Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Efézus 2:8-9)

 Nem kell törnöm a fejemet, hogy mi vár rám 2011-ben. Óráról-órára megmutatja az Úr. Ajándékba! Előttem megy, elkészíti, lábnyomaiban kirajzolódik az út. Ajándékba. És ha alázatos vagy, és nem törődsz azzal, amire a véred indít, vagy ahova a lázadó értelmed, hencegő, romlott szíved vezet, amire önteltséged olyan büszke lenne, hanem végre alázatos gyermekként boldogan, de Őrá nézel, Őrá figyelsz, odalépsz, ahol Ő elkészítette számodra a feladatot. 2011Cselekedeteinket Ő fogja előkészíteni és Ő viszi végbe, mert Lelkével vezet, és Lelke adja hozzá az erőt. Milyen csodálatos lenne gyülekezeti életünk, ha valamennyien letisztulva, átváltozva, elcsendesedve, ilyen emberek közösségévé formálódnánk, akik úgy forgatják szívükben az efezusi levél ezen szavait, mint a szerelmese drága üzenetét. Mert az egyház Krisztus menyasszonya, és mindez színtiszta kegyelemből van. Ha a vőlegény minket ennyire szeret, akkor higgyük el végre, hogy 2011. programja: szavai, áldozathozatalai, szolgálatai, hallgatásai, vallomásai, ölelései, sírásai is mind Tőle jönnek. Vállaljuk hát azt az alázatos életet, mely engedi, hogy ezek az ajándékok mind, egytől-egyig a mieink legyenek!
Nem tesz jót nekünk a kevélykedés. Jó lenne abbahagyni a magunk igazának emlegetését. A gőgös fontoskodás, az állandó magunk kelletése, az, hogy nem tudunk másról szólni, csak a magunk ügyeiről, felismeréseiről, ez veszélyessé, mi több, életellenessé teszi földi utunkat. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Alázd hát meg magad Isten előtt! Kuporodj össze keze alatt, hogy végre meggyógyulhass, hogy elinduljon benned a bizakodó öröm, és Isten mindent helyreállít benned és körülötted is. Alázat. A Krisztushoz tartozás, azaz a keresztyénség titka. A gyógyuló lélek egészséges életérzése, mely által képessé lehet a szolgálatra, még 2011-ben is. Alázat. Egyfajta gondtalanság. Nem kell rágni a körmömet, töprengenem, mi lesz velem, mi lesz szeretteimmel, a munkámmal, a holnappal és a holnaputánnal. Egy történelmi feljegyzés szerint Luther Márton mellé, – az egyik legelesettebb pillanatában, mert a nagyoknak is van, lehet ilyen, – odalépett Melanchton Fülöp és azt kérdezte: „Mi van Márton, meghalt Isten? Mit háborogsz? Mit érdekel téged, mihez kezd a pápa és a bíborosok? Te csak Őrá nézz!” Te csak Őrá nézz! Az alázatos lélek csak Őrá néz. Olyan gyermeki hittel, csendes csodálkozással, ahogy a gyermeked néz rád. Ahogy Jézusra néztek. Mert ilyeneké a mennyek országa. 2011. elején óriási lehetőségünk van végre tudatosan, a megértés belső fényében, a lélek erejével kimondani a végleges igent és áment. Istennek erre, a most már nem is olyan félelmetes, nem is olyan kegyetlen mondataira. Elfogadhatod, bízhatsz benne! És aztán tovább, mindazoknak végbevitelére, amire küld, és ahol vár az Isten.
Az ember számára a legrosszabb klíma a dicsekedés. Megfullad az ember szíve és lelke, belepusztul az, aki emberben bízik. A lázadás belső görbéje jól látszik az emberben. Ott kezdődik a romlás, amikor az ember elkezd magában bízni. „Mit nekem az Isten! Majd én!” Ezzel indult el az emberiség nagy romlása is. A dicsekedő ember, aki eltépte Istenhez fűződő kötelékét, a szellemi-lelki halál állapotában van. Nem hallja, mit mond Isten, nem érti a szándékait, nem látja keze nyomát, tele van önmagával. Az apostol emlékezteti az efézusiakat, hogy minden kegyelem. Az új esztendőt ezért kell alázatosan kezdeni. Mert Urunk minket ki akar gyógyítani, ki akar józanítani a dicsekvésből. Ez a fájdalmas motívum – a dicsekvés, vagyis az önteltség – életünk végéig elkísér minket, tehát mai Igénk nagyszerű vigasztalás, mert mindent az Úr cselekszik. És ettől a pillanattól kezdődik el bennünk a békesség. Egy fantasztikus életérzés. Öröm az Úrban! /Lovász Krisztián/