Damian Stayne: Új korszak hajnalán

A döntés pillanata

Egy új  korszak küszöbén

Évekkel ezelőtt egy összejövetelen nyelveken imádkoztam, s nagy meglepetésemre egy nyelvész, aki szintén jelen volt, azt mondta, hogy spanyolul imádkoztam. Amikor megkérdeztem, hogy és mit mondtam, azt mondta, hogy azt: Semmit sem tudtok, csak amit Isten kinyilatkoztat nektek. Mielőtt olvasni kezded ezt a cikket, arra bíztatlak, állj meg egy pillanatra és imádkozz. Kérd a Szentlelket, hogy adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét. (Ef. 1,17) Hogy  ahogy olvasol,  most Isten szólni akar a szívedhez mélyen meg tudja tenni azt.

Mi a karizmatikus megújulásban Isten nagy művének a részesei vagyunk, amely alapvetően érinti az életünket, ugyanúgy mint más százmillióakét világszerte. Láttunk és hallottunk nagy dolgokról. De láttuk-e Isten terveinek teljes virágzását és Isten nagy művének vízióját teljesen?

Mindannyian tudjuk, hogy voltak Istennek az egész történelemben hatalmas megmozdulásai. Gondoljunk pl. szt Ferenc és Domonkos időszakára. Mint tudjuk, már a ferencesek és dominkánusok rendjének megszületése előtt pár évvel nagy engesztelő mozgalom söpört végig Európán és terjedt el a laikusok körében. A meghatározó vonásai ennek szegénységben, közösségi prédikációban, bűnbánati cselekményekben és irgalmasság cselekedeteiben -pl. a leprások és számkivetettek irányában- jutott kifejezésre. Miközben ebben sok jó volt, sok túlkapás és kaotika is jellemezte, amely veszélyessé vált és eretnekségbe torkollt. Sokan azt gondolhatják, ahogy én is, hogy valójában ez az egész csak a ferencesek és dominikánusok hatására vált igazán katolikussá és került előtérbe az Egyházban. Habár már a 12. sz kezdetétől, még a franciskánusok és dominikánusok megalapítása előtt, a pápák hivatalossá tették és szárnyaik alá vették ezeknek a mozgalmaknak az alapján alakuló csoportokat. Amikor ez megtörtént, bizonyára azt gondolták, hogy a mozgalom révbe jutott.

Merengek, vajon ezen engesztelő csoportok korai tagjai, akiket Róma elismert, gondolták-e, hogy az ő mozgalmuk része valami olyasminek, amely később különlegesen dicsőséges lesz és hagyatéka lesz a korai ferencesek és dominikánusok részére. Azt hiszem, mi, a  karizmatikus megújulásban levők, valami hasonlók vagyunk, mint a pápailag elismert úttörő engesztelő csoportok. Mi, éppúgy mint ők, a Szentlélek világszerte való kiáradásának tanúi vagyunk, és éppúgy pápai elismerést kapott néhány dolog ebből,lásd pl. az ICCRS vagy a Karizmatikus Közösségek Katolikus Szövetsége.

Ez a felismerés nagyon bátorító de nem szabad itt megtorpannunk. Szerintem a karizmatikus megújulás legnagyobb „durranása” még csak ezután következik.

Nagyon bátorítónak tartom azt is, hogy ha emlékeztetjük magunkat, hogy a szentek olyan emberek voltak, akik saját idejükben  Isten nagy művének a kellős közepén találták magukat. A  elődeikhez és kortársaikhoz képest abban különböztek, hogy a szentek többet akartak és hittek. Ima, irgalmasság, alázatosság, engedelmesség, hit, a kegyelemben való állhatatosság által elnyerték Isten kegyelmének teljességét és dicsőségének koronáját. Azt hiszem, a karizmatikus megújulás is termelni fog kanonizált szenteket. (Fr. Emiliano Tardif a nagy karizmatikus tanító és gyógyító, az ő ügye már sínen is van)

Növekvő vízió

Úgy tűnik az egyik kulcs ahhoz, hogy többet örököljünk, a nagyobb látás,(bátrabb vízió) ajándéka. A királyság ügyére való nagyobb vágyódás korrelál a víziónk méretével, és az imánk pedig akkora, amekkora a vágyunk. Néhányan közülünk hihetetlen nagy dolgokat látnak pünkösdi körökben világszerte, miközben mi úgy érezzük, elbátortalanodunk és azt kérdezzük, miért nem történnek a katolikus megújulásban ilyen hatalmas és gyümölcsöző dolgok. Miközben jómagam nagy segítségnek tartok egyes pünkösdista példákat és tanításokat, különösen Smith Wigglesworth-ét, azalatt ne felejtsük el, hogy a katolikus történelemnek is vannak nagy ébredései, s ez a víziónk növekedését kell segítse. Magam rendszeresen táplálom a víziómat azáltal, hogy olvasom ezeket a dolgokat.

Például St Iréneusz (K.u.110) csodákról számol be, sőt, halottak feltámadásáról, úgy, mint a normális keresztény szolgálatot kísérő jelenségekről, akár a helyi plébániák életében. „néhányan, akik meghaltak, feltámadtak és itt élnek köztünk számos éve …megszámolni sem tudjuk a csodákat, melyeket Isten művel az Egyházban minden nap, világszerte, Jézus nevében” A nagy ébredés amely a sivatagi atyák által indult, hihetetlen csodákhoz vezetett, tökéletes alapokon nyugodott, a halottak feltámasztása, a hónapokon át tartó kenyérszaporítás, hatalom az elemek felett, tűzön járás, évekig való étel nélkül való élés, csodás gyógyulások és szabadulások a feltámadt Jézus fényét hordozzák, számtalan elbeszélésben. Néhány kolostornak ekkor 10 000 feletti szerzetese volt.

Egy másik csodálatos kegyelmi időszak St Patrick életében volt (389-461) 30 év alatt Patrick szinte egy egész népet megtérített a pogányságból, a Druidák jól kiépített vallásából.  350 püspököt szentelt, 700 templomot épített, 5000 papot szentelt pappá, és különleges csodákat művelt egyesek szerint napi rendszerességgel.

Ferreri St Vincének (1350-1419) is meghökkentő szolgálata volt. Körülutazta Európát, és azzal együtt, hogy csak  a valenciai nyelvet beszélte, mégis mindenki értette, minden országban, ahol tanított.  10.000 ember kísérte az utazásait, akik a Gondviselésből éltek,  közbenjártak és kiszolgáltatták a szentségeket, és segítették az ő szolgálatát. Hatalmas tömegek tértek vissza Európa szerte a hithez és sok nem-keresztény megtért. Csodáinak számát képtelenség összeadni, saját állítása szerint is több ezerre rúgott.  873 csoda fel van jegyezve az Acta Sanctorumban valamint 28 ember feltámasztása is. Egy ezek közül, amikor egy apa a fia darabokra vágott testét hozta Szt Vincéhez. Vince összeillesztette a részeket, imádkozott és a gyermek életre kelt. Ranzano püspök, az ő legkorábbi életrajzírója azt írja, ez a csoda képezte Szt Vince szenttéavatási eljárásában a megerősítést. Ezt a jelenetet örökítette meg Francesco del Cossa a New Picture Gallery-ben a Vaticanban.

Új idők szelei

28 éve vagyok a megújulásban, és úgy 5 éve érzékelek egy erőteljes váltást akár az én szolgálatomban, akár másoknál, akiknél jártunk, a megújuláson belül és kívül. Olyan, mintha Isten új kegyelmi kiáradásának egy magasabb szintje érné el az átlagos embereket, akik örömmel fogadják és válaszolnak arra, amit Isten tesz, s mindez a gyógyulások és csodák számának szaporodásában, a Szentlélek erőteljesebb kiáradásában, a népek közti párbeszédek erősödésében nyilvánul meg, nem csak külföldön, de itt Angliában is. Azt hiszem, a tapasztalatunk prófétikus és sokan fognak részesedni ezekből az elkövetkező években. Ezen évek alatt érzékeltem, hogy mindannyian egy nagy fordulat felé közeledünk, amely új fokra emel bennünket mind a megújulásban, mind a társadalomban. Úgy másfél éve pedig úgy érezem, már befordultunk a sarkon, csak még nem látunk tisztán végig az úton, amelyre kerültünk.  Egy új időszak küszöbén vagyunk. Azt hiszem, Isten „mozdulása” ez, amely nem egy emberen vagy  egy szolgálaton keresztül fog megnyilvánulni. Természetesen időről időre lesznek olyanok, akiket Isten kiválaszt, hogy kulcsszerepet játsszanak, de világosan fog látszani, hogy ez Isten kezdeményezése  és munkája alapvetően.

Amikor múlt novemberben erről imádkoztam, a következőt kaptam:

Ez a remény ideje. A remény tűzpróbája.

Kiöntöm élő vizemet, mindazokra, akik hajlandóak belépni a folyóba.

Ez a folyó gyors folyású lesz és nem ti fogjátok szabályozni.

Az enyémek összejönnek imádkozni és keresnek engem.

Tisztítsátok meg életeteket, újuljon meg életetek.

Szabaduljatok meg mindentől, ami akadályozza művemet bennetek és általatok.

Veletek vagyok, így a vihar nem árthat nektek.

Majd’ 25 évvel ezelőtt kaptam egy próféciát egy John Wimber konferencián valakitől, amely Józsue szerepéről szólt, amely ráillik erre, és azóta is visszahangzik bennem. 2005-ben írtam az NSC-nek néhány dologról, amit, úgy érzem, Isten mondott nekem Józsue kenetéről és a megújulás új időszakáról. Azt hiszem, most mi is a Jordán partján állunk. Mint mozgalom, mi is a sivatagot jártuk a 70-es évek csodálatos napjai után.  Most, 40 év után, a partszélén állunk valami újnak. Valaminek, ami a megújulás nagy  beteljesülését ígéri válaszként XXIII. János prófétikus imájára: Urunk, újítsd meg jeleidet és csodáidat napjainkban, adj Új Pünkösdöt! Meggyőződésem szerint 3 éven belül egy teljesen más spirituális környezetben fogjuk magunkat találni és 5 éven belül a katolikus Karizmatikus Megújulásra új korszak fog köszönteni. Nagy harcok és nagy győzelmek ideje közeleg.

Úgy érzem, Isten 3 dolgot szeretne hangsúlyozni ebben az új időszakban:

1. Alázat
2. Egység
3. Természetfeletti hit a csodákban

És ezeket egy mély imaélet és életünk folyamatos tisztogatása alapozza meg.

 

Ha Jozsué történetét olvassuk, érdemes megjegyezni, hogy Józsué nem vágott át azonnal a Jordánon, amint megérkezett a partjára. Inkább, az Ígéret Földjét tartva szem előtt gondoskodott róla, hogy a nép három dolgot tegyen előbb. Azt hiszem, hogy ezek érdemesek arra, hogy a Megújulás jelenlegi helyzetére vonatkoztatva elgondolkodjunk rajtuk:
1. „Lássátok el magatokat élelemmel” (Józs. 1, 11)
Ezt úgy értelmezem, mint felhívást arra, hogy készüljünk fel és biztosítsuk, hogy legyen elegendő tartalékunk a csatára. Szerelkezzünk fel és bizonyosodjunk meg róla, hogy életünkben megalapoztuk azokat a szellemi(lelki) alapelveket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy haladhassunk.Nem ebben a pillanatban kelünk át, hanem van egy rövid időszakunk, hogy felkészüljünk rá. Légy készen!!
2. Józsué kémeket küldött a nép előtt előre az ígéret földjére. Ők visszatértek mondván: „Az Úr az egész országot kezünkre adta.”  (Józs 2, 24)
Oda kell figyelnünk azokra, akik már előttünk beléptek, és megízleltek valamit az Úr ígéretének beteljesüléséből, és hagynunk kell, hogy az ő tapasztalatuk táplálja hitünket és bátorítson minket.  Ők alapvetően ezt mondják: "Isten ígéretei igazak, és a mieink lehetnek." Higgyél az Úr ígéreteiben!
3. Szentelődjetek meg, mert holnap az Úr csodát tesz körötökben. (Józs 3, 5)
Tisztítsátok meg az életeteket és törekedjetek az életszentségre!  Ha nem szenteljük meg magunkat, a hatalmas csodák, amelyeket arra ad az Úr, hogy legyőzzük ellenségeit és megtisztítsuk a földet, saját pusztulásunk okaivá válnak a gőg, a bujaság, a kapzsiság és az evilági dolgok szeretete által. Tisztítd meg az életed!
Sokan évek óta a Megújulás és Isten egyházának szolgálatára adtuk magukat, és bár voltak gyümölcsök, legtöbbünk számára nem jött el az az aratás, amelyet reméltünk.
A sivatagi atyák egyike, Copres, elbeszéli, hogyan jöttek a szerzetesekével szomszédos földekről való emberek hozzá, mert a földjük alig kétszer annyit termett, mint amennyi magot elvetettek. Azt mondta nekik: „Ha van elég hitetek Istenben, még ez a sivatagi homok is gyümölcsöt fog teremni nektek.” Az emberek pillanatnyi habozás nélkül, kötényként használva ruhájukat, megtöltötték azt homokkal, és kérték, hogy áldja meg azt.  Ezután elvetették a homokot a kukoricájukkal együtt, és a földjük azonnal rendkívül termékeny lett. Minden évben visszatértek a szerzetesekhez áldott homokért könyörögve és minden évben gazdag termésük volt.
Sokan közülünk a minket körbevevő szellemi sivatagra tekintünk és évről évre elcsüggedünk a szegény termés miatt, pedig az Úr  azt mondja nekünk: „Ha van elég hitetek Istenben, még ez a sivatag is gyümölcsöt fog teremni nektek.
Egy új időszak
Az utóbbi idők pápáinak víziója volt a Pünkösd kultúrájának elterjesztése az egész Egyházban, amely alapvető hatással lesz a világra. XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy  bár XXIII. János pápa imája nem maradt megválaszolatlan, hanem mindaz, amit  az új mozgalmakban látunk, visszafogottan bár, de egyfajta pünkösd az Egyház életében.
Kielégít téged egy „visszafogott” pünkösd?  Míg hálásak vagyunk az eddigiekért, sürgetően várjuk, hogy a pünkösd tüze ragyogóan beborítsa az egész világot.
II. János Pál pápa beszélt úgy a megújulási mozgalmakról, mint az Egyház tavaszi időszakáról. A tavasz az az idő, amikor az új élet és remény jeleit megláthatjuk a telet követően. De nem akarunk a tavaszban maradni. A tavasznak a nyárhoz, a teljesen kifejlődött élethez kell elvezetnie, a gyümölcshöz és a bőséges aratáshoz, amihez a tavasz az előkészület.
Amikor Józsue a Jordán partján állt, sokkal nagyobb akadállyal került szembe, mint amikor Mózes kémjeként a sivatagot átszelte 40 évvel korábban. Nem csak egy nagy folyót kellett keresztülszelnie, de egy hatalmas áradó folyót. Azt gondolhatnánk, hogy amit 40 évvel ezelőtt elértünk a világban, az most sokkal nehezebb, szembesülve a bűn agresszív hirdetéseivel szemben, legyen az egyéni, vagy intézményesített bűn, amely oly hatalmas áradással elárasztja nyugati kultúránkat. De Isten ismeri mindennek az idejét, azt is, mikor kell kettéválasztani ezt a folyamot, amely már majd' átcsap a fejünk felett.
Ahogy a Jordán partján állunk, azt kérdezem magamtól, melyik generációhoz hasonlít az én nemzedékem. Ahhoz, akik 40 évvel ezelőtt megkapták az ígéretet, de visszafordultak, félve a kihívásoktól, vagy Józsue generációjához, akik hittek Isten ígéreteiben, alázatosak voltak és megtisztultak, és Isten természetfeletti erejében átmentek a folyón és beléptek örökségükbe elfoglalva a földet Istennek.
Szeretnék  a gyermekeim és unokáim szemébe tudni nézni, és dicsőséget adva Istennek, mondani, hogy egy voltam azok közül, akik átjutottak, hogy  így beléphessünk a nekünk készített örökségbe. Imádkozom, hogy Jézus Krisztus Urunk Istene, a dicsőség Atyja, adja neked a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerd Őt, hogy a világosodjon meg a szíved látása, megértsd, mi az a remény, amelyre Ő hív téged, mi az ő szentjeinek gazdag dicsőséges öröksége, mi az Ő mérhetetlen erejének hatalma, amelyet a benne hívőknek ád. (Ef.1.17-19.)
Damian Stayne 2009.

És te, testvér? Én a magam részéről biztosan tudom, hogy ott szeretnék lenni Isten művének a közepében, nem akarok lemaradni róla!