2010. július 01.
A Szentlélek erő. A Szentlélek tartotta fönn Oszlopos Szent Simont az oszlopon. Ő adott kitartást a vértanúknak, nélküle elhullottak volna, mint a falevelek. Amikor meggyújtották alattuk a máglyát, a Szentlélek vette el a tűz melegét az istenszeretet forróságával.
2010. július 02.
Minden reggel ezt kellene mondanunk: „Istenem, küldd el nekem Lelkedet, hogy megismertesse velem: ki vagyok én, és ki vagy te!”
2010. július 03.
A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.
2010. július 04.
A Szentlélek olyan, mint a kertész: munkálja a lelkünket. A Szentlélek nekünk dolgozik.
2010. július 05.
Az ember semmi önmagában, de rengeteg a Szentlélekkel. Az ember magában egészen földi és egészen állati. Csakis a Szentlélek képes lelkét fölemelni és magasba ragadni.
2010. július 06.
Akikben a Szentlélek lakik, annyira ismerik szegény, nyomorult voltukat, hogy szinte nem is tudnak elbizakodni. Rendesen azok a kevélyek, akikben a Szentlélek nem vett lakást.
2010. július 07.
A Szentlélek olyan, mint az ember, akinek pompás kocsija és lova van, és ajánlkozik, hogy Párizsba visz minket. Csak azt kell mondanunk: Igen! – és beszállhatunk. Igent mondani már csak könnyű dolog! A Szentlélek az égbe akar vinni minket. Csak mondjunk igent és engedjük, hogy vezessen!
2010. július 08.
Akiben a Szentlélek lakik, az Isten jelenlétében van és sosem unatkozik, mert szívéből szeretet árad.
2010. július 09.
Miért szakadtak el a szentek úgy a földtől? Mert engedték magukat a Szentlélek által vezetni. Akiket a Szentlélek vezet, azoknak helyes fogalmaik vannak. Látjátok, hogy ezért tud többet sok tudatlan a tudósoknál!
2010. július 10.
A keresztény, akit a Szentlélek vezet, tud különbséget tenni. Nem nehéz otthagynia a világ javait, és keresnie a mennyei javakat.
2010. július 11.
Gyermekeim, milyen szép az, hogy az Atya Teremtőnk, a Fiú Megváltónk, a Szentlélek pedig a Nevelőnk!
2010. július 12.
A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik.
2010. július 13.
A Szentlélek úgy pihen a tiszta lélekben, mint valami rózsaágyon. Távozóban olyan jó illatot hagy hátra a lélekben, mint a virágpompában álló szőlő.
2010. július 14.
A halat nem bántja, hogy túl sok a víz, a jó keresztényt sem bántja soha, hogy túl sokat időzik a jó Istennel. Akadnak, akik számára unalmas a vallás; ez csak azért van, mert nincs bennük a Szentlélek.
2010. július 15.
A Szentlélek megtelepszik az igazak lelkében, mint galamb a fészkében. A tiszta lélekben költi a jó vágyakat, ahogy a madár költi fiókáit.
2010. július 16.
Fontos megtudnunk, hogy ki is vezet bennünket. Ha nem a Szentlélek, akkor jótetteinknek nincs igazán se eredménye, se íze, zamata. Ha a Szentlélek, akkor meleg boldogság jár a jótettel; szinte meghalunk a gyönyörűségtől.
2010. július 17.
Akiben a Szentlélek lakik, nem mondhat gonoszat, mert a Szentlélek minden gyümölcse jó.
2010. július 18.
Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak látatja velünk a jót és a rosszat. A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát.
2010. július 19.
Amikor jó gondolataink támadnak, a Szentlélek látogat el hozzánk.
2010. július 20.
A világ fiai nem birtokolják a Szentlelket, vagy csak futólag időzik náluk, de nem rendez be otthont, mert a világ zaja hamar távozásra készteti.
2010. július 21.
A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy ál a keresztek között, mint hal a vízben.
2010. július 22.
A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?...
2010. július 23.
Valahányszor lemondunk a magunk akaratáról, hogy valaki másénak engedelmeskedjünk, ha ez nem ütközik Isten törvényébe, nagy érdemeket szerzünk, amelyek egyedül Isten előtt ismeretesek.
2010. július 24.
A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.
2010. július 25.
Amikor az erő és a világosság Istene vezeti az embert, nem tévedhet el!
2010. július 26.
Azt mondja a világ, hogy nagyon nehéz üdvözülni, pedig valójában nincs ennél könnyebb: megtartani Isten és az Egyház parancsait, kerülni a hét főbűnt, vagy ha úgy tetszik, megtenni a jót és kerülni a rosszat: ennyi az egész.
2010. július 27.
Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.
2010. július 28.
Valahányszor aggodalmaskodom a Gondviselés miatt, a jó Isten megbüntet nyugtalanságomért: váratlan segítséget küld.
2010. július 29.
Az ember lelkét semmi sem tudja a földön kielégíteni. Ha elfordult a jó Istentől, nem lehet boldog… Fogjatok ki egy halat a vízből, nem él sokáig. Ilyen az ember Isten nélkül!
2010. július 30.
Milyen jó, hogy még ilyen kicsiny létünkre is tetszhetünk a jó Istennek!
2010. július 31.
Ó, ha a keresztények képesek volnának megérteni Krisztus Urunk lelkében szóló szavait: „Szegénységed ellenére is közelről akarom látni szép lelkedet, amelyet magamért teremtettem. Oly nagynak alkottam, hogy csak én tudom betöltetni. Oly tisztává tettem, hogy csak az én testem táplálhatja. „
2010. augusztus 01.
A kereszt átöleli a világot: átöleli a világ négy táját, mindenkinek jut belőle egy kicsi.
2010. augusztus 09.
Mily sokat jelentünk, és mégis semmit! Semmi sem nagyobb az embernél, mégis ő a legkisebb. Semmi sem nagyobb nála, ha a lelkét nézzük, és semmi sem kisebb, ha a testét.
2010. augusztus 10.
A jó keresztények, akik dolgoznak lelkük megmentésén és üdvösségükön, mindig boldogok és megelégedettek. Már előre élvezik a mennyország örömét, és boldogok lesznek az egész örökkévalóságon át.
2010. augusztus 11.
Aki a kereszt felé megy, az a kereszttel ellentétes irányban halad: találkozik vele, de örül ennek a találkozásnak; szereti a keresztet, bátran viseli. A kereszt pedig egyesíti őt a mi Urunkkal, megtisztítja, elszakítja ettől a világtól. Kiemeli szívéből az akadályokat és úgy segíti áthaladni az életen, ahogyan a híd segít átjutnunk a túlsó partra.
2010. augusztus 12.
Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak gyenge, törékeny fahídon kelnek át, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.
2010. augusztus 13.
Aki súlyos bűn állapotában van, az mindig szomorú. Hiába csinosítja magát, mégis unatkozik, semmi sem tetszik neki… Viszont, aki békében él a jó Istennel, az mindig megelégedett, mindig vidám. Szép élet, és szép halál!...
2010. augusztus 14.
Nézd csak az embert! Gyötri, hajszolja magát, feltűnést kelt, úr akar lenni mindenki fölött, azt hiszi, hogy ő valaki; szinte odakiáltja a Napnak: „Hordd el magad, majd én világítok helyetted.” Egyszer ez a kevély ember összeomlik egy marék hamuvá, amelyet elsodor a víz, patakon-folyón át, egészen a tengerig…
2010. augusztus 15.
Azt gondolom, hogy a Szent Szűznek csak a világ végén lesz nyugta, mert amíg a világ tart, mindenfelé hívják őt… A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyermekes édesanya. Folyton azzal van elfoglalva, hogy egyiktől a másikhoz menjen.
A Szentlélek erő. A Szentlélek tartotta fönn Oszlopos Szent Simont az oszlopon. Ő adott kitartást a vértanúknak, nélküle elhullottak volna, mint a falevelek. Amikor meggyújtották alattuk a máglyát, a Szentlélek vette el a tűz melegét az istenszeretet forróságával.
2010. július 02.
Minden reggel ezt kellene mondanunk: „Istenem, küldd el nekem Lelkedet, hogy megismertesse velem: ki vagyok én, és ki vagy te!”
2010. július 03.
A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.
2010. július 04.
A Szentlélek olyan, mint a kertész: munkálja a lelkünket. A Szentlélek nekünk dolgozik.
2010. július 05.
Az ember semmi önmagában, de rengeteg a Szentlélekkel. Az ember magában egészen földi és egészen állati. Csakis a Szentlélek képes lelkét fölemelni és magasba ragadni.
2010. július 06.
Akikben a Szentlélek lakik, annyira ismerik szegény, nyomorult voltukat, hogy szinte nem is tudnak elbizakodni. Rendesen azok a kevélyek, akikben a Szentlélek nem vett lakást.
2010. július 07.
A Szentlélek olyan, mint az ember, akinek pompás kocsija és lova van, és ajánlkozik, hogy Párizsba visz minket. Csak azt kell mondanunk: Igen! – és beszállhatunk. Igent mondani már csak könnyű dolog! A Szentlélek az égbe akar vinni minket. Csak mondjunk igent és engedjük, hogy vezessen!
2010. július 08.
Akiben a Szentlélek lakik, az Isten jelenlétében van és sosem unatkozik, mert szívéből szeretet árad.
2010. július 09.
Miért szakadtak el a szentek úgy a földtől? Mert engedték magukat a Szentlélek által vezetni. Akiket a Szentlélek vezet, azoknak helyes fogalmaik vannak. Látjátok, hogy ezért tud többet sok tudatlan a tudósoknál!
2010. július 10.
A keresztény, akit a Szentlélek vezet, tud különbséget tenni. Nem nehéz otthagynia a világ javait, és keresnie a mennyei javakat.
2010. július 11.
Gyermekeim, milyen szép az, hogy az Atya Teremtőnk, a Fiú Megváltónk, a Szentlélek pedig a Nevelőnk!
2010. július 12.
A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik.
2010. július 13.
A Szentlélek úgy pihen a tiszta lélekben, mint valami rózsaágyon. Távozóban olyan jó illatot hagy hátra a lélekben, mint a virágpompában álló szőlő.
2010. július 14.
A halat nem bántja, hogy túl sok a víz, a jó keresztényt sem bántja soha, hogy túl sokat időzik a jó Istennel. Akadnak, akik számára unalmas a vallás; ez csak azért van, mert nincs bennük a Szentlélek.
2010. július 15.
A Szentlélek megtelepszik az igazak lelkében, mint galamb a fészkében. A tiszta lélekben költi a jó vágyakat, ahogy a madár költi fiókáit.
2010. július 16.
Fontos megtudnunk, hogy ki is vezet bennünket. Ha nem a Szentlélek, akkor jótetteinknek nincs igazán se eredménye, se íze, zamata. Ha a Szentlélek, akkor meleg boldogság jár a jótettel; szinte meghalunk a gyönyörűségtől.
2010. július 17.
Akiben a Szentlélek lakik, nem mondhat gonoszat, mert a Szentlélek minden gyümölcse jó.
2010. július 18.
Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak látatja velünk a jót és a rosszat. A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát.
2010. július 19.
Amikor jó gondolataink támadnak, a Szentlélek látogat el hozzánk.
2010. július 20.
A világ fiai nem birtokolják a Szentlelket, vagy csak futólag időzik náluk, de nem rendez be otthont, mert a világ zaja hamar távozásra készteti.
2010. július 21.
A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy ál a keresztek között, mint hal a vízben.
2010. július 22.
A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?...
2010. július 23.
Valahányszor lemondunk a magunk akaratáról, hogy valaki másénak engedelmeskedjünk, ha ez nem ütközik Isten törvényébe, nagy érdemeket szerzünk, amelyek egyedül Isten előtt ismeretesek.
2010. július 24.
A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.
2010. július 25.
Amikor az erő és a világosság Istene vezeti az embert, nem tévedhet el!
2010. július 26.
Azt mondja a világ, hogy nagyon nehéz üdvözülni, pedig valójában nincs ennél könnyebb: megtartani Isten és az Egyház parancsait, kerülni a hét főbűnt, vagy ha úgy tetszik, megtenni a jót és kerülni a rosszat: ennyi az egész.
2010. július 27.
Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.
2010. július 28.
Valahányszor aggodalmaskodom a Gondviselés miatt, a jó Isten megbüntet nyugtalanságomért: váratlan segítséget küld.
2010. július 29.
Az ember lelkét semmi sem tudja a földön kielégíteni. Ha elfordult a jó Istentől, nem lehet boldog… Fogjatok ki egy halat a vízből, nem él sokáig. Ilyen az ember Isten nélkül!
2010. július 30.
Milyen jó, hogy még ilyen kicsiny létünkre is tetszhetünk a jó Istennek!
2010. július 31.
Ó, ha a keresztények képesek volnának megérteni Krisztus Urunk lelkében szóló szavait: „Szegénységed ellenére is közelről akarom látni szép lelkedet, amelyet magamért teremtettem. Oly nagynak alkottam, hogy csak én tudom betöltetni. Oly tisztává tettem, hogy csak az én testem táplálhatja. „
2010. augusztus 01.
A kereszt átöleli a világot: átöleli a világ négy táját, mindenkinek jut belőle egy kicsi.
2010. augusztus 02.
Nem képes ez a föld kielégíteni a halhatatlan lelket, mint ahogy nem képes jóllakatni egy falat kenyér a kiéhezett embert.
2010. augusztus 03.
A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.
2010. augusztus 04.
Gyakran gondolok arra, hogy ha nem is lenne mennyország és örök élet, akkor is kellően nagy boldogság lenne, hogy ezen a földön szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki, és tehetünk valamit az Ő dicsőségéért. (Ezt néhány nappal halála előtt mondta.)
2010. augusztus 05.
Milyen nagy is a papi méltóság! A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna; nem a félelem, hanem a szeretet miatt…
2010. augusztus 06.
Mire volna jó nektek egy arannyal teli ház, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van; ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfárja, javainak kiosztója.
2010. augusztus 07.
Napközben gyakran kell kérni a Szentlélek világosságát. Ó, mily nagy szükségünk van rá, hogy megismerjük szegény magunkat!
2010. augusztus 08.
A tiszta lélek szép rózsa; a három isteni személy leszáll a mennyből illatát élvezni.
Nem képes ez a föld kielégíteni a halhatatlan lelket, mint ahogy nem képes jóllakatni egy falat kenyér a kiéhezett embert.
2010. augusztus 03.
A tiszta lélek hasonló a szép gyöngyhöz. Amíg gyöngykagylóban rejtőzik a tenger mélyén, senki sem csodálja meg. De hogyha napfényre hozzák, ragyog és magára vonja az ember tekintetét. A tiszta lélek is most rejtve van az emberek előtt, de az örökkévalóságban napfényben fog ragyogni az angyalok előtt.
2010. augusztus 04.
Gyakran gondolok arra, hogy ha nem is lenne mennyország és örök élet, akkor is kellően nagy boldogság lenne, hogy ezen a földön szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki, és tehetünk valamit az Ő dicsőségéért. (Ezt néhány nappal halála előtt mondta.)
2010. augusztus 05.
Milyen nagy is a papi méltóság! A pap is csak az égben fogja megérteni nagyságát. Ha itt a földön megértené, belehalna; nem a félelem, hanem a szeretet miatt…
2010. augusztus 06.
Mire volna jó nektek egy arannyal teli ház, ha senki sem tudná kinyitni az ajtót? Az égi kincsek kulcsa a papnál van; ő nyit ajtót, ő a jó Isten sáfárja, javainak kiosztója.
2010. augusztus 07.
Napközben gyakran kell kérni a Szentlélek világosságát. Ó, mily nagy szükségünk van rá, hogy megismerjük szegény magunkat!
2010. augusztus 08.
A tiszta lélek szép rózsa; a három isteni személy leszáll a mennyből illatát élvezni.
2010. augusztus 09.
Mily sokat jelentünk, és mégis semmit! Semmi sem nagyobb az embernél, mégis ő a legkisebb. Semmi sem nagyobb nála, ha a lelkét nézzük, és semmi sem kisebb, ha a testét.
2010. augusztus 10.
A jó keresztények, akik dolgoznak lelkük megmentésén és üdvösségükön, mindig boldogok és megelégedettek. Már előre élvezik a mennyország örömét, és boldogok lesznek az egész örökkévalóságon át.
2010. augusztus 11.
Aki a kereszt felé megy, az a kereszttel ellentétes irányban halad: találkozik vele, de örül ennek a találkozásnak; szereti a keresztet, bátran viseli. A kereszt pedig egyesíti őt a mi Urunkkal, megtisztítja, elszakítja ettől a világtól. Kiemeli szívéből az akadályokat és úgy segíti áthaladni az életen, ahogyan a híd segít átjutnunk a túlsó partra.
2010. augusztus 12.
Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak gyenge, törékeny fahídon kelnek át, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.
2010. augusztus 13.
Aki súlyos bűn állapotában van, az mindig szomorú. Hiába csinosítja magát, mégis unatkozik, semmi sem tetszik neki… Viszont, aki békében él a jó Istennel, az mindig megelégedett, mindig vidám. Szép élet, és szép halál!...
2010. augusztus 14.
Nézd csak az embert! Gyötri, hajszolja magát, feltűnést kelt, úr akar lenni mindenki fölött, azt hiszi, hogy ő valaki; szinte odakiáltja a Napnak: „Hordd el magad, majd én világítok helyetted.” Egyszer ez a kevély ember összeomlik egy marék hamuvá, amelyet elsodor a víz, patakon-folyón át, egészen a tengerig…
2010. augusztus 15.
Azt gondolom, hogy a Szent Szűznek csak a világ végén lesz nyugta, mert amíg a világ tart, mindenfelé hívják őt… A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyermekes édesanya. Folyton azzal van elfoglalva, hogy egyiktől a másikhoz menjen.
2010. augusztus 16.
Isten mindenek felett bizalmat kér tőlünk. Amikor Őrá bízzuk minden gondunkat, igazságosságában és jóságában segítségünkre siet és megsegít.
Isten mindenek felett bizalmat kér tőlünk. Amikor Őrá bízzuk minden gondunkat, igazságosságában és jóságában segítségünkre siet és megsegít.
2010. augusztus 17.
„Kérjetek és kaptok.” Egyedül Isten tehet ilyen ígéretet és tarthatja is meg.
„Kérjetek és kaptok.” Egyedül Isten tehet ilyen ígéretet és tarthatja is meg.
2010. augusztus 18.
Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat, ha mi elkezdjük teljesíteni az övét.
Jézus Krisztus készségesen teljesíti a mi akaratunkat, ha mi elkezdjük teljesíteni az övét.
2010. augusztus 19.
Lássátok csak, milyen jó a Szent Szűz! Nagy szolgája, Szent Bernát gyakran mondogatta neki: „Üdvözlégy, Mária”… - a jó Édesanya egy napon feleletet adott: „Üdvözlégy, Bernát fiam…!
Lássátok csak, milyen jó a Szent Szűz! Nagy szolgája, Szent Bernát gyakran mondogatta neki: „Üdvözlégy, Mária”… - a jó Édesanya egy napon feleletet adott: „Üdvözlégy, Bernát fiam…!
2010. augusztus 20.
Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.
Igen, ha jól imádkozunk, parancsolhatunk égnek és földnek: minden engedelmeskedik nekünk.
2010. augusztus 21.
Lelkünknek az az ima, ami földnek az eső. Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső , nem ér az egész semmit!
Lelkünknek az az ima, ami földnek az eső. Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső , nem ér az egész semmit!
2010. augusztus 22.
Az ember nem szokott belépni egy házba anélkül, hogy az ajtót nyitóval ne beszélne. A Szent Szűz a mennyország ajtónyitója.
Az ember nem szokott belépni egy házba anélkül, hogy az ajtót nyitóval ne beszélne. A Szent Szűz a mennyország ajtónyitója.
2010. augusztus 23.
Testünk a pusztulás és a halál edénye; mégis inkább azon vagyunk, hogy ezt a testet elégítsük ki, mint hogy lelkünket gazdagítsuk, amely pedig olyan nagy, hogy semmi sincs hozzá fogható, semmi, de semmi.
Testünk a pusztulás és a halál edénye; mégis inkább azon vagyunk, hogy ezt a testet elégítsük ki, mint hogy lelkünket gazdagítsuk, amely pedig olyan nagy, hogy semmi sincs hozzá fogható, semmi, de semmi.
2010. augusztus 24.
Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: „Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.” De honnan tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon? Rosszallásotokkal így Isten akarata ellen zúgolódtok.
Van, aki ezt mondja a szegényeknek, ha egészséget lát az arcukon: „Naplopó vagy! Tudnál te dolgozni: fiatal vagy, erős a karod.” De honnan tudjátok, nem Isten akarata-e, hogy ez a szegény kéregetni járjon? Rosszallásotokkal így Isten akarata ellen zúgolódtok.
2010. augusztus 25.
Sosem szabad megvetni a szegényeket, mert ez a megvetés Istent éri.
Sosem szabad megvetni a szegényeket, mert ez a megvetés Istent éri.
2010. augusztus 26.
Akadnak, akik ezt mondják a koldusra: „Rosszra fogja használni!” – Használja, amire akarja. A szegény majd felel arról az ítéleten, hogy mit tett az alamizsnával; ti pedig arról feleltek, hogy adtatok-e alamizsnát, vagy nem.
Akadnak, akik ezt mondják a koldusra: „Rosszra fogja használni!” – Használja, amire akarja. A szegény majd felel arról az ítéleten, hogy mit tett az alamizsnával; ti pedig arról feleltek, hogy adtatok-e alamizsnát, vagy nem.
2010. augusztus 27.
Ó, mily nagy is vagy te, ember! Isten teste s vére táplál és oltja a szomjadat! Milyen boldogság a jó Istennel egyesülve élni! Ez földi mennyország: nincs több kín, nincs több kereszt!
Ó, mily nagy is vagy te, ember! Isten teste s vére táplál és oltja a szomjadat! Milyen boldogság a jó Istennel egyesülve élni! Ez földi mennyország: nincs több kín, nincs több kereszt!
2010. augusztus 28.
Legyen bennünk Szent Ágoston szeretete, aki ujjongott magában, amikor erényes embert látott: „Legalább ő kárpótolja Istent, az én kevés szeretetemért.”
Legyen bennünk Szent Ágoston szeretete, aki ujjongott magában, amikor erényes embert látott: „Legalább ő kárpótolja Istent, az én kevés szeretetemért.”
2010. augusztus 29.
Ó, mily nagy az ember! Úgy szeretette Isten az embert, hogy nem akarta az állatok hasonlóságára teremteni, hanem saját képére és hasonlóságára teremtette.
2010. augusztus 30.
A jó Isten igenis szereti, ha alkalmatlankodunk neki.
2010. augusztus 31.
Ha már meg vagyunk fosztva a szentségi áldozástól, legalább pótoljuk, amennyire lehet, lelki áldozással. Ezt minden pillanatban végezhetjük, hiszen úgyis állandóan vágyakoznunk kell a jó Isten látogatása után.
2010. szeptember 01.
Ó, ha megértenénk azt a nagy jót, hogy mi egyáltalában szerethetjük Istent, állandó elragadtatásban élnénk…
2010. szeptember 02.
Nézzétek a királyokat, uralkodókat, a föld nagyjait: bővében vannak a gazdagságnak, de elégedettek-e? Ha szeretik a jó Istent, igen, különben nem, nincsenek megelégedve. Én úgy találom, hogy nincs szánalmasabb a gazdagoknál, ha nem szeretik a jó Istent.
2010. szeptember 03.
Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.
2010. szeptember 04.
Nem szeretjük Istent, ha ezt nem tanúsítjuk tetteinkkel is. Keressetek olyan szeretetet, amely nem nyilvánul meg külső tettekben; nem találtok.
2010. szeptember 05.
Istent teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy csak Őt szeretjük, és Őt tesszük jelenvalóvá mindenben, amit szeretünk.
2010. szeptember 13.
Nagy tisztelettel vessünk keresztet! A fejnél kezdjük, ez jelenti a teremtést, az Atyát; aztán jön a szív; a megváltás, a Fiú, végül a két váll, az erő, a Szentlélek. Mindezt emlékezetünkbe idézi a kereszt. Mi magunk is kereszt alakúak vagyunk.
2010. szeptember 14.
Nincs jobb tudós annál, aki a keresztet szereti, attól kér tanácsot, és benne mélyed el. Bármilyen keserű is ez a könyv, azért csak legelégedettebb az ember, ha ebben a keserűségben elmerül.
2010. szeptember 15.
A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is anyánk.
2010. szeptember 16.
Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.
2010. szeptember 17.
Vannak emberek, akik nem szeretik a jó Istent, nem imádkoznak, de jól megy sorsuk. Ez rossz jel! Sok rossz mellett tettek valami jót is. Az Úr ebben az életben fizeti vissza nekik.
2010. szeptember 18.
Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!
2010. szeptember 19.
A szívünk olyan, mint az epés-edény. Mindig készen vagyunk kiönteni azokra, akik legközelebb állnak hozzánk. Amikor kitörni készülünk, nyeljük el haragunkat.
2010. szeptember 20.
Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.
2010.szeptember 21.
Vannak, akik azt mondják: „Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat.” Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: „Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni.”
2010. szeptember 22.
Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...
2010. szeptember 23.
Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!...
2010. szeptember 24.
Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”
2010. szeptember 25.
A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ahhoz, ami nem a tiétek?
2010. szeptember 26.
A lopott jószág sosem jó. Az a nap, amelyet az Úrtól loptok, semmi hasznot sem hajt. Két eszközt ismerek arra, hogy valaki egészen biztosan elszegényedjék: vasárnap dolgozni és másét elvenni.
2010. szeptember 27.
Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.
2010. szeptember 28.
Isten kegyelme segít és támogat minket a járásban. Szükségünk van rá, mint rosszlábúaknak a mankóra.
2010. szeptember 29.
Isten után a pap minden… Hagyjatok egy plébániát húsz évig pap nélkül, és az emberek állatokat fognak imádni!
2010. szeptember 30.
Azt gondolom, gyermekeim, hogy aki nem úgy figyel Isten szavára, amint kell, nem fog üdvözülni, mert nem fogja tudni, hogy mit kell tennie az üdvösségért. Ellenben a hitben jártas embernél mindig kéznél van a mentőeszköz. Bármennyire eltévelyeg is a gonoszság útján, mindig van remény, hogy előbb-utóbb visszatér a jó Istenhez.
2010. október 01.
Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek őrangyalotok mögé s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek!
2010. október 02.
A jó keresztény diadalszekéren járja végig a világ útját. Angyalok vonják a szekeret, s Krisztus Urunk kormányozza; a szegény bűnös viszont be van fogva saját életének kocsijába, a sátán ül a bakon, és hatalmas ostorcsapásokkal hajtja előre.
2010. október 03.
Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!
2010. október 11.
A Szentlélektől vezetett keresztény könnyedén hátat fordít a világ javainak, hogy a menny után fusson, hiszen ismeri a különbséget.
2010. október 12.
Szeretnétek bepillantani az ember szívébe? Hallgassátok meg, amikor felebarátjáról beszél!
2010. október 13.
Látjátok gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, a gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.
2010. október 14.
Vannak, akik azt mondják: „Elég nekem, hogy üdvözüljek, nem akarok én szent lenni!” – Ha nem akartok szentté lenni, lesztek kárhozottakká. Nincs középút. Vigyázzatok: vagy az egyik, vagy a másik! A mennyországba csak a szentek jutnak. A tisztítóhelyi lelkek is azok, mert nincs halálos bűnük, csak meg kell tisztulniuk, és nyomban a jó Isten barátai közé tartoznak.
2010. október 15.
Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent; saját magukat vádolják. Azt mondják: „Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot.”
2010. október 16.
Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.
2010. október 17.
Ó, mily nagy dolog megszerezni a mennyországot! Mi kell hozzá! Szívtisztaság, a világ megvetése, Isten szeretete.
2010. október 18.
Van, akit egyetlen szó kihoz a sodrából. Egy kis megaláztatás fölbillenti bárkáját… Bátorság, testvéreim, bátorság! Eljön az utolsó nap, s akkor mondjátok majd: „Áldott küzdelmek, ti érdemeltétek ki nekem a mennyországot!” – Küzdjünk hát nagylelkűen!
2010. október 19.
Senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.
2010. október 20.
A jó keresztény úgy tesz, mint aki idegen földre megy aranyat gyűjteni: nem gondol az ottmaradásra, csak egyetlen vágy él a szívében: hogy ha megalapozta szerencséjét, viszontláthassa hazáját.
2010. október 21.
Isten parancsolatai tanítások, amelyeket azért ad, hogy el ne tévesszük a mennyország útját. Olyanok ezek, mint az utcanevek és útjelzések.
2010. október 22.
Egy napon felismerjük majd, hogy eleget tehettünk volna Isten igazságosságának, ha csupán a mindennapok elkerülhetetlen terhét türelmesen viseltük volna.
2010. október 23.
Mit gondolnátok egy ember láttára, aki rőzsét gyűjt és máglyát rak belőle, s amikor kérdezik, hogy mit csinál, így válaszol: „Tüzet készítek, hogy elégjek rajta.” És mit mondanátok, ha ez az ember a tűzhöz lépne, és a lángokba vetné magát?... – Pedig a bűn elkövetésével ugyanezt tesszük!
2010. október 24.
Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.
2010. október 25.
A világ szeme nem lát messzebb, mint a földi élet, ahogy az én szemem sem lát messzebb a falnál, amikor be van zárva a templomajtó. A keresztény szeme azonban ellát egész az örökkévalóság mélyéig.
2010. október 26.
Nem szükséges bizonyítani a pokol létezését. Krisztus Urunk maga beszél róla, amikor elmondja a gonosz dúsgazdag történetét, aki Lázárhoz kiáltozott egyetlen csöpp vízért. Nagyon jól tudják az emberek, hogy van pokol, de úgy élnek, mintha nem volna. Néhány pénzdarabért eladják lelküket.
2010. október 27.
Nem igazi esztelenség-e, ha valaki mindenáron a poklot akarja kiérdemelni és a sátánhoz köti magát, pedig ez élet után megízlelhetné a mennyország örömeit is, szeretetben egyesülhetne Istennel? Az ember meg sem értheti ezt az őrültséget, és nem tudja eléggé megsiratni…
2010. október 28.
Vannak hitetlenek, akik csak akkor veszik észre a poklot, amikor benne találják magukat. Valóban, ha a bűnösök gondolnának az örökkévalóságra, erre a rettenetes mindörökké-re – ott helyben megtérnének.
2010. október 29.
A halál óráján mennyire sajnáljuk majd azt az időt, amit haszontalan fecsegésre, élvezetekre, semmittevésre fordítottunk ahelyett, hogy megtettük volna a magunkét az önmegtagadásban, imában, jócselekedetekben; gondoltunk volna szegény magunkra, sírtunk volna bűneink felett! Akkor majd látjuk, hogy a mennyországért semmit sem tettünk.
2010. október 30.
Ha a szegény kárhozottak megkapnák azt az időt, amit mi elvesztegetünk, milyen jól felhasználnák! Ha csak félórájuk volna is, ennyi idő alatt levezekelnék a poklot.
2010. október 31.
Milyen szép a mennyei és földi Egyház egysége! Amint Szent Teréz mondta: „Ti már győztetek, mi még harcolunk, de egyek vagyunk Isten dicsőségére”.
2010. november 01.
A szentek nem kímélték magukat, csakhogy meglássák Istent és érte dolgozzanak. Elfelejtettek minden teremtett dolgot, csakhogy Őt megtalálják: így jut el az ember a mennyországba…
2010. november 02.
Amikor távoztok a földről, minden úgy marad, ahogyan volt; nem visztek el semmit. Ám ha az ember a földhöz tapad, nem esik jól az elválás!... A mi a legfontosabb célunk Istenhez jutni; egyes-egyedül ezért vagyunk a földön.
2010. november 03.
Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!
2010. november 04.
A test számára a halál, csak nagymosás. Dolgozzunk és harcoljunk ezen a világon. Pihenni elég időnk lesz az örökkévalóságban.
2010. november 05.
Micsoda öröm lesz az, amikor a lélek egyesül megdicsőült testével, amely nem lesz többé a bűn eszköze, sem szenvedés okozója! Fürdik majd a szeretet balzsamában, mint méh a virágkehelyben… Ilyen az örökkévalóság számára bebalzsamozott lélek!
2010. november 06.
A tiszta lelkek alkotják az Úr Jézus környezetét. Minél tisztább valaki a földön, annál közelebb lesz Istenhez a mennyben.
2010. november 07.
Jézus apostolaiban a lelkek iránti saját buzgalmát és szeretetét szemléli; a vértanúkban türelmét, szenvedését és kínos halálát. A remetékben rejtett életét; a szüzekben feddhetetlen tisztaságát. Így tehát amikor a szentek erényeit csodáljuk, nem teszünk egyebet, minthogy Jézus erényeiben gyönyörködjünk.
2010. november 08.
Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön. Olyan lesz, mint az arany a rézben, vagy ezüst az ólomban.
2010. november 09.
Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.
2010. november 10.
Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…
2010. november 11.
Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.
2010. november 12.
A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…
2010. november 13.
A mennyországnak, pokolnak, tisztítóhelynek már ebben az életben érezhető az előíze. A tisztítótűz azoknak a lelkében ég, akik még nem haltak meg önmaguknak; a pokol az istentelenek szívében van, a mennyország meg a tökéletesekében, akik már komolyan egyesültek Krisztus Urunkkal.
2010. november 14.
Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.
2010. november 15.
Amikor összes cselekedeteinket bemutatjuk Istennek, még a jobbak közt is kevés lesz igazán kedves előtte; hiszen annyi tökéletlenség, annyi önszeretet, emberi tekintet, érzéki öröm, viszontszolgálatra váró titkos igény keveredik bele! Látszatra jók, de csak látszatra, mint a gyümölcs, amely sárgább és érettebb a többinél, de csak azért, mert férges.
2010. november 16.
Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.
2010. november 17.
Gyermekeim, mi félünk a haláltól… el is hiszem! A bűn miatt él bennünk ez a félelem. A bűn teszi keservessé és borzasztóvá halált, a bűn döbbenti meg a bűnöst a félelmes utazás órájában.
2010. november 18.
Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!
2010.november 19.
Még nem szenvedtünk annyit, mint a vértanúk! És kérdezzétek csak meg őket; sajnálják-e most?... A jó Isten nem kér tőlünk annyit.
2010. november 20.
A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.
2010. november 21.
Nem Isten vet a pokolra, hanem magunk váltjuk meg ott a helyünket, a bűneinkkel.
2010. november 22.
A sátán mindent megtesz, hogy bemocskolja lelkünket. És jól számít, mert lelkünk az egyetlen értékünk, a testünk csak porhüvely. Nézd meg a temetőben, mit szeret az ember, amikor a testét szereti.
2010. november 23.
A pokol gyökere Isten jósága. A kárhozottak ezt mondogatják: „Ó ha Isten nem szeretett volna bennünket annyira, nem gyötrődnénk most így, elviselhetőbb lenne a pokol…” De mert ennyire szeretett, elviselhetetlen ez a szenvedés!
2010. november 24.
Ha a mennyországban egy nap imádság nélkül múlna, nem volna az többé mennyország; és ha a szegény kárhozottak szenvedéseik közt imádkozhatnának, nem volna többé pokol számukra.
2010.november 25.
Mily szép a halál annak, aki a kereszten élt!
2010. november 26.
Isten irgalma olyan, mint egy áradó patak: magához sodorja a szíveket.
2010.november 27.
Fenntartásaink kiszárítják Isten irgalmának folyamát, bizalmatlanságunk gátat vet kegyelmeinek.
2010. november 28.
Ne akarjatok mindenkinek tetszeni! Ne keressétek senki tetszését. Istennek akarjatok tetszeni!
2010. november 29.
Keresztségetek pillanatában elfogadtatok egy keresztet, s ezt csak a halál pillanatában tehetitek le.
2010. november 30.
Ha okosak akartok lenni, menjetek elébe a keresztnek, mint Szent András, aki amikor látta, hogy már fölállították számára, így szólt: „Üdvözöllek, ó jóságos kereszt, ó csodálatos kereszt, ó várva várt kereszt!... Zárj engem karjaidba, ragadj ki engem az emberek közül, és adj át Mesteremnek, aki általad váltott meg engem!”
2010. december 01.
Ebben a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból valók, hiszen minden áldott nap így imádkozunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Jutalomra tehát csak akkor számíthatunk, miután hazaérkeztünk az atyai házba.
2010. december 02.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… Ó mily jó, gyermekeim, hogy Atyánk van a mennyben!
2010. december 03.
Jöjjön el a te országod! … Ha én uralomra juttatom szívemben a jó Istent, Ő uralomra segít engem a maga dicsőségében.
2010. december 04.
Legyen meg a te akaratod… Semmi sincs, ami oly vigasztaló és oly tökéletes volna, mint megtenni Isten akaratát. Hogy jól elvégezzük dolgunkat, mindent úgy kell tennünk, amint Isten akarja, teljesen összeforrva szándékával.
2010. december 05.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Két részből állunk: testből és lélekből. Kérjük a jó Istent, hogy táplálja szegény „hullánkat”, és Ő azzal felel, hogy előteremt a földön mindent, ami csak megélhetésünkhöz szükséges. De kérjük, hogy táplálja lelkünket is, amely szebb minden másnál.
2010. december 06.
Istenem bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A jó Isten csak azoknak fog megbocsátani, akik maguk is megbocsátottak: ez törvény. Akadnak, akik annyira viszik az ostobaságban, hogy nem mondják a Miatyánknak ezt a részét: mintha Isten nem látna a szívük mélyére, hanem csak az ajkak mozgását figyelné.
2010. december 07.
Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts mega gonosztól. Ha jól elmélyednénk Isten jelenlétében, könnyű volna ellenállni a kísértőnek. Sosem vétkeznénk, ha élne bennünk a gondolat: lát az Isten.
2010. december 08.
Isten egészen a halálig szeretett minket, szent Szívében, mint isteni tulajdonság, mégis ott van az igazságosság. A Boldogságos Szűz szívében nincs más, csak irgalom… „Anyám – mondja neki az Úr Jézus - , tőled semmit sem tudok megtagadni. Ha a pokolban lehetséges volna a bánat, te még a pokolnak is kegyelmet nyernél. „
2010. december 09.
A sátán csak azokat kísérti, akik ott akarják hagyni a bűnt, és azokat, akik a kegyelem állapotában vannak. A többiek az övéi, nem kell kísérteni őket.
2010. december 10.
Istent szeretni nem csupán abból áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem szeretlek! ”Istent szeretni teljes szívből, teljes elméből és minden erőnkkel azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretjük; készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de semmiképp meg nem bántjuk. Istent szeretni annyit jelent, hogy semmit sem szeretünk jobban Őnála, semmit, ami Vele összegegyeztethetetlen, semmit, ami megosztaná a szívünket.
2010. december 11.
Testvéreim, ne bántson titeket, ha bigottnak mondanak! A jó Isten mindig ilyenek közül választja szentjeit.
2010. december 12.
A szentekben nem volt gyűlölet és nem volt keserűség; ők mindent megbocsátottak, és mindig úgy találták, hogy a jó Istennel szemben elkövetett vétkeikért sokkal többet érdemelnének. De a rossz keresztények gyakran zúgolódnak és zsörtölődnek.
2010. december 13.
Igen, szentek lehetünk, s mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy azok legyünk. A szentek is halandók voltak, mint mi; gyöngék és szenvedélyekkel küszködők, mint mi; és mi is ugyanazt a segítséget élvezzük, ugyanazokat a kegyelmeket kapjuk, ugyanazokhoz a szentségekhez járulhatunk!...
2010. december 14.
Kevélységünk az, amely nem engedi, hogy szentek legyünk. A kevélység az a lánc, amelyre minden bűn föl van fűzve, az alázatosság pedig rózsafüzére az erényeknek.
2010. december 15.
A jó és alázatos szívűek, akik örömmel vagy békén fogadják a megpróbáltatást és bántalmakat, megkezdik a mennyországot már itt a földön; a haragtartók viszont boldogtalanok, gondterhes a homlokuk, a szemük mindenkit elnyeléssel fenyeget.
2010. december 16.
Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!
2010. december 17.
Lássátok, gyermekeim a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.
2009. december 18.
Az alázat olyan, mint a mérleg: minél mélyebbre ereszkedünk az egyik oldalon, annál magasabbra emelkedünk a másikon.
2010. december 19.
Az alázat olyan, mint a rózsafüzér lánca: ha elszakad, a szemek szerteszét gurulnak. Ha megszűnik az alázat, az erények mind eltűnnek.
2010. december 20.
Minél szegényebbek leszünk Isten iránti szeretetből, a valóságban annál gazdagabbá válunk!
2010. december 21.
Amikor úton vagyunk és templomtornyot veszünk észre, meg kellene dobbannia a szívünknek, mint ahogy a hazatérő családatya szíve megdobban otthona láttára, ahol szerettei laknak. Bár ne tudnánk levenni róla tekintetünket!
2010. december 22.
Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hanem Isten fut a bűnös után és téríti magához.
2010. december 23.
Ó, gyermekeim! Mily hálátlanok vagyunk mi! A jó Isten nagyon komolyan boldoggá akar tenni minket! Csakis azért adta parancsait.
2010. december 24.
A hit, remény és szeretet magába foglalja az ember minden boldogságát itt a földön.
2010. december 25.
Mit tesz Krisztus Urunk szeretetének szentségében, az Eucharisztiában? Fogságba juttatta Szívét, hogy bennünket szeressen; gyöngédség és irgalom árad belőle, hogy lemossa a világ bűneit.
2010. december 26.
Jézusom, fájdalmaimat és szenvedésemet egyesítem a tieddel. Add meg nekem azt a kegyelmet, hogy mindig boldog legyek abban a helyzetben, ahová helyeztél. Áldom szent nevedet és mindazt, ami velem történni fog!
2010. december 27.
Sokan szomorkodnak és kérdezik: mit kell tennünk, hogy embertársainkat megjavítsuk? A feleletet megtalálhatjuk az evangéliumban: szeretni kell őket akkor is, ha nem méltók rá.
2010. december 28.
Amikor egy fiatal anyának a jó Isten sok gyermeket ad, ez azt jelenti, hogy méltónak ítéli azok nevelésre. Ez Isten részéről a bizalom jele.
2010. december 29.
Úgyis azé lesz a világ, aki jobban tud szeretni és szeretetét embertársainak bebizonyítani.
2010. december 30.
Ha nem lenne örökkévalóság, akkor sem érezném magam csalódottnak, olyan szép és teljes volt az életem Istennel.
2010. december 31.
Dolgozzunk, gyermekeim, dolgozzunk! Eljön a nap, amikor úgy találjuk, hogy semmi sem volt túl sok a mennyországért.
2010. augusztus 30.
A jó Isten igenis szereti, ha alkalmatlankodunk neki.
2010. augusztus 31.
Ha már meg vagyunk fosztva a szentségi áldozástól, legalább pótoljuk, amennyire lehet, lelki áldozással. Ezt minden pillanatban végezhetjük, hiszen úgyis állandóan vágyakoznunk kell a jó Isten látogatása után.
2010. szeptember 01.
Ó, ha megértenénk azt a nagy jót, hogy mi egyáltalában szerethetjük Istent, állandó elragadtatásban élnénk…
2010. szeptember 02.
Nézzétek a királyokat, uralkodókat, a föld nagyjait: bővében vannak a gazdagságnak, de elégedettek-e? Ha szeretik a jó Istent, igen, különben nem, nincsenek megelégedve. Én úgy találom, hogy nincs szánalmasabb a gazdagoknál, ha nem szeretik a jó Istent.
2010. szeptember 03.
Mi magunk is észrevesszük, hogy ha nem szeretjük a jó Istent, szerencsétlenek, nagyon szerencsétlenek vagyunk. Ha az ember azért teremtetett, hogy szeresse a jó Istent, akkor egyedül csak Istenben találja meg boldogságát.
2010. szeptember 04.
Nem szeretjük Istent, ha ezt nem tanúsítjuk tetteinkkel is. Keressetek olyan szeretetet, amely nem nyilvánul meg külső tettekben; nem találtok.
2010. szeptember 05.
Istent teljes szívvel szeretni azt jelenti, hogy csak Őt szeretjük, és Őt tesszük jelenvalóvá mindenben, amit szeretünk.
2010. szeptember 13.
Nagy tisztelettel vessünk keresztet! A fejnél kezdjük, ez jelenti a teremtést, az Atyát; aztán jön a szív; a megváltás, a Fiú, végül a két váll, az erő, a Szentlélek. Mindezt emlékezetünkbe idézi a kereszt. Mi magunk is kereszt alakúak vagyunk.
2010. szeptember 14.
Nincs jobb tudós annál, aki a keresztet szereti, attól kér tanácsot, és benne mélyed el. Bármilyen keserű is ez a könyv, azért csak legelégedettebb az ember, ha ebben a keserűségben elmerül.
2010. szeptember 15.
A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is anyánk.
2010. szeptember 16.
Éppen a kereszttől való félelem teszi súlyossá a keresztet. Nem kereszt többé a kereszt, ha egyszerűséggel hordozzuk, ha nem térünk vissza minduntalan önszeretetünkre, amely csak növeli a kínt. A békés szenvedés már nem szenvedés.
2010. szeptember 17.
Vannak emberek, akik nem szeretik a jó Istent, nem imádkoznak, de jól megy sorsuk. Ez rossz jel! Sok rossz mellett tettek valami jót is. Az Úr ebben az életben fizeti vissza nekik.
2010. szeptember 18.
Azt hisszük, hogy ha valaki egy kicsit szereti a jó Istent, azt minden gond és szenvedés elkerüli. Ennyire nem értjük a kereszt értékét és érdemszerző erejét!
2010. szeptember 19.
A szívünk olyan, mint az epés-edény. Mindig készen vagyunk kiönteni azokra, akik legközelebb állnak hozzánk. Amikor kitörni készülünk, nyeljük el haragunkat.
2010. szeptember 20.
Sajnos nem elég szabad, nem elég tiszta a szívünk a földi vágyaktól. Végy egy jó száraz és tiszta szivacsot, mártsd bele valami folyadékba: duzzadásig megtelik. De ha nem száraz és nem tiszta, semmit sem szív magába. Éppígy, ha a szív nem mentes a világ dolgaitól, hiába áztatjuk meg az imádságban, nem vesz magába semmit.
2010.szeptember 21.
Vannak, akik azt mondják: „Ezt a bűnt még elkövetem. Négyet meggyónni nem kerül többe, mint hármat.” Olyan ez, mintha a fiú azt mondaná édesapjának: „Adok négy pofont, nekem annyiba kerül, mintha egyet adnék; aztán majd visszajövök bocsánatot kérni.”
2010. szeptember 22.
Mily kár, hogy veszendőbe mennek azok a lelkek, akik Krisztus Urunknak oly sok szenvedésébe kerültek!... Mi rosszat tett nekünk Krisztus, hogy így bánunk vele?... Bezzeg szegény kárhozottak, ha visszatérhetnének a földre! Ha ők volnának a mi helyünkben!...
2010. szeptember 23.
Ha egy kárhozott egyetlenegyszer tudná mondani: „Istenem, szeretlek!” – nem lenne többé kárhozott… De jaj, ez a szegény lélek elveszítette a képességét a szeretetre, pedig egykor megkapta, de nem tudta felhasználni. Szíve olyan, mint a kisajtolt szőlőfürt: nincs benne többé boldogság, béke, mert nincs benne szeretet!...
2010. szeptember 24.
Amikor papot láttok, ezt kellene mondani magatokban: „Itt van, aki engem Isten gyermekévé tett, aki a keresztség által megnyitotta számomra az eget, aki vétkeimtől megtisztított, aki lelkemnek megadja táplálékát…”
2010. szeptember 25.
A vasárnap Isten vagyona; ez az ő saját külön napja, az Úr napja. Ő hozta létre a hét minden napját, valamennyit fönntarthatta volna magának, de hatot nektek adott, egyedül a hetediket tartotta meg. Mi jogon nyúltok ahhoz, ami nem a tiétek?
2010. szeptember 26.
A lopott jószág sosem jó. Az a nap, amelyet az Úrtól loptok, semmi hasznot sem hajt. Két eszközt ismerek arra, hogy valaki egészen biztosan elszegényedjék: vasárnap dolgozni és másét elvenni.
2010. szeptember 27.
Ó, ha jól megértenék felelősségüket, akik a rossz iratokat, rossz képeket, rossz szobrokat készítik! Ők felelősek mindazért a rosszért, amit ezek a dolgok idéznek elő azon idő alatt, míg fönnmaradnak.
2010. szeptember 28.
Isten kegyelme segít és támogat minket a járásban. Szükségünk van rá, mint rosszlábúaknak a mankóra.
2010. szeptember 29.
Isten után a pap minden… Hagyjatok egy plébániát húsz évig pap nélkül, és az emberek állatokat fognak imádni!
2010. szeptember 30.
Azt gondolom, gyermekeim, hogy aki nem úgy figyel Isten szavára, amint kell, nem fog üdvözülni, mert nem fogja tudni, hogy mit kell tennie az üdvösségért. Ellenben a hitben jártas embernél mindig kéznél van a mentőeszköz. Bármennyire eltévelyeg is a gonoszság útján, mindig van remény, hogy előbb-utóbb visszatér a jó Istenhez.
2010. október 01.
Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek őrangyalotok mögé s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek!
2010. október 02.
A jó keresztény diadalszekéren járja végig a világ útját. Angyalok vonják a szekeret, s Krisztus Urunk kormányozza; a szegény bűnös viszont be van fogva saját életének kocsijába, a sátán ül a bakon, és hatalmas ostorcsapásokkal hajtja előre.
2010. október 03.
Mily öröm az őrangyalnak, ha tiszta lélek vezetése van rábízva!... Gyermekeim, amikor egy lélek tiszta, az egész mennyország szeretettel néz rá!
2010. október 11.
A Szentlélektől vezetett keresztény könnyedén hátat fordít a világ javainak, hogy a menny után fusson, hiszen ismeri a különbséget.
2010. október 12.
Szeretnétek bepillantani az ember szívébe? Hallgassátok meg, amikor felebarátjáról beszél!
2010. október 13.
Látjátok gyermekeim, gondolni kell rá, hogy van lelkünk, amelyet üdvözítenünk kell, és van örökkévalóság, amely vár ránk. A világ, a gazdagság, a gyönyörök, tisztelet elmúlnak; a mennyország és a pokol nem múlik el soha.
2010. október 14.
Vannak, akik azt mondják: „Elég nekem, hogy üdvözüljek, nem akarok én szent lenni!” – Ha nem akartok szentté lenni, lesztek kárhozottakká. Nincs középút. Vigyázzatok: vagy az egyik, vagy a másik! A mennyországba csak a szentek jutnak. A tisztítóhelyi lelkek is azok, mert nincs halálos bűnük, csak meg kell tisztulniuk, és nyomban a jó Isten barátai közé tartoznak.
2010. október 15.
Nem Isten kárhoztat el bennünket, hanem önmagunkat kárhoztatjuk el bűneink által. A kárhozottak nem vádolják Istent; saját magukat vádolják. Azt mondják: „Saját hibámból veszítettem el Istent, lelkemet és a mennyországot.”
2010. október 16.
Milyen szomorú, hogy a keresztények háromnegyed része csak azon dolgozik, hogy eleget tegyen testének, ennek a hullának, amely el fog rothadni a földben, de nem gondolnak szegény lelkükre, amelynek vagy örökre boldognak vagy örökre szerencsétlennek kell lennie.
2010. október 17.
Ó, mily nagy dolog megszerezni a mennyországot! Mi kell hozzá! Szívtisztaság, a világ megvetése, Isten szeretete.
2010. október 18.
Van, akit egyetlen szó kihoz a sodrából. Egy kis megaláztatás fölbillenti bárkáját… Bátorság, testvéreim, bátorság! Eljön az utolsó nap, s akkor mondjátok majd: „Áldott küzdelmek, ti érdemeltétek ki nekem a mennyországot!” – Küzdjünk hát nagylelkűen!
2010. október 19.
Senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.
2010. október 20.
A jó keresztény úgy tesz, mint aki idegen földre megy aranyat gyűjteni: nem gondol az ottmaradásra, csak egyetlen vágy él a szívében: hogy ha megalapozta szerencséjét, viszontláthassa hazáját.
2010. október 21.
Isten parancsolatai tanítások, amelyeket azért ad, hogy el ne tévesszük a mennyország útját. Olyanok ezek, mint az utcanevek és útjelzések.
2010. október 22.
Egy napon felismerjük majd, hogy eleget tehettünk volna Isten igazságosságának, ha csupán a mindennapok elkerülhetetlen terhét türelmesen viseltük volna.
2010. október 23.
Mit gondolnátok egy ember láttára, aki rőzsét gyűjt és máglyát rak belőle, s amikor kérdezik, hogy mit csinál, így válaszol: „Tüzet készítek, hogy elégjek rajta.” És mit mondanátok, ha ez az ember a tűzhöz lépne, és a lángokba vetné magát?... – Pedig a bűn elkövetésével ugyanezt tesszük!
2010. október 24.
Semmit sem tudok annyira sajnálni, mint a szegény világfiakat. Tövissel bélelt köpenyt hordanak a vállukon, egy mozdulatot sem tudnak tenni anélkül, hogy meg ne szúrnák magukat; a keresztények köpönyege ellenben nyúlprémmel van kibélelve.
2010. október 25.
A világ szeme nem lát messzebb, mint a földi élet, ahogy az én szemem sem lát messzebb a falnál, amikor be van zárva a templomajtó. A keresztény szeme azonban ellát egész az örökkévalóság mélyéig.
2010. október 26.
Nem szükséges bizonyítani a pokol létezését. Krisztus Urunk maga beszél róla, amikor elmondja a gonosz dúsgazdag történetét, aki Lázárhoz kiáltozott egyetlen csöpp vízért. Nagyon jól tudják az emberek, hogy van pokol, de úgy élnek, mintha nem volna. Néhány pénzdarabért eladják lelküket.
2010. október 27.
Nem igazi esztelenség-e, ha valaki mindenáron a poklot akarja kiérdemelni és a sátánhoz köti magát, pedig ez élet után megízlelhetné a mennyország örömeit is, szeretetben egyesülhetne Istennel? Az ember meg sem értheti ezt az őrültséget, és nem tudja eléggé megsiratni…
2010. október 28.
Vannak hitetlenek, akik csak akkor veszik észre a poklot, amikor benne találják magukat. Valóban, ha a bűnösök gondolnának az örökkévalóságra, erre a rettenetes mindörökké-re – ott helyben megtérnének.
2010. október 29.
A halál óráján mennyire sajnáljuk majd azt az időt, amit haszontalan fecsegésre, élvezetekre, semmittevésre fordítottunk ahelyett, hogy megtettük volna a magunkét az önmegtagadásban, imában, jócselekedetekben; gondoltunk volna szegény magunkra, sírtunk volna bűneink felett! Akkor majd látjuk, hogy a mennyországért semmit sem tettünk.
2010. október 30.
Ha a szegény kárhozottak megkapnák azt az időt, amit mi elvesztegetünk, milyen jól felhasználnák! Ha csak félórájuk volna is, ennyi idő alatt levezekelnék a poklot.
2010. október 31.
Milyen szép a mennyei és földi Egyház egysége! Amint Szent Teréz mondta: „Ti már győztetek, mi még harcolunk, de egyek vagyunk Isten dicsőségére”.
2010. november 01.
A szentek nem kímélték magukat, csakhogy meglássák Istent és érte dolgozzanak. Elfelejtettek minden teremtett dolgot, csakhogy Őt megtalálják: így jut el az ember a mennyországba…
2010. november 02.
Amikor távoztok a földről, minden úgy marad, ahogyan volt; nem visztek el semmit. Ám ha az ember a földhöz tapad, nem esik jól az elválás!... A mi a legfontosabb célunk Istenhez jutni; egyes-egyedül ezért vagyunk a földön.
2010. november 03.
Halálunkkal kiegyenlítünk egy tartozást: visszaadjuk a földnek, amit kölcsönadott… Egy csipetnyi por, csak annyi, mint egy dió; ez az, amivé leszünk. Ha valami biztos, ez biztos!
2010. november 04.
A test számára a halál, csak nagymosás. Dolgozzunk és harcoljunk ezen a világon. Pihenni elég időnk lesz az örökkévalóságban.
2010. november 05.
Micsoda öröm lesz az, amikor a lélek egyesül megdicsőült testével, amely nem lesz többé a bűn eszköze, sem szenvedés okozója! Fürdik majd a szeretet balzsamában, mint méh a virágkehelyben… Ilyen az örökkévalóság számára bebalzsamozott lélek!
2010. november 06.
A tiszta lelkek alkotják az Úr Jézus környezetét. Minél tisztább valaki a földön, annál közelebb lesz Istenhez a mennyben.
2010. november 07.
Jézus apostolaiban a lelkek iránti saját buzgalmát és szeretetét szemléli; a vértanúkban türelmét, szenvedését és kínos halálát. A remetékben rejtett életét; a szüzekben feddhetetlen tisztaságát. Így tehát amikor a szentek erényeit csodáljuk, nem teszünk egyebet, minthogy Jézus erényeiben gyönyörködjünk.
2010. november 08.
Az ítélet napján látni fogjuk Krisztus Urunk testét átragyogni azoknak a megdicsőülteknek a testén, akik méltóképpen vették Őt magukhoz itt a földön. Olyan lesz, mint az arany a rézben, vagy ezüst az ólomban.
2010. november 09.
Egy haldoklótól megkérdezték: „Mit írjunk a síremlékedre?” „Írjátok rá –felelte: Itt nyugszik egy esztelen, aki elment a világból anélkül, hogy megtudta volna, miért is jött.” Sokan vannak, akik elmennek a világból anélkül, hogy megtudták volna miért is jöttek, s anélkül, hogy emiatt a legkisebb nyugtalanságot érezték volna. Ne tegyünk mi is így.
2010. november 10.
Ha jól fel tudnánk fogni helyzetünket, majdnem azt mondhatnánk, hogy szerencsésebbek vagyunk, mint a szentek a mennyországban. Ők a kamatokból élnek, többet már nem nyerhetnek, mi viszont minden földi életünk pillanatában növelhetjük a tőkénket…
2010. november 11.
Amikor egy keresztény lélek, aki magához vette Krisztus urunkat, belép a mennyországba, növeli ott a boldogságot. Elébe jönnek az angyalok az ég Királynőjével, mert fölismerik ebben a lélekben az Isten Fiát. Akkor a lélek kárpótlást nyer minden szenvedésért és áldozatért, amely életében kijutott neki.
2010. november 12.
A jó Isten ezt fogja mondani halálunkkor: „Miért bántottál meg engem, amikor annyira szeretlek?” … Milyen kár megbántani a jó Istent, aki sosem tett velünk mást, mint jót! És kedvében járni a sátánnak, ki nem tud mást tenni, mint rosszat…
2010. november 13.
A mennyországnak, pokolnak, tisztítóhelynek már ebben az életben érezhető az előíze. A tisztítótűz azoknak a lelkében ég, akik még nem haltak meg önmaguknak; a pokol az istentelenek szívében van, a mennyország meg a tökéletesekében, akik már komolyan egyesültek Krisztus Urunkkal.
2010. november 14.
Úgy kell tenni, mint a királyok: amikor megfosztják őket trónjuktól, már előre biztos helyre küldik kincseiket. A jó keresztény is előre küldi jócselekedeteit a mennyország kapujához.
2010. november 15.
Amikor összes cselekedeteinket bemutatjuk Istennek, még a jobbak közt is kevés lesz igazán kedves előtte; hiszen annyi tökéletlenség, annyi önszeretet, emberi tekintet, érzéki öröm, viszontszolgálatra váró titkos igény keveredik bele! Látszatra jók, de csak látszatra, mint a gyümölcs, amely sárgább és érettebb a többinél, de csak azért, mert férges.
2010. november 16.
Mi csak raktárba vagyunk téve a földön egy rövidke időre. Úgy látszik, hogy nem is mozdulunk, pedig mint valami mozdony, teljes gőzzel haladunk az örökkévalóság felé.
2010. november 17.
Gyermekeim, mi félünk a haláltól… el is hiszem! A bűn miatt él bennünk ez a félelem. A bűn teszi keservessé és borzasztóvá halált, a bűn döbbenti meg a bűnöst a félelmes utazás órájában.
2010. november 18.
Akkor kell várni jutalmunkat, amikor majd otthon leszünk az atyai házban. Ezért jut ki a jó keresztényeknek itt a földön olyan sok kereszt, ellentmondás, üldöztetés, megvetés, megaláztatás: minél több, annál jobb!
2010.november 19.
Még nem szenvedtünk annyit, mint a vértanúk! És kérdezzétek csak meg őket; sajnálják-e most?... A jó Isten nem kér tőlünk annyit.
2010. november 20.
A halál nem változtat azon, amit a földön elkezdtünk. Ahová a fa dől, ott marad.
2010. november 21.
Nem Isten vet a pokolra, hanem magunk váltjuk meg ott a helyünket, a bűneinkkel.
2010. november 22.
A sátán mindent megtesz, hogy bemocskolja lelkünket. És jól számít, mert lelkünk az egyetlen értékünk, a testünk csak porhüvely. Nézd meg a temetőben, mit szeret az ember, amikor a testét szereti.
2010. november 23.
A pokol gyökere Isten jósága. A kárhozottak ezt mondogatják: „Ó ha Isten nem szeretett volna bennünket annyira, nem gyötrődnénk most így, elviselhetőbb lenne a pokol…” De mert ennyire szeretett, elviselhetetlen ez a szenvedés!
2010. november 24.
Ha a mennyországban egy nap imádság nélkül múlna, nem volna az többé mennyország; és ha a szegény kárhozottak szenvedéseik közt imádkozhatnának, nem volna többé pokol számukra.
2010.november 25.
Mily szép a halál annak, aki a kereszten élt!
2010. november 26.
Isten irgalma olyan, mint egy áradó patak: magához sodorja a szíveket.
2010.november 27.
Fenntartásaink kiszárítják Isten irgalmának folyamát, bizalmatlanságunk gátat vet kegyelmeinek.
2010. november 28.
Ne akarjatok mindenkinek tetszeni! Ne keressétek senki tetszését. Istennek akarjatok tetszeni!
2010. november 29.
Keresztségetek pillanatában elfogadtatok egy keresztet, s ezt csak a halál pillanatában tehetitek le.
2010. november 30.
Ha okosak akartok lenni, menjetek elébe a keresztnek, mint Szent András, aki amikor látta, hogy már fölállították számára, így szólt: „Üdvözöllek, ó jóságos kereszt, ó csodálatos kereszt, ó várva várt kereszt!... Zárj engem karjaidba, ragadj ki engem az emberek közül, és adj át Mesteremnek, aki általad váltott meg engem!”
2010. december 01.
Ebben a világban élünk, de nem vagyunk ebből a világból valók, hiszen minden áldott nap így imádkozunk: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…” – Jutalomra tehát csak akkor számíthatunk, miután hazaérkeztünk az atyai házba.
2010. december 02.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… Ó mily jó, gyermekeim, hogy Atyánk van a mennyben!
2010. december 03.
Jöjjön el a te országod! … Ha én uralomra juttatom szívemben a jó Istent, Ő uralomra segít engem a maga dicsőségében.
2010. december 04.
Legyen meg a te akaratod… Semmi sincs, ami oly vigasztaló és oly tökéletes volna, mint megtenni Isten akaratát. Hogy jól elvégezzük dolgunkat, mindent úgy kell tennünk, amint Isten akarja, teljesen összeforrva szándékával.
2010. december 05.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma… Két részből állunk: testből és lélekből. Kérjük a jó Istent, hogy táplálja szegény „hullánkat”, és Ő azzal felel, hogy előteremt a földön mindent, ami csak megélhetésünkhöz szükséges. De kérjük, hogy táplálja lelkünket is, amely szebb minden másnál.
2010. december 06.
Istenem bocsáss meg nekünk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A jó Isten csak azoknak fog megbocsátani, akik maguk is megbocsátottak: ez törvény. Akadnak, akik annyira viszik az ostobaságban, hogy nem mondják a Miatyánknak ezt a részét: mintha Isten nem látna a szívük mélyére, hanem csak az ajkak mozgását figyelné.
2010. december 07.
Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts mega gonosztól. Ha jól elmélyednénk Isten jelenlétében, könnyű volna ellenállni a kísértőnek. Sosem vétkeznénk, ha élne bennünk a gondolat: lát az Isten.
2010. december 08.
Isten egészen a halálig szeretett minket, szent Szívében, mint isteni tulajdonság, mégis ott van az igazságosság. A Boldogságos Szűz szívében nincs más, csak irgalom… „Anyám – mondja neki az Úr Jézus - , tőled semmit sem tudok megtagadni. Ha a pokolban lehetséges volna a bánat, te még a pokolnak is kegyelmet nyernél. „
2010. december 09.
A sátán csak azokat kísérti, akik ott akarják hagyni a bűnt, és azokat, akik a kegyelem állapotában vannak. A többiek az övéi, nem kell kísérteni őket.
2010. december 10.
Istent szeretni nem csupán abból áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem szeretlek! ”Istent szeretni teljes szívből, teljes elméből és minden erőnkkel azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretjük; készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de semmiképp meg nem bántjuk. Istent szeretni annyit jelent, hogy semmit sem szeretünk jobban Őnála, semmit, ami Vele összegegyeztethetetlen, semmit, ami megosztaná a szívünket.
2010. december 11.
Testvéreim, ne bántson titeket, ha bigottnak mondanak! A jó Isten mindig ilyenek közül választja szentjeit.
2010. december 12.
A szentekben nem volt gyűlölet és nem volt keserűség; ők mindent megbocsátottak, és mindig úgy találták, hogy a jó Istennel szemben elkövetett vétkeikért sokkal többet érdemelnének. De a rossz keresztények gyakran zúgolódnak és zsörtölődnek.
2010. december 13.
Igen, szentek lehetünk, s mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy azok legyünk. A szentek is halandók voltak, mint mi; gyöngék és szenvedélyekkel küszködők, mint mi; és mi is ugyanazt a segítséget élvezzük, ugyanazokat a kegyelmeket kapjuk, ugyanazokhoz a szentségekhez járulhatunk!...
2010. december 14.
Kevélységünk az, amely nem engedi, hogy szentek legyünk. A kevélység az a lánc, amelyre minden bűn föl van fűzve, az alázatosság pedig rózsafüzére az erényeknek.
2010. december 15.
A jó és alázatos szívűek, akik örömmel vagy békén fogadják a megpróbáltatást és bántalmakat, megkezdik a mennyországot már itt a földön; a haragtartók viszont boldogtalanok, gondterhes a homlokuk, a szemük mindenkit elnyeléssel fenyeget.
2010. december 16.
Ha szentek lehetünk, miért tagadná meg tőlünk a jó Isten azt a kegyelmet, hogy valóban azok is legyünk? Hiszen Ő Atyánk, Üdvözítőnk és barátunk!
2010. december 17.
Lássátok, gyermekeim a keresztény ember kincse nem a földön van, hanem az égben. Igen, legyen tehát a szívünk is ott, ahol a kincsünk.
2009. december 18.
Az alázat olyan, mint a mérleg: minél mélyebbre ereszkedünk az egyik oldalon, annál magasabbra emelkedünk a másikon.
2010. december 19.
Az alázat olyan, mint a rózsafüzér lánca: ha elszakad, a szemek szerteszét gurulnak. Ha megszűnik az alázat, az erények mind eltűnnek.
2010. december 20.
Minél szegényebbek leszünk Isten iránti szeretetből, a valóságban annál gazdagabbá válunk!
2010. december 21.
Amikor úton vagyunk és templomtornyot veszünk észre, meg kellene dobbannia a szívünknek, mint ahogy a hazatérő családatya szíve megdobban otthona láttára, ahol szerettei laknak. Bár ne tudnánk levenni róla tekintetünket!
2010. december 22.
Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hanem Isten fut a bűnös után és téríti magához.
2010. december 23.
Ó, gyermekeim! Mily hálátlanok vagyunk mi! A jó Isten nagyon komolyan boldoggá akar tenni minket! Csakis azért adta parancsait.
2010. december 24.
A hit, remény és szeretet magába foglalja az ember minden boldogságát itt a földön.
2010. december 25.
Mit tesz Krisztus Urunk szeretetének szentségében, az Eucharisztiában? Fogságba juttatta Szívét, hogy bennünket szeressen; gyöngédség és irgalom árad belőle, hogy lemossa a világ bűneit.
2010. december 26.
Jézusom, fájdalmaimat és szenvedésemet egyesítem a tieddel. Add meg nekem azt a kegyelmet, hogy mindig boldog legyek abban a helyzetben, ahová helyeztél. Áldom szent nevedet és mindazt, ami velem történni fog!
2010. december 27.
Sokan szomorkodnak és kérdezik: mit kell tennünk, hogy embertársainkat megjavítsuk? A feleletet megtalálhatjuk az evangéliumban: szeretni kell őket akkor is, ha nem méltók rá.
2010. december 28.
Amikor egy fiatal anyának a jó Isten sok gyermeket ad, ez azt jelenti, hogy méltónak ítéli azok nevelésre. Ez Isten részéről a bizalom jele.
2010. december 29.
Úgyis azé lesz a világ, aki jobban tud szeretni és szeretetét embertársainak bebizonyítani.
2010. december 30.
Ha nem lenne örökkévalóság, akkor sem érezném magam csalódottnak, olyan szép és teljes volt az életem Istennel.
2010. december 31.
Dolgozzunk, gyermekeim, dolgozzunk! Eljön a nap, amikor úgy találjuk, hogy semmi sem volt túl sok a mennyországért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése