Támadás alatt a hagyományos értékrend

Világjelenség a hagyományos családmodell háttérbe szorulása, a család és a házasság értelmezésének gyökeres átalakulása. Teljes család, csonka család, vallási és faji keveredés, szinglik és lakótársak, azonos nemű szülők gyermekekkel – az együttélés számos formája vált részben vagy egészben elfogadottá az utóbbi évtizedekben, gazdasági-társadalmi kényszer hatására vagy az erkölcsi relativizálódás gyümölcseként.
.
A demográfusok számos okot neveznek meg a család fogalmának átalakulása mögött. Ezek között előkelő helyen szerepel a házasság értékének devalválódása, a család szerkezetének átalakulása. Világjelenség, hogy egyre kevesebben – és egyre későbbi életkorban – kötnek házasságot. Ez a tendencia Európában is jól nyomon követhető: a legkorábban és legnagyobb mértékben az észak-európai jóléti államokban hódított teret a házasságot helyettesítő együttélés gyakorlata. Ezzel párhuzamosan csökkent a gyermekvállalási kedv, aminek csak egyik oka az, hogy az együttélés a házassághoz képest kevesebb biztonságot ígér a kapcsolatok számára. A halogatott, idősebb korban kötött házasságok is azzal a veszéllyel járnak, hogy a házasodók túljutnak a gyerekvállalásra biológiailag alkalmas életszakaszon, azaz „kifutnak az időből”.

A megkötött házasságok egyre kevésbé állják ki az idő próbáját, így a válások is csökkentik a hagyományos értelemben vett kétszülős családok számát, növelve a gyerekek eltartásával kapcsolatos anyagi és szociális gondokat. Világszerte egyre több gyerek születik házasságon kívül – az Európai Unióban minden negyedik gyerek, de Izlandon például 1998-ban a gyerekek kétharmada született házasságon kívül.

Szinglik világa

A házasodási kedvet csökkenti a szingli életmód terjedése is, amely részben kényelmi, részben anyagi hátterű döntés: bár férfiakat és nőket egyaránt jellemez, szorosan összefügg a nők magasabb iskolázottságával, a divatos, jól fizetett szakmákban elérhető magasabb életszínvonallal, amely lehetővé teszi az anyagilag megterhelőbb egyszemélyes háztartás fenntartását. Ugyanakkor nem elhanyagolható körülmény, hogy az elkötelezettséget nem jelentő életmód megkönnyíti a karrierre és a pénzkeresésre való koncentrálást, tehát egy, a hagyományos családmodelltől gyökeresen eltérő értékrendet tükröz.

A gazdasági válság elhúzódásával a házasság későbbre halasztásának egyéb okai között egyre jelentősebbé válnak az anyagi nehézségek és a gazdasági kilátástalanság.
.
A mai Európában a hagyományos családmodell leginkább a déli országokban őrizte meg jelentőségét, ahol még mindig ritkábbnak számít a válás és az élettársi kapcsolat.
.
Viszonylag új világjelenségnek tekinthető a nem családi háztartások számának növekedése – amikor az egy háztartásban élők egyike sem áll családi kapcsolatban a másikkal –, ezek száma az Egyesült Államokban például rohamosan nőtt az elmúlt évtizedben, és ugyanebben az időben az azonos nemű párok alkotta háztartások száma is megduplázódott.

Bár a britek nagyobb része ma még házasságban neveli gyermekét, a házasság hagyományos fogalma itt éppen úgy átalakulóban van, mint a fejlett világ nagy részén. A britek nagy többsége egyre inkább hajlamos „rendes” családként tekinteni az egyszülős, az azonos nemű szülőkből és gyermekből álló, valamint az élettársi kapcsolatban gyermeket nevelő családokra is. A politikában gyorsan nő a szakadék azok között, akik a házaspárok támogatásának erősödését szeretnék látni az állami kedvezmények rendszerében, illetve azok között, akik minél kisebb jelentőséget adnának a házasságnak. Ez utóbbi törekvéssel áll összhangban David Cameron miniszterelnök azon szándéka, hogy teljes házasodási jogot kapjanak a jelenleg hivatalos élettársi kapcsolat regisztrálására jogosult azonos nemű párok. Az angol parlament alsóháza idén februárban első olvasatban nagy többséggel jóváhagyta az erre irányuló törvénytervezetet.

A családokat érő legújabb kori kihívások között előkelő helyet foglalnak el a digitális kor vívmányai – állítja a Barna Group 2011-es felmérése. Az ennek alapján készült tanulmány egyik fő megállapítása, hogy a szülők legalább olyan mértékben függenek a technikai eszközöktől, mint tizenéves gyermekeik. A mobiltelefonok és asztali számítógépek használatában a szülők abszolút mértékben versenyképeseknek bizonyultak utódaikkal, és a laptopok és tabletek használatában sem sokkal maradtak el tőlük. Emellett ugyanannyi filmet és tévéműsort néztek, ugyanannyit interneteztek, viszont gyermekeiknél is több időt töltöttek telefonálással és emailezéssel.

A tinik verhetetlennek bizonyultak az sms-küldésben, a zenehallgatásban és a videójátékok használatában – bár a felmérés szerint számos szülő meglepően aktívnak mutatkozott ezen a területen is. Ezek nem meglepő módon a fiatalabb korosztályba tartozó szülők voltak, akik maguk is számos esetben a függőség határaihoz közelítő időt töltöttek a digitális technológia használatával. A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy a családok jelentős része – több mint harminc százalékuk – inkább hasznosnak, a családi életet pozitívan befolyásolónak tartotta a digitális technikai eszközök ilyen mértékű használatát, és inkább a közös élményt, mint az elszigetelődés okát látta bennük. A digi­tális családi idill mellett azért realisztikusabb motívumok is megjelentek az értékelésben: a megkérdezett szülők fele aggódott amiatt, hogy gyermeke a technikának hódolva az idejét vesztegeti, a tinik egyhatodát pedig az aggasztotta, hogy a szülők – mivel a modern technika ezt is könnyebbé teszi – „túl sok munkát visznek haza az otthonukba”. A vizsgálat végső soron arra mutat rá, hogy a megfelelő kommunikációs szokásokkal bíró családokban, ahol a családtagok gyakran és tartalmasan képesek beszélgetni, a kapcsolatok minőségét nem rontja a technikai eszközök intenzív használata, míg ott, ahol eleve deficitesek a kapcsolatok, a technika jelenléte elősegíti az együtt élő személyek elszigetelődését.

Melegfront

A demográfiai változások és a modern kor vívmányai mellett a családot érő egyik legnagyobb kihívás napjainkban a melegházasságok kérdése, amelynek pártfogói alapjaiban igyekeznek megkérdőjelezni a hagyományos családmodell létjogosultságát.

Az amerikai legfelsőbb bíróság várhatóan júniusban hoz ítéletet két precedensértékű ügyben. Az elsőben egy 2008-ban népszavazás által megerősített rendelkezést vizsgálnak, amely Kalifornia államban megvonta az azonos neműektől a korábban már biztosított házasságkötési jogot. A tilalmat a szövetségi fellebbviteli bíróság korábban alkotmányellenesnek találta.

A másik ügy a házasság védelméről szóló törvényt érinti: amikor az Egyesült Államok Kongresszusa 1996-ban törvénybe iktatta, hogy a szövetségi kormány nem ismeri el az azonos neműek házasságát akkor sem, ha az olyan államban köttetett, amely saját törvényeiben megengedi az ilyen házasságot, még egyetlen államban sem köthettek házasságot a melegek. Az azóta eltelt időben azonban kilenc államban és a fővárosban, Washingtonban vált legálissá az azonos neműek házasságkötése, további nyolcban pedig hivatalos élettársi kapcsolatban élhetnek a melegek, így a kérdés aktualitása jelentősen megnőtt. A rendelkezést a bíróság törvényellenesnek találta, arra hivatkozva, hogy a szövetségi jogokat illetően nem lehet megkülönböztetni egymástól a törvényes házasságban élők különböző csoportjait. Amennyiben a legfelsőbb bíróság megsemmisíti a kaliforniai tiltó rendelkezést, az további hét államban nyitja meg az utat a melegházasságok legalizálása előtt.

A melegházasság mellett érvelők szerint a házasság fogalmának 21. századi értelmezése olyannyira elszakadt az utódnemzés kérdésétől, hogy az többé nem alkalmazható a heteroszexuális házasság kizárólagossága melletti érvként.

A házasság védelmében megszólaló szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet a házasság hagyományos definíciójának antropológiai hátterére, mely szerint az a férfi és a nő közötti, egymást kiegészítő kapcsolatra, valamint arra az egyszerű biológiai tényre épül, hogy az emberi reprodukcióhoz még a modern korban is egy férfira és egy nőre van szükség.

A meleglobbi éppen a gyermekek kérdésében kezdte meg offenzíváját a hagyományos házasságkép ellen. Érvrendszerüket elsősorban arra építik, hogy a számos különféle házasságmodell között az azonos neműek házassága sem tiltható meg, hiszen a legfelsőbb bíróság tagjai között is sokféle házassági forma látható, a különböző bőrszínűek, különböző vallásúak, meddők és a gyermektelenség mellett döntők példáival színesítve (bár egyikük sem él azonos neművel párkapcsolatban). „Ha az idősek és a meddők házasodhatnak, az semmissé teszi a házasságnak az utódnemzés eszközeként való definiálását, és utat nyit az azonos neműek házassága számára” – érvelnek a melegházasság pártolói. A kérdés most már arról szól, vajon az államnak joga van-e meghatározni, mi a házasság, és az emberek bizonyos csoportjaira korlátozni azt, illetve, hogy milyen messzire mehet az alkotmány az állampolgári egyenlőség védelmében. Mindezek ellenére – hívja fel a figyelmet Ryan T. Anderson házasságkutató – 41 amerikai szövetségi állam ma is úgy látja, érdemes tovább védelmezni a heteroszexuális házasságot a melegházasságokkal szemben.

Abban, hogy a közvélemény egyre elfogadóbban viszonyul a melegkultúrához és általában a hagyományos családmodellel szembenálló normákhoz, jelentős szerep jut Hollywoodnak és általában a médiának. Bár a jelenség nem korlátozódik Amerikára, érdekes áttekinteni egy, a tavaly novemberi elnökválasztást megelőzően készült felmérés eredményeit. Eszerint az amerikai szavazók egyre nagyobb hányada tartja elfogadhatónak a melegek házasságát, amiben nem kis szerep jut a tévésorozatoknak és mozifilmeknek, állapítják meg a felmérést készíttető The Hollywood Reporter című magazin (THR) szerkesztői. Az olyan sorozatok, mint a magyarul is vetített Glee (Sztárok leszünk!), a Modern Family (Modern Család) vagy a New Normal korábban elképzelhetetlen mértékben ösztönzik a nézőket a melegek elfogadására. Kevés olyan hollywoodi filmet láthatunk, ahol a szerelemért harcba szálló főszereplőnek ne lenne egy meleg férfibarátja, aki különféle párkapcsolati jótanácsokkal látja el, vagy legalábbis lelki szemetesláda minőségében szerez elévülhetetlen érdemeket a későbbi „happy end” elősegítésében.

Bár a melegek erőltetett szerepeltetése sokakat még határozottabb elutasításra késztet, a felmérés szerint sokkal többen vannak azok, akik „veszik az üzenetet”.

A Big Bang című (Magyarországon Agymenők címen vetített) sorozat is ráerősít a hagyományos értékrend támadására. Nem véletlen, hogy a legtöbb poénra kihegyezett szereplő, Sheldon Cooper éppen a biblia-övezetből, Texas­ból származik, családi hátterét pedig egy egyedülálló, hívő anya alkotja, akinek ritka megjelenése a sorozatban arra a következtetésre ad okot, hogy zseniális intellektusú fiából részben az ő bigott, antik életfelfogása következményeként lett szociálisan visszamaradott, emberi kapcsolatokat és interakciókat értelmezni képtelen, leginkább egy autistára emlékeztető csodabogár.

A titok tehát abban van, hogy amit sokat látunk, azt lassan megszokjuk, és egyre elfogadhatóbbnak tekintjük. Ezt bizonyítják a számok is: a THR felmérése szerint az elmúlt tíz évben éppen háromszor annyian mozdultak el a melegházasságok támogatása felé, mint ahányan az ellenkező irányba, a radikálisabb elutasítás felé. Az sem véletlen, hogy ezek a sorozatok nagyrészt a fiatal nézőket célozzák meg. A könnyebben befolyásolható fiatalok nyitottabbak a tévében és moziban látottak befogadására, nézeteik, illetve viselkedésük esetleges megváltoztatására.

Forrás: Hetek / Lukács Ibolya Anna