Jaroslav atya prédikációjából – amit ma feltettem – hallottam először a zsinati aposztaták november 16-i elképesztő gyalázatos kijelentéséről. Annyiban rosszabb, mint a 4 évvel ezelőtti Pachamama-kultuszuk, hogy ezt a mostani égbekiáltó bűnüket még írásban is lerögzítették. Az is igen érdekes, hogy az ú. n. "konzervatív katolikus" weboldalak egy szóval sem említik ezt a gyalázatot: nyilván azért, mert ezt már semmivel nem lehet kimagyarázni, ebből már nekik is le kellene vonniuk az egyetlen lehetséges konzekvenciát – na de akkor a világ szemében szektává válnának, és ez ugye, számukra rosszabb, mint Istent elárulni. – Lásd a honlapon „A végidő a zsinati szektában kezdődött el” című cikkben G. Nardi írását.

Jaroslav atya prédikációja
2023. december 3-án – Advent első vasárnapján – Straniban

 

Kedves Hívek!

Őszinte hálával tölt el bennünket, hogy megélhettük egy újabb advent kezdetét. Ez az idő tele van csendes örömmel és reményteli várakozással. Adventus – annyit jelent, mint eljövetel. Gondolataink fő témája ebben az időben a csend legyen. Amikor kimenekülünk a világi gondok lármájából és a rohanásból, és elcsendesül az elménk, akkor megtelünk szent gondolatokkal, és az időbeli és örök öröm várására való foglalkozással. Urunk és Megváltónk, kedves testvéreim, Urunk arra vágyik, hogy készen találjon bennünket. A mai olvasmányban elárulja, hogy milyen csapások fognak erre a vége felé közeledő világra lesújtani, és azt akarja, hogy mi ne szeressük ezt a világot. Tudatja velünk, hogy hány katasztrófa előzi meg a közeledő világvégét, így ha nem akarjuk Istent most félni, akkor legalább az Ő közeli ítéletétől való félelmet kell érezzük – már csak a minket elpusztító sebek miatt is.

„Milyen kellemes azoknak az eljövetele, akik jó hírt hoznak” – mondja a Szentírás. (Róm 10,15) – Milyen örömteli olyan emberek érkezése, akiket tisztelünk és szeretünk. Látjuk a gyerekek arcán, milyen az, amikor boldogok, és végre azok érkezésére várnak, akikre szükségük van az élethez és a boldogsághoz. Nekünk, embereknek szükségünk van Istenre és az Ő eljövetelére. Ezért készülünk erre az adventi időre. A zsidó népnek évszázadok óta kellett volna készülnie annak eljövetelére, aki választott néppé tette őket. De Izajás próféta szomorú tanúságot tesz az ő idejében élt zsidó népről. És a zsidók Jézus Krisztus eljövetele idején is ugyanilyenek voltak. És mégis eljött az Úr – és eljön ma is. Az akkori pogány világ nem tudott mit kezdeni magával. A legnagyobb filozófusok nem tudták a választ az emberi élet alapvető kérdéseire: Ki ez az ember? Honnan jött? és hova megy? A mai világ sem tudja, hogyan kezelje önmagát. És akárcsak akkor és ma, a papság (néhány kivételtől eltekintve) nem ad igazi fényt. Ahogy az akkori zsidó papság sem adott, akiknek pedig az utat kellett volna megvilágítania a nemzet és az egész világ számára.

Ma a katolikus Egyház az, aminek ebben a sötét időben ragyognia kellene az emberiségre. A papság felelőssége a legnagyobb. Megváltónk maga oktatta tanítványait Isten országa és e világ vége eljövetelének „idejéről és körülményeiről”, és apostolainak száján keresztül ugyanezt a felvilágosítást továbbadta az Egyháznak is. [v.ö.: ApCsel 1.7: „Non est vestrum nosse tempora vel momenta” – Nem a ti dolgotok, hogy tudjátok az időket és a pillanatokat”]
Ezzel a témával kapcsolatban Urunk arra buzdít bennünket, hogy vigyázzunk, és szívünket ne terheljük meg túl sok étellel-itallal, se evilági gondolatokkal.
Tudjuk, hogy közeleg a vég napja, és bár nem ismerjük ennek pontos óráját, mégis tudjuk, hogy már közel van. Ezért mindenki készüljön fel az Úr eljövetelére, nehogy valakit közülünk úgy találjon, mint akinek a hasa az istene, vagy a világ a fő gondja. Kedves hívek, mindennapi tapasztalat, hogy a túlzott ivás eltompítja az elmét, és a túlzott evés meggyengíti az akaraterőt.

Mindazonáltal nem csak azok örülnek, akik várnak, hanem az Eljövendő is. Isten örül. Isten annak örül a legjobban, ha az emberek Őt keresik. A mód, ahogy Ő cselekszik, az, hogy el van rejtve előlünk, hogy elrejtőzik. Azt akarja, hogy az emberek olyan erőfeszítéseket tegyenek, mint a betlehemi pásztorok, akik az angyalok szavára éjszaka indultak útnak. Mint a három király, akik megszégyenítették az egész zsidó népet, annak főpapját és királyát. Isten soha nem vall kudarcot.

Ezen a napon, december 3-án Xavéri Szent Ferenc, a katolikus Egyház egyik legnagyobb misszionáriusárának ünnepéről is megemlékezünk a szentmisében. Szent Ferenc Indiában töltött évei alatt 1,5 millió pogányt keresztelt meg. De vajon mit szólna ez a szent misszionárius a Vatikán 2023. november 16-i nyilatkozatához? A római Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma több ázsiai ország buddhista egyetemével és alapítványával, valamint a "Thaiföldi Katolikus Püspöki Konferenciával" együtt ezen a napon tette közzé zárónyilatkozatát, melyet a "Szentszék" sajtóirodája is leközölt. Ebben, a buddhistákkal közösen kiadott nyilatkozatban a Vatikán ezt írja: „Buddhát és Jézust nagy gyógyítóknak tartjuk."

De mi mégse engedjük, hogy elménket az ilyen és ehhez hasonló hitehagyott kijelentések megzavarják, hanem örvendjünk katolikus hitünknek, mely egyedül képes örök életet adni nekünk.
Laudetur Jesus Christus!

https://www.katolikus-honlap.hu/2301/dec3.htm