Stefano Gobbi atya által kapott üzenetek

1979. június 14.
Garabandal (Spanyolország) Úrnapja, az Úr Jézus Szent Testének és szent Vérének ünnepe
Jézus az Oltáriszentségben
“Szeretett fiaim, járjatok továbbra is bizalommal azon az úton, amelyen égi Édesanyátok vezet benneteket. Tervem a megvalósulás útján van segítségtekkel, akik válaszoltatok anyai meghívásomra.
Támogassátok gondoskodásomat, amely arra serkent, hogy átalakítsalak bensőleg, hogy mindnyájan Jézus eucharisztikus Szívének tetsző papokká váljatok. Szeplőtelen Szívem diadala nem következhet be másképpen, csak Fiam, Jézus diadalával együtt, aki visszatér, hogy uralkodjék a szívekben, a lelkekben, az egyes emberek és a nemzetek életében: az egész emberiségen.
De miként Jézus az égben van, úgy van valóságosan jelen a földön az Oltáriszentségben: Testével, Vérével, Lelkével, Istenségével.
Dicsőséges uralma főleg az Ő Oltáriszentségének uralmában fog felragyogni, mert az Oltáriszentség válik ismét az Egyház egész életének középpontjává.
Jézus az Oltáriszentségben lesz minden imátok csúcspontja, amely az imádás, a hálaadás, a dicséret és az engesztelés imája lesz.
Jézus az Oltáriszentségben kerül minden liturgikus cselekedet középpontjába, amely a Szentháromságot dicsőítő himnuszként bontakozik ki Krisztus örök papsága által az Oltáriszentség misztériumában megvalósulva.
Jézus az Oltáriszentségben válik ismét egyházi gyűléseitek középpontjává, mivel az Egyház az Ő temploma, az Ő Háza, melyet főleg azért épített, hogy isteni jelenléte közöttetek felragyoghasson.
Szeretett fiaim, sajnos manapság a tabernákulumot is elborította a sötétség: annyi üresség van körülötte, annyi közömbösség, annyi hanyagság. Minden nap növekszik a kétely, a tagadás és a szentségtörés. Jézus eucharisztikus Szívét újra megsebzik övéi, az Ő házában, azon a helyen, ahová isteni lakhelyét állította fel köztetek.
Legyetek ismét az O odaadó imádói, az eucharisztikus Jé zus buzgó szolgái, aki általatok ismét jelenvalóvá válik, ismét feláldozásra kerül és a lelkeknek ajándékozza magát.
Vigyetek mindenkit az Oltáriszentségben jelenlévő Jézushoz, hogy imádják Őt, hogy a szentáldozásban magukhoz vegyék Őt, és hogy jobban szeressék Őt.
Segítsetek mindenkinek, hogy méltó módon közelítsenek Jézushoz az Oltáriszentségben, ébresszétek fel a hívőkben bűntudatot, figyelmeztessétek őket arra, hogy csak a kegyelem állapotában járuljanak a szentáldozáshoz, neveljétek rá őket a rendszeres gyónásra, amelyre annak van szüksége a szentáldozás előtt, akinek halálos bűne van.
Szeretett fiaim, vessetek gátat a szentségtörések áradatának: még sohasem járultak annyian méltatlanul a szent áldozáshoz, mint éppen a mai időkben.
Az Egyházat belsőleg sebzi meg a szentségtörő áldozások terjedése. Elérkezett az az idő, amikor égi Édesanyátok mondja: elég volt.
Én magam fogom kitölteni az Oltáriszentségben jelen lévő fiam, Jézus körül az ürességet. Isteni jelenléte körül szeretetből építek védősáncot, én magam építem általatok Szeretett fiaim, akiket szeretet-őrségre állítalak a föld minden szentségháza köré.”

http://w3.hdsnet.hu/fatima/gobbi.htm

MARCEL LEFEBVRE érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációja

Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, húsvétot sokan olyan ünnepként szeretnék interpretálni, ami üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg: vagyis Urunk feltámadásával minket mindannyiunkat magával vitt az örök életbe, az üdvösségbe. Így nincs tovább okunk az aggodalomra. Jézus feltámadt! Jézus a mennyben van. És mi Vele vagyunk, és biztosak lehetünk örök üdvösségünkben. Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetéhez hasonlít.

Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja. Ez a legnagyobb ünnepünk. Kíséreljük meg most közelebbről megvizsgálni, amit az Egyház húsvét ünnepéről tanít. Ehhez elegendő a tridenti zsinat nagyszerű szövegeit – amelyek a legszentebb eucharisztia és a szentmiseáldozat szentségét összefoglalják –, a katekizmust és a mai nap liturgikus szövegeit – amelyek a katolikus húsvéti ünnep valódi értelmében való szilárd hitünket fejezik ki – áttanulmányozni.
      Elsőként vizsgáljuk meg, mit jelent az a szó, hogy húsvét? Transitus-t. Transitus pedig átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, valójában egy átmenetre való emlékezést ünnepelünk. Milyen átmenetre? A zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb átmenet Urunk által kiválasztott szimbólumai voltak.
      A zsidók kivonulása elsőként egy áldozattal lett megjelölve. Minden zsidónak fel kellett egy bárányt áldoznia, és háza ajtaját e bárány vérével kellett megjelölnie. Ezután a bárányt el kellett fogyasztaniuk, állva, bottal a kezükben, készen arra, hogy Mózes utasítására azonnal útra keljenek. Amikor elindultak, Isten egészen különleges, csodálatos módon védelmezte meg őket. Felhő világított előttük. Isten a sivatagban is a segítségükre sietett, mannát adott nekik eledelül és elegendő vizet, amelyet Mózes a sziklából fakasztott a számukra. Semmiben nem szenvedtek hiányt. Mégis, a negyven év alatt, amelyet az ígéret földjére való vándorlásuk során a sivatagban töltöttek, sokuknál gonosz szándék, Isten akaratával való szembeszegülés és az Ő ígéretében való kételkedés jelei mutatkoztak meg. Még Mózes és Áron is kételkedett, ami miatt Isten tudtukra adta, hogy ők sem fogják betenni a lábukat az ígéret földjére, és nem ők, hanem Józsué fogja a népet Kánaánba bevezetni.
      Ez a szimbólum, amelyet a történelem egyik eseményeként ismerünk. De ez a kivonulás egy másik átmenet, egy másik húsvét jelképe volt. Ez a másik húsvét magának a mi Urunk Jézus Krisztusnak a húsvétja. „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)
      A mi Urunk valóban a Bárány. Őt fogják feláldozni. És ennek idejére Ő választja ki a húsvétot, amely a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kivonulására emlékeztet. Urunk ezzel azt akarta megmutatni, hogy annál az ünnepnél is, amelyet Ő választott, szintén egy kivonulásról van szó. Milyen kivonulásról? Ő maga és a Szentírás ad erre a kérdésre választ: „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.” (Jn 13,1)
      Ez a nap a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához. Kivonulás a bűn, a sötétség, a vétkes szenvedélyek világából, amelyet egykor Egyiptom, ahol a zsidó népet szolgaságban tartották, jelképez. Ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk. Urunk tudta, hogy neki ebből a világból az ígéret földjére kell átmennie. Ezért alapította meg a legszentebb eucharisztia, az eucharisztikus áldozat szentségét. Ebben a szellemben alapította meg a papságot, a szentmiseáldozatot és a legszentebb eucharisztia szentségét. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte.

Az áldozat, ami valóban olyan, mint a bárány feláldozása, ami a mi üdvösségünk jele lesz, és ami a mi üdvösségünket kivívja. Milyen áldozatról van itt szó? És miféle jelről? Ez az áldozat a mi Urunk Jézus Krisztus maga lesz, Ő, aki a kereszten magát áldozza fel.

E napokban a matutinumnál, a laudesnél, minden ájtatossági gyakorlatnál, amelyet hamvazószerda óta ma hajnalig énekeltünk, gyakorta hallottuk az Úrnak a népéhez, a szőlőhegyéhez, a nyájához szóló hívó szavát. Urunk Jeruzsálemhez, népéhez, szőlőhegyéhez fordul, és így jajdul fel: „Én nemzetem, te ellened mit vétettem? – Quid feci tibi?” Mit tettem, hogy így elvetettél, megfeszítettél?
      A mi Urunk azt akarta, hogy megfeszítsék, hogy ezáltal a kivonulásakor magával vihessen bennünket. Ezek után meg kell magunktól kérdezzük: Mi a mi kiindulási pontunk? Mi a mi célunk? Hova kell megérkeznünk? És melyek azok az eszközök, amelyekkel kiindulópontunkról utunk, zarándoklatunk céljához eljuthatunk?

A kiindulópont számunkra, mindannyiunk, minden lélek számára a keresztség előtt az ördög uralta lét. Ez a kezdet. Az ördög szolgaságában vagyunk, csakúgy, ahogy a zsidók az egyiptomiak szolgaságában voltak. Pontosan ebből a szolgaságból akart bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kiszabadítani. A keresztség által szabadított ki bennünket. A keresztséggel, a mi Urunk Jézus Krisztus vérével megjelölve, vásárolt vissza bennünket Vére által.

Nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor menekülünk meg, ha célba értünk, abba a célba, amely felé igyekszünk, és amelyre teremtettünk: az ígéret földjére. Zarándokok vagyunk, ahogy a zsidók zarándokok voltak a sivatagban. Negyven évet töltöttek a sivatagban szenvedések és nehézségek közepette. Mannával táplálkoztak és azzal a csodálatos vízzel üdítették fel magukat, amit Isten adott nekik.
      Nekünk viszont sokkal többünk van, mint a manna. Sokkal többet birtokolunk, mint azt a csodálatos vizet: a mi Urunk Jézus Krisztus Vérét, a legszentebb eucharisztiát. Ez a mi mannánk, üdítőitalunk, táplálékunk ezen a zarándokúton. Hogy negyven vagy nyolcvan évig vagyunk e földön, nem számít sokat. A sivatagban vagyunk, és állandóan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy az ördög rabszolgaságába visszaesünk. Tehát védekeznünk kell. Isten világító oszlopot ad nekünk, ami előttünk jár. Ez a mi hitünk és ez az Egyház, ami a hit által megtanít bennünket, hogy merre kell mennünk, és ami az utat is megmutatja nekünk.

Mindenekelőtt annál az eszköznél szeretnék megállni, aminek hódolatunk tárgyának, életünk központjának, reményünk okának, de elsősorban szeretetünk forrásának kell lennie: a szentmiseáldozatnál. „Cum pascha nostrum immolatus est Christus – amelyen a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott.”. Éppen az előbb énekeltük ezt (a húsvéti prefációban), és fogjuk később is énekelni. A mi Urunk Jézus Krisztus a mi húsvéti bárányunkként feláldozta önmagát a mi kivonulásunkért.
      Nincs jogunk arra, hogy csak úgy elmenjünk azon tény mellett, hogy Urunk meghalt a kereszten, hiszen érettünk halt meg a kereszten, hogy megmentsen bennünket, hogy eledelül adja magát nekünk, hogy ne vesszünk el. Ez a mi lelki táplálékunk. E nélkül a lelki táplálék, e nélkül a szentmiseáldozat nélkül elvesznénk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,53-54), mondja Urunk. Tehát mély imádattal kell e szentmiseáldozattal szemben viseltetnünk. Mert ott van a mi húsvétunk. Ott van a mi kivonulásunk. Ott van a mi utunk. Nincs másik út. A világ egyetlen emberének sincs más útja, csak ez. Csak a kereszt útja létezik, mint a mi Urunk Jézus Krisztus útja, mint a mi Urunk Jézus Krisztus Vére, mint a legszentebb eucharisztia, ami megment bennünket.

Ezért kell nekünk, akik a hitet megőriztük, ezzel a szentmiseáldozattal mélységesen összefonódnunk, ezzel a titokzatos valósággal, amit a szentmiseáldozat jelent. Sajnos, ezt túl gyakran elfelejtjük.

E rendkívüli valóságról, Urunk Jézus Krisztus e haláláról, amely oltárainkon azóta is folyvást megújul, kell tehát elmélkednünk. Oltárainkon ez nem csupán egy szimbólum. Ez maga a szentmiseáldozat valósága. Olvassák a tridenti zsinat csodálatos szövegeit: „Ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat.” „Nincs más különbség a kálvária és a szentmise között”, mondja a zsinat, „mint annak a módja, ahogy az áldozatot bemutatják. Az egyiken véres módon, a másikon vértelen módon. De az áldozat ugyanaz, pontosan ugyanaz. Ugyanaz a pap, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki áldoz. Ugyanaz az áldozati adomány, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki feláldozza magát.” Mi, papok, csak a mi Urunk Jézus Krisztus eszközei vagyunk. „In persona Christi”, Krisztus személyében cselekszünk, hogy ezt a kálvárián lejátszódott drámát, ami mindannyiunkat érint, valóságosan megismételjük.

Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Az a szeretet, amit kinyilvánított irányunkban, mutatja meg nekünk, mit tett értünk, és mi a mi célunk. Az az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük.
      Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk a legszentebb Szentháromságba, ez az ígéret földje. Az ígéret földje a legszentebb Szentháromság, a mennyország. A mennyország, az Isten. Isten a legszentebb Szentháromság. Ő enged be bennünket a legszentebb Szentháromságba Mi a legszentebb Szentháromság? Mit fogunk mi ott csinálni? Mik leszünk mi ott? A legszentebb Szentháromság a szeretet. „Deus caritas est.” Isten a szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a szeretet. Olvassák el Szent Pál szavait a szeretetről (1 Kor 13,1-8): Aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz a többiekért. Semmit nem magáért, mindent másokért tenni, és mindenekelőtt Istenért. Ez az Isten iránti szeretet.

Sajnos mi csak halvány képet tudunk magunknak alkotni a legszentebb Szentháromság belsejében uralkodó ezen szeretetről. Ha létezik számunkra olyan eszköz, amivel ezt a szeretetet felismerhetjük, akkor a szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. Ha a földön valaha is hajtottak végre a szeretetnek olyan aktusát, amelyet a legszebbnek és a legfennköltebbnek nevezhetünk, akkor ez csakis a mi Urunk Jézus Krisztus kereszthalála lehet Atyjának megdicsőítésére és a mi lelkünk megmentésére.
      Az Isten és a felebarát iránti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, ha részt veszünk a szentmiseáldozaton. Magával kell ragadjon bennünket a szeretetnek e tette, amit Urunk végrehajtott, amikor odaadta magát Atyjának, feláldozta magát Atyjának, Vérét Atyjának megdicsőítésére kiontotta. A szentmiseáldozat által a mi Urunk visszaállítja Atyjának tiszteletét. Lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezeti. Visszaadja nekünk az örök életet, ha ebbe az áldozatba valóban egyre mélyebbre behatolunk.
      A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk szeretetét a szívünkben, hogy onnan a bűnt kikergethessük. A bűn a szeretet ellen irányul. A bűn ellenáll a szeretetnek a gőg, az önzés által, ami megöli a szeretetet. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben vagyunk képtelenek, hogy bűnt kövessünk el. Ha vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk. Töltsön el bennünket a mi Urunk szívének szeretete, amely a mi szívünkben is élni fog, ha a legszentebb eucharisztiában megkapjuk Őt.
      A mi Urunk egészen szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami a szeretettel ellenkezik. Ez a mennyország. Nézzenek oda, ahol szeretik egymást az emberek! Kis paradicsomok ezek. Egy olyan közösség, ahol szeretik egymást, már a paradicsom kicsiny kezdete. Ha még sokkal erősebben és jobban szeretnek, akkor ez még csodálatosabb lesz. A leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország összehasonlítva azzal, amit itt a földön boldogságként élünk meg. Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesíteni, az Ő szeretetével eltölteni, és ezáltal a mi mennyországunkra felkészíteni.

Ezzel a néhány mondattal talán érthetővé tudtam tenni az Önök számára azt a tragédiát, amit ma élünk át: a hívő katolikusok tragédiáját. Vannak olyanok, akiket egy bizonyos ökumenizmus, egy bizonyos protestantizmus magával ragad, aminek az a következménye, hogy nem hisznek már a szentmiseáldozat ezen valóságában. Az Egyház elcsökevényesedik és terméketlenné válik. Nem maga az Egyház, hanem azok, akik az Egyház katolikus tanítását nem követik már. Azt a termékenységet veszítik el, amit az Egyház éppen a szentmiseáldozatból nyer. Mert minden onnan jön. Az Egyház szeretetének egész forrása a szentmiseáldozatban van, a keresztáldozatban.

Szükségünk van a szentmiseáldozatra. Ha nem hiszünk többet a mi Urunk valóságos jelenlétében és a valódi áldozatban, amely oltárainkon újból és újból valóban megismétlődik, akkor törvényszerűen a földön a szeretet forrását hagyjuk elapadni. Láthatjuk ennek következményeit. Amint oltárainkról nem folyik le ez a szeretet többé, úgy tűnik el a keresztény kultúra, aminek következtében olyan kulturális helyzetbe kerülünk, amelyet eleddig el sem tudtunk volna képzelni.

Néhány nappal ezelőtt – csakúgy, mint Önök – az újságokban olvastam, hogy Franciaországban az elmúlt öt évben kétmillió gyermeket gyilkoltak meg – kétmilliót!
      Lehetséges ez? Ez lenne a szeretet? Lehetséges ez egy olyan országban, amely katolikusnak nevezi magát? Kétmillió gyermeket! Képzeljék el, ha ezt a számot az országok számával megszorozzuk. Gyermekek milliója, akiket emberek, a szülők gyilkoltak meg! Lehetséges ez? Ráadásul keresztény életnél. Létezik-e egyáltalán még keresztény, katolikus élet ezen a földön? Jelen van a mi Urunk egyáltalán még ebben a világban, a mi Urunk, aki a szeretet forrása? Lehetséges az, hogy egy lélek, amelyben a szeretetnek még egy kis lángja él, egy ilyen förtelmes tettet, mint ez, végrehajtson? Nem!

A katolikus Egyház ma nagyon szenved. Meg kell őriznünk a szentmiseáldozatban való hitünket, ami a szeretet forrása. Mert ma már sokan nem hisznek a szentmiseáldozatban. Már nem hiszik, hogy a mi Urunk a szent eucharisztiában valóban jelen van. Azért tűnik el szívükből a szeretet, mert az áldozáskor a mi Urunkat már nem mint a legszentebb eucharisztiában valóságosan jelenlevő Urat fogadják. Csak így képes az emberiség olyan szörnyűséges dolgokat csinálni, amely a világon eddig elkövetett minden rémtettet felülmúl.
      Ezért nekünk minden áron meg kell őriznünk a szentmiseáldozatunkat, minden nehézség és ellentmondás ellenére, amellyel eközben szembe kell néznünk.

Egy példát szeretnék Önöknek ezzel kapcsolatban elmesélni. Néhány nappal ezelőtt levelet kaptam az angliai Newcastle püspökétől. Azok a hithű katolikusok, akik ott élnek, arra kértek engem, hogy szolgáltassam ki gyermekeiknek a bérmálás szentségét. Úgy döntöttem, hogy meghallgatom e katolikusok kérését, kiszolgáltatom nekik a bérmálás szentségét, és megünneplem velük a mindenkoron érvényes szentmisét. E katolikusoknak joguk van ezekhez a szentségekhez, úgy, olyan módon, ahogy az Egyház évszázadok óta kiszolgáltatta, ahogy szüleik, nagyszüleik megkapták őket.
      Nos, most levelet kaptam az ottani püspöktől, amiben ez áll: „Azt hallom, hogy egyházmegyémbe akar jönni. Rendkívüli módon helytelenítem ezt, mivel csak szakadást idézne ezzel elő. Ezért arra kérem, ne jöjjön. Nincs joga arra, hogy az én egyházmegyémbe jöjjön és itt bérmáljon.”

Ezt válaszoltam neki: „Excellenciás uram, szívesen kész vagyok kérését teljesíteni és egyházmegyéjét elkerülni. Csak arra kérem, hogy adja meg ezeknek a katolikusoknak, akik hűek az Egyházhoz, azt, amit kérnek. A bérmálást kérik Öntől, ahogy azt szüleik, nagyszüleik és elődeik mindig is megkapták. A szentmisét kérik, ahogy azt őseik mindig is ismerték és tisztelték. Ha teljesíti e hívők kérését, nem fogok az egyházmegyéjébe menni, hiszen egyáltalában nincs szándékomban, hogy akaratával ellenkezzek.”
      Ezt felelte: „Megkaptam a levelét. Ami a liturgiát illeti, úgy azt egy törvény írta elő, és ezért én se ellene nem tudok tenni, se a törvényt nem tudom megváltoztatni.”

Ma reggel írtam neki vissza: „Excellenciás uram, óvakodjon arra hivatkozni, hogy a liturgiát egy törvény megváltoztatta. Ezzel csak azt ismétli, amit az Ön katolikus elődei mondtak, amikor Londonból olyan törvény jött, ami megváltoztatta a liturgiát. Mi lett az Ön elődeiből és mindazokból, akik hallgattak rájuk? Protestánsok lettek. Feladták hitüket, mert Londonból törvény jött, amely azt parancsolta nekik, hogy változtassák meg a liturgiát. Ugyanúgy, ahogy ma történt. Hogy ez a mostani törvény Rómából jött, még nem jelenti azt, hogy ez a törvény nem lehet rossz. Az ellenség igenis be tud Rómába és a Vatikánba is hatolni, és olyan törvényt tud adni nekünk, ami protestánssá tesz bennünket. Az ellenség, aki négy évszázaddal ezelőtt Londonban volt, ugyanaz, aki ma a Vatikán folyosóin kering, hogy nyomást gyakoroljon és olyan törvények meghozatalát eszközölje ki, amelyek szét akarják zúzni a hitünket. Azért imádkozunk tehát, hogy a pápának legyen meg a bátorsága ezen ellenség elűzésére, aki a Vatikánba mindenütt belopódzott, és az Egyház szétzúzását akarja elérni. Önnek egyesülnie kellene velünk az imádságban, azon hívők imádságában, akik katolikusok akarnak maradni. Szerencsére a világon akadnak még olyan hívők, akik egyszerű és őszinte hitük által, amelyet gyermekkorukban a katekizmusban tanultak, az Egyházat meg fogják menteni. Fájdalmas arra gondolni, hogy olyan kevés egyházi személy és püspök van, akik hasonlóan e jó hívekhez és hű katolikusokhoz, ragaszkodnak hitükhöz, és vonakodnak attól, hogy protestánsokká váljanak és ezáltal a szkizmához és az eretnekséghez csatlakozzanak.”

Nem tudom, hogyan fog Newcastle püspöke erre a levélre reagálni. De Önök láthatják azt a tragédiát, amelyet most élünk át. Nekünk hívőknek kell maradnunk. Nem szabad félnünk. Ha az Egyház ama hitéhez ragaszkodunk, amelyet a tridenti zsinat fogalmazott meg, láthatjuk, hogy éppen ez a zsinat fejezte ki világosan a szentmiseáldozatról szóló katolikus tanítást. Kimondta: „Ez a katolikus hit, amellyel kapcsolatban mi, akik a Szentlélek támogatásával ezen a zsinaton összegyűltünk, azt követeljük, hogy minden hívő úgy őrizze meg, ahogy eddig mindig tanítva, és ezután is az idők végezetéig tanítva lesz.” Ez a katolikus tan, amelyet a tridenti zsinat tanít. Ez az a tan, amit az Egyház örökké tanított nekünk, és ez azt jelenti, hogy az idők végezetéig ez lesz érvényes. Mi ehhez ragaszkodunk. Ameddig ezt tesszük, nem lehetünk az Egyházon kívül. Ez lehetetlen.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy segítsen nekünk. Hozzá könyörögjünk, aki, mint senki más, a szentmiseáldozatot mindenen felül tiszteli és mélységesen megérti. Kérjük őt, hogy a szentmiseáldozat és a legszentebb eucharisztia e nagy titkába mélyen behatolhassunk, hogy egész életünk alatt és egy napon az örök üdvösségben abból élhessünk. Ámen. (katolikus honlap.hu)

H. H. Dr. theol. Otto Katzer: A történelmet a szentek írják!

Amikor a kis fatimai látnok, Jácinta halálán volt, az őt kezelő orvos megkérdezte tőle, hogy mit mondott tulajdonképpen az Isten Anyja. A gyerek ezt válaszolta: „Ezt mondta: Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek benneteket, hogy Istent, akit úgy is eleget káromolták már, ne káromoljátok többet. Ha megtértek, akkor a háború véget ér, ha nem, akkor a világ ér véget!”
Ahogy Fatima kis gyermekek ajkán keresztül tudatta, a világ, mivel nem javult meg és nem is akar megjavulni, olyan sok pusztító erővel rendelkezik, hogy a föld lakói nem egyszer, hanem akár háromszor is elpusztíthatnák. A legnagyobb csoda abból áll, hogy ez a világ ilyen körülmények között még ma is fennáll.

Szent Fulgentius (465-533) már az 5. században kijelentette, hogy az csoda, „hogy ez a világ az emberek bűnössége miatt nem törik porrá”, és hangsúlyozta, hogy ezért egyedül Isten Anyjának tartozunk hálával. Mit mondana ő a mi korunkról? [Dr. Katzer ezt 1978-ban írta – vajon mit mondana Szent Fulgentius és a többi szentek a mostani korról?]

Hogy ezt megértsük két alapigazságot kell élesen szemügyre vennünk. Amíg nem tudatosodik bennünk, hogy az erkölcsi rendtől való legkisebb eltérés, amit mi szokásosan csak bocsánatos bűnnek nevezünk, ha Isten az ebben rejlő megsemmisítő erőnek szabad utat engedne, a fizikai világban nagyobb károkat okozna, mint ha két csillag ütközne össze – addig hitünkről úgyszólván semmit sem tudunk.
Ha viszont már egy kis bűnnek ilyen borzalmas következményei lehetnek, minek kellene ezzel a földdel történni, ha egyedül a 20. század bűneit vennénk számításba? Csaknem kétszázmillió halott, a háborúk és koncentrációs táborok közvetett vagy közvetlen áldozatai, csaknem ugyanannyi rokkant, tengernyi vér és könny, erkölcsi mocsár, amelyből nem nőhet márki derék karakter, és még sok más. Egy valódi csodával állunk itt szemben: a világnak már régen por és hamuban kellene feküdnie, ha Isten Anyja és némely jámbor, magát áldozatul ajánló lélek Isten büntető karját nem tartaná vissza – de vajon meddig még?

„A történelmet a szentek írják”, mondja egy szólás, „és nem a politikusok”. Ezután a második valóságot is jól át kell gondoljuk. Amíg nem jutunk el annak tudatáig, hogy Isten kegyelmének legkisebb egysége több erővel rendelkezik, mint a világegyetem összes energiája, addig hitünkről ismét nem tudunk semmit. Ebből kiviláglik, hogy ha a világ megmenekül (amit biztosan nem érdemel meg), mennyire csodálkozni fogunk, hogy ezt Isten Anyja mellett kinek köszönhetjük. Talán egy utcaseprőnek, aki tisztasága miatt annyi kegyelmet szív magába, vagyis annyi fényt vesz fel felülről és ugyanannyit áraszt ki, hogy a sötétség erőinek vissza kell húzódniuk. Vagy egy szegény öregasszonynak, aki fájdalmai között ágyában a rózsafüzért imádkozza. Ezért nekünk sem szabad üres kézzel lennünk.

Nyilván azt válaszoljátok nekem erre: „Nincs időnk, dolgoznunk kell, meg kell keresnünk mindennapi kenyerünket.” Való, teljesen igazatok van, de pont itt kellene mentőmunkátokat bevetni. Naponta kezetekbe veszitek a kenyeret, ami munkátok végterméke, de csak Istentől való függőségben. Bár a ti munkátok gyümölcse, de meg kell fontolni, hogy mennyi ebben a ti részetek. Amikor a gyerekek összevesznek, visszakövetelik egymástól a másiknak kölcsönzött játékaikat. Mi lenne, ha Isten is visszavenne annyit ebből a kenyérből, amennyi az Ő része? Ugyan ti vetettetek, trágyáztatok, arattatok, sütöttetek, de ki adta nektek ehhez az erőt? Kinek köszönhetitek ezt? Ha Isten nem adná meg a feltételeket a jó terméshez – esőt, talajt stb. – nem lenne kenyeretek, amit némelyek istenükké tettek.
A régi zsidók és az Üdvözítő is a kenyér elfogyasztása előtt a következő imát mondta el: „Áldott vagy te, örökkévaló Istenünk, a világ Ura, aki a kenyeret a földből kicsiráztatod.” Így azt is megértjük, hogy a régi zsidók számára minden étkezés istentisztelet volt, ahogy számunkra is lennie kellene. Minden étkezést a következő formulára lehet visszavezetni: Az Isten szolgálatában felhasznált energiát Istennek az ételben meglevő energiájával további istentiszteletek számára cserélni, hiszen azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, Neki hálát adjunk, Őt szeressük, Neki szolgáljunk, és így egykor az örök életet elnyerjük.

(forrás: EINSICHT: RÖMISCH-KATHOLISCHE ZEITSCHRIFT – „Credo ut intelligam” 8. évfolyam, 2. szám, München, 1978 július)

IV. Pál pápa CUM EX APOSTOLATUS OFFICIO kezdetű bulllája 1559. február 15.

Pál, püspök,
Isten szolgáinak szolgája.
Örök emlékeztetőül.

Bevezetés

Az Istentől ránk bízott apostoli hivatalnál fogva, ha saját elegendő érdem nélkül is, de Minket terhel az Úr nyájáért érzett aggodalom. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy egy figyelmes pásztorhoz illően e nyáj hűséges megőrzése és üdvös vezetése érdekében állandóan éberek legyünk, és nagyon gondosan előre gondoskodjunk róla, hogy ezen időben azok, akik a bűn következtében szertelenül a saját bölcsességükre támaszkodnak, és végzetesebben, mint általában az igaz hit ellen lázadnak, és ezen felül babonás és szabadon kitalált kifogások segítségével a Szentírás értelmét kicsavarják, valamint a katolikus Egyház egységét, mint az Úr varratlan köntösét szétszakítani igyekeznek, Krisztus nyájából kikergettessenek, hogy a tévedés tanát tovább ne terjeszthessék, mivel visszautasítják, hogy az igazság tanítványai legyenek.

§ 1: E konstitúció indítóoka

Tekintettel ezen súlyos és veszélyes dologra a Római Pontifex, aki Isten és Urunk Jézus Krisztus Helytartója a földön, korlátlan teljhatalommal rendelkezik a népek és birodalmak fölött, és jogilag mindenki fölött ítél, anélkül, hogy Ő ebben a világban bármilyen joghatóság alá esne; akinek ugyanakkor ellen lehet mondani, ha a hittől eltértnek találtatna. Mindazonáltal minél nagyobb a veszély, amire oda kell figyelni, annál tökéletesebben és gondosabban kell arra ügyelni, hogy nehogy hamis próféták vagy mások, akik a világi hatalmat birtokolják, egyszerű emberek lelkét sajnálatos módon behálózzák, és szépszámú embert, akik lelki és evilági ügyekben az ő gondoskodásuk és vezetésük alá tartoznak, romlásba és a kárhozat pusztulásába húzzák.

Soha nem szabad megtörténnie, hogy mi a pusztulásnak azon borzalmát, amit Dániel próféta jövendölt meg, a szent helyeken lássuk. Ezért vágyunk arra, amennyire erre hivatalunknál fogva Isten segítségével képesek vagyunk, hogy a rókákat, akik az Úr szőlőjét fel akarják dúlni, megfogjuk, és a farkasokat a juhok aklától távol tartsuk, hogy ne tűnjünk néma kutyáknak, akik nem tudnak ugatni, nehogy a rossz bérlőkkel pusztuljunk el, és végül a béresekhez hasonlítsanak bennünket.

§ 2: Az eretnekekre és a szakadárokra kiszabott büntetések megerősítése

Tiszteletreméltó testvéreinkkel, nevezetesen a Szent Római Kúria bíborosaival való alapos tanácskozás után jóváhagyjuk és megújítjuk az ő tanácsukra és egyhangú jóváhagyásukkal a kiközösítések, felfüggesztések, interdiktumok, állásból való felmentések és minden más összes elődünk által ilyen ügyekben hozott ítélkezésének, cenzúrájának és büntetésének mindegyik rendelkezését, továbbá azokat, melyeket elődeink a törvénykezésen kívüli iratokkal rögzítettek vagy Isten Egyházának szent zsinatai elfogadtak, vagy a szent atyák rendeleteivel és utasításaival vagy a szent irányelvek, intézkedések és határozatok által az eretnekek vagy szakadárok ellen valaha kiadattak vagy nyilvánosságra hozattak.
     Ezeket, így rendelkezünk a jövőre nézve, be kell tartani, és újra hathatósan foganatosítani kell a jövőre nézve is, akkor is, ha most nincsenek figyelembe véve. Mindazok, akik mostanáig a katolikus hittől eltértek, eretnekségbe estek vagy szakadásba jutottak, vagy ilyet előidéztek vagy ilyenben vétkesek voltak, ha ilyennek felismerték őket, vagy ilyennek vallották magukat, vagy rájuk bizonyíttatott, vagy (amitől Isten kegyességében és jóságában mindenkit őrizzen meg) a hittől továbbra is eltérnek, eretnekségbe esnek, szakadárok lesznek, ilyet előidéznek, ilyenben vétkesek, ezek, úgy akarjuk és úgy határozunk, hogy minden állástól, fokozattól, rangtól, hivataltól és kiváló méltóságtól, akkor is, ha püspöki vagy érseki rangban vannak, vagy pátriárkák, prímások vagy más magasrangú egyházi hivatalt birtokolnak, a bíborosi méltósággal vannak ellátva vagy az Apostoli Szék legátusának hivatalával, bárhol a világon, ilyen hivatallal állandóan vagy időlegesen meg vannak bízva, hogy ők mind az előbb említett ítéleteket, cenzúrákat és büntetéseket magukra vonják. Ugyanez vonatkozik a világi tekintélyekre, a grófokra, báróra, őrgrófokra, hercegekre, királyokra vagy császárokra, vagy azokra, akik valamilyen más magasabb méltóságot viselnek.

§ 3: Azokra a prelátusokra és fejedelmekre, akik eltérnek a hittől, további súlyos büntetések lesznek kiszabva

Mindemellett célszerűnek tartjuk, hogy azok, akiket az erény iránti szeretet nem tart vissza a rossztól, legalább a büntetéstől való félelem elijessze ettől. Püspökök, érsekek, pátriárkák, prímások, bíborosok, legátusok, grófok, bárók, őrgrófok, hercegek, királyok és császárok, akiknek másokat tanítani és másoknak jó példát adniuk kellene a katolikus Egyházban, súlyosabban vétkeznek, mint a többiek, hiszen nem csak magukat pusztítják el, hanem számtalan más embert, akik az ő gondoskodásukra és vezetésükre lettek bízva, vagy akik más módon vannak nekik alávetve; magukkal rántják a romlásba és a pusztulás mocsarába.
     A bíborosokkal való összhangban és egyetértésben ebben a rendeletben, aminek örökké érvényben kell maradnia, megparancsoljuk az ilyen nagy gaztettel szembeni iszonyatból – melynél nagyobb és végzetesebb Isten Egyházában nem létezik –, és az Apostoli Teljhatalom teljessége okán kijelentjük, előírjuk és definiáljuk, hogy az ítéletek, cenzúrák és előbb említett büntetések hatályban maradnak és érvényességüket a jövőben is megtartják. A püspökök, érsekek, pátriárkák, prímások, bíborosok, legátusok, grófok, bárók, őrgrófok, hercegek, királyok és császárok, akik eddig nyilvánvalóan eltértek a hittől, eretnekségbe estek vagy szakadárok lettek vagy ilyet előidéztek vagy ilyenben vétkesek voltak, vagy ilyet rájuk bizonyítottak, vagy a jövőben eltérnek a hittől, eretnekségbe esnek vagy szakadárok lesznek, vagy ilyet előidéznek vagy ilyenben vétkeznek vagy ilyet rájuk bizonyítanak, mivel ezt nekik kevésbé lehet megbocsátani, mint másoknak – a fent említett ítéletek, cenzúrák és büntetéseken túl – eo ipso (= magától értetődően, automatikusan) mindennemű jogi vagy tényleges hivatali eljárás nélkül elvesztik hivatalukat és püspöki, érseki székhelyüket, valamint patriarkális és prímási templomukat, valamint bíborosi méltóságukat és mindenfajta legátusi hivatalukat.
     Ugyancsak elvesztik az aktív és passzív választójogukat és kolostorukban minden tisztségüket, egyházi javadalmukat és egyházi állásukat lelkipásztorkodással együtt és anélkül, legyenek világi papok vagy valamely szerzet tagjai. Minden eddig nekik juttatott és nekik járó jövedelmüktől legyenek megfosztottak. A grófságokat, báróságokat, őrgrófságokat, hercegségeket, királyságokat és császárságokat is teljesen, egészen és örökre elvesztik, és alkalmatlannak találtatnak ezek vezetésére és birtoklására.
     Mindenben és minden szempontból eretneknek és hitehagyottnak számítanak, akkor is, ha korábban egy ilyenfajta eretnekséget bíróság előtt esküvel megtagadtak. Soha többet nem lehet őket korábbi hivatalukba visszahelyezni, korábbi rangjukat, méltóságukat visszaadni, korábbi székhelyükre visszahelyezni, vagy másmilyen tiszteletbeli címet nekik adományozni. Se aktív, se passzív választójogukat nem kaphatják vissza. A világiak sem helyezhetők vissza korábbi méltóságukba, nem kerülhetnek vissza a közösségükbe és nem rehabilitálhatók, ellenkezőleg, át kell őket adni a világi hatalom ítéletére, hogy megkapják méltó büntetésüket.
     Az őszinte megbánás és a megfelelő vezeklés nyilvánvaló jeleinél a Szentszék elnézése és jósága folytán egy kolostorba vagy egy másik kolostori rend alatt álló helyre vitessenek, hogy örökre a szenvedés kenyere és a szomorúság vize mellett vezekeljenek. Mindenki tartsa őket hitehagyottnak, így kell őket kezelni és így kell rájuk nézni, mindegy milyen állásuk, rangjuk, méltóságuk, hivataluk volt korábban. Mint hitehagyottakat kell őket elkerülni, és minden emberi vigasztól megfosztani.

§ 4: A törvényes határidőn belül hivatalra alkalmas személyeket kell előterjesztenie azoknak, akik olyan egyházi javadalmaknál rendelkeznek választójoggal, melyek eretnekség miatt megüresedtek

Akik a székesegyházi, metropolita és patriarkális egyházak vagy kolostori javak odaítélésében választójoggal rendelkeznek, utasíttatnak, hogy ha ezek a fent említett vétkek miatt megüresedtek, gondoskodjanak arról, hogy ezek a hivatalok hosszabb időre ne szolgáltassanak ki a betöltetlenség rémének, hanem szakíttassanak el az eretnek szolgaságából, alkalmas személyre bízassanak, aki az alárendeltjeit hűségesen az igazságosság ösvényén vezetik.
     Templomok, kolostorok és egyházi javadalmak számára a Szentszék által megszabott határidőn belül alkalmas személyeket kell Nekünk vagy a mindenkori Római Pontifexnek prezentálni. Ellenkező esetben a határidő lejárta után a templomok, kolostorok és javadalmak feletti teljes és szabad rendelkezés joga eo ipso Ránk, illetve a mindenkori Római Pontifexre megy át a törvény szerint.

§ 5: Az eretnekeket támogatók az itt leírt büntetéseket vonják magukra

Ezeken felül azok, akik a fent leírt vétkeket elkövetőket tudatosan valamilyen módon befogadják vagy védelmezik vagy pártolják vagy hitelt adnak nekik vagy tanaikat dogmaként merészelik hirdetni, eo ipso kiközösítés alá esnek, becstelennek tekintendők, választójogukat elveszítik, legyen ez személyes vagy egy küldönc vagy egy megbízott útján írásban leadott, közérdekű vagy privát feladat, vagy bármilyen tanácsadó bizottság, szinódus vagy általános illetve területi zsinat, bíborosi konklávé vagy a hívek bármilyen gyűlése számára elrendelt választás.
     Nem tanúskodhatnak, és nem örökölhetnek, ezen kívül senkinek nem kell velük szemben bármilyen ügyben számot adni, jelentést tenni. Ha talán bírák, akkor ítéleteik elvesztik érvényességüket, és semmilyen jogi ügyet nem szabad velük közölni. Ha ügyvédek, akkor nem szabad semmilyen jogi ügyet rájuk bízni, ha jegyzők, akkor az általuk kiállított okiratok minden érvényüket és jelentőségüket elvesztik.
     Mind az egyháziak, mind a laikusok eo ipso elveszítik állásukat – akkor is, ha szakképzettség útján kapták meg ezeket, javaikat kobozzák el, és azokat jogosan olyanra ruházzák át, akik elsőként veszik birtokba, amennyiben hitük őszinte és a Római Anyaszentegyházhoz tartoznak, és engedelmesek Velünk és utódainkkal, azokkal a római pápákkal szemben, akik minket kánonilag törvényesen megválasztva követnek.

§ 6: Azok a prelátusok és püspökök, akik hivatali kinevezésük előtt nyilvánvalóan elpártoltak a katolikus hittől, automatikusan elvesztik minden tekintélyüket és mindennemű hivatalukat. Kinevezésük semmis, és semmilyen módon nem érvényesíthető

Kijelentjük továbbá, hogy annak a püspöknek – akkor is, ha érseki vagy patriarkális vagy prímási hivatalt tölt be, vagy a Római Egyház bíborosa, legátusa vagy Római Pontifex – a kinevezése vagy megválasztása, akkor is, ha ez egyetértésben és minden bíboros egyhangú beleegyezésével történt, semmis és érvénytelen és értéktelen, ha bíborosi kinevezése vagy pápává választása előtt eltért a katolikus hittől, eretnekségbe esett vagy szakadár lett vagy ilyet előidézett vagy okozott.
     A kinevezés vagy pápává választás se a püspökszentelés megtörténtével, vagy a vezetés és igazgatás ezt követő átvételével, se magának a Római Pontifex intronizációjával vagy a neki adott hűségesküvel vagy a mindenki által vele szemben mutatott engedelmességgel, bármilyen hosszú ideig tart ez, sem lehet érvényessé váltnak nevezni, se érvényessé válónak vagy bármilyen részterületen érvényesnek tekinteni.
     Továbbá gondoskodni kell arról, hogy mindazokat, akiket ily módon tettek meg püspököknek, érsekeknek, pátriárkáknak vagy prímásoknak, egyházi és világi ügyekben mielőbb megfosztassanak igazgatási hatáskörüktől. Minden, amit ők bármikor, bármilyen ügyben kimondtak, létesítettek, végrehajtottak és igazgattak, és mindaz, ami ezekből származott, érvénytelenné válik, és semminek nem adhat többé biztonságot, és senkinek nem kölcsönözhet jogot.

§ 7: A fent nevezett bűnökbe esők alárendeltjeinek meg van engedve, hogy az engedelmességet és a hűséget büntetlenül megtagadják

Az alárendelt személyeknek, mind a világi papoknak, mind a szerzeteseknek, valamint a laikusoknak, a bíborosoknak, köztük azoknak is, akik egy olyan pápa megválasztásában részt vettek vagy más módon ezzel egyetértettek, aki korábban a hittől eltért, eretnekké vagy szakadárrá vált – ez érvényes városunkra és az egész Egyházi Államra is, annak minden tisztviselőjére, aki eskü vagy adóslevél által kötve vannak – meg van engedve, hogy az ilyen bűnbe esőkkel szembeni engedelmességet és hűséget minden időben büntetlenül megtagadják, és őket varázslóként, pogányként, vámosként és eretnekbarlangként kerüljék.
     Mindazonáltal ezek az alárendeltek továbbra is engedelmességre és hűségre kötelezettek a jövőbeni püspökök, érsekek, pátriárkák, prímások és a Római Pápával szemben, aki kánonilag törvényesen következik. A fent leírt bűnösök nagyobb megszégyenítésére, ha irányításukat és igazgatásukat folytatni akarják, meg van engedve, hogy a világi bíróságnak kiszolgáltassák őket. Ezért az ilyenekkel szembeni engedelmesség és hűség megtagadóit nem szabad az Úr köntösének elszakításával vádolni, és büntetéssel sújtani.

§ 8: A fentiekkel ellentétes intézkedések feloldása

Az itt leírtakkal nem áll szemben semmilyen apostoli utasítás és rendelet, se valamilyen privilégium, indult és apostoli irat, se motu proprio, se az apostoli teljhatalom vagy konzisztórium vagy bármi más által kiadott irat, akkor sem, ha azok korábban ismételten jóváhagyattak és megújíttattak, se a Corpus iuris, se a konklávé bármilyen fejezete, még akkor sem, ha eskü alatt vagy apostoli megerősítéssel hozattak, vagy akár Mi magunk által hitelesítettek. Mindezeknek a rendeleteknek és iratoknak kizárólag azokat a részeit helyezzük hatályon kívül, melyek a fent leírtakra vonatkoznak.

§ 9: Parancs a közzétételre

Hogy erről a rendeletünkről mindenki tudomást szerezzen, azt akarjuk, hogy ezt vagy erről egy másolatot (amit egy jegyző saját kezű aláírása és egy egyházi személy pecsétje hitelesít) a Szent Péter bazilika és az Apostoli Kancellária ajtószárnyainál és a Campus Florae szélén néhány küldöncünk közzétegye és kifüggessze, és egy másolatot ott hagyjon. A kihirdetés és kitűzés, valamint egy másolat otthagyása elegendő, és mindenki által ünnepélyes és törvényes aktusnak tekintendő, más közzététel nem szükséges és nem várható.

§ 10: Szankciók

Ezért senkinek sem megengedett, hogy jóváhagyásunk, megújításunk, szankciónk, rendeletünk, akaratunk kinyilvánítása és dekrétumunk ezen iratát megrongálja vagy vakmerő módon ellene valamit tegyen. Ha valaki ezt meg merné próbálni, annak tudnia kell, hogy a Mindenható Isten és a szent apostolok, Péter és Pál haragját vonja magára.

Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr Megtestesülésének 1559. esztendejében, március hónap első napja előtti 15. napon, pontifikátusunk negyedik esztendejében

† Én, Pál, a Katolikus Egyház püspöke írtam alá
(ezt követi 21 bíboros aláírása)
[E bullával kapcsolatban lásd a honlap következő cikkeit: A katolikus megújhodás kora, - Meddig érvényes egy bulla?]

Sziénai Szent Katalin: Minden, ami a világon történik, Isten gondviseléséből fakad

Sziénai Szent Katalin „Beszélgetések Isten gondviseléséről” (Dialógus) című könyve nem más, mint a katolikus vallás felbecsülhetetlenül értékes katekizmusa.

Szent Katalin feljegyzéseinek alapja a véletlenben való hit megcáfolása, mert ez valójában nem jelent mást, mint Isten kormányzásának és gondviselésének tagadása. Isten ezeket adta tudtára Katalinnak:

1. Minden dolog TŐLEM veszi kezdetét és az ÉN gondviselésem nélkül egyetlen fáról sem esik le egyetlen levél sem. Amit ÉN küldök önnek és megengedek, hogy megtörténjen, az mind az ön megszentelődésére történik, hogy ön elérje azt a boldogságot és célt, amiért ÉN önt megteremtettem. Az ÉN hatalmam nem csökken, mert nem csökkenthető, és Én képes vagyok, akarok és tudok annak segíteni, aki hagyja, hogy segítsek neki.…
És Katalin ily módon megértette és örökre eszébe véste Isten e szavait: Minden, amit Én teszek, a gondviselésemből fakad, és egyes egyedül azért, hogy az emberek elérhessék az örök üdvösséget. Ezért kell mindazt tisztelni, ami történik, és ezért nem szabad megbotránkozni az ÉN műveimen, akár saját magával, akár felebarátaival történnek ezek, hanem mindent igaz türelemmel kell elviselni. Gondviselésemet, mondta az Úr, egyetlen teremtménytől sem vonom meg, mert minden dolog gondviselésemben gyökeredzik.

De azt tudnod kell, hogy senki nem tud kezeimből kimenekülni, mert Én az ÉN VAGYOK, ti azonban nem magatokból vagytok, hanem csak ÉN teremtettelek benneteket. ÉN vagyok minden dolog teremtője, ami létezik, kivéve a bűnt, ami nincs, vagyis nem Tőlem lett teremtve. De mivel a bűn nem Bennem van, azért szeretni való sem lehet. És a teremtmény mégis megsért azzal, hogy azt szereti, amit nem kellene szeretnie, vagyis a bűnt, engem viszont gyűlöl, akit pedig szeretnie kellene, és akinek el van kötelezve, mert ÉN vagyok a legfőbb jó, és ÉN ebben a szerelmi hévben ajándékoztam neki a létet. De Tőlem nem szabadulhatnak meg, mert bűneik miatt vagy az igazságosságom, vagy az irgalmam érvényesül rajtuk.

Miután minden dolgot jól és tökéletesen megalkottam, saját képemre és hasonlatosságomra megteremtettem az értelmes lényt, és az édenkertbe helyeztem; csakhogy Ádám bűne miatt tüskék nőttek oda, ahol korábban illatozó virágok ártatlanságban és nagy bájban nőttek. Minden alá volt vetve az embernek, de vétkük és engedetlenségük megtörténte után az összes teremtmény fellázadt ellene: minek következtében világ és ember, mindkettő elvadult. Gondviselésemben ekkor elküldtem az emberré lett Igét a világba, melyet Általa megszabadítottam a vadságtól, melyből eltávolítottam az ősbűn tüskéjét és olyan kertet teremtettem belőle, ami a Megfeszített vérével van átitatva. Beleültettem a Szentlélek hét ajándékát és megtisztítottam a halálos bűntől. Mindez egyszülött Fiam halálára tekintettel történt, nem pedig az előtt. ….

Igazságom által általában és különös módon is, mind arra vagytok hivatva, amit Krisztus vágytól elepedve a templomban kiáltott felétek: „Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék” (Jn 7,37), mert „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4,14) Jézus nem azt mondta: „Aki szomjazik, menjen az Atyához és igyék”, hanem ezt: „Az jöjjön Hozzám”. Miért? Azért mert Bennem, az Atyában, nem talál szenvedést, de Fiamban igen. Mert ti, ameddig ezen halandó élet zarándokai és vándorai vagytok, soha nem lehettek teljesen mentesek a szenvedések alól, mert a föld a bűnök miatt tüskéket eresztett.

Tehát Fiamhoz igazodjatok, Hozzá, aki érettetek híddá tette magát, úgy hogy se tüskék, se kellemetlen szelek, se kegy, se kedvezőtlen körülmény vagy más szenvedés, amit el kell viselnetek, ne csábítson arra benneteket, hogy a tekinteteteket visszafordítsátok; Sokkal inkább ki kell tartanotok, amíg ENGEM meg nem találtok, aki élő vizet adok nektek, amit jóságos Igém, egyszülött Fiam közvetítésével nyújtok át nektek. De miért mondta Fiam: „Én vagyok az élő víz forrása?” Azért, mert Ő a kút, ami ENGEM magában foglal, mikor az isteni természetet az emberivel magában egyesítette. Ezért mondta Ő: „Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)

Szeretet nélkül a lélek nem tud élni, mindig szeretni akar valamit, hiszen a szeretet anyagából áll, mert ÉN szeretetből teremtettem. … Ezért ne csodálkozzál, hogy a földből csak kielégítetlenül lehet táplálkozni, mert az soha nem lesz képes jóllakatni az embereket. Telhetetlenek ők, maguk számára elviselhetetlenek és ennek megfelelően állandóan nyugtalanok, mert vágyaik és akaratuk olyasvalamire irányul, ami szükségszerűen kielégítetlenül hagyja őket. Annak oka, hogy nem találnak kielégülést, ez: Véges után vágyakoznak, holott lényük alapján végtelenek. Mivel az ember minden teremtett dolog fölé rendeltetett és nem fordítva, csak olyan valamiben találhat kielégülést és nyugalmat, ami nagyobb, mint ő maga. De annál nagyobb, mint ő, csak ÉN, az örök Isten vagyok, és egyedül ÉN tudom őt kielégíteni.

A teremtett dolgok az értelemmel felruházott teremtmények szolgálatára és kielégítésére lettek megalkotva; A lelkes lényt, azaz az embert pedig nem saját maga miatt teremtettem, hanem ellenkezőleg, a MAGAM számára, hogy teljes szívéből és érzelméből NEKEM szolgáljon. … Mert akár akarja a világ, akár nem, ENGEM dicsőít meg. Bár ezt nem azon a módon teszi, ahogy tennie kellene, nevezetesen, hogy ENGEM mindenekfelett szeret, de azért ÉN nevem dicséretét és magasztalását mégis a teremtményekből nyerem: Irgalmasságomat és szeretetem túláradó bőségét bennük ragyogtatom fel, haladékot adok nekik, és nem parancsolom meg a földnek, hogy bűneik miatt elnyelje őket.
Igen, várok rájuk, és utasítom a földet, hogy eközben gyümölcsöt adjon nekik, a napot, hogy melegben, fényben és forróságban részesítse őket, az eget, hogy mozogjon; és minden érettük alkotott dologban irgalmasságomat és szeretetemet nyilvánítom ki nekik, és bűneik miatt nem vonom el ezeket tőlük. Úgy a bűnösnek, mint az igaznak kiosztom ezeket, és a bűnösnek gyakorta bőségesebben, mint az igaznak, mivel az igaztól, aki képes ezt elviselni, megvonom a föld javait, hogy a mennyei javakból nagyobb mértékben részesíthessem őt. Így ragyog felettük az ÉN irgalmasságom és szeretetem.

Olykor szolgáim az üldözések által – melyeket alázatos és soha el nem lankadó imában NEKEM felajánlanak – szereznek nevemnek dicsőséget és magasztalást. Úgy hogy a gonoszok, akár akarják, akár nem, az ÉN dicsőségemre cselekszenek, még akkor is, ha az a szándékuk, hogy csúfságot kövessenek el ELLENEM.
Ezek a gonoszok azért élnek a földön, hogy szolgáim erényeit növeljék, miként a pokolban a démonok is az ÉN ítéletvégrehajtóim és hajcsárjaim, mikor az elkárhozottakkal igazságosságom szerint bánnak; a még idelent vándorló és zarándokló teremtményeimet pedig, akik arra vannak teremtve, hogy ENGEM, céljukat elérjék, szorongassák.

A gonoszt igyekszem visszavezetni a kegyelem állapotába, a tökéletlenről gondoskodom, hogy tökéletességre irányítsam, és a tökéletesről, hogy tökéletességét növeljem, és jó és hasznos közvetítőt csináljak belőle a harcban alul maradt felebarátja és ÉN köztem. Mert szolgáimon keresztül akarom irgalmasságomat a világnak kimutatni, és az ő szenvedésük által akarom jegyesemet megújítani. Krisztus, egyszülött Fiam, a megfeszített követésében teszik magukat közvetítővé imájuk, szavuk és jó, szent, példás életük által.

Ugyanakkora szeretetet követelek tőletek, mint amekkorát ÉN adok nektek. Ez ugyan lehetetlen, mert ÉN már viszontszeretet nélkül szerettelek benneteket. Emiatt azzal a szeretettel, amit VELEM szemben nektek tanúsítanotok kell, ti tartoztok NEKEM, és nem ingyen adjátok; ez a ti kötelességetek, miközben az ÉN irántatok való szeretetem kegyelmi ajándék, amivel ÉN nem tatozom nektek. De ti azt a szeretetet, amit ÉN tőletek követelek, sohasem adhatjátok ajándékba, ezért adtam mellétek felebarátokat, hogy neki adjátok azt, amit NEKEM nem tudtok adni, a fenntartás nélküli, ingyenes és önzetlen szeretetet, és Én arra, amit a felebarátnak tesztek, úgy akarok tekinteni, mintha NEKEM tennétek.

A ti egész hitetek az engedelmességen alapszik, mert csak engedelmeskedve bizonyultok hűnek. Az ÉN igazságom adta számotokra a törvény parancsait, és ezek közül a legfontosabb: ENGEM mindenekfelett szeretni, és a felebarátot, mint tenmagadat. A többi annyira szorosan kötődik e két parancshoz, hogy senki nem tudja betartani e kettőt anélkül, hogy az összeset be ne tartaná, illetve, hogy az összeset semmibe ne vegye valaki, ha ezt a kettőt semmibe veszi. Aki e kettőt betartja, az összes többit betartja; az ilyen Hozzám és a felebarátjához is hű, szeret ENGEM és teremtményeimet, és ezért engedelmes; MIATTAM veti alá magát a törvény parancsainak és a teremtményeknek, és alázattal és türelemmel visel el minden terhet és az emberek rágalmazásait. Ez az engedelmesség olyan páratlan értékű, hogy mindenkinek megszerzi a kegyelmet, csakúgy, ahogy az engedetlenség mindenki számára a halált vonja maga után.

IGÉM az eget az engedelmesség kulcsával nyitotta meg, amit utána helytartójának adott át; ő pedig minden olyan embernek a kezébe helyezi, aki a szent keresztség fogadásánál ellene mond a Sátánnak, a világnak, és a világ minden pompájának és szórakozásának. Engedelmességi ígéretére által kapja meg az engedelmesség kulcsát, úgy hogy ezt mindenki a saját maga számára birtokolja, és mégis, mindig az IGE kulcsa marad. És az az ember, aki nem a hit világosságával és kezében szeretettel megy oda, hogy ezzel a kulccsal a menny kapuját kinyissa, soha nem fog tudni oda belépni, teljesen függetlenül attól, hogy az IGE nyitotta ki vagy sem. ÉN ugyan nélkületek teremtettelek meg benneteket, ti nem kértetek ENGEM erre, mert ÉN már azelőtt szerettelek benneteket, hogy lettetek volna, de megmenteni nem foglak benneteket nélkületek.
Ezért fontos, hogy a kulcsot a kezetekben tartsátok és előre haladjatok, és ne maradjatok egy helyben: haladjatok előre az úton az ÉN igazságom irányítása szerint. Ami azt jelenti, hogy ne forduljatok a véges dolgok felé, mint azok az oktalanok, akik az öregember után futnak, ősapájuk után, és azt teszik, amit ő tett: Az engedelmesség kulcsát a tisztátalanság piszkába dobta, a gőg kalapácsával összetörte, és az önzésben elrozsdásodni hagyta. …. Nem, mert akkor megjelent az IGE, az ÉN egyszülött FIAM, vette a kulcsot, megtisztította az isteni szeretet tüzében, kihúzta a piszokból és vérével megmosta, kiegyenesítette az igazságosság vésőjével, mialatt TESTE üllőjén a ti gonoszságotokat helyrekalapálta. Az engedelmesség kulcsát Ő újra rendbe hozta, mégpedig annyira tökéletesen, hogy az ember bármennyire is elrontja a saját kulcsát szabad akaratával, azt szabad akaratának egy újabb aktusával az ÉN kegyelmem és ugyanazon eszközök segítségével ismételten helyreállíthatja.
Min lehet felismerni az élő hitet? Az állhatatosságon. De az ima a fegyver, amivel a lélek minden ellenfelét magától távol tarthatja, amennyiben magát a szeretet kezével és akarata döntésének karjával átöleli, és vele magát a szent hit fényében védelmezi.

Minden jó és minden igazságtalanság a felebaráttal kapcsolatban történik. Aki VELEM szemben szeretet nélkül marad, az felebarátjának és saját magának, mint a legközelebbi embernek, árt. Általában arra vagytok kötelezve, hogy felebarátotokat úgy szeressétek, mint magatokat. Lelkileg imával szeretve, szavakkal pedig tanácsolva kell neki segítsetek. Szükséglete szerint lelkiekben és evilági dolgokban is kell támogatnotok őt, legalább szándékotok szerint, ha másképp nem megy.
Ugyanígy minden igazságtalanság is a felebaráttal kapcsolatban történik, mert aki ENGEM nem szeret, annak felebarátja iránt sincs szeretete. És minden bajt arra lehet visszavezetni, hogy a lélekből hiányzik az IRÁNTAM és a felebarát iránti szeretet. Aki nem tesz jót, az már ezzel helytelenséget követ el. És ez az igazságtalanság ki ellen irányul és kin nyilvánul meg? Mindenekelőtt magán az emberen, és aztán a felebaráton: de nem ELLENEM, mert NEKEM senki és semmi sem árthat, azon kívül, hogy ÉN azt, amit valaki a felebarátjával szemben követ el, úgy tekintem, mintha VELEM szemben követte volna el.

Az ember saját magának árt a bűneivel, melyek elrabolják tőle a kegyelmet, és ennél rosszabb nem történhet vele. Másodszor a felebarátjának árt, amikor megtagadja tőle a köteles jóindulatot és szeretetet, melyek segítségével őt imával és szent vággyal, amit NEKEM az ő számára felajánl, támogatnia kellene. Ha ezt elmulasztja, árt a felebarátnak, mert nem csak a köteles jót vonja meg tőle, de folyamatosan rosszat és kárt okoz neki. Miként? Azáltal, hogy a bűn, mely a tettben és a lélekben történik, szellemileg már megtörtént, amikor az ember magában a bűn iránt kedvet és a jó iránt undort érez, vagyis saját érzéki önzésében élvezetet talál. Ez rabolja el tőle az IRÁNTAM és a felebarát iránti köteles szeretetet. És ez a felebaráttal szemben többféle módon elkövetett mulasztás egyre több jogtalanságot szül a bűnbe esett ember elfajzott érzékiségének tetszése szerint.

Sokfajta képesség és kegyelem létezik, mind szellemi, mind testi vonatkozásban. A testi vonatkozást az emberi élethez szükséges dolgokkal kapcsolatban mondom; ezeket nagyon különböző módon osztottam ki és nem mindenkinek adtam meg ugyanazt; mindezt azért, hogy kényszerítve legyetek egymás iránt szeretetet tanúsítani. Megtehettem volna, hogy minden embert mindazzal együtt teremtem meg, amire lelkének és testének szüksége van, de ÉN azt akartam, hogy mindenki rá legyen szorulva a másikra, és mindenki a TŐLEM kapott kegyelmeket és ajándékokat úgy kezelje, mint az ÉN szolgám.
Az ember akár akarja, akár nem, nem tudja magát – hacsak nem erőszakkal – a szeretet műveiből kivonni. Persze az is igaz: ha ezeket nem az IRÁNTAM való szeretetből teszi és osztja szét, akkor ezeknek nincs természetfeletti értékük. Azért helyeztem az embereket intézőimként különböző helyzetekbe és rangokba, hogy az egymás iránti szeretetüket kiélhessék; ez azt is bebizonyítja, hogy az ÉN házamban sok lakás van, de hogy ÉN nem akarok mást, mint szeretetet. Mert az IRÁNTAM való szeretet a felebarát iránti szeretetet is felöleli, és benne teljesedik ki a törvény. Aki rangjának és helyzetének megfelelő jó tetteket hajt végre, az úgy teszi ezeket, ha ebben a szeretetben szorosan megmarad. ….

[A megátalkodott bűnösöknél] nem az ÉN irgalmasságom mondott csődöt, se nem az az ember, aki irgalomért esedezett a hálátlanért, hanem egyes egyedül a megátalkodott saját nyomorultsága és szívének keménysége. Értelmes akaratuk szabadságával szívüket gyémántkeménységű kővel torlaszolták el, amit, hacsak a Vér hatása alatt nem reped meg, semmilyen módon nem lehet eltávolítani. Mégis, szíve keménysége ellenére még az ilyen ember is, ameddig ideje van rá, használni tudja szabad értelmét és kérlelheti FIAM Vérét, hogy azt tegye kemény szívére. Ettől az felpattan, és részesülni fog az érette megfizetett vér gyümölcsében.
Ha az ilyen lélek ekkor megragadja a világosságot, hogy bűneit felismerje és megbánja, mégpedig nem a pokol büntetéseitől való félelméből, hanem mert ENGEM, a leghatalmasabb és örök Jót megbántotta, akkor még mindig könyörületben részesülhet. Ha azonban a halál pillanata elmúlt a világosság sugara nélkül, csak a lelkiismeret gyötrelmével, FIAM vérében való remény nélkül, pusztán csak önsajnálatban, mikor jobban bánkódik saját pusztulásán, mint az ELLENEM elkövetett jogtalanság miatt, akkor a lélek örök kárhozatra jut.
És ekkor az ilyen lélek keményen vádolni fogja igazságosságomat: elsősorban az utolsó pillanatban hozott téves döntését fájlalja, miszerint saját nyomorultságát nagyobbra tartotta, mint az ÉN könyörületemet. Ez az a bűn, ami se itt, se ott nem nyer bocsánatot, mert a lélek tudatosan lekicsinyelte az ÉN irgalmasságomat. Ez a bűn súlyosabban esik latba NÁLAM, mint az összes többi. Ezért keltett BENNEM Júdás kétségbeesése sokkal nagyobb visszatetszést és FIAM számára ezért jelentett nagyobb terhet, mint az árulása.
A kétségbeesés bűnét nem a saját gyengesége miatt követi el valaki, hiszen ebben semmiféle élvezetet nem talál, csupán elviselhetetlen kínt. A kétségbeesésben az ÉN könyörületemet veti meg az ember, miközben saját bűnét sokkal többre értékeli, mint az ÉN irgalmasságomat és jóságomat. Aki ebbe a bűnbe esik, az nem az ELLENEM elkövetett sértést bánja annyira, amennyire kellene; bár sajnálja saját végzetét, de azt nem, amit ELLENEM elkövetett, és ezért lesz a kárhozat az örök sorsa. Ha az ELLENEM elkövetett sértés fájna neki, azt bánta volna meg, ha reménykedett volna irgalmasságomban, akkor megkapta volna ezt, mert az ÉN irgalmasságom összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint mind az összes többi bűn, amit egy teremtmény valaha is elkövethet.

Az elkárhozottak ezért éreznek olyan nagy gyűlöletet, hogy a jót se akarni, se vágyni nem tudják, csak szakadatlanul káromolnak ENGEM. Azért nem tudnak vágyni a jóra, mert az emberi élet végén az ember szabad akarata is örökre lerögzül, és ezért azok, akiknek már nincs több idejük, érdemet sem tudnak már szerezni. Ha életüket gyűlölettel, a halálos bűn terhével fejezik be, akkor az isteni igazságosság értelmében lelkük örökre a gyűlölet béklyójával marad összekötve.
Ugyanígy marad az igaz lélek, aki életét szerető vágyakozással fejezi be, a szeretetben rögzülve; ő sem tud többé érdemet szerezni, mivel az ő ideje is lejárt, de örökre megmarad abban a szeretetben, amivel HOZZÁM jött, és amit ÉN neki szántam. Örökre UTÁNAM vágyakozik és ENGEM szeret, ezért az ő vágyakozása nem meddő, hanem amikor éhezik, ki lesz elégítve, és kielégítve mégis tovább éhezik, de a teltség panasza és az éhség minden kínja sem vesz erőt rajta.

Igazságosságom a Sátánt ítéletvégrehajtónak rendelte, a földön azonban arra, hogy teremtményeimet megkísértse és szorongassa; nem azért, hogy elbukjanak, hanem azért, hogy győzzenek, és TŐLEM megkapják a győztesek koszorúját. Senkinek nem kell a harctól és az ördög kísértésétől félnie, mert ÉN megerősítem és megadom neki azon akarat erejét, mely FIAM vérében lett megacélozva. Se a démonok, se a teremtmények nem képesek akaratotokat megtörni, mert az a tiétek, és ÉN szabad ítélőképességként adtam nektek.

Az Evangélium áttekintése idézetek segítségével

Bevezetés

Az élethez –  a boldog földi élethez és örök élethez – való legfontosabb tudnivalók a Bibliában, annak is az újszövetségi részében találhatók. Napi kézikönyvünk, olvasmányunk, elmélkedésünk tárgya kell, hogy legyen. Fontos az is, hogy annak legfontosabb mondanivalói belénk vésődjenek. Ennek megkönnyítését segíti a következő válogatás, amely adott szempontok szerint rendezi el Jézus és az újszövetségi Szentírás legfontosabb kijelentéseit. Az ismételt olvasás és hallgatás segíti a bevésést, a megtanulást. Ahogyan a számítógép csak azzal az anyaggal tud dolgozni, ami a memóriájában van, ugyanúgy az emberi agy is igazán azzal dolgozik, az a hatékony ismeret számára, ami ott van az ember emlékezetében, amelyet fel tud idézni, amelynek minél több részére emlékszik. Jézus tanításának és az Újszövetségi Szentírásnak a legfontosabb kijelentéseit olvashatjuk itt, és – terveink szerint – hallgathatjuk majd hanganyag formájában. Ez a gyűjtemény először a Világ Magyarsága c. hetilapban jelent meg. Személyes használatra bárki szabadon bővítheti, szűkítheti. A lényeg: egyéni életünkben való minél teljesebb hasznosulása.

Ez az anyag itt letölthető pdf formátumban.

Tények, igazságok

… mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. 1Kor 7,7

Tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. Mt 6,8; Lk 12,30

Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Lk 16,10

A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki sem juthat el oda erőfeszítés nélkül. Lk 16,16

A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet. Jn 6,63

Aztán így szólt tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe vetnék, minthogy e kicsik [kisgyerekek] közül egyet is megbotránkoztasson. Lk 17,1-2

megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Jn 8,32

nincs semmi elrejtve, ami napfényre ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna Mt 10,26

Gyümölcseikről ismeritek fel őket. … Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Mt 7,16

A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Mk 2,27

Akire sokat bíztak … attól többet kívánnak. Aki többet kapott, attól többet kérnek számon Lk 12,48

senki sem jó, csak Isten Mk 10,18; Lk 18,19

Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában. 1Pét 3,4

Ahol a kincsed, ott a szíved. Mt 6,21

A szív bőségéből beszél a száj. Mt 12,34

Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem, ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert. Mt 15,11

… ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre. Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. Mt 15,17-18

A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, [hazugság] a káromlás. Ezek szennyezik be az embert. Mt 15,19-20

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek is és a Mammonnak is. Mt 6,24

Boldogok akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Mt 5,6

Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Jn 15,3

Isten. Milyen Isten?

Isten szeretet. 1Ján 4,8 és 4,16

Isten lélek, azért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Jn 4,23

[Isten] a békesség Istene. Fil 4,4-9

senki sem jó, csak Isten Mk 10,18; Lk 18,19

ő [Isten] mindent tud. 1Ján 3,20

Isten belelát szívetekbe Lk 16,15

Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. Lk 20,38

… nem igazságtalan Isten Róm 3,5

Isten … személyválogatás nélkül ítél. Róm 2,11

Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött. Róm 2,16

A lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. 1Kor 2,10

… akik befogadták [Jézust], azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Jn 1,12

… értsd meg Isten jóságát és szigorát! Róm 11,22

… úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Jn 3,16

A világot s a benne találhatókat teremtő Isten

ő az ég és a föld Ura

ő ad mindennek életet, levegőt és mindent

ő határozta meg ittlakásunk idejét és határát

benne élünk, mozgunk és vagyunk. ApCsel 17,24-28

De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Isten lélek, azért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Jn 4,23

A Sátán

A sátán … aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug és a hazugság atyja. Jn 8,44

Állandó megújulás

… a belső (ember) napról-napra megújul 2Kor 4,16

Ne hazudjatok egymásnak! Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására (Teremtőjéhez hasonlóan) a teljes megismerésig. Kol 3,9-10

Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlónak alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény. Ef 4,23

Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes. Róm 12,2

Beszéd

A szív bőségéből beszél a száj. A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő. Mondom nektek: minden felesleges szóról, amit kimondanak az emberek, számot adnak egykor, az ítélet napján. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet. Mt 12,34.

Beszédetek legyen, az igen igen, a nem nem, ami ezen túl van, az a gonosztól való. Mt 5,37

Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi [tökéletes ember], az képes egész testét is megfékezni. Jak 3,2

… parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat mondhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi és egész életkörünket lángba borítja, maga meg a pokoltól fogott tűzet. Jak 3,5-6

Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem, ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert. Mt 15,11

Az … ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. Mt 15,18

Gond

Márta, Márta sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a fontos (egy a szükséges). Lk 11,41

Elég a napnak a maga baja. Mt 6,31-34

Gyertek [jöjjetek] hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s kik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

A pusztulás útja

Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. 2Pét 2,17

Ezek … szennyfoltok … és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők, kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák, saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok, bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár. Jud 12

Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, … Róm 1,28

Tele vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleiknek engedetlenek, esztelenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek. Róm 1, 29

A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál. Jel 21,8

A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kútforrása. Ismerem tetteidet, hogy se hideg se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg se meleg, kivetlek a számból. (Jel 3,14-16)

Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.” 2Tim 4,3

Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Mt 7,13

A kereszténység főparancsa

Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! Jn 13,34.

Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Jn 15,12-13

Szeretés

Gyermekeim, tettel és igazsággal szeressünk, ne csak szóval! Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg [Isten] színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel (legyünk nyugodtak), Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal Isten iránt. 1Ján 3,18-21

Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy örömmel és bizalommal várjuk az ítélet napját, mert amilyen (nyugodt) ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem büntetés. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. 1Ján 4,17-18

Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Jn 13,34

Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. S én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki. Jn 14,21

Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen hálát várhattok érte az Istentől? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik? Lk 6,32

Kik vagyunk mi?

Isten gyermekei

A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és a föld Ura. Nem kívánja emberi kéz segítségét, mintha szüksége volna valamire, hiszen ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel a földet. Ő határozta meg ittlakásunk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: Az ő fia [gyermekei] vagyunk. ApCsel 17,24-28

A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Jn 1,11

Isten temploma

… Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek. Aki lerontja Isten templomát, az Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az. 1Kor 3,16

Jézus barátai

Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. 15Nem nevezlek többé szolgának titeket, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert, amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Jn 15,14

Jézus testvérei, családtagjai

Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nőbérem és anyám. Mt 12,50

Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem és anyám. Mk 3,35

A föld sója, a világ világossága

Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a világ világossága. Mt 5,13-14

Isten szolgái

… fölszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Róm 6,22

Tiszták, megtisztultak

Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Jn 15,3

Mihaszna szolgák, akik csak kötelességüket teljesítették

Mihaszna szolgák vagyunk, csak kötelességünket teljesítettük. Lk 17,10

Eligazítás, iránymutatás, követelmény, utasítás

… hogy Isten legyen minden mindenben. 1Kor 15,28

Adjátok meg a császárnak ami a császáré, és Istennek, ami Istené. Mt 22,21

Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg! Mindenféle rossztól óvakodjatok!” 1Tessz 21-22

Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg! 1Tessz 21 Mindenféle rossztól óvakodjatok! 1Tessz 22

Ne látszat szerint, hanem igaz ítélettel ítéljetek! Vagy: Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek! Vagy: Ne látszat szerint ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek! Jn 7,24

Ne mondjatok ítéletet senki fölött, akkor fölöttetek sem ítélnek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! Lk 6,37

[Felelőtlenül] ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Mt 7,1

Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Mt 7,2

Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Mt 7,3

Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a te szemedben gerenda van? Mt 7,4

Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből. Mt 7,5

A lelki ember (azonban) mindent megítél, maga azonban senki ítéletét nem vonja magára.1Kor 2,15

… némuljon el minden száj, és az egész világ vallja magát bűnösnek Isten előtt. Róm 3,19

Megmondom nektek, hogy kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja. A házat építő emberre hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz és a hullámok rázúdultak a házra, de nem tudták megingatni, mert biztos alapra épült. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építő emberre hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott, és romhalmazzá vált. Lk 6,47-49

Jaj nektek törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok. Lk 12,52

Jaj nektek írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek bejutni. Mt 23,15

Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják. Mt 23,12

Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők. Mt 19,30

Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak, és gyöngyeiteket se szórjátok sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek titeket. Mt 4,6

Ne nyugodjék le a nap haragotok fölött! Ef 4,26

Ne adjatok teret a sátánnak! Ef 4,27

… aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele. Mt 5,28

Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa! Mt 4,17

Így szólt hozzájuk: Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit! Mk 6,31

Ha tehát én az úr és mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Jn 13,14

Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjai között, és készületlenül érjen titeket az a nap, mert mint tőr [csapda] úgy fog lecsapni a Föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt. Lk 21,34

Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéres, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki! Ha naponta hétszer vétkezik is ellened és hétszer fordul hozzád azzal, hogy „bánom”, bocsáss meg neki. Lk 17,3

Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Mt 5,44

… elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek … Mt 6,33

Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a békesség Istene. Fil 4,4-9

Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? Mt 16,24

Ne a földön gyűjtsetek kincset magatoknak, ahol moly megrágja és rozsda marja, s ahol betörnek, és elviszik a tolvajok. A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol moly nem rágja, rozsda nem marja, s ahol nem törnek be, és nem lopják el tolvajok. Ahol a kincsed, ott a szíved. Mt 6,19-21

Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Lk 9,23

… ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök. 2Kor 4,18

Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes! Mt 5,48

Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevő úrnak hivatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig, mintha szolga volna. Lk 22,24-26

Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? Mt 16,24

A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják. Mt 7,13

Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak minta a kígyók, és egyszerűek mint a galambok. Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak titeket. Mt 10,16

Amikor átadnak titeket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. Mt 10,19

Azokat, akik megvallanak engemet az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Mt 10,32

Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, sem a napot, sem az órát. Mt 25,13

Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Tit 2,6

Éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon! Tit 2,12

… minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás

a vallásos érzületet

a vallásos érzület

a testvériességet

a testvériesség

pedig a szeretetet. 2Pét 1,5

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, … Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Kol 3,13

… Viseljétek el egymást szeretettel. Ef 4,2

… Krisztus békéje töltse be szíveteket … Kol 3,15

… tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. Kol 3,17

Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? 1Kor 4,7

Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, hanem Isten misztikus, rejtett bölcsességét, melyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre szánt. 1Kor 2,4-7

Töltsön el titeket kegyelemmel és békével Istennek és urunknak Jézusnak az ismerete! 2Pét 1,2

… Krisztus békéje töltse be szíveteket … Kol 3,15

bocsásd meg a vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek Mt 6,12

Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. Mt 6,14-15

… legyél példás a beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban. 1Tim 4,12

Legyetek hát irgalmasok, mint Atyátok is irgalmas. Lk 6,36

… adjátok magatokat Isten szolgálatára … Róm 6,13

Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök. 2Kor 4,18

… Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, melyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mt 26,26-28

Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre! 1Kor 11,24

Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 1Tessz 5-6

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt! Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, melyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Fil 2,5-7

A király (Jézus az utolsó ítéletkor) így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Mt 25,40

Imádkozás

Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz. S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Mt 6,6

Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt. Lk 21,36

… szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért. 45Igy lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Mt 5,44

Jézus így felelt: Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe, és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, úgy is lesz. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. Mk 11,22-25

Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. Mt 21,22

A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Jak 5,15

Hit (vallás, elfogadás)

… Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek. Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek meséit. Tit 1,13

Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem annak örök élete van. Jn 6,47

Aki hisz bennem nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, s aki lát, azt látja, aki küldött. Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Jn 12, 44-46

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. 1Jn 4,1

Hit (teremtő)

Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Lk 17,5

Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” [a gonosz lelket] Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt, menj innen oda, odamegy s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” Mt 17,19

Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. Mt 21,22

Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” Jézus ezzel küldte el: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását és vele tartott az úton. Mk 10,51-52

„Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta [a vak]: „Uram, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” Lk 19,41-42

Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk. Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz? … Minden lehetséges annak, aki hisz.” A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” Mk 9,22-24

Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én vittem végbe, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. Jn 14,12-14

… egy béna ember … Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett és látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: “Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni. ApCsel 14,8

Fölkeltették és kérték [az apostolok Jézust]: „Uram ments meg minket, elveszünk!” Mt 8,25

Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Mt 8,26

A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj csak higgy!” Mk 5,36

… Jézus így szólt hozzá [Jairushoz]: „Ne félj csak higgy! Megmenekül.” Lk 8,50

Jézus így felelt: Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe, és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, úgy is lesz. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket. Mk 11,22-25

Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya. Mt 15, 28

A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Jak 5,15

Ne félj, csak higgy! Mk 5,36; Lk 8,50

A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Zsid 11,1

Állhatatosság

Ha kitartatok, megmentitek lelketeket. Lk 21,19

A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Mt 24,12,13

A nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De aki végig kitart, az üdvözül. Mk 13,13

Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, aki zörget, annak ajtót nyitnak. Mt 7,7-8

Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Lk 18,1

Apostoli feladat

Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kigyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem ért nekik, ha pedig betegekre teszik kezüket, azok meggyógyulnak. Mk 16,15-18

Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” Mt 28,18-20

Egyéni fejlődés

Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Gal 2,20

Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes! Mt 5,48

Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6

[Számunkra Jézus az út, az igazság és az élet.]

Jézus

Én és az Atya egy vagyunk Jn 10,30

Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Mt 10,34

Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6

Nem azért küldte (el) Isten a fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Jn 3,17

Aki hisz bennem nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, s aki lát, azt látja, aki küldött. Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Jn 12, 44-46

Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot (tanúságot) tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Jn 18,37

Ő (Jézus) mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, melyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Fil 2,5-7

Jézus nevében

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. Uram – mondták – nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk. Lk 10,17

Kérés

Tudja a ti Atyátok mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. Mt 6,8; Lk 12,30

Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Jn 15,7

Azt is mondom nektek; Ha ketten közületek egyetértenek valamiben a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. Mt 18,19-20

Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok. Mt 21,22

… bármit kértek a nevemben, megteszem nektek. Jn 14,14

Férj, feleség,  gyerekek

… az asszonyok … engedelmeskedjenek férjüknek. 1Pét 3,1

… ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal, … adjátok meg nekik a tiszteletet, mint a kegyelmi életben örököstársatoknak … 1Pét 3,7

Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek … Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék. Kol 3,20

Bölcsesség

Ha valaki bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, melyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem. Jak 1,5-8

Általános igazság

… a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Lk 16,8

… a zsidók és a pogányok mind alá vannak vetve a bűnnek … Róm 3,9

nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, aki segítségül hívjákRóm 10,12

Ég és föld elmúlnak, de az én szavaim [tanításom] nem múlnak el. Mt 24,35; Mk 13,31; Lk21,33

Bátorság, félelem

Bátorság! Én [Jézus] vagyok. Ne féljetek! Mk 6,50

Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit? Mk 4,40

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani. Mt 10,28

Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Mt 10,30-31

Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Jn 14,1

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne csüggedjen. Jn 14,27

”Isten országa”, „Mennyek országa”

Hiszen az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság(osság), béke(sség) és a Szentlélek által való öröm (öröm a Szentlélekben). Róm 14,17

Mert az Isten országa mert nem szavakon alapszik, hanem erőn. (nem beszédben áll az isten országa, hanem erőben.) 1Kor 4,20

Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot (tanúságot) tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra. Jn 18,37

[Az igazság pedig szabaddá tesz

Jézus pedig szabadító, megváltó,

lelki szellemi eszközökkel]

Utalás

Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. …Jn 16,12-13…

Jézus még sok egyebet is tett, ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem – annyi könyvet kellene írnia, hogy az egész világ sem tudná befogadni. Jn 21,25

Hogyan lehetek?

Hogyan, milyen módszerek használatával felelhetek meg az evangéliumi kívánalmaknak? Hogyan lehetek

okos

fegyelmezett

állhatatos

egyszerű

szelíd

zavartalanul nyugodt szívű

éber

…

?

Tanítás, tanulás

Minden jó eszközzel segíteni kell a tanítást, a tanulást,

ily módon is, mint ez az idézetgyűjtemény teszi.

A különböző igények kielégítésére megfelelő segítségről kell gondoskodni

minden életkornak, műveltségnek stb. megfelelően

Hasznosítás

Ennek az idézetgyűjteménynek egészét és bármely részletét bárki, bármi módon (kivéve az anyagi haszonszerzést) szabadon használhatja, csak a forrást kell megjelölni a következő módon: „Megjelent a Világ Magyarsága c. hetilapban.”

http://engesztelok.hu/irasok-tanulmanyok/876-az-evangelium-attekintese-idezetek-segitsegevel