1993. szeptember 28. 15-35 – Otthon
Belső párbeszéd Jézussal:
D. „Uram, előtted állok, ahogyan kívánod. Várom szavaidat. (...) Beszélni fogsz, Uram, Világmindenség Ura?" (Néhány percnyi szünet).
J. „Én, a szeretet hihetetlen Hatalma! Írd, leányom! Mai tanításom: szeretet-egység Krisztusban. Ma Istennel Egységes Emberként beszélek hozzád, és nem úgy, mint embertől született emberek egyike.140 Azért jövök, hogy felajánljam neked ezt az egységet, melyet az ellenségem majdnem meghiúsított. Gyermekem, a Szentséges Szívem azért szól most hozzád, hogy megerősítse az egész világot, melyet Én „egység"-ben kívánok. Amikor sokan hamis eszmékben tévelyegnek, szeretném megkérdezni tőlük: „Miért akartok vitatkozni Uratokkal, aki az Élet és nem a halál141 elhozója?" Amikor Én kijelöltem a szabadság útját, mint amit követni kell, volt talán valami nem jó az elgondolásban? Ma a világ romokban hever, és ez nem a „meditáció" eredménye, hanem a meggondolatlan cselekedeteké, amelyeket a hamis szabadságérzet szül, ami a Sátán. Ma azt kiáltom a világnak, hogy Szent Szívemből Vér bugyog, és ez talán elegendő az embereknek? Nem, leányom, nekik a csillagok a jelek, melyeknek ragyogni kell előttük!
De milyenek ezek az emberek?142 Csak hálátlanok és méltatlanok. Az Én fájdalmam határtalan, mert nem bíznak abban, Aki Isten földre szállt Igéje. Behunyom szememet, hogy ne lássam többé bűneiteket, mert különben a Szívem, még ha végtelenül jó és a szeretetre szomja becsukná kapuit!
Ma a Krisztusi Egység az, amelynek megvalósítására szólítalak benneteket. Készen kell állnotok, és egyesülnötök kell, másként hogyan tudnátok Engem befogadni?
D. „Mester, én mit tehetek érted?"
J. „Lelkem, neked már van prófétai küldetésed, és a világban Értem szenvedsz. Van-e még szükséged másra, hogy egyesülhess Velem? Megáldalak. Békém legyen veled! Hamarosan találkozunk."
(140) Értsd: „A Királyi mivoltomból eredő ünnepélyességgel szólók hozzád". Debórának meg kell értenie a különbséget egy akármilyen barátság és Isten által ajánlott, vállalt Barátság között.
(141) A lélek halálának.
(142) „Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy az emberek soha nem fogják megváltoztatni a felfogásukat, hiszen egyszerűbb megtagadni Istent, mint életmódot változtatni."
