Üzenet: Huszonöt kilós kereszttel a világ körül

2014. január 22., szerda

Huszonöt kilós kereszttel a világ körül

A zarándoklat ma is szervesen hozzátartozik milliók életéhez, ám Lindsay Hamon sajátos módon folytatja ezt a hagyományt. A 61 éves szociális munkás huszonöt kilós keresztet cipel a vállán – 1987 óta.

Hamon a fából készült, keréken guruló kereszttel bejárta Nagy-Britanniát, és eljutott a világnak olyan távoli vidékeire is, mint Banglades, Nepál, India és Srí-Lanka. Az utóbbi 26 év alatt több mint 8000 kilométert tett meg.

– Szerény volt a kezdet: a Land’s Endtől Plymouthig mentem – mondja. – Néhány hónappal később Plymouthból Londonig gyalogoltam, majd körbejártam Írországot… Aztán Londonból elmentem Berlinbe, Berlinből Moszkvába, majd Berlinből Párizsba, aztán Szlovákiába és Magyarországra.

Azután indult útnak a kereszttel, miután egy közeli barátja elveszítette a hitét:

– Kitaláltam, hogy elgyalogolok a városába, ahol élt, és az út során minden nap imádkozom azért, hogy visszatérjen Istenhez. Nem vagyok biztos benne, hogy valaha is visszatalált hozzá, mindenesetre arra gondoltam, ha már gyalogolok, viszek magammal egy keresztet tanúságtételként.

– Bámulatos hatást váltott ki az emberekből, amikor megérkeztem az első városba. Egyesek megálltak az autójukkal, és odajöttek hozzám beszélgetni. Voltak, akik meghívtak egy pubba. Vadidegenek kérdezgettek: „Miért csinálod, mi a célod vele?” – meséli Hamon. Szerinte a kereszt megtöri a jeget, társadalmunkban ugyanis túl sok falat állítunk magunk köré: – Egyre inkább bezárkózunk saját kis világunkba… A legnagyobb probléma a magány, és hogy az emberek nem igazán hajlandók megosztani magukról bármit is – mondja.

A mostani már a harmadik keresztje, egy építőmunkás barátja készítette számára. – Az elsőt ellopták a readingi rockfesztiválon, a másodikat pedig néhány évvel ezelőtt az indiai vámőrség foglalta le – mondja.

Ugyan a kereszt három darabra szétszedhető és összecsavarozható, de még így is meglehetősen kacifántos vállalkozás átjutni vele egy repülőtéren. A hongkongi vámtisztek azt gondolták róla, hogy egykerekű bicikli.

Hamon sok megjegyzést kap a kerékre. – Fontoskodva odavetik nekem: „Jézus keresztjén nem volt kerék!” Ha minden alkalommal kapnék egy fontot, ahányszor valaki ezt mondja, már milliomos lennék.

A világ távoli vidékein, elszigetelt és nehezen járható tájain és terepein gyalogolni fizikailag igen megterhelő, vízhólyagokkal fizeti meg az árát. Mivel a kereszt miatt nem vihet magával hátizsákot, gondoskodnia kell arról, hogy mindent, amire csak szüksége lehet, bepakoljon az övére erősített apró táskákba: – Ha csak egyetlen dolgot kifelejtek, igen nehéz helyzetben találhatom magam. Emlékszem, egy alkalommal Bangladesben elfelejtettem magamhoz venni az elemlámpát. Teljes sötétségben gyalogoltam, s egyszer csak beleléptem egy gödörbe. Azt hittem, hogy eltört a bokám; ez igen gyorsan nagyon súlyos következményekkel járhatott volna.

Nagyon fontos a mentális összeszedettség is: – Néha teljesen magadra vagy utalva; például amikor Bulgáriában gyalogolva hosszú ideig nem jutsz ivóvízhez, és nagyon-nagyon szomjas vagy – mondja.

Hamon a világ különböző vidékeit járva drámaian eltérő reakciókkal találkozik. – Legtöbbször bámulatosan jól fogadnak, nyitottak, de időről időre előfordul, hogy megérkezem egy faluba, ahol tapintható a feszültség – mondja. – Van, hogy tudom, most megtehetem, hogy megállok és beszélgetek, máskor viszont tudom, hogy mennem kell tovább.

A városokban járva is kap hideget-meleget egyaránt: – Ahogy elindulok, máris a tűzzel játszom. Néha kedélyes megjegyzéseket kapok a taxisofőröktől, máskor egyesek goromba szitkokat szórnak rám, s van úgy, hogy biztatnak: „Bravó, öregem, csak így tovább!”

Gyerekként asztmája volt, és gyakran betegeskedett. Most – 61 esztendősen – csodálkozva tapasztalja, hogy erősebb, mint fiatalabb korában. Azt is elárulja, hogy a kereszthordozás óta sokkal mélyebb találkozásokban van része:

– Szinte olyan, mintha már-már pap vagy lelkész lennék, csakhogy kint az utcán, nem egy templom biztonságos falai között. Valójában igen sebezhető vagyok. Amikor éppen egy veszélyesebb lakótelepen vagy egy falun megyek keresztül, nem tudhatom, hogy vajon a lakói elfogadnak, vagy elutasítanak majd. Sebezhető vagyok, de egyben megközelíthető is – mondja.

Szeretne valamikor ellátogatni Kínába, Afrikába és Dél-Amerikába, és addig folytatja zarándoklatát a kereszttel, amíg csak erejéből telik: – Csak azt bánom, hogy nem korábban indultam el. Szeretném elvinni a keresztet olyan helyekre, ahová ritkán jutnak el az emberek. Szeretnék elmenni Kazahsztánba vagy Üzbegisztánba.