• Amikor fiatalabb voltam, sokféleképpen képzeltem el Istent.
• És rájöttem, hogy még most sem vagyok elég magas tudati szinten, hogy igazából megértsem, mit jelent Isten.
• Egy vagyok a létező világmindenséggel, ami létrehozott engem és idáig vezetett és létrehozta a galaxist, univerzumot, stb.
• Úgy gondolom, hogy Isten MINDENKIBEN benne van, ugyanakkor Isten egyfajta fenntartott név a világból érkező olyan tapasztalatok számára, melyek túlmutatnak a világunkon, és túl megfoghatatlanok, fennköltek.
• Fogalmam sincs, mi Isten. De már van tapasztalatom róla.
• Isten jelenléte valós, de nem tudom leírni, hogy Isten micsoda, vagy nem tudok úgy gondolni rá, mint egy dologra vagy személyre.
• Azt sem hinném, hogy képes lennék rá, hogy embereket kérdezzek arról, hogy mi az Isten. Ez pontosan olyan mintha egy halat kérdeznél arról, hogy magyarázza meg, hogy mi a víz, amiben úszik.
• Véleményem szerint Isten az összes lélek és dolog szuperpozíciója. Ezért az emberek nagyon készségesek tudnak lenni, amikor megfenyegetik őket az örök szenvedés kozmikus ígéretével. De Isten nem ilyen.
• Isten sokkal nagyobb, mint a leghatalmasabb emberi gyengeség, sőt az összes emberi tulajdonságnál is. Isten meghaladja a legtöbb csodálatos elképzelésünket a természet sokszínűségéről is
• Hogyan is fordulhatna egy földi halandó egy ekkora hatalmú elme ellen? Hogy lehetne képes egy kis szénalapú életforma a Földön, a világegyetem holtágában beleértve a Tejutat, a dzsungeleket megtagadni a mindenható Istent?
• Nem! Ez lehetetlen!