Akik Jézust mint Királyt akarják szolgálni, az alázat köntösét kell viselniük, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát-díszét. (…) A Krisztus által nekünk adományozott köntös mindaddig nem tündökölhet rajtunk, míg róla az egyéni érdem éktelenítő foltjai el nem tűnnek. (C. H. Spurgeon) Jézus azt tanítja a Hegyi beszédben: “Boldogok a szelídek”. A szelídek… Akikről azt hinnénk, hogy a leghamarabb tapossák el őket a mindennapok kíméletlen létharcában, a világ sokszor kegyetlen farkastörvényei közepette. A világ, amelyben élünk, úgy tűnik, az erőseknek, a bátraknak és a rámenősöknek kedvez. De ha Jézus tanításának tükrében nézünk világi sikereik mögé, kiderül, hogy erejük valójában erőtlenséget pótló erőszakosság, bátorságuk gyáva menekülés saját keresztjük elől, rámenősségük pedig gátlástalan gaztettek táptalaja. Jutalmuk a világi sikerek talmi és üres csillogása, állandó lelki bizonytalanság, nyugtalanság – és boldogtalanság. A szelídek nem lehetnek sikeresek ebben a világban. De látszólagos gyengeségük a leghatalmasabb erőt és bátorságot takarja: mert ők az alázatosak, akik képesek odatartani a másik arcukat is, akik nem állnak ellen a gonosznak, hanem saját szívükben néznek szembe vele, de magukban át is minősítik azt Krisztus erejével. Urunk, Jézus! Teremts szívünkben békét, hogy mindig békességet áraszthassunk magunk körül. Add, hogy képesek legyünk végigjárni és megélni a teremtett világ ellentéteit és szélsőségeit, hogy ezáltal rátérhessünk a hiteles keresztény élet “arany középútjára”, és az Isten fényével világíthassuk be az ember – Jézus által megmutatott – Útját, Igazságát és Életét. Ámen.