2010. január 01.
Soha ne felejtsétek el az Üdvözítő szavait: „Gyermekem, ha követni akarsz, vedd fel keresztedet, és kövess engem” Ne egy napig, ne egy hétig, ne egy éven át, hanem egész életedben!
Soha ne felejtsétek el az Üdvözítő szavait: „Gyermekem, ha követni akarsz, vedd fel keresztedet, és kövess engem” Ne egy napig, ne egy hétig, ne egy éven át, hanem egész életedben!
2010. január 02.
Annyira nem szabad elfeledkeznünk Isten jelenlétéről, amennyire nem felejthetünk el lélegezni.
2010. január 03.
Mily szép, mily nagyszerű, hogy megismerhetjük és szerethetjük Istent, szolgálhatunk neki! Ez az egyetlen tennivalónk a földön. Elveszett idő, amit másra fordítunk.
2010. január 04.
Reggelenként föl kellene szólítani magunkat: „Rajta, dolgozz a mennyország meghódításán. Lehet, hogy estére vége lesz a küzdelemnek” Este pedig így: „Holnap talán befejeződik számodra az élet minden szenvedése…”
2010. január 05.
A jó Isten megteremtett minket és a világba helyezett, mert szeret; üdvözíteni akar, mert szeret. Minden pillanatban szeret, és mindig ugyanazzal az erővel.
2010. január 06.
Egy szent mondotta, hogy mi Isten- hordozók vagyunk. Ez színigaz, de nincs hozzá elég hitünk. Nem értjük meg saját méltóságunkat. Amikor elmegyünk az áldoztatóasztaltól, olyan szerencsében részesülünk, mintha a napkeleti bölcsek magukkal vihették volna a kis Jézust.
2010. január 07.
Gyermekeim, a kereszt útján csak az első lépés nehéz. A félelem a kereszttől, ez a mi legnagyobb keresztünk…
2010. január 08.
Semmi sem a miénk, csak az akaratunk. Ez az egyedüli, amit önmagunkból hódolatajándék gyanánt adhatunk a jó Istennek. Ezért mondjuk, hogy egyszeri lemondás önakaratunkról kedvesebb neki, mint különben harminc napi böjt.
2010. január 09.
Mindent egyedül Istenért kell végeznünk, munkáinkat az Ő kezébe kell letennünk… Ébredéskor ezt kell mondani: „Istenem, ma érted akarok dolgozni! Elfogadom, amit küldesz, hiszen Tőled jön. Fölajánlom magam áldozatul. De lásd, Istenem, nélküled semmit sem tehetek; kérlek, segíts engem!”
2010. január 10.
Tény az, hogy vagy a keresztény uralkodik a gondolatain, vagy a gondolatok uralkodnak rajta; középút nincsen.
2010. január 11.
Úgy kellene tenni, mint a pásztorok, akik télen kihajtanak a mezőre, tüzet raknak s időnként elszélednek fát gyűjteni, hogy a tűz ki ne aludjék. Az élet is hosszú tél! Ha imával, jócselekedetekkel mindig élesztenénk a lelkünkben az isteni szeretet tüzét, sohasem aludna ki.
2010. január 12.
Tegyétek meg, gyermekeim, hogy amikor éjjel fölébredtek, odahelyezkedtek lélekben az oltár elé, és elmondjátok Krisztus Urunknak: „Istenem, íme itt vagyok! Jöttem, hogy imádjalak, dicsőítselek, áldjalak, köszönetet mondjak neked, szeresselek téged, és őrséget álljak előtted az angyalokkal!...”
2010. január 13.
Nem szentek ugyan, akik szentségekhez járulnak; viszont azok lettek szentek, akik gyakran járultak szentségekhez.
2010. január 14.
Az ember megteheti, hogy nyolc vagy tizenöt napra áldozatul ajánlja magát a bűnösök megtéréséért. Elvisel hideget – meleget; nem néz meg egyet – mást; nem megy el valahová, ahová szeretne; kilencedet végez. Akik olyan szerencsések, hogy naponta áldozhatnak, ebből végezhetnek kilencedet. Nemcsak Isten dicsőségét munkáljuk ezzel a gyakorlattal, hanem bőséges kegyelmet is kieszközlünk.
2010. január 15.
Egész nap dolgoznunk kell rajta, hogy Krisztus Urunk látogatását kiérdemeljük. Hányszor kellene megalázkodnunk, amikor látjuk, hogy mások a szent asztalhoz mennek, mi pedig ki sem mozdulunk a helyünkről!
2010. január 16.
Ne féljünk attól, hogy a szentmise alatt ideigvaló ügyeink halasztást szenvednek. Legyünk biztosak abban, hogy minden jobban fog menni, még ügyeink is jobban sikerülnek, ha részt vehetünk a szentmisén.
2010. január 17.
A szentmise imája előkészület a szentáldozásra; és kellene, hogy a keresztények egész élete is előkészület legyen erre a nagy cselekedetre.
2010. január 18.
Szeretem azokat a kis áldozatokat, amelyeket senki észre nem vesz. Például egy negyedórával korábban fölkelni, egy kicsit virrasztani éjjel és imádkozni; de bizony van, aki csak az alvásra gondol.
2010. január 19.
Milyen esztelenek is vagyunk mi! A jó Isten meghív magához, s mi visszautasítjuk, boldoggá akar tenni, és mi nem akarjuk boldogságát, fölajánlja nekünk szeretetét és mi a sátánnak adjuk a szívünket! Romlásunkra használjuk azt az időt, amelyet üdvözülésünkre kaptunk. Azokkal az eszközökkel viselünk háborút ellene, amelyeket szolgálatára adott!...
2010. január 20.
A keresztény Isten képére van teremtve, Isten vérén van megváltva. A keresztény Isten gyermeke, Isten testvére, Isten örököse! A keresztényben kedvét leli a három isteni személy. A keresztény teste a Szentlélek temploma! Íme, ez az, amit a bűn meggyaláz!...
2010. január 21.
Íme, egy jó életszabály: csak olyasmit tenni, amit nyugodtan fölajánlhatunk a jó Istennek. Nem ajánlhatunk föl neki rágalmazásokat, gyalázkodást, igazságtalanságot, haragtartást, káromlást, tisztátalanságot, hiúságot… Pedig a világban szinte mást sem tesznek.
2010. január 22.
Milyen boldogok, akik szeretik a jó Istent! El nem mulasztanak egyetlen alkalmat sem a jócselekedetre. A zsugoriak mindent fölhasználnak, hogy növeljék kincsüket; a szentek ugyanezt teszik a mennyei javakkal: állandóan gyűjtik. Az ítélet napján meglepetés lesz számunkra, ha látjuk majd ezeket a dúsgazdag lelkeket.
2010. január 23.
A hitében jártas embernek mindig van két útmutatója: a jótanács és az engedelmesség.
2010. január 24.
Gyermekeim, amikor a templomba léptek, és keresztet akartok vetni a szenteltvízzel, figyeljetek az oltárszekrényre: Krisztus Urunk félig kinyitja, hogy ugyanabban a pillanatban megáldjon titeket...
2010. január 25.
Mi panaszolni valónk van? A szegény hitetlenek, akiknek nincs meg az a boldogságuk, hogy ismernék a jó Istent és az ő végtelen kedvességét, ugyanazt szenvedik, amit mi, de nincs meg ugyanaz a vigasztalásuk.
2010. január 26.
Mily roppant jelentőségű akárcsak egy pillanatnyi szenvedés is! Akkor értenénk meg e pillanat értékét, ha hét nap alatt lehetne a mennyországba jutni. Nincs az a kereszt, amelyet elég súlyosnak, nincs az a megpróbáltatás, amelyet elég keserűnek tartanánk… A kereszt ajándék, amelyet Isten barátainak készít.
2010. január 27.
Boldogok, akik kísértést szenvednek! A sátán akkor kétszerezi támadásait, amikor látja, hogy a lélek egyesülni törekszik Istennel. Ó, boldog egyesülés!...
2010. január 28.
A kísértés ellen három dolog föltétlenül szükséges: ima, hogy világosságot nyerjünk; szentségek, hogy megerősítsenek; és éberség, hogy elővigyázatosak legyünk.
2010. január 29.
Legnagyobb kísértés, ha nincs kísértés. Szinte azt mondhatnám, boldogok, akiknek kísértésük van: itt a lelki aratás ideje, amikor fölhalmozhatjuk termést a mennyország számára. Úgy van, mint aratáskor: az ember korán kel, sokat fárad, de nem panaszkodik, hiszen örül a termésnek.
2010. január 30.
Amikor a sátán gyűlölködő gondolatokat támaszt bennünk azok ellen, akik rosszat tettek nekünk, legjobb, ha imádkozunk mindjárt a megtérésükért. Ez megfutamítja a kísértőt.
2010. január 31.
Valaha Krisztus Urunk járókká tette a sántákat, meggyógyította a betegeket, föltámasztotta a halottakat. Sokan voltak ott, akik tulajdon szemükkel látták a csodákat, és mégsem hittek. Az emberek mindig, mindenütt egyformák. Hatalmas az Isten – de a sátánnak is megvan a hatalma és arra használja, hogy vakká tegye a szegény világot.
2010. február 01.
Az ember legszebb feladata imádkozni és szeretni. Imádkozzatok és szeressetek, mert ez az ember boldogsága a földön!
2010. február 02.
Ne felejtsétek, hogy igen kedves ima Isten előtt, ha kérjük a Szent Szüzet, ajánlja fel megkínzott, csupa vér isteni Fiát az örök Atyának a bűnösök megtéréséért. Ez a legjobb ima, amit végezhetünk, hiszen végeredményben minden imának Jézus Krisztus nevében és érdemei miatt van értéke…
2010. február 03.
Gyakran gondolok rá, hogy amikor Krisztus imádására jövünk, mindent megkaphatnánk, amit csak akarunk, ha élő hittel és tiszta szívvel kérnénk tőle. Csakhogy lám!... Mi hit nélkül, remény nélkül, vágyakozás és szeretet nélkül élünk…
2010. február 04.
Reggelenként úgy kell tennünk, mint a bölcsőben fekvő gyermek: amikor kinyitja szemét, mindjárt körülnéz, látja-e az anyját. Ha meglátja, mosolyog, ha nem látja, sír. Első gondolatunkkal forduljunk a mi Mennyei Atyánkhoz, aki alig várja, hogy lelkünket mosolyogni lássa!
2010. február 05.
A jó Istennek nincs ránk szüksége; ha tehát ajánlja nekünk az imádságot, ez azért van, mert boldogságunkat akarja, s ez csak így található meg. Amikor látja, hogy feléje közeledünk, szíve lehajlik az ő kis teremtményeihez, miként az édesapa lehajlik meghallgatni kisfiát, ha beszél hozzá.
2010. február 06.
Amikor imádkozunk, nyissuk fel szívünket Istennek, mint hal a kopoltyúját, amikor nagy hullám közeledik.
2010. február 07.
Az ima nem más, mint egyesülés Istennel. Ebben a belső egyesülésben Isten és a lélek olyan, mint két egybeolvasztott viaszdarab: nem lehet őket elválasztani. Oly nagy kitüntetés ez, hogy föl sem foghatjuk.
2010. február 08.
Ó, milyen jó szeretni a jó Istent! A szeretetnek át kell fognia az eget!... Az ima egy kicsit segít ebben, mert ez a lélek égbe emelkedése…
2010.február 09.
Az idő eltűnik az imában. Hogy lehet hát a mennyországot kívánni?... Igen, tudom: a hal is jól érzi magát a kis patakban, mert elemében van; de mégis csak jobb neki a tengerben.
2010.február 10.
Minél többet imádkozott valaki, annál inkább kívánja az imádságot. Lelke belemerül, elsüllyed, elvész a jó Istennel való társalgás édességében, miként a hal alámerül a vízbe, amikor elúszik a parttól.
2010.február 11.
Megérdemeltük volna, hogy ne tudjunk imádkozni, de Isten jóságában megengedte, hogy beszélhessünk vele.
2010.február 12.
Az imádság megszabadítja lelkünket az anyagtól, felemeli a magasba, mint léggömböt a meleg levegő.
2010.február 13.
Gyermekeim, kicsiny a szívetek, de az ima kitágítja, és képessé teszi Isten szeretetére.
2010.február 14.
Ó, mily jó imádkozni! A jó Isten kegyelmében élő embernek nincs szüksége, hogy imára tanítsák; természetében van, hogy tud imádkozni, mert ismeri rászorultságát.
2010.február 15. Két hang van az emberben: az angyal hangja és az állat hangja. Az angyal hangja az ima, az állaté a bűn…
2010.február 16. Az ima a mennyország előíze: a paradicsomkertből maradt itt. Sosem hagy minket vigasztalás nélkül. Méz, amely leszáll a lélekbe, és mindent megédesít. A jól végzett imádságban eltűnik a szenvedés, mint a hó a napsütésben.
2010. február 17. A jó Isten nem azt nézi, milyen hosszan vagy milyen szépen imádkozunk. Az a fontos, hogy az ima a szívünkből fakadjon, tisztelet és az a vágy hassa át, hogy egyedül Istennek akarjunk vele örömet szerezni.
2010.február 18. A jó imádsághoz nem kell sok beszéd. Tudjuk, hogy a jó Isten itt van az oltáron, kitárjuk előtte szívünket, és örülünk szent jelenlétének: ez a legjobb ima, bizony ez.
2010.február 19. Egy híres árvaház alapítója tanácsot kért Vianneytől, hogy megszerezze-e magának a nagyközönség támogatását a sajtó útján. „Ahelyett, hogy zajt csapna az újságokban, csapjon zajt az oltár előtt. „ – mondta neki a plébános.
2010. február 20. Ha az embernek nincs hite, akkor vak. Nem ismerheti meg sem az igazságot, sem a jót; csak hamisságot ismerhet meg, mert ködben van, és nincs világossága. Ha volna világossága, jól látná, hogy mindaz, amit szeret, csak a semmibe foszlik.
2010. február 21. A mi hitünk csak olyan háromszáz mérföldes messzeségből lát; mintha a jó Isten a tenger túlsó partján volna. Ha olyan eleven, átható hitünk volna, mint a szenteké, úgy látnánk Krisztus Urunkat, mint ahogy ők látják.
2010. március 01.
Az embernek nincs bátorsága hordozni a keresztet; ez nagy hiba, mert akármit is tegyünk, a kereszt fogva tart minket, nem tudunk előle menekülni.
2010. március 02.
Az Istennel egyesült lélekben mindig tavasz van.
2010. március 03.
Lássátok, gyermekeim, a jó Istenen kívül semmi sem állandó, semmi, de semmi! Talán az élet? Az elmúlik. Talán a szerencse? Az elhagy. Talán az egészség? Az elromlik. Talán a becsület! Azt megtámadják. Jövünk-megyünk, mint a szél…
2010. március 04.
Amikor átadjuk magunkat szenvedélyeinknek, töviskoszorút fonunk a szívünk köré.
2010. március 05.
Mondják, hogy Isten bünteti azokat, akiket szeret. Ez nem áll mindig. Azok számára, akiket Isten szeret, a megpróbáltatások nem büntetést jelentenek, hanem kegyelmet.
2010. március 06.
A bűn a jó Isten hóhéra, a lélek gyilkosa. Ez ragad el minket a mennyországtól, hogy pokolra taszítson. És mi szeretjük!... Milyen őrültség! Ha jól meggondolja az ember, olyan irtózat fogja el a bűn iránt, hogy képtelen lesz elkövetni.
2010. március 07.
Egyszer beteglátogatásra mentem. Tavasz volt, a bokrok tele madarakkal; nyakukat illegetve énekeltek. Gyönyörködve hallgattam őket, s magamban azt mondtam: Szegény kis madárkáim, milyen kár, hogy nem tudjátok, mit mondotok! Ti a jó Isten dicséretét éneklitek!
2010. március 08.
Nézzétek Istenes Szent Jánost: szokása volt, hogy lábat mosott a szegényeknek, mielőtt megebédeltette volna őket. Egy napon, amint lehajolt egy szegény koldus lábához, látja, hogy ott van rajta a szögek helye. Megindultan emeli föl a fejét és fölkiált: „Hát te vagy az Uram?!” Krisztus Urunk ezt mondja neki: „János, örömmel látom, hogy gondod van szegényeimre.” Azzal eltűnt.
2010. március 09.
Mondjátok, van-e olyan böjt, ami kedvesebb lenne Istennek, mint amikor türelemmel megteszünk és elszenvedünk számunkra gyakran nagyon kellemetlen dolgokat, nem is beszélve betegségekről, nyavalyákról, amelyek elválaszthatatlanok ettől a nyomorúságos élettől.
2010. március 10.
Hány és hány alkalmunk adódik nap mint nap, hogy megtagadjuk magunkat, elfogadva mindazt, ami kellemetlen és visszataszító! Fogadjuk el mindezt a jó Istenért, egyedül azért, hogy kedveskedjünk neki; íme ezek a jó Istennek leginkább tetsző böjtök.
2010. március 11.
Ha a kereszthordozó Jézus Krisztust akarjuk követni, aki hív bennünket, akkor rövidesen meglátjuk, hogy szolgálatának terhei voltaképp nem olyan nagyok, mint hisszük: Ő jár előttünk, segít, vigasztal és rövid szenvedés után olyan boldogságot ígér, ami annyi ideig tart, mint Ő maga.
2010. március 12.
Aki menekül a kereszttől, az összetört akar maradni; aki vágyódik a kereszt után, az többé nem érzi annak keserűségét.
2010. március 13.
Ha olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy gyakran fennakadunk az ördög hálójában, annak az az oka, hogy túlságosan elhatározásainkra és ígéreteinkre számítunk, és csak kevéssé a jó Istenre.
2010. március 14.
Ó, testvéreim, ne csodálkozzunk azon, hogy a gonosz lélek mindent elkövet, csakhogy elhanyagoljuk imáinkat, vagy rosszul mondjuk. Jobban megérti, mint mi, hogy az imától félni kell a pokolban, és lehetetlen, hogy a jó Isten elutasítson valamit, amit imában kérünk tőle…
2010. március 15.
Tudjátok, hogyan ismerhetitek fel lelketek igazi állapotát, s hogyan leplezhetitek le szívetekben az irigység rejtett, átkozott bűnét? Legyetek alázatosak! A gőg elrejti, az alázat viszont felfedi a hibát.
2010. március 16.
Nem árt néha rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit, és ez a szentgyónás. De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.
2010. március 17.
Amikor gyónni megyünk, gondoljuk meg, mit is akarunk tenni. Azt mondhatjuk magunkban: „Leveszem a keresztről Krisztus Urunkat.”
2010. március 18.
Ha jól gyóntál, leláncoltad a sátánt.
2010. március 19.
Az eltitkolt bűnök mind nyilvánosságra jönnek. Hogy örökre titkot borítsunk rájuk, valljuk meg őket jó gyónásban!
2010. március 20.
Az ősegyházban az volt a hívők legnagyobb büntetése, ha megfosztották őket a szentáldozás boldogságától. Istenem! Hogy lehet az, hogy manapság a keresztények néha öt, hat hónap alatt egyszer sem táplálják lelküket a mennyei étellel? Hagyják, hogy éhen pusztuljon! Micsoda tragédia és milyen vakság, pedig ott a gyógyszer a lélek gyógyítására, és az étel egészsége fenntartására!
2010. március 21.
A jó Isten boldoggá akar tenni minket, és mi nem akarjuk! Elfordulunk tőle, és a sátánnak adjuk magunkat! Menekülünk barátunktól, és utána megyünk hóhérunknak!...
Tudjátok, hogyan ismerhetitek fel lelketek igazi állapotát, s hogyan leplezhetitek le szívetekben az irigység rejtett, átkozott bűnét? Legyetek alázatosak! A gőg elrejti, az alázat viszont felfedi a hibát.
2010. március 16.
Nem árt néha rágondolni, hogy van egy szentség, amely meggyógyítja lelkünk sebeit, és ez a szentgyónás. De jó előkészülettel kell ám fölvennünk, különben új sebek támadnak a régieken.
2010. március 17.
Amikor gyónni megyünk, gondoljuk meg, mit is akarunk tenni. Azt mondhatjuk magunkban: „Leveszem a keresztről Krisztus Urunkat.”
2010. március 18.
Ha jól gyóntál, leláncoltad a sátánt.
2010. március 19.
Az eltitkolt bűnök mind nyilvánosságra jönnek. Hogy örökre titkot borítsunk rájuk, valljuk meg őket jó gyónásban!
2010. március 20.
Az ősegyházban az volt a hívők legnagyobb büntetése, ha megfosztották őket a szentáldozás boldogságától. Istenem! Hogy lehet az, hogy manapság a keresztények néha öt, hat hónap alatt egyszer sem táplálják lelküket a mennyei étellel? Hagyják, hogy éhen pusztuljon! Micsoda tragédia és milyen vakság, pedig ott a gyógyszer a lélek gyógyítására, és az étel egészsége fenntartására!
2010. március 21.
A jó Isten boldoggá akar tenni minket, és mi nem akarjuk! Elfordulunk tőle, és a sátánnak adjuk magunkat! Menekülünk barátunktól, és utána megyünk hóhérunknak!...
2010. március 22.
Béküljetek ki a jó Istennel, folyamodjatok a bűnbánat szentségéhez: olyan nyugodtan fogtok aludni, mint egy angyal! Az ember örül, hogy fölkelhet éjjel a jó Isten imádására… Nem tud mást, mint hálálkodni; oly nagy könnyedséggel száll lelke az ég felé, mint a sas, amely a levegőt hasítja. 2010. március 23.
Aki bűnben áll, állati szokásokat és tulajdonságokat ölt magára. Az állat, amelynek nincs esze, nem ismer mást, csak az ösztönét; ugyanígy van az ember is, ha állatokhoz teszi magát hasonlóvá: elveszti az eszét, és „hullájának” indulataitól engedi magát vezetni.
2010. március 24.
Amikor kísértésben vagytok, ajánljátok fel a küzdelem érdemét a jó Istennek az ellentétes erény elnyerésére. A kevélység kísértését ajánljátok föl az alázatosságért, az illetlen gondolatok leküzdését a tisztaságért, a felebaráti szeretet ellen támadó kísértéseket a szeretetért.
2010. március 25.
Amikor magas személynek akarunk valamit adni, olyan által küldjük, akit szeret, hogy így kedvesebb legyen az ajándék. Imádságunknak is egészen különös érdeme van, ha a Szent Szűz mutatja be, mert ő az egyetlen teremtmény, aki sosem bántotta meg Istent.
2010. március 26.
Az Atya mindent megad, amit a Fiú kér tőle. Éppen így megad a Fiú is mindent, amit Édesanyja kér.
2010. március 27.
Mi Isten műve vagyunk, és mindig az övé. Könnyű ezt megérteni, de érthetetlen, hogy Isten keresztre feszítése mégis a mi művünk.
2010. március 28.
Krisztus Urunk halála nélkül az össze ember együttvéve sem tudott volna eleget tenni egyetlen kis bűnért sem.
2010. március 29.
A kereszt jele rettenetes az ördög előtt, mert épp a kereszt által szabadultunk meg tőle.
2010. március 30.
Ajánljátok fel a kísértést a bűnösök megtéréséért is: ez bosszantja és megfutamodásra készteti az ördögöt, mert a kísértés így ellene fordul... Utána már nyugodtan hagy benneteket.
2010. március 31.
Hát mit csinált nekünk a jó Isten, hogy gyakorta megszomorítjuk, hogy újra halálra visszük azt, aki megváltott minket a pokoltól? Kellene, hogy minden bűnös, amikor a tiltott öröm után megy, találkozzék az úton, mint Szent Péter, Krisztus Urunkkal, aki így szólna hozzá: „Oda megyek , ahová te most mégy , hogy ott újból keresztre feszíts.”
2010. április 01.
Milyen nagy a lélek! – Hogy fogalmunk legyen nagyságunkról, gondoljunk gyakran a mennyországra, a Kálváriára és a pokolra.
2010. április 02.
Ha a feszületre néznék, amikor a jó Istent meg akarjuk bántani, hallanánk Krisztus Urunkat, amint a lelkünk mélyén szól: „Hát te is ellenségeim közé akarsz állni? Újból keresztre akarsz feszíteni?”
2010. április 03.
Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.
2010. április 04.
Tévednek, akik embertársaikban ellenséget vagy rossz embert látnak. Jézus Krisztus nem így tett kínszenvedése napján.
A kereszt jele rettenetes az ördög előtt, mert épp a kereszt által szabadultunk meg tőle.
2010. március 30.
Ajánljátok fel a kísértést a bűnösök megtéréséért is: ez bosszantja és megfutamodásra készteti az ördögöt, mert a kísértés így ellene fordul... Utána már nyugodtan hagy benneteket.
2010. március 31.
Hát mit csinált nekünk a jó Isten, hogy gyakorta megszomorítjuk, hogy újra halálra visszük azt, aki megváltott minket a pokoltól? Kellene, hogy minden bűnös, amikor a tiltott öröm után megy, találkozzék az úton, mint Szent Péter, Krisztus Urunkkal, aki így szólna hozzá: „Oda megyek , ahová te most mégy , hogy ott újból keresztre feszíts.”
2010. április 01.
Milyen nagy a lélek! – Hogy fogalmunk legyen nagyságunkról, gondoljunk gyakran a mennyországra, a Kálváriára és a pokolra.
2010. április 02.
Ha a feszületre néznék, amikor a jó Istent meg akarjuk bántani, hallanánk Krisztus Urunkat, amint a lelkünk mélyén szól: „Hát te is ellenségeim közé akarsz állni? Újból keresztre akarsz feszíteni?”
2010. április 03.
Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.
2010. április 04.
Tévednek, akik embertársaikban ellenséget vagy rossz embert látnak. Jézus Krisztus nem így tett kínszenvedése napján.
2010. április 05.
Krisztus Urunk többet szenvedett, mint amennyi megváltásunkhoz kellett. De ami kielégítette az Atya igazságosságát, nem elégítette ki a Fiú szeretetét.
2010. április 06.
Vessetek egy pillantást a keresztre feszített Krisztusra, és mondjátok magatokban: „Lám mily sokba került Üdvözítőm számára azoknak a sérelmeknek jóvátétele, amelyeket bűneim ejtettek a jó Istenen!”…
2010. április 07.
Vannak, akik keményszívűnek tartják az örök Atyát. Ó, mennyire tévednek! Az örök Atya, hogy lefegyverezze igazságosságát, mérhetetlen jó szívet adott Fiának; márpedig senki sem adhat abból, amije nincs. Krisztus Urunk így szólt az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, ne büntesd meg őket!...”
2010. április 08.
Isten az, aki leszáll a földre, hogy áldozati bárány legyen bűneinkért, Isten az, aki szenved, Isten az, aki meghal, Isten az, aki minden gyötrelmet eltűr, mert hordozni akarja bűneink terhét!... A kereszt láttára megértjük, hogy gonoszság a bűn és gyűlölnünk kell. Térjünk magunkba: nézzük meg, hogy mi tennivalónk van „szegény” életünk megjobbítására!
2010. április 09.
Kérnünk kell a kereszt szeretetét: akkor édessé válik. Megtapasztaltam: négy vagy öt éven át sokat rágalmaztak, sok ellentmondásban volt részem, eléggé megzavartak. Ó, voltak keresztjeim… szint több, mint amennyit el tudtam viselni! Elkezdtem kérni, hogy szerethessem ezeket a kereszteket… S akkor boldog lettem. Higgyétek el nekem: nincs másban boldogság!
2010. április 10.
A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk nyugszik Isten tekintete, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: „Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést…” Ó, milyen érték ez a halálra!… Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt!
2010. április 11.
Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket.
2010. április 12.
Milyen öröm fogta el az apostolokat Krisztus Urunk föltámadása után a Mester láttára, akit annyira szerettek! Így kellene örülnünk minden szentmisén, amikor átváltoztatáskor megpillantjuk Krisztus Urunkat.
2010. április 13.
Próbáljunk meg Jézus követőiként gondolkodni: minél bűnösebb egy keresztény, annál inkább méltó együttérzésünkre, annál inkább helyet kell neki adnunk a szívünkben.
2010. április 14.
Az önmegtagadás útján csak az első lépés nehéz. Ha ezt megtettük, a többi magától jön, ha pedig ez az erény megvan, minden megvan.
2010. április 15.
Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy ezt mondják: „Istenem, szeretlek” – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.
2010. április 16.
Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.
2010. április 17.
Alamizsna minden felebarátnak tett szívesség, akár testének, akár lelkének szól, csak a feltétlen szeretet szelleme indítson cselekvésre.
2010. április 18.
Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint Ő akarja. Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.
2010. április 19.
Isten tetszését egyetlen biztos módon nyerjük el: ha az élet minden helyzetében alávetjük magunkat akaratának. Egyesek számára ez betegségként érkezik, amely megpróbálja és megtisztítja őket. Mások számára a szegénység az. Megint másoknak a tudatlanság és a világban ezzel járó megvetés. Vagy éppen belső, erkölcsi szenvedések. Mindenki számára pedig az ezerféle módon jelentkező szenvedés.
2010. április 20.
Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennünk.
2010. április 21.
Egyedül azok boldogok ezen a világon, akiknek lelkében az élet szenvedései között is ott a béke: ők megízlelik Isten gyermekeinek boldogságát. Édes lesz minden kín, ha együtt szenvedünk Krisztus Urunkkal!
2010. április 22.
A tiszta lélek a Szentháromság csodálatának tárgya. Az Atya keze munkáját szemléli benne: „Íme az én teremtményem!” – mondja. A Fiú vére árát látja, mert valaminek az értékét az árából ismerjük meg legjobban. A Szentlélek pedig benne lakik, mint templomában.
2010. április 23.
Semmi sincs olyan szép, mint a tiszta lélek! Ha az emberek ezt megértenék, nem veszíthetnék el tisztaságukat.
2010. április 24.
A tiszta lélek elszakad az anyagtól, a földi dolgoktól, sőt önmagától is. A szentek ezért bánnak keményen a testükkel, ezért nem tesznek neki eleget sokszor még a szükségesben sem, abban sem, hogy öt perccel később keljenek fel, hogy melegedjenek, hogy elfogyasszanak egyet-mást, ami kedvükre volna… Íme, amit a test veszít, azt a lélek nyeri meg, és amit a test nyer, azt a lélek veszti el.
2010. április 25.
Három eszköz létezik a tisztaság megőrzésére: Isten jelenlétének gyakorlata, az ima és a szentségek. Segít még a jó könyv olvasása is, mert ez táplálja a lelket.
2010. április 26.
A tisztaság az égből való. Istentől kell kérni. Ha kérjük, megkapjuk. Vigyázni kell, nehogy elveszítsük. A kevélység, érzékiség és minden más szenvedély ellen be kell zárni a szívünket, mint ahogy bezárjuk a kapukat, hogy senki be ne jöhessen.
2010. április 27.
Megismerhetjük lelkünk értékét a sátán erőlködéséből is, amellyel el akarja veszejteni. A pokol összefog ellene, a mennyország mellette…
2010. április 28.
Ha megértenénk, hogy mit tesz Isten gyermekének lenni, képtelenek volnánk rosszat elkövetni, olyanok volnánk, mint angyalok a földön. Isten gyermekei lehetünk!... Ó, gyönyörű méltóság!...
2010. április 29.
Amikor olyan szerencsések vagytok, hogy befogadjátok a jó Istent, egy darabig örömöt, balzsamot éreztek a szívetekben. A tiszta lelkeknél így van ez mindig. Ez az egyesülés adja erejüket és boldogságukat.
2010. április 30.
A hitnek és a szeretetnek ez a fölindítása mindenre jó orvosság: „Istenem, hiszek, erősen hiszek, azaz a legkisebb kétely és habozás nélkül. Hiszem, hogy mindenütt jelen vagy, hogy látsz, hogy rajtam nyugtatod a szemed, hogy egy napon én is meglátlak téged tiszta világosságban, és élvezni fogom mindazt, amit ígértél! Istenem, remélem, hogy megjutalmazol mindazért, amit érted tettem! Istenem, szeretlek, hiszen a szívemet szeretetre teremtetted!”
2010. május 01.
A szeretetből teremtett ember nem élhet szeretet nélkül: vagy Istent szereti, vagy önmagát és a világot.
2010. május 02.
Mihelyt felebarátunkat gyűlöljük, Istennel találjuk szemben magunkat, és ellenünk fordul.
2010. május 10.
Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.
2010. május 11.
Amikor a szív tiszta, nem tud nem szeretni, mert megtalálta Istent, a szeretet forrását. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt,5,8) – mondja az Úr.
2010. május 12.
Tény, hogy nem szabad szeretnünk a bűnös hibáit és vétkeit. Ellenben szeretnünk kell az embert, mivel, jóllehet bűnös, továbbra is Isten teremtménye és képmása.
2010. május 13.
Ha csak azokat akarjátok szeretni, akik hiba nélkül vannak, senkit sem fogtok szeretni, mert mindenkinek van hibája.
2010. május 14.
Bármily gonoszok legyenek azok, akikkel együtt élünk, nem szabad gyűlölnünk őket. Ellenkezőleg: Jézus Krisztus példájára jobban kell őket szeretnünk saját magunknál.
2010. május 15.
Egész vallásosságunk csalás, erényeink álomképek, és csupán képmutatók vagyunk Isten szemében, ha nincs meg bennünk mindenki iránt az egyetemes szeretet, legyenek testvéreink jók vagy rosszak, szegények vagy gazdagok, ártsanak nekünk vagy tegyenek jót velünk.
2010. május 16.
Azért nem szeretjük Istent, mert még nem jutottunk el arra a fokra, hogy mindennek tudjunk örülni…
2010. május 17.
Úgy tekintsetek javaitokra, mint amit a jó Isten tett le kezetekbe: miután gondoskodtatok a magatok és családotok szükségleteiről, a többi a szegényeké.
2010. május 18.
Volt egy szent, akinek az evangéliumos könyv képezte minden vagyonát. Kérték tőle, odaadta: „Itt van, szívesen adom, mert ez tanított meg mindent odaadni.”
2010. május 19.
Ha az emberekért alamizsnálkodtok, van miért megbánni; de ha a jó Istenért, akkor egyáltalán nem fontos, hogy megköszönik-e vagy nem. Mindenkinek minden jót meg kell tennünk, amennyire csak lehet, de jutalmat egyedül a jó Istentől várjunk.
2010. május 20.
Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, az embernek pedig olyan kevés az ideje…
2010. május 21.
Ha valaki semmit sem tud adni egy betegnek, azért még meg tudja látogatni, mondhat neki néhány vigasztaló szót, imádkozhat érte, hogy hasznára váljék a betegség. Isten szemében mindez nagy és drága dolog, csak szeretet vezesse tetteinket.
2010. május 22.
A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha.
2010. május 23.
Istentől szeretve, Istennel egyesülve élni! Élni Isten jelenlétében, élni a jó Istenért: milyen szép így az élet!... És milyen szép a halál!
2010. május 24.
A mennyországban szeretetünk lesz dicsőségünk mértéke.
2010. május 25.
Hogy Isten szeretete valódi-e bennünk, azt az Ő kedvéért végrehajtott tettekből lehet megismerni.
2010. május 26.
Kétféle módon lehet szenvedni: szeretettel és szeretet nélkül. A szentek mindent örömmel, türelemmel, állhatatosan szenvedtek el, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan, nehezen szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, szeretnénk a kereszteket is; vágynánk utánuk és kedvünket lelnénk bennük.
2010. május 27.
Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.
2010. május 28.
Tegyetek sajtolóba egy szép szőlőfürtöt, édes nedv jön ki belőle. Lelkünk a kereszt sajtolójában olyan nedvet bocsát ki, amely táplálja és erősíti őt. Amikor nincs keresztünk, kiszáradunk; amikor szívesen viseljük a keresztet, vigasztalást, örömet, boldogságot érzünk.
2010. május 29.
Az ember megtudhatja, hogy mikor fogadta valaki méltóképpen az Oltáriszentséget: az illetőt annyira átitatja a szeretet, annyira átalakul és megváltozik, hogy cselekedeteiben, szavaiban alig ismerünk rá. Alázatos, nyájas, önmegtagadó, szeretetreméltó, szerény, egyetért mindenkivel, fogékony a legnagyobb áldozatokra is: egyszóval rá sem ismerünk.
2010. május 30.
Nekünk csak a sátánt, a bűnt és önmagunkat kell gyűlölnünk.
2010. május 31.
Milyen nagy dolog az is, hogy van szívünk, és bár egészen kicsiny, mégis arra való, hogy Istent szeresse! Mily szégyenletes tehát, hogy az ember, akit Isten ily magasra helyezett, oly mélyre tud süllyedni!
2010. június 01.
Legalább negyedórát kellene fordítanunk az előkészületre, hogy jól hallgassuk a szentmisét. Meg kellene semmisülnünk a jó Isten előtt az ő mélységes megsemmisülésének példájára, amelyet az Eucharisztiában látunk. Lelkiismeret-vizsgálatot kellene tartanunk, mert a jó misehallgatáshoz a kegyelem állapotában kell lenni.
2010. június 02.
Milyen gyönyörű szép is az, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten kímél minket, mert gyöngék vagyunk.
2010. június 03.
Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.
2010. június 04.
Amikor Isten az oltárra tekint, ezt mondja: „Ez itt az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.” (Mt 3,17) Semmit sem tud megtagadni, ha ennek az áldozatnak érdemeire hivatkozunk.
2010. június 05.
Amikor az angyalok föllázadtak Isten ellen, akkor a jó Isten látva, hogy nem tudják többé élvezni a boldogságot, amelyért teremtette őket, megalkotta az embert és ezt a látható világot rendelte testének táplálására. De hát a lelkét is táplálni kell! Mivel teremtett dolog nem táplálhatja a lelket, mert szellem, Isten önmagát adta eledelül!
2010. június 06.
A föld túl kicsiny ahhoz, hogy lelkünket jól tartsa. Az egyedül Istent éhezi, azt egyedül Isten képes kielégíteni. És lám, a jó Isten nem félt, hogy túl sokat tesz, ha a földre jön és testet vesz magára, hogy ez a test tápláléka legyen lelkünknek. „Az én testem – mondja Krisztus Urunk – valóban étel… A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”(Jn 6,55.51)
2010. június 07.
A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít az Istennek, a mise a jó Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.
2010. június 08.
Amikor befogadjátok Krisztus Urunk testét, mondjátok: „Ó az én jó Atyám, aki a mennyekben vagy, fölajánlom most neked a te kedves Fiadat úgy, amint levették a keresztről és a Szent Szűz karjába tették, úgy, amint Ő fölajánlotta magát értünk való áldozatul. Fölajánlom szentséges Testét, és szent Anyja ajkával kérem tőled bűneim bocsánatát, hogy jó szentáldozást végezhessek, hogy elnyerjem ezt és ezt a kegyelmet… a hitet, szeretetet, alázatosságot…”
2010. június 09.
Rá sem mertünk volna gondolni, hogy Istentől saját Fiát kérjük! Ami az embernek kigondolhatatlan és kimondhatatlan, és ami után még kívánkozni sem mert volna, azt Isten szeretetében kigondolta, kimondta és megcselekedte.
2010. június 10.
Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.
2010. június 11.
Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat! – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halottföltámasztásnál az átváltoztatás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?
2010. június 12.
Mivel a jó Isten szeretetének szentségében önmagát akarta nekünk adni, azért már előre hatalmas, olthatatlan vágyat oltott szívünkbe, amelynek csak Ő tud eleget tenni… - Mi e nagy szentség mellett olyanok vagyunk, mint aki nagy kincs mellett szegény marad, pedig csak a kezét kellene kinyújtania!
2010. június 13.
Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.
2010. június 14.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekingessünk körbe, hanem csukjuk be szemünket, és nyissuk ki szívünket. Akkor a jó Isten is ki fogja nyitni az övét. Mi nála leszünk, Ő hozzánk jön, mi kérünk, Ő ad. Olyan lesz ez, mint amikor két lehelet eggyé olvad. Milyen boldogság elfeledkezni magunkról, hogy Istent keressük!
2010. június 15.
Minden jó cselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve.
2010. június 16.
Az oltárszekrény a keresztények éléskamrája… Mily szép ez, gyermekeim! Amikor a pap föltartja az ostyát és ti áldozni jöttök, azt mondhatjátok magatokban: Íme az én ennivalóm!... – Gyermekeim, túl nagy a mi jólétünk!... Milyen kár, hogy csak az égben tudjuk majd megérteni!
2010. június 17.
Aki áldozik, az úgy belevész a jó Istenbe, mint vízcsöpp az óceánba: nem tudjuk többé kiválasztani. De ha jól meggondoljuk, érdemes beleveszni mindörökre a szeretetnek ebbe a mélységébe.
2010. június 18.
Volt egy ember, ki sosem ment el a templom előtt anélkül, hogy be ne tért volna. Reggel, amikor munkába ment, este, amikor munkából jött, ajtónál hagyott csákányt, lapátot, és sokáig imába merülve maradt az Oltáriszentség előtt. Ennek én nagyon örültem… Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit mond Krisztus Urunknak a hosszú látogatás alatt? Tudjátok mit felelt? „Ah, plébános úr, nem mondok én neki semmit. Csak nézem Őt, s Ő néz engem!”
2010. június 19.
Amikor szentáldozásról jövünk, és valaki kérdezné tőlünk: - Mit viszel haza magaddal? - ráfelelhetnénk: - Az eget viszem.
2010. június 20.
Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy elbírja az élet zarándokútját, végigjártatta tekintetét a világon, de semmit sem talált, ami a lélekhez méltó lett volna. Erre önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja nekünk…
2010. június 21.
Mily nagy vagy te, ó lelkem, hiszen egyedül Isten képes kielégíteni!...
2010. június 22.
Ha egy üveg finom bort vesztek és jól eldugaszoljátok, megtarthatjátok romlatlanul, amíg csak akarjátok. Ugyanígy, ha szentáldozás után összeszedettségben őrzitek Krisztus Urunkat, sokáig érzitek majd azt az emésztő tüzet, amely hajlandóságot éget szívetekben a jóra és ellenkezést a rosszra.
2010. június 23.
Íme, mily nagy a pap hatalma! A pap szava Istenné változtat egy darabka kenyeret. Ez több, mint világot teremteni.
2010. június 24.
Amikor az ember megáldozott, valami szokatlant érez, valami jóleső fut át egész testén, minden ízén. Mi ez a jó érzés? Krisztus Urunk közli magát testünk minden porcikájával, s mintegy megborzongatja valamennyit… Azt kell mondanunk, amit Szent János apostol: „Az Úr az” (Jn 21,7). Sajnálnivalók azok, akik ebből semmit sem éreznek.
2010. június 25.
Isten Teste és Vére a lélek tápláléka. Ó, szépséges táplálék! A lélek csak Istennel tud táplálkozni! Neki semmi sem elég, csak az Isten! Csak Isten tudja betölteni! Csak Isten képes csillapítani az éhségét. Neki föltétlenül Isten kell!
2010. június 26.
Isten szeretettel nézi a tiszta lelket, megad neki mindent, amit kér. Hogyan is állna ellen annak, aki mindent érte, vele s benne akar? Ezért megmutatkozik neki, ha keresi őt; eljön hozzá, ha hívja, és egyesül vele. A tiszta lélek szinte fogva tartja Isten akaratát, mindenható az Úr Jézus jóságos Szíve által.
2010. június 27.
Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók magatokhoz venni Urunk szent testét! Az igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintené, sosem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó rá, még a szentek sem, az angyalok sem, az arkangyalok sem ,de még a Szent Szűz sem, Ám Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk.
2010. június 28.
Ne mondjátok, hogy bűnösök vagytok, hogy sok a nyomorúságtok és ezért nem mertek Hozzá közeledni! Szeretném hallani, hogy, mondjátok-e, hogy azért nem akartok orvosságot szedni, mert nagyon betegek vagytok…
2010. június 29.
Rajta tehát, gyermekeim, végezzetek szentáldozást! Menjetek Jézushoz szeretettel és bizalommal! Éljetek belőle, hogy élhessetek érte! Ne mondjátok, hogy sok a munka. Nem mondotta-e az isteni Üdvözítő: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket!”? (Mt 11,28) Tudnátok ellenállni ilyen gyöngéd és barátságos meghívásnak?
2010. június 30.
Azok, akik gyakran mennek szentmisére, jobban boldogulnak, mint azok, akik kishitűen azt gondolják, hogy erre soha nincs idejük. Ha egész bizalmunkat Istenbe helyeznénk, és nem csupán a munkánkra számítanánk, mennyivel boldogabbak lennénk!
Krisztus Urunk többet szenvedett, mint amennyi megváltásunkhoz kellett. De ami kielégítette az Atya igazságosságát, nem elégítette ki a Fiú szeretetét.
2010. április 06.
Vessetek egy pillantást a keresztre feszített Krisztusra, és mondjátok magatokban: „Lám mily sokba került Üdvözítőm számára azoknak a sérelmeknek jóvátétele, amelyeket bűneim ejtettek a jó Istenen!”…
2010. április 07.
Vannak, akik keményszívűnek tartják az örök Atyát. Ó, mennyire tévednek! Az örök Atya, hogy lefegyverezze igazságosságát, mérhetetlen jó szívet adott Fiának; márpedig senki sem adhat abból, amije nincs. Krisztus Urunk így szólt az Atyához: „Atyám, bocsáss meg nekik, ne büntesd meg őket!...”
2010. április 08.
Isten az, aki leszáll a földre, hogy áldozati bárány legyen bűneinkért, Isten az, aki szenved, Isten az, aki meghal, Isten az, aki minden gyötrelmet eltűr, mert hordozni akarja bűneink terhét!... A kereszt láttára megértjük, hogy gonoszság a bűn és gyűlölnünk kell. Térjünk magunkba: nézzük meg, hogy mi tennivalónk van „szegény” életünk megjobbítására!
2010. április 09.
Kérnünk kell a kereszt szeretetét: akkor édessé válik. Megtapasztaltam: négy vagy öt éven át sokat rágalmaztak, sok ellentmondásban volt részem, eléggé megzavartak. Ó, voltak keresztjeim… szint több, mint amennyit el tudtam viselni! Elkezdtem kérni, hogy szerethessem ezeket a kereszteket… S akkor boldog lettem. Higgyétek el nekem: nincs másban boldogság!
2010. április 10.
A kereszt az ég létrája. Milyen vigasztaló szenvedni, ha rajtunk nyugszik Isten tekintete, milyen öröm, ha este elmondhatjuk: „Jól van, ma két vagy három órán át hasonló voltam Jézus Krisztushoz: vele együtt szenvedtem az ostorozást, a töviskoronázást, a keresztre feszítést…” Ó, milyen érték ez a halálra!… Milyen jó meghalni, amikor az ember keresztre feszítve élt!
2010. április 11.
Sohasem kell nézni, honnan jön a kereszt. Istentől jön. Mindig Isten adja, hogy ezáltal próbára tegye szeretetünket.
2010. április 12.
Milyen öröm fogta el az apostolokat Krisztus Urunk föltámadása után a Mester láttára, akit annyira szerettek! Így kellene örülnünk minden szentmisén, amikor átváltoztatáskor megpillantjuk Krisztus Urunkat.
2010. április 13.
Próbáljunk meg Jézus követőiként gondolkodni: minél bűnösebb egy keresztény, annál inkább méltó együttérzésünkre, annál inkább helyet kell neki adnunk a szívünkben.
2010. április 14.
Az önmegtagadás útján csak az első lépés nehéz. Ha ezt megtettük, a többi magától jön, ha pedig ez az erény megvan, minden megvan.
2010. április 15.
Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy ezt mondják: „Istenem, szeretlek” – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.
2010. április 16.
Amikor alamizsnát adunk, gondoljunk rá, hogy nem a szegényeknek adjuk, hanem Krisztus Urunknak. Sokszor azt hisszük, hogy egy szegényen segítünk, és kiderül, hogy Krisztus Urunk az.
2010. április 17.
Alamizsna minden felebarátnak tett szívesség, akár testének, akár lelkének szól, csak a feltétlen szeretet szelleme indítson cselekvésre.
2010. április 18.
Nincs két mód Krisztus Urunk szolgálatára, csak egy: úgy szolgálni, amint Ő akarja. Hogy helyesen cselekedjünk, úgy kell tennünk, amint Isten akarja, terveivel teljes összhangban.
2010. április 19.
Isten tetszését egyetlen biztos módon nyerjük el: ha az élet minden helyzetében alávetjük magunkat akaratának. Egyesek számára ez betegségként érkezik, amely megpróbálja és megtisztítja őket. Mások számára a szegénység az. Megint másoknak a tudatlanság és a világban ezzel járó megvetés. Vagy éppen belső, erkölcsi szenvedések. Mindenki számára pedig az ezerféle módon jelentkező szenvedés.
2010. április 20.
Boldogok a tiszta lelkek, akiknek megvan a vigasztalásuk, hogy a szentáldozásban egyesülhetnek Krisztus Urunkkal! Az égben úgy ragyognak majd, mint a gyönyörű gyémántok, mert Isten látszik bennünk.
2010. április 21.
Egyedül azok boldogok ezen a világon, akiknek lelkében az élet szenvedései között is ott a béke: ők megízlelik Isten gyermekeinek boldogságát. Édes lesz minden kín, ha együtt szenvedünk Krisztus Urunkkal!
2010. április 22.
A tiszta lélek a Szentháromság csodálatának tárgya. Az Atya keze munkáját szemléli benne: „Íme az én teremtményem!” – mondja. A Fiú vére árát látja, mert valaminek az értékét az árából ismerjük meg legjobban. A Szentlélek pedig benne lakik, mint templomában.
2010. április 23.
Semmi sincs olyan szép, mint a tiszta lélek! Ha az emberek ezt megértenék, nem veszíthetnék el tisztaságukat.
2010. április 24.
A tiszta lélek elszakad az anyagtól, a földi dolgoktól, sőt önmagától is. A szentek ezért bánnak keményen a testükkel, ezért nem tesznek neki eleget sokszor még a szükségesben sem, abban sem, hogy öt perccel később keljenek fel, hogy melegedjenek, hogy elfogyasszanak egyet-mást, ami kedvükre volna… Íme, amit a test veszít, azt a lélek nyeri meg, és amit a test nyer, azt a lélek veszti el.
2010. április 25.
Három eszköz létezik a tisztaság megőrzésére: Isten jelenlétének gyakorlata, az ima és a szentségek. Segít még a jó könyv olvasása is, mert ez táplálja a lelket.
2010. április 26.
A tisztaság az égből való. Istentől kell kérni. Ha kérjük, megkapjuk. Vigyázni kell, nehogy elveszítsük. A kevélység, érzékiség és minden más szenvedély ellen be kell zárni a szívünket, mint ahogy bezárjuk a kapukat, hogy senki be ne jöhessen.
2010. április 27.
Megismerhetjük lelkünk értékét a sátán erőlködéséből is, amellyel el akarja veszejteni. A pokol összefog ellene, a mennyország mellette…
2010. április 28.
Ha megértenénk, hogy mit tesz Isten gyermekének lenni, képtelenek volnánk rosszat elkövetni, olyanok volnánk, mint angyalok a földön. Isten gyermekei lehetünk!... Ó, gyönyörű méltóság!...
2010. április 29.
Amikor olyan szerencsések vagytok, hogy befogadjátok a jó Istent, egy darabig örömöt, balzsamot éreztek a szívetekben. A tiszta lelkeknél így van ez mindig. Ez az egyesülés adja erejüket és boldogságukat.
2010. április 30.
A hitnek és a szeretetnek ez a fölindítása mindenre jó orvosság: „Istenem, hiszek, erősen hiszek, azaz a legkisebb kétely és habozás nélkül. Hiszem, hogy mindenütt jelen vagy, hogy látsz, hogy rajtam nyugtatod a szemed, hogy egy napon én is meglátlak téged tiszta világosságban, és élvezni fogom mindazt, amit ígértél! Istenem, remélem, hogy megjutalmazol mindazért, amit érted tettem! Istenem, szeretlek, hiszen a szívemet szeretetre teremtetted!”
2010. május 01.
A szeretetből teremtett ember nem élhet szeretet nélkül: vagy Istent szereti, vagy önmagát és a világot.
2010. május 02.
Mihelyt felebarátunkat gyűlöljük, Istennel találjuk szemben magunkat, és ellenünk fordul.
2010. május 10.
Isten szeretetre teremtette az embert, ezért is hajlik annyira a szeretetre.
2010. május 11.
Amikor a szív tiszta, nem tud nem szeretni, mert megtalálta Istent, a szeretet forrását. „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt,5,8) – mondja az Úr.
2010. május 12.
Tény, hogy nem szabad szeretnünk a bűnös hibáit és vétkeit. Ellenben szeretnünk kell az embert, mivel, jóllehet bűnös, továbbra is Isten teremtménye és képmása.
2010. május 13.
Ha csak azokat akarjátok szeretni, akik hiba nélkül vannak, senkit sem fogtok szeretni, mert mindenkinek van hibája.
2010. május 14.
Bármily gonoszok legyenek azok, akikkel együtt élünk, nem szabad gyűlölnünk őket. Ellenkezőleg: Jézus Krisztus példájára jobban kell őket szeretnünk saját magunknál.
2010. május 15.
Egész vallásosságunk csalás, erényeink álomképek, és csupán képmutatók vagyunk Isten szemében, ha nincs meg bennünk mindenki iránt az egyetemes szeretet, legyenek testvéreink jók vagy rosszak, szegények vagy gazdagok, ártsanak nekünk vagy tegyenek jót velünk.
2010. május 16.
Azért nem szeretjük Istent, mert még nem jutottunk el arra a fokra, hogy mindennek tudjunk örülni…
2010. május 17.
Úgy tekintsetek javaitokra, mint amit a jó Isten tett le kezetekbe: miután gondoskodtatok a magatok és családotok szükségleteiről, a többi a szegényeké.
2010. május 18.
Volt egy szent, akinek az evangéliumos könyv képezte minden vagyonát. Kérték tőle, odaadta: „Itt van, szívesen adom, mert ez tanított meg mindent odaadni.”
2010. május 19.
Ha az emberekért alamizsnálkodtok, van miért megbánni; de ha a jó Istenért, akkor egyáltalán nem fontos, hogy megköszönik-e vagy nem. Mindenkinek minden jót meg kell tennünk, amennyire csak lehet, de jutalmat egyedül a jó Istentől várjunk.
2010. május 20.
Milyen szerencse, hogy a szegények eljönnek hozzánk szeretetet kérni! Ha nem jönnének, nekünk kellene fölkeresni őket, az embernek pedig olyan kevés az ideje…
2010. május 21.
Ha valaki semmit sem tud adni egy betegnek, azért még meg tudja látogatni, mondhat neki néhány vigasztaló szót, imádkozhat érte, hogy hasznára váljék a betegség. Isten szemében mindez nagy és drága dolog, csak szeretet vezesse tetteinket.
2010. május 22.
A szeretet lángjaiban átalakult kereszt olyan, mint a tűzbe vetett töviság, amely elhamvad. A tövis kemény, de a hamu puha.
2010. május 23.
Istentől szeretve, Istennel egyesülve élni! Élni Isten jelenlétében, élni a jó Istenért: milyen szép így az élet!... És milyen szép a halál!
2010. május 24.
A mennyországban szeretetünk lesz dicsőségünk mértéke.
2010. május 25.
Hogy Isten szeretete valódi-e bennünk, azt az Ő kedvéért végrehajtott tettekből lehet megismerni.
2010. május 26.
Kétféle módon lehet szenvedni: szeretettel és szeretet nélkül. A szentek mindent örömmel, türelemmel, állhatatosan szenvedtek el, mert szerettek. Mi haraggal, bosszúsan, nehezen szenvedünk, mert nem szeretünk. Ha szeretnénk Istent, szeretnénk a kereszteket is; vágynánk utánuk és kedvünket lelnénk bennük.
2010. május 27.
Milyen vigasztalást tapasztalnak a szenvedésben, akik egészen Istenhez tartoznak! Olyan ez, mint amikor az ecetbe sok olajat öntünk: az ecet ecet marad, de az olaj elveszi maró savanyúságát, s nem érezzük azt többé.
2010. május 28.
Tegyetek sajtolóba egy szép szőlőfürtöt, édes nedv jön ki belőle. Lelkünk a kereszt sajtolójában olyan nedvet bocsát ki, amely táplálja és erősíti őt. Amikor nincs keresztünk, kiszáradunk; amikor szívesen viseljük a keresztet, vigasztalást, örömet, boldogságot érzünk.
2010. május 29.
Az ember megtudhatja, hogy mikor fogadta valaki méltóképpen az Oltáriszentséget: az illetőt annyira átitatja a szeretet, annyira átalakul és megváltozik, hogy cselekedeteiben, szavaiban alig ismerünk rá. Alázatos, nyájas, önmegtagadó, szeretetreméltó, szerény, egyetért mindenkivel, fogékony a legnagyobb áldozatokra is: egyszóval rá sem ismerünk.
2010. május 30.
Nekünk csak a sátánt, a bűnt és önmagunkat kell gyűlölnünk.
2010. május 31.
Milyen nagy dolog az is, hogy van szívünk, és bár egészen kicsiny, mégis arra való, hogy Istent szeresse! Mily szégyenletes tehát, hogy az ember, akit Isten ily magasra helyezett, oly mélyre tud süllyedni!
2010. június 01.
Legalább negyedórát kellene fordítanunk az előkészületre, hogy jól hallgassuk a szentmisét. Meg kellene semmisülnünk a jó Isten előtt az ő mélységes megsemmisülésének példájára, amelyet az Eucharisztiában látunk. Lelkiismeret-vizsgálatot kellene tartanunk, mert a jó misehallgatáshoz a kegyelem állapotában kell lenni.
2010. június 02.
Milyen gyönyörű szép is az, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten kímél minket, mert gyöngék vagyunk.
2010. június 03.
Ó, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk a lábainál.
2010. június 04.
Amikor Isten az oltárra tekint, ezt mondja: „Ez itt az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.” (Mt 3,17) Semmit sem tud megtagadni, ha ennek az áldozatnak érdemeire hivatkozunk.
2010. június 05.
Amikor az angyalok föllázadtak Isten ellen, akkor a jó Isten látva, hogy nem tudják többé élvezni a boldogságot, amelyért teremtette őket, megalkotta az embert és ezt a látható világot rendelte testének táplálására. De hát a lelkét is táplálni kell! Mivel teremtett dolog nem táplálhatja a lelket, mert szellem, Isten önmagát adta eledelül!
2010. június 06.
A föld túl kicsiny ahhoz, hogy lelkünket jól tartsa. Az egyedül Istent éhezi, azt egyedül Isten képes kielégíteni. És lám, a jó Isten nem félt, hogy túl sokat tesz, ha a földre jön és testet vesz magára, hogy ez a test tápláléka legyen lelkünknek. „Az én testem – mondja Krisztus Urunk – valóban étel… A kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”(Jn 6,55.51)
2010. június 07.
A vértanúság az ember áldozata, amelyet élete árán készít az Istennek, a mise a jó Isten áldozata, amelyet saját testéből és véréből készít az embernek.
2010. június 08.
Amikor befogadjátok Krisztus Urunk testét, mondjátok: „Ó az én jó Atyám, aki a mennyekben vagy, fölajánlom most neked a te kedves Fiadat úgy, amint levették a keresztről és a Szent Szűz karjába tették, úgy, amint Ő fölajánlotta magát értünk való áldozatul. Fölajánlom szentséges Testét, és szent Anyja ajkával kérem tőled bűneim bocsánatát, hogy jó szentáldozást végezhessek, hogy elnyerjem ezt és ezt a kegyelmet… a hitet, szeretetet, alázatosságot…”
2010. június 09.
Rá sem mertünk volna gondolni, hogy Istentől saját Fiát kérjük! Ami az embernek kigondolhatatlan és kimondhatatlan, és ami után még kívánkozni sem mert volna, azt Isten szeretetében kigondolta, kimondta és megcselekedte.
2010. június 10.
Gyermekeim, ha az emberek megértenék a szentáldozás értékét, kerülnék a legkisebb vétket is, csakhogy minél gyakrabban részesüljenek ebben a vigasztalásban! Mindig tisztán őriznék lelküket Isten szeme előtt.
2010. június 11.
Ugye, ha azt mondanák nekünk: „Ebben és ebben az órában föl fognak támasztani egy halottat! – gyorsan futnánk megnézni! De nem jóval nagyobb csoda-e a halottföltámasztásnál az átváltoztatás, amely a kenyeret s bort kicseréli Isten testével és vérével?
2010. június 12.
Mivel a jó Isten szeretetének szentségében önmagát akarta nekünk adni, azért már előre hatalmas, olthatatlan vágyat oltott szívünkbe, amelynek csak Ő tud eleget tenni… - Mi e nagy szentség mellett olyanok vagyunk, mint aki nagy kincs mellett szegény marad, pedig csak a kezét kellene kinyújtania!
2010. június 13.
Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.
2010. június 14.
Amikor az Oltáriszentség előtt vagyunk, ne tekingessünk körbe, hanem csukjuk be szemünket, és nyissuk ki szívünket. Akkor a jó Isten is ki fogja nyitni az övét. Mi nála leszünk, Ő hozzánk jön, mi kérünk, Ő ad. Olyan lesz ez, mint amikor két lehelet eggyé olvad. Milyen boldogság elfeledkezni magunkról, hogy Istent keressük!
2010. június 15.
Minden jó cselekedet együttvéve sem ér föl a szentmiseáldozattal; mert a jócselekedet az ember műve, a mise pedig Isten műve.
2010. június 16.
Az oltárszekrény a keresztények éléskamrája… Mily szép ez, gyermekeim! Amikor a pap föltartja az ostyát és ti áldozni jöttök, azt mondhatjátok magatokban: Íme az én ennivalóm!... – Gyermekeim, túl nagy a mi jólétünk!... Milyen kár, hogy csak az égben tudjuk majd megérteni!
2010. június 17.
Aki áldozik, az úgy belevész a jó Istenbe, mint vízcsöpp az óceánba: nem tudjuk többé kiválasztani. De ha jól meggondoljuk, érdemes beleveszni mindörökre a szeretetnek ebbe a mélységébe.
2010. június 18.
Volt egy ember, ki sosem ment el a templom előtt anélkül, hogy be ne tért volna. Reggel, amikor munkába ment, este, amikor munkából jött, ajtónál hagyott csákányt, lapátot, és sokáig imába merülve maradt az Oltáriszentség előtt. Ennek én nagyon örültem… Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mit mond Krisztus Urunknak a hosszú látogatás alatt? Tudjátok mit felelt? „Ah, plébános úr, nem mondok én neki semmit. Csak nézem Őt, s Ő néz engem!”
2010. június 19.
Amikor szentáldozásról jövünk, és valaki kérdezné tőlünk: - Mit viszel haza magaddal? - ráfelelhetnénk: - Az eget viszem.
2010. június 20.
Amikor Isten táplálékot akart adni lelkünknek, hogy elbírja az élet zarándokútját, végigjártatta tekintetét a világon, de semmit sem talált, ami a lélekhez méltó lett volna. Erre önmagára tekintett, és elhatározta, hogy saját magát adja nekünk…
2010. június 21.
Mily nagy vagy te, ó lelkem, hiszen egyedül Isten képes kielégíteni!...
2010. június 22.
Ha egy üveg finom bort vesztek és jól eldugaszoljátok, megtarthatjátok romlatlanul, amíg csak akarjátok. Ugyanígy, ha szentáldozás után összeszedettségben őrzitek Krisztus Urunkat, sokáig érzitek majd azt az emésztő tüzet, amely hajlandóságot éget szívetekben a jóra és ellenkezést a rosszra.
2010. június 23.
Íme, mily nagy a pap hatalma! A pap szava Istenné változtat egy darabka kenyeret. Ez több, mint világot teremteni.
2010. június 24.
Amikor az ember megáldozott, valami szokatlant érez, valami jóleső fut át egész testén, minden ízén. Mi ez a jó érzés? Krisztus Urunk közli magát testünk minden porcikájával, s mintegy megborzongatja valamennyit… Azt kell mondanunk, amit Szent János apostol: „Az Úr az” (Jn 21,7). Sajnálnivalók azok, akik ebből semmit sem éreznek.
2010. június 25.
Isten Teste és Vére a lélek tápláléka. Ó, szépséges táplálék! A lélek csak Istennel tud táplálkozni! Neki semmi sem elég, csak az Isten! Csak Isten tudja betölteni! Csak Isten képes csillapítani az éhségét. Neki föltétlenül Isten kell!
2010. június 26.
Isten szeretettel nézi a tiszta lelket, megad neki mindent, amit kér. Hogyan is állna ellen annak, aki mindent érte, vele s benne akar? Ezért megmutatkozik neki, ha keresi őt; eljön hozzá, ha hívja, és egyesül vele. A tiszta lélek szinte fogva tartja Isten akaratát, mindenható az Úr Jézus jóságos Szíve által.
2010. június 27.
Ne mondjátok, hogy nem vagytok méltók magatokhoz venni Urunk szent testét! Az igaz, hogy nem vagytok méltók, de szükségetek van rá. Ha Krisztus Urunk méltó voltunkat tekintené, sosem alapítja meg a szeretet nagy szentségét, mert senki a világon nem méltó rá, még a szentek sem, az angyalok sem, az arkangyalok sem ,de még a Szent Szűz sem, Ám Ő azt tartotta szem előtt, hogy rászorulunk, és valóban mindnyájan rászorulunk.
2010. június 28.
Ne mondjátok, hogy bűnösök vagytok, hogy sok a nyomorúságtok és ezért nem mertek Hozzá közeledni! Szeretném hallani, hogy, mondjátok-e, hogy azért nem akartok orvosságot szedni, mert nagyon betegek vagytok…
2010. június 29.
Rajta tehát, gyermekeim, végezzetek szentáldozást! Menjetek Jézushoz szeretettel és bizalommal! Éljetek belőle, hogy élhessetek érte! Ne mondjátok, hogy sok a munka. Nem mondotta-e az isteni Üdvözítő: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én felüdítelek titeket!”? (Mt 11,28) Tudnátok ellenállni ilyen gyöngéd és barátságos meghívásnak?
2010. június 30.
Azok, akik gyakran mennek szentmisére, jobban boldogulnak, mint azok, akik kishitűen azt gondolják, hogy erre soha nincs idejük. Ha egész bizalmunkat Istenbe helyeznénk, és nem csupán a munkánkra számítanánk, mennyivel boldogabbak lennénk!
FOLYTATÁS:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése