Pio atya jóslata: „Csak sötétségek várnak ránk, mindenütt csak sötétség

A római Szerzetes Kongregációnak a pápa [?] jóváhagyásával az Immaculata ferenceseinek rendjébe történt radikális beavatkozása az egyház jelentős részében felzúdulást okozott. Az egyház „konzervatív”, de nem hagyománytisztelő része megpróbálja igazolni a római döntést, ami egyfelől nemigen sikerül nekik, másfelől nagyon rossz útra vezeti őket, hiszen – különösen a Vatican Insider krónikásai, élükön Andrea Tornielli-vel – a renddel és annak alapítójával kapcsolatban számos hamis adatot terjesztenek (ezeket az adatokat a rend hivatalos szóvivője már több ízben helyreigazította – úgy tűnik, eredmény nélkül).

A római beavatkozás valódi okairól a rend – ez év május 1-én 80. évét betöltő – alapítójának és eddigi rendfőnökének, Stefano Maria Manelli atyának egy vezércikke adja meg a helyes felvilágosítást, mely német nyelven most jelenik meg először [2013. augusztus 3-án a katholisches.info-n, melyből ez a magyar fordítás készült].

A helyzet könnyebb megértése kedvéért azonban elsőként álljon itt az Immaculata Ferencesei Kongregáció rövid története:
Stefano Maria Manelli atya, az alapító 1933. május 1-én született Fiumében. Ő volt a 21 gyermeket számláló családban a hatodik gyerek. Szüleinek – Isten szolgái Settimio Manelli és Licia Gualandris –boldoggá-avatási eljárását 2010. december 20-én nyitották meg. A család lelki vezetője Pio atya volt. A kis Stefano 5 évesen tőle kapta első áldozását. A család hamarosan leköltözött a dél-olaszországi Apuliába, Pio atya közelébe. Stefano 12 évesen lépett be Copertino Kis Szemináriumába. Belépett a minorita rendbe, ahol 1954. május 27-én tette le ünnepélyes örök fogadalmát. Másfél évvel később, 1955. október 30-án, Krisztus Király ünnepén szentelték pappá.
Stefano atya 1960-ban doktorált Rómában a Seraphicum Pápai Teológiai Fakultáson a Szeplőtelen Fogantatásról írt disszertációjával. Ez a munka adta a későbbi rendje nevét. Ezután a rend iskoláiban, Benevent érseki szemináriumában és az Avellinoi Vallástudományok Intézetben oktatott. 1982 és 1988 között két alkalommal volt a minoriták nápolyi provinciájának tartományfőnöke.

Stefano atya 1965-től tanulmányozta Szent Maximilian Kolbe írásait. Ennek hatására a II. Vatikáni Zsinat után egyre inkább a ferencesek rendalapítója, Assisi Szent Ferenc követését Kolbe atya példája szerint tekintette szerzetesi élete fő céljának. 1969. december 24-én Stefano Maria atya rendtársával, Gabriele Maria Pellettieri atyával együtt arra kérte a minorita rend főnökét, hogy megújított, szigorúbb ferences életet folytathassanak, egy ferences-máriás életmódot, melyet ők „a ferences élet máriás nyomdokának” neveztek. Így alakult meg 1970 augusztusában a Jó Remény Anyja búcsújáróhelyén, az Avellino melletti Frigento-ban az első Máriás Ház.
Az ezt követő évek során egyre több szerzetes csatlakozott hozzájuk. Az állandó növekedésük, ferences-máriás életmódjuk és az anyarendben tapasztalható ellenkező irányú fejlődés 1990. június 22-én egy új rend megalakulásához vezetett. Az egyházi elismerést – először egyházmegyei szinten – Benevent érseke, Msgr. Carlo Minchiatti adta meg számukra. 1998. január 1-én a rendet pápai jog szerint ismerték el. A három szerzetesi fogadalom, a szegénység, önmegtartoztatás és engedelmesség mellé egy negyedik fogadalmat fűztek, a Szeplőtelen Szűz és Istenanya, Mária iráni feltételnélküli felajánlást.
1982. november 1-én alapították meg a rend első női ágát a Fülöp-szigeteken. Ma több mint 50 házuk van a világminden táján 350 apácával. 2006-ban alakult meg a rend szemlélődő női ága, a klarisszák, akiknek négy házuk van, melyekben több mint 40 apáca lakik. 1990. szeptember 8-án következett a laikusok közösségének megalakulása, az Immaculata Mediatrix Missziója (MIM).
2008-ban a rend káptalana úgy döntött, hogy az egész rend belső életében visszatér a római rítus rendkívüli formájához, az egy évvel korábban kiadott Summorum Pontificum motu proprio alapján.

Német nyelvterületen a rendnek mindössze egyetlen háza van, az ausztriai Kitzbühel-ben, ahol 2002-ben az akkori salzburgi érsek, Georg Eder a rendnek adományozott egy elhagyatott kapucinus kolostort. 2007-ben a dél-tiroli Innichen-ben szerették volna az éppen akkor feladott ferences kolostort megszerezni, de az akkori megyéspüspök, a kapucinus [!] Wilhelm Egger ezt megakadályozta. A kolostor azóta is üresen áll.
A kapucinusok 2010-ben oszlatták fel utolsó felső-ausztriai kolostorukat Ried-ben. Az Immaculata ferencesei szerették volna megszerezni ezt a kolostort is, de a Linzi megyéspüspök nem engedélyezte letelepedésüket. Ebben a kolostorban azóta egy indiai karmelita lakik a Kerala-ban alapított karmelita kongregációból, akit állítólag nemsokára néhány társa is követni fogja.
Az Immaculata Ferencesei Kongregáció a világ mind az öt kontinensén jelen van. A rend missziós tevékenységet is folytat. Általános rendfőnökük 1990. június 23. óta alapítójuk, Stefano Maria Manelli atya [volt].

---

Giuseppe Nardi 2013. május 5-én a rend által gondozott firenzei Mindenszentek templomban járt, ahonnan magával vitte a rend hetilapjának – Il Settimanale di Padre Pio – aktuális, aznap megjelent számát, melynek vezércikkét maga az alapító, Stefano atya írta. Az újság három hónapja feküdt az íróasztalán fordításra várva. Most, az elmúlt napok viharos eseményei nyomán, végre lefordította a cikket.

A cikkből kitűnik, hogy az Immaculata ferencesei nem titkolták se véleményüket, se megváltozott életmódjukat, amit teljesen természetesen éltek és hirdettek meg. Ennek oka abban rejlik, hogy az ő fejlődésük alapvetően különbözik a többi Ecclesia Dei közösségtől. Az utóbbiak az ellenállás, a perifériára szorulás, a nyílt elnyomás viszonyai között éltek. Az Immaculata ferencesei ilyen körülményeket nem ismertek. Mostanáig.

(forrás: www.katholisches.info – 2013. augusztus 3.)

http://www.katolikus-honlap.hu/1302/pio.htm