Kalifátus, vagy amit akartok

Meglehetősen rég szűnt meg az utolsó kalifátus a világon. Az általánosan helyesen vezetettnek elismert kalifák mint Mohamed utódai az apostolokhoz hasonlatos szellemiséget képviseltek. A kalifa mint cím ennélfogva egy igen komoly, szakrális tartalmat is jelöl, amelyet nem lehetne csak úgy felvenni vagy használni. Az utolsó kalifátus az ottomán birodalom maradéka, az utolsó török uralkodók birodalma volt, habár őket sem ismerte el mindenki kalifának. A meglehetősen militáns török birodalom a katonai erejével képviselte az iszlámot, annak megszűnésével a kalifák korszakának is végleg leáldozott. Kemal Atatürk katonai diktatúrája váltotta ezt a rendszert, és egy radikális iszlámtól elszakadó, tulajdonképpen vallási szempontból liberálisabb vagy inkább materialistább korszak következett a török területeken. Kemal feltűnése hasonlatos a magyar tanácsköztársaság időszakához, honvédő harcaihoz, ahol a nemességnek, a papságnak már nem volt helye, sem szerepe. 

Ha a mai világban egy kalifátus megjelenne, akkor azt mindenképpen és elsődlegesen a szellemi erejéről lehetne felismerni. Az igazság megalkuvás és kompromisszumok nélküli képviseletéről, és a tiszta hitéről, és csak utolsósorban a harciasságáról. A kalifa úgy cselekedne, mint a próféták. Elvetné az emberi hagyományokat, ünnepeket, szokásokat, és visszavezetné az embereket a kinyilatkoztatásokhoz. Ez óriási felháborodást keltene elsősorban a sötétség képviselőinek körében, ezért biztosak lehetnénk abban, hogy az újonnan megjelenő kalifát minden ember őrültnek tartaná, gúnyolódna rajta, és megpróbálná agyonhallgatni, vagy fegyveresen megsemmisíteni. A hiteltelenítési és lejáratási kísérletek elsősorban azokról a helyekről jönnének, ahol a legnagyobb a sötétség, és legáltalánosabb a bűn. Ahol a hazugság az állami média részét képezi és a káromkodás, a fajtalanság előtérbe helyezve, sőt, támogatva van. Ugyanekkor a kalifa a legélesebben éppen a sötétség és a hazugság központjait támadná. Elképzelhetetlen tehát, hogy az USA, Izrael vagy a Vatikán elismerje vagy eltűrje a kalifátust, vagy bármiféle semleges vagy baráti kapcsolatban álljon vele. Elképzelhetetlen az is, hogy az USA, Izrael vagy a Vatikán szövetségi rendszeréhez tartozó bármelyik állam együttműködjön ezzel az állammal. 

A mostani "kalifátus" vezetőjét valamiért pont úgy hívják, mint az első kalifát, Mohamed próféta utódját. Ennek nagyjából olyan üzenete van, mintha valaki a keresztény világban a világias felfogása ellenére mint Szent Péter apostol akarna uralkodni, és minden keresztény vezetőjének tartaná magát. Vagyis tiszta szentségtörés. Az ISIS (az ókori Egyiptomból származó démoni Ízisz-kultuszra utaló név, amelynek lényege a varázslás volt) név és a nyugati érdekeknek megfelelő területszerzések, harci cselekmények, a terror inkább az amerikai Illuminátusok tevékenységére, fokozott CIA aktivitásra utal, semmint az iszlám megerősödésére. A nyugatnak a karizmatikus mozgalmakon belül hamis prófétáik vannak, felekezetenként több is, az iszlámnak úgy tűnik, az atlantisták egy hamis kalifát akarnak eladni, nehogy a térségben valamelyik iszlám állam túlságosan nagy tekintélyre tegyen szert. Valószínűleg ők is tudják, hogy ez nem fog sikerülni, de azért megpróbálják. Érthető módon igen komoly bajba kerülnének, ha egy iszlám hadvezér véletlenül felszabadítaná Al-Quds városát, és az összes atlantista seregnek menekülnie kellene a térségből, a zsidókkal együtt. 

Ennek a nyugati beavatkozásnak van egy olyan oldala is, amilyet az atlantisták Ukrajnában játszottak el. Ez pedig nem más, mint a radikális nemzeti és vallási oldal teljes lejáratása, lehetőleg évtizedekre. Ukrajnában a CIA- és moszad-kiképzők által felkészített, felfegyverzett és vezetett, magukat nemzetieknek gondoló tömegek járatták le magukat, hiteltelenítették évtizedekre a nemzetiszocializmust, amikor az orosz, a nyugati dekadenciával és romlottsággal szembeszálló, ténylegesen nemzeti erőkkel fordultak szembe. Ezzel nyilvánvalóvá is vált, hogy a nyugati álnemzeti körök szellemiségét már hosszú évtizedek óta az atlantista ügynökök és propagandistáik határozzák meg. A megvezetett tömegeket pedig vágóhídra küldik, és lemészároltatják, nehogy a későbbiekben esetleg feleszméljenek. Most fizetik meg az árát a liberális bódulatnak, az erkölcstelenségnek, a hitetlenségnek, ami megakadályozta, hogy felismerjék a számukra már hosszú évek óta előkészített halálos csapdát.

A kalifátus létrehozásának tényleges célja a radikális és harcias iszlám teljes szellemi megsemmisítése, lejáratása hosszú évtizedekre. Emellett a harciasabb felfogású nemzedék kiiktatása várható. Ha valóban hittek volna, mindezt elkerülhették volna.

Tamási Attila