Történetet mesélnek egy lovagról, aki elhatározta, hogy megkeresi a Szent Grált. Kastélyából lóháton indult el a lovag, hogy elérje magasztos célját, és nem vetett pillantást a körülötte levő közönséges emberekre és tárgyakra, nem figyelt az ősz szakállú koldusra, aki alamizsnát kért ajtajánál. Ment tovább és hatalmas tetteket hajtott végre. Kardját bátran villogtatta a rablók ellen, és a vad hegyek között járt. De soha nem találkozott a szent látomással, ami Isten ajándéka az igazi lovagnak. Ezután lelkében összetörve, reménytelenül feladta keresését, és hazafelé lovagolva, fáradtan lehorgasztotta fejét és a földre nézett. Ezt mormogta: „Nem énértem, nem énértem, hanem a szent látomásért.” Aztán átmenve a kapukon meglátta a koldust és felkiáltott: „Ó, most már megsegítlek, öregember, mert kis könyörületességi cselekményekkel kell vigasztalnom magam.” Leugrott lováról, félretette dárdáját és tarajos pajzsát, és lehajolt a koldus sebeihez. Parancsolta szolgáinak, hogy hozzanak kenyeret és bort, és parancsolta, hogy minden szükségletéről gondoskodjanak. Íme, erre, amint megfordult, elébe lebegett a csodálatos látomás – megpillantotta a Szent Grált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése