Bergoglio konkubinátusban élők gyermekét keresztelte meg

Bergoglio 2014. január 12-én a hagyományosan a Sixtusi kápolnában történő keresztelés során egy olyan pár gyermekét is megkeresztelte, akik csak polgári házasságot kötettek. Bergoglio a nagy „média-esemény” során összesen 32 pár gyermekét keresztelte meg.

Bergoglio-nak irigylésre méltó érzéke van ahhoz, hogyan kell bánni a médiával. Egyetlen gesztusa sem véletlen, minden előre kitervelt. Ezt saját maga erősítette meg pár napja, amikor papamobiljával a Szent Péter téren furikázva, hirtelen maga mellé hívott egy papot ezekkel a mindenki által hallható szavakkal: „Ez a kép most az egész világot be fogja járni.”

… Hogyan lehetséges azonban az, hogy Krisztus földi helytartója számára nyilvánvalóan érdektelen részlet, hogy egy pár, akinek ráadásul gyermeke van, összeházasodott-e vagy sem? E gesztusával megint a „nyitás” és a „mégis irgalmas” szólamnak az egyház rendjébe való beágyazását akarja demonstrálni? Ez a pápai [?] gesztus a hűségben és a világ gúnya ellenére önmegtartóztatóan élő emberek számára tőrdöfést jelent. És a rendezetlenségben élőket tényleg állapotuk rendezésére ösztönzi? Vagy nem érzik ezek sokkal inkább úgy, hogy az amúgyis meglévő meggyőződésük csak megerősítést nyert, miszerint minden relatív, és ezért nyugodtan a hasznosabbat, a kellemesebbet lehet választani?
     Ez a gesztus csak arra jó, hogy „pápai [?] áldással” megszilárdítsa a bűnös életformát. Legalábbis eddig egyetlen eset sem ismert, ahol a pápai [?] irgalmasság a rendetlenségben élő embereket az egyház istenadta rendjébe visszavezette volna.

Vagy Bergoglio szerint a Szentírásnak a szexualitásról, a gyermeknemzésről és a házasságról, illetve házasságtörésről szóló tanításai már nem érvényesek? (Lásd: Mt 15,19; Mt 5,25-28; Mt 19,5-6; Jn 4,15-16; Zsidó 13,4)

A Messe in Latino honlap így kommentálta az esetet:
     Mit tesz azonban Róma püspöke? Éppen azon a napon, melyen az új rítus szerint az olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből Péter következő szavait idézi: »Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem tesz a személyek közt különbséget, mindenki kedves előtte, aki féli, és az igazsághoz igazodik, bármely nép fia is”« (Apcsel 10,34-35), Ferenc pápa [?] a világ elé áll mint az, aki többet és jobban tudja, mint Péter, vagyis, hogy Isten mégis „a személyre néz”, és Istennek egyszerűen mindenki „kedves”, és kész. A folytatást, hogy az kedves számára, „aki féli és az igazsághoz igazodik”, egyszerűen kihagyja, ahogy ez a zsinat utáni időkben szokássá vált, amikor is az állítólagos „isteni” és ezért nagy, valójában azonban nagyonis emberi és kis „szeretet” és „irgalmasság” nevében mindent amputáltak és megrövidítettek, ami figyelmeztetésként, rendreutasításként volt értelmezhető. Ezek után csak arra a merész következtetésre lehet jutni, hogy van egy „jobb”, mint Krisztus, nevezetesen Ferenc pápa [?]. Miért kellett ennek a nyilvánosan bűnben élő párnak a gyermekét éppen a pápának [?], ráadásul futó kamerák előtt megkeresztelnie? Honnan ez a privilégium, amikor mindig különleges kegynek számított, ha valakit a pápa keresztelt meg? Miért nem egy pap keresztelte ezt a gyermeket, aki figyelmezteti a szülőket, hogy előbb kössenek érvényes házasságot? Ez egészen biztosan nem véletlen!

Megint hamis jelzések járják körül a földet, megint a nem, vagy vallásukat alig gyakorló katolikusok veregetik egymás vállát, és egymásnak gratulálnak, hogy végre van valaki, a pápa [?], aki úgy csinálja, ahogy ők mindig is tudták és akarták. Hiszen Bergoglio gesztusai nincsenek elrejtve, sőt, úgy tálalja őket, hogy mindenki értsen belőlük. És mindenki meg is értette e harminckettedik pár jelenlétének jelentőségét, aki mögött a másik 31 házaspár érdektelen statisztává süllyedt. És a normalisták nagy felhajtással megint azt fogják nekünk bemagyarázni akarni, hogy a pápa [?] valójában mit is akart ezzel mondani, de mindenekelőtt ezen esemény jelentőségét fogják tagadni, és makacsul azt fogják állítani, hogy az ebből eredő negatív következmények természetesen ellent mondanak a pápa [?] szándékának!
     Már nem lehet „ezt a pápa nem így gondolta” és „ezt a pápa nem így akarta” tirádát hallgatni. Ezek valóban azt a képet akarják festeni egy pápáról [?], aki nem tudja, hogy mit mond, és nem tudja, mit csinál? Mivel Ferenc pápa [?] pont az egyház ellenségeinek oldaláról kapja a legnagyobb tapsokat, fel lehet tételezni, hogy ő pont ezeket a tapsokat, elismeréseket keresi. Milyen árért? Vajon Isten dolgának és az emberek üdvének mely nyereségéért?

Prato püspöke, Fiordelli püspök 1958-ban egy levélben súlyos bűnnek nevezte, ha egy katolikus csak polgári házasságot köt, és egyházjogi szankciókat vetett ki egyházmegyéjében az ilyen hívekre. Aki csak polgári házasságot köt, azt az egyházi közösség szemében olyan nyilvános bűnösnek kell tartani, aki konkubinátusban él. A püspök ezzel két megkeresztelt embert akart jó útra téríteni. Ezek azonban becsületsértés és rágalmazás miatt feljelentették a püspököt, akit a házasság védelméért és püspöki kötelességeinek teljesítéséért 1958. márciusában egy polgári bíróság pénzbüntetésre ítélt. Az egyházon kívüliek, mindenekelőtt a szabadkőművesek, a szocialisták és kommunisták ujjongtak. XII. Pius pápa tiltakozásként ezen inzultus ellen és Fiordelli püspök támogatására lemondta a március 12-re tervezett ünnepélyes szertartásokat, melyeken az egész diplomáciai testületnek jelen kellett volna lennie.

Fiordelii püspök elítélése után bemutatott első szentmiséjén tartott prédikációjában a dugig teli templomban ezt mondta: „Ha valaki azt gondolná, hogy püspökötök ezután a fájdalmas esemény után hallgatni fog, az súlyosan téved. – Felszentelésem napján az engem szentelő püspök vállaimra tett egy nagy evangéliumos könyvet, és ezt mondta nekem: „Vedd az Evangéliumot! Menj és hirdesd a rád bízott népnek! Te nem fogod a fényt sötétségnek nevezni, és a sötétséget sem fénynek. Te nem fogod a jót rossznak, és a rosszat jónak nevezni.”
     Majd a püspök még ezt is mondta híveinek: „Nem fogom az ateista, elnyomó és embertelen marxizmust soha jónak nevezni: mindig rossznak fogom mondani.” – Ezzel egészen mást mondott, mint Loris Capovilla kúriális érsek, XXIII. János pápa egykori személyi titkára, akit Ferenc pápa [?] most fog bíborossá kreálni.

(forrás: www.katholisches.info – 2014. január 14.)