2020. december 3., csütörtök

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

 

Soha nem foglak megvonni jelenlétemtől

2020. december 2.

Miután először meglátogattál, megpróbálta követni lábam az egyenes ösvényt, és azóta próbálok a nyomodban járni. Csak egy kicsit nyitottam ki a fülemet, de megkaptam tanításodat és fülbemászó szeretethimnuszodat, amelyek arra tanítottak, hogyan kell szeretni.

Őszintén kerestem az igazságot, és nagyon vágytam arra, hogy akaratodat kövessem. Beléd kapaszkodtam, Hozzád ragaszkodom, elhatároztam, hogy nem engedlek elmenni Téged, akit a szívem szeret. Az iskolád útmutatást adott nekünk, és királyi udvaraid bölcsességét. Bőkezűen kínálod nekünk a bölcsességet. Köszönöm Neked, Uram és Királyom.

Ragyogó és fenséges, Tiéd a menny és a föld az összes lakójával együtt, a Tieid ők, és minden, ami bőkezűségedből rajta van. Ezekben a végső napokban a béke üzenetét hozod Tieidnek. Beteljesíted az Írást, miszerint: „az elsők elmúlnak”[1] és miközben a trónodon ülsz, ezt mondod: „Íme, újjáteremtek mindent!”[2] Te vagy a leghatalmasabb, az egész világegyetem nagy királya. Mutasd meg nekünk, hogy milyen törékenyek vagyunk a Te fenséges hatalmad előtt. Emlékeztess minket, hogy még csak porszemek sem vagyunk, csupán egy fuvallat, ami soha nem tart örökké a földön. Téríts észhez minket!

Leányom, melletted vagyok. Írd le szavaimat:

Hadd emlékeztesselek, hogy abban a pillanatban, amikor a lelked felismert Engem, mint Megváltódat, az maga a tökéletes erény, így újjászülettél, és Én, a te Istened, azóta gyönyörködöm benned és te Bennem. Tudtodra adtam, hogy mindig az Enyém voltál. Azon a napon[3] megtapasztaltad és felismerted hatalmamat. Hagytam, hogy egy kis időre lehulljon szemedről a fátyol, és érezd bőkezűségemet, lásd, hogyan tartom az egész univerzumot a tenyeremen, és hogyan áll fenn Bennem minden létező dolog. Megrémültél, amikor átérezted hatalmamat, mert ebben a néhány pillanatban világossá vált számodra, hogy valóban Én vagyok az istenség, akinek a kezében van az élet és a halál. Ugyanakkor szelíd, gyengéd szívű és kedves vagyok. Irgalmas és feltétel nélküli az irántatok való szeretetem.

Boldog az az ember, aki Belém veti bizalmát!

Uram! Add, hogy az élők egyetlen dologra vágyakozzanak, arra, hogy a Te házadban lakjanak, és a Te édességedet élvezzék. És ó, Istenem, add, hogy belépjenek tanításod királyi udvaraiba, és a Te szereteted igazi tanítványaivá váljanak.

Mindenkit arra hívok szüntelenül, hogy tiszteljen és imádjon Engem szent udvaraimban, ahol azt a tanítást kapjátok, hogy minden művem jó. Valóban nagyszerűek alkotásaim, amelyek minden képzeletet felülmúlnak, a múltbéliek tovatűnnek, a csodák megmaradnak.

Egyetlen pillanat a Te királyi udvaraid küszöbén állva többet ér, mint mindaz, amit itt az egész földi életünkben szerzünk. Nem is beszélve arról, ha majd meghívsz királyi udvaraidba. Most mégis azt érzem a hangodból, Kedvesem, hogy szomorú vagy. Figyelek, hogy mit mond az én Uram.

Ah, Vassula, Vassula. Ma az emberek a halál völgyében járnak, a föld elvesztette békéjét, a hitehagyástól sorvadozik. Minden, ami a földből való visszatér oda. Egy halálos lehelet söpör végig a föld felszínén és az embereken. Üzeneteimen keresztül egyre sürgetőbben hívlak benneteket, nemzedék, hogy keressetek és szomjazzatok Engem, és őszintén vágyjatok szent fényességem után. De ti jobban szeretitek a saját bűnös útjaitokat. Atyám haragja lassan a tetőpontjára ér, és elpusztul a föld. A föld belefáradt az emberekbe, és az emberek is belefáradtak ebbe a földi létbe, ami nem adja meg nekik azt, amiről úgy gondolják, hogy jár nekik. Közel van már a nap, amikor elkeseredettségükben így szólnak majd a hegyekhez, „Temessetek el!”, a halmokhoz, hogy „Omoljatok ránk!”[4] Már nagyon közel az idő, visszatérésem ideje itt áll a küszöbön.

Generáció, keveset tudsz arról, hogy hamar, nagyon hamar feltűnik egy fényes jel az égen. Reszkető félelem fogja el majd azokat, akik visszautasítottak Engem. Örömmel ujjongnak majd azok, akik mindig szerettek Engem. Ők mind menedéket találnak majd szárnyaim alatt, mert hűséges az Én megmentő segítségem. A világ ezután a jel után soha nem lesz már ugyanaz.

A Szentírásban néha a fűhöz hasonlítasz bennünket, ami reggel kihajt és virágzik, alkonyatkor elhervad és elszárad. Így mutatod meg, hogy mennyire rövid az életünk.

Ha oltalmamban élsz, nem kell félned. Ha menedéket találsz szárnyaim alatt, vezetni foglak, és sértetlen maradsz. Mindenkit megvédek, aki ismeri és segítségül hívja Nevemet, ezért nekik nem kell félniük. Királyi udvaraimba foglak majd vezetni benneteket, ahol a tanítás és a bölcsesség által kivirágoztok. Frissek és üdék maradtok, és hirdetitek a világnak igazságosságomat és megmentő segítségemet. Ti lesztek az Én papírtekercsem, amelyre ráírom szabályaimat, törvényemet és rendeletemet, amelyek soha nem változnak. És Kedveseim, miközben udvaraimban pihentek, kinyilvánítom nektek szeretetemet elefántcsont lantom zenéjével és arany hárfám ringató hangjával.

A himnuszod az együttérzés és a kedvesség himnusza, amely arra tanít minket, hogy tiszta szívvel induljunk házadba, mert Te király vagy, aki igazságosan ítél. Egy király, aki szereti az igazságot. És örömmel vagyok így királyi udvaraidban, ezzel az ajándékkal, amelyet nekem adtál.

A semmiségedben Gyermekem, Én tudok lenni a minden. Mindent betöltök, ami hiányzik belőled. Látod, hogy mennyire megörvendeztet, amikor veled vagyok?! Leányom, szükségem van egy szívre, amely egyszerűségében szeretettel befogad Engem, amelyben nyugalomra lelhetek, és elrejtőzhetek a világ zaja elől. Távol tartom magamat az eltévelyedett és büszke szívektől. Nem tudom elviselni ezeket. Nem hat meg ékesszólásuk, nem érint meg beszédük, ellenben gyönyörködöm a bűnbánó szívekben. Gyengédséggel és szeretettel koronázom meg ezt a nemzedéket gonoszságuk ellenére.

Kedvesem, továbbra is az életemet lehelem beléd, hogy az utánam való szüntelen szomjazó vágyakozással töltselek be, és illatos fényemben élj, viszonzásképpen te is megillatosítsd Vőlegényedet. Mindenkit emlékeztess arra, hogy az Úr Isten ismeri azokat, akik az Övéi, ezért közel engedi Magához őket, és beléphetnek szívének a közepébe, amely a ti szent hajlékotok.

Uram! Emlékszem, hogy mit mondtál, amikor a Szentföldön meglátogattuk a szent helyeket, ahol laktál, a lelkigyakorlat végén pedig így mondtam köszönetet: „Köszönöm Uram, hogy elhoztál minket ide, a Te otthonodba, ahol laktál.” Te azonnal ezt válaszoltad: „Az Én otthonom? Milyen otthon? Az Én otthonom a Mennyben van, és a tiétek is… “

Oltár! Időtlen időkig emlékeztetni foglak benneteket, hová és kihez tartoztok, és hol van a ti végső célotok és lakhelyetek. Létezésetek okára órákon át fáradhatatlanul tanítalak majd. Nap mint nap emlékeztetlek arra, hogy Én vagyok a ti misztikus serlegetek, amely életadó forrást fakaszt bennetek. A Paradicsom a ti otthonotok, azoknak az otthona, akiket megillatosítottam leheletemmel. Megmondtam egykor, hogy kegyelmi életet ajándékozok nektek. Mert a kegyelem olyan, mint egy ragyogó fény, amely elvezet az isteni életben való részesedéshez. A ti időtökben úgy adom Magamat nektek, mint amilyen kegyelmesen előtte még soha a történelemben. És minél szabadabban adjátok át magatokat Nekem, annál többet kaptok Belőlem.

Senkihez nem jövök karddal az oldalamon, és nem használok szigorú eszközöket, amikor tanítalak benneteket. Mert ez nem az én tanítási stílusom, és nem is így akarlak szentekké és mártírokká emelni benneteket. A nektek adott Szavaim, melyek édesebbek, mint a nektár, vissza fognak csengeni szívetekben. Az Én beszédem édesebb, mint a lépesméz. Mi másért tanítanálak benneteket, minthogy az erény és a vallás által felemeljelek. Így bánok a lelkekkel, amelyek az Enyémek. Áldottak azok, akik buzgón keresnek Engem, kimondhatatlan örömmel töltöm el lelküket, olyan gyönyörűek lesznek, mint a liliom és nárcisz mező az Én ragyogó fényemben.

Uram, írva van, hogy boldog az az ember, akit kiválasztasz és meghívsz a Te udvaraidban való életre. A lelkem arra vágyik, hogy átlépjem királyi udvaraid küszöbét, ahol a Te jelenlétedben találom magam, amint előtted térdelek. Előtted, a dicsőség királya előtt, az ellenállhatatlan Egy előtt, mert a hűség és a nemeslelkűség a Te védjegyed. Dicsőséges külsőd félelmetes látvány, pompás öltözéked arannyal és zafírral borított. Te, aki nagy irgalommal kormányzol, hogy megvilágosítsd és tanítsd a lelkeket, akik bűnbánó szívvel közelednek Feléd, hallgasd meg ma imádságunkat. Jöjj, és világosítsd meg azokat a lelkeket, akik kedvetlenül bolyonganak a bűn erdejében elveszve, és akik még nem ismernek Téged. Áraszd rájuk bőségesen kegyelmedet, kend fel őket a boldogság olajával, tedd őket Magadévá! Gyújtsd lángra hideg szívüket, hogy feltekintsenek nagyságodra, és felfedezzék a Te szent arcodat, a Te lenyűgöző szépségedet.

Ünnepélyesen kijelentem, hogy ha kinyitják szívüket és befogadnak Engem, örömmel veszem, és boldoggá teszem őket. Tökéletes lesz a lelkük. Kimentem őket a bűn erdejéből, és királyi udvaraim küszöbéhez vezetem, ahol majd választhatnak. Angyalaim végigkísérik őket az úton, és választaniuk kell a fény és a sötétség között. Ha a világosságot választják, ölelésembe hullnak, és minden, ami előtte beszennyezte lelküket, eltűnik és bocsánatot nyer. De akik nem válaszolnak hívásomra és az igazra, azok továbbra is megvetéssel lesznek irántam, mert ők inkább a sötétségben akarnak maradni. Mert írva van[5], hogy habár eljöttem a világba, hogy világosságot gyújtsak, az emberek jobban szerették a sötétséget a világosságnál, mert tetteik gonoszak. Valóban, mindenki, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot, és kerüli azt, mert fél, hogy a cselekedeteire fény derül. De az az ember, aki az igazság által él, a fénybe jön, tehát minden, amit tesz, úgy tekinthető, mint amit Istenben tesz.

A szavaid, Uram és Királyom, mézédesek. Tömjénező fák illatát árasztja ragyogó öltözeted, amelyet drágakövek borítanak. A jelenléted dicsőséges tökéletesség. Amikor szólásra nyitod ajkadat, egy tiszta fénysugár jár át és hatol bele mindenbe. Páratlan szépség, hogyan tud Neked bárki is ellenállni? Valóban, a Te Lelked betölti az egész világot. Páratlan, ellenállhatatlan, mindenható, és még ennél is több.

Légy az Én békém illata, Vassula! Édes a dallam, amellyel dicsőítesz, balzsam a sebeimre. Olyan, mint egy csermely vize mellé ültetett liliom, mint egy fenyőtömjén ágacska, Atyámnak kedveltje, fogadd áldásomat!

Soha ne hagyj el engem, hogy szüntelenül dicsérhessem szent nevedet ezekben az istentelen időkben. Segíts nekem fenntartani a vallás ügyét, segíts nekem újjáépíteni az egyházat romjaiból és töredékeiből. Tudod, hogy Nélküled tehetetlen vagyok, ha nem állsz mellettem. Sokkal többet tudnék még mondani, de az sem lenne elég.

Kedvesem, magasztalj fel Engem dicsőítésedben. Eddig csak keveset láttál műveimből. Légy olyan tanulékony, amilyennek akarlak. Teljes szívvel imádkozzál, hogy zene legyen füleimnek. Hallgass Rám, a jó munka nem merül feledésbe. Imádkozni az emberiségért olyan, mint vért ontani (vérünket ontani értük – szerk.). Mivel a világ visszautasítja a bűnbánatot, az emberiségért mondott imáidra úgy tekintek, mint az egész világért vállalt bűnbánatra. Építsd újjá házamat, töltsd meg gyümölccsel, még ha keményen is bánnak veled. Légy olyan, mint egy liliom a tövisek között, soha ne hagyd el tanításaimat!

Uram, tarts engem szárnyaid alatt! Miért szenved az ember a földön, még az ártatlanok is?

Ha az ember szenved a földön, az azért van, mert a világban hiányzik a szeretet… a szeretet hiányzik… a szeretet az Én királyságom kulcsa. Ha követnék parancsaimat és tanításom szavait, nem szenvednének. A Szentlélek nem lakik ravasz lelkekben, visszaretten azoktól. Ha a lelkek felfuvalkodottak a büszkeségtől, hogyan várod, hogy a Szentlélek lakást találjon bennük? Az emberek elesnek büszkeségük miatt, mert a kegyelem elhagyja őket, de aki törekszik arra, hogy megtalálja az igazságot, Rám fog találni. A Szentírásban nemde azt mondtam, hogy „kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.”[6] Tehát ha valaki szem elől téveszt Engem, térjen meg! A bűnbánat mindent rendbe hoz, és a bűnbánó bocsánatot nyer és szabadságot kap, betölti őt édességem. Eltölti szívüket a béke, és a kegyelem állapotába kerülnek egész hátralévő életükre. Utána gyönyörűségem kertjébe viszem őket, ahol szeretetemmel és kimondhatatlan áldásaimmal töltöm el ezeket a lelkeket, és életben maradnak. Egyesülök velük, és ők az Enyémek lesznek. Ebben a kegyelemben lesz részük, és érezni fogják a Velem való egységet, átistenülnek. Ez lesz az ő megtérésük gyümölcse, egy tökéletes, misztikus egyesülés.

Uram! Te mondtad, hogy ha imádkozunk az emberiségért, az olyan, mintha saját vérünket ontanánk értük önzetlen szeretetből. Mivel a világ elutasítja a bűnbánatot, a mi imáinkat elégtételnek tekinted-e az egész világért?

Igen, leányom, ez lesz a bűn ellenszere, és a megbocsátás kapuja. Az éjszaka elmenekül, és jön a feltámadás. Ezért arra kérlek, imádkozz a bűnösökért, hogy a kegyelmem rájuk szállhasson. Nem akarom megvonni egyetlen lélektől sem a kegyelmi állapotot, azt akarom, hogy belépjenek királyságomba. Égek a vágytól, hogy megbocsáthassak nekik, mert a szeretetem végtelen. Vassula, adj megnyugvást Nekem, szeretettel és buzgón imádkozzál! Legyenek olyanok az imáid, mint a tömjén, vagy mint a szeretet lobogója, hiszen képtelen vagyok ellenállni szeretetednek. Jöjj, ne engedd, hogy kétségek gyötörjenek. Most a szobádban vagyok, közel hozzád, hogy a napjaidat ünneppé változtassam. Soha nem foglak megvonni jelenlétemtől! Támaszkodj Rám, és hirdesd Szavamat a világnak. A Szeretet szeret téged… IC


[1] Jel 21,4

[2] Jel 21,5

[3] 1988. március 7.

[4] Oz 10,8

[5] Jn 3,19-21

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése