Bele
tudsz gondolni, milyen nagyszerű lenne az élet, ha nem félnél igent
mondani, és nem volnál annyira gyenge, mikor nemet kellene mondanod?
Pedig csak így tudna legjobb önmagunk kibontakozni. És akkor mi is sokkal kevésbé volnánk szétszórtak
Uram, szeretném, ha
olyannak látnának engem az emberek, mint aki mindig igent mond Rád, és
a feladatokra, amikre Te hívsz meg. Segíts, kérlek, hogy a ma elém
kerülő dolgok közül is ki tudjam őket választani. Jézus nevében, Ámen.
Lysa TerKeurst: The Most Nonfrantic Woman I’ve Ever Met
Encouragement for today, 2014.07.15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése