Az Egyház az összes megkeresztelt személy gyülekezete, akik ugyanabban az igaz hitben egyesültek. Ugyanaz az áldozat, ugyanaz a szentség. A szuverén pápa és a vele egységben lévő püspökök felügyelete alatt.
A Katolikus hit tévedhetetlen dogmája, hogy a Katolikus Egyházon kívül nincs üdvösség.
A hit e cikkelyét először karthagói Szent Cyprian fejezte ki, aki egy püspök volt a 3. században, és ezt III. Ince pápa megerősítette 1208-ban.
Ez a meggyőződés ott szerepel IV. Lateráni zsinat hitvallásában, 1215-ben, a VIII. Bonifác pápa által 1302-ben kiadott ’Unam sanctam’ pápai bullában, 1442-ben a Firenzei Zsinat hitvallásában.
Az évszázadok során gyakran megismétlődött az Egyház rendes és egyetemes tanítótekintélye által megerősítve az a meggyőződés, hogy a Katolikus Egyházon kívül nincs üdvösség, és ezt megerősítette a II. Vatikáni Zsinat is.
A Katolikus Egyház Katekizmusát II. János Pál pápa 1992-ben hivatalosan kihirdette a Katolikus Egyház számára. Ez összefoglalja könyv formájában a katolikus hit hinnivalóit. Ez is kifejezi, hogy miért tartjuk az „extra ecclesia nulla salus”, vagyis „az egyházon kívül nincs üdvösség” hitcikkelyét tévedhetetlen dogmának, mely megtalálható a katekizmus 846-851. cikkelyeiben, amelyek kimondják, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Főtől származik az Egyházon keresztül, amely az Ő teste.
Ennek a doktrínának a teológiai alapja az a meggyőződés, hogy 1. Jézus Krisztus személyesen hozta létre az egyetlen Egyházat, 2. a Katolikus Egyház a Krisztus által kiérdemelt kegyelmek közvetítésének az eszköze a hívők számára.
Sajnos a harmadik világbeli országok baloldali szerzetesei, papjai és püspökei inkább arra törekszenek, hogy szociális munkásként harcoljanak a szegény emberek jogaiért, mint a lelkek megmentéséért. Szent II. János Pál pápa sajnálatát fejezte ki emiatt, amikor azt mondta, hogy bárki lehet szociális munkás, de nem mindenki lehet pap vagy szerzetes, aki a be tudja tölteni a szentségek kiszolgáltatásának és az összes nép evangelizálásának a legértékesebb szerepét (II. János Pál megfeddette Ernesto Cardenalt, a felszabadítás teológia képviselőjét 1985-ben).
XVI. Benedek pápa 2016 március 17-én egy katolikus hírtelevíziónak (Catholic News General) adott interjúban szintén elítélte azt a tévedést, amely elutasította a trienti zsinat azon dogmáját, hogy az a személy, aki nem keresztelkedik meg, az elkárhozik, mivel a Katolikus Egyházba való belépést a keresztség felvétele jelenti.
Ugyancsak elítélte azokat a szerzeteseket és papokat, akik követve a német jezsuita pap, Karl Rahner tévedését, aki támogatta azt a hiedelmet, hogy minden vallás üdvösségre vezet.
XVI. Benedek pápa ebben az interjúban egyértelműen hangsúlyozta, hogy az igazság és a kegyelem teljesége Jézus Krisztustól, az egyetlen közvetítőtől származik, az egyedüli Egyháznak, amelyet Ő alapított, amely a Katolikus Egyház.
Máté 16, 17-18 verse mondja „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”.
XVI. Benedek pápa megerősíti, hogy a megváltást bármely más vallástól elnyerni szinte lehetetlen. Ezek csak apró részecskéit és maradékait tartalmazzák Krisztus, az egyetlen közvetítő tanításának és igazságnak.
Tévedés követni Karl Rahner meggyőződését és tanításait, és néhány más teológusét, akik ugyanazt az elvet támogatják, mely szerint előbb vagy utóbb minden vallási szekta, beleértve a sátánizmust is, Isten királyságába, a Mennybe vezetnek. Ezért tévedés minden vallási misszionárius számára, hogy többé már nem evangelizál és nem keresztel embereket. XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy azok a lelkek, akik nem keresztelkednek meg, elkárhoznak, mivel a Katolikus Egyházba való belépés a keresztség útján történik.
Mi tehát az Egyház? Élő tradíciónk úgy határozza meg az Egyházat, hogy az az összes megkeresztelt személy gyülekezete, akik ugyanabban az igaz hitben, ugyanabban az áldozatban és ugyanazokban a szentségekben egyesültek a pápa és a vele egységben lévő püspökök tekintélye alatt.
Egy személy a keresztség vételekor válik az Egyház tagjává. Ahogy Jézus mondja Márk 16,16. versében „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik.”.
A Biblia egyértelműen bizonyítja, hogy Jézus Krisztus alapította az Egyházat. Máté 16,13-18 verse emlékeztet erre minket: „Te Péter vagy és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”.
Miután az apostolokat és a tanítványokat felkészítette az Egyház szervezetének kialakítására, Krisztus Simon Pétert választotta, hogy az Egyház látható vezetője legyen. Krisztus, maga a láthatatlan Feje az Egyháznak, az Ő Testének.
János 21,15-17 verse szerint a feltámadás után Jézus azt mondta Péternek: „Legeltesd bárányaimat … legeltesd juhaimat!” Azután Márk 16,15 verse mondja, hogy miután Krisztus befejezte Egyházának alapítását közvetlenül a mennybemenetele előtt, azt mondta apostolainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”.
Krisztus ekkor megígérte, hogy mindvégig az általa alapított Egyházban marad, ahogy Máté 28,20 verse mondja „Íme én veletek vagyok minden nap a világ végéig.”
Jézus azt mondta az apostoloknak, várjátok Jeruzsálemben a Szentlélek eljövetelét, amelyet Ő és Atyja küld.
Pünkösd vasárnapja után az apostolok megkezdték küldetésüket, amely nekik és utódaiknak szól. Ez a küldetés, hogy minden nemzet a tanítványává váljon folytatódni fog a világ végéig.
A Szentlélek vétele után Péter és az apostolok prédikáltak, 3000 zsidót megkereszteltek és befogadtak az Egyházba. Ők voltak az első tagok, akik megtértek és megkeresztelkedtek Urunk mennybemenetele óta.
A Katolikus Egyház Katekizmusa különböző szempontokból írja le az Egyházat a II. Vatikáni Zsinat után.
1. Az Egyház Isten üdvözítő tervében
A Katekizmus 1. §-ának 760. cikkelye azt mondja, hogy Isten, aki a szeretet, megteremtette a világot az ő isteni életével való közösség céljából. Továbbá azt mondja, hogy Isten megengedte mind az angyalok bukását Lucifer lázadásában, mind az ember bukását Ádám és Éva bűnében. Tiszteletben tartotta szabadságukat, hogy kifejthesse erejét, szeretetét, amit a világnak akart adni.
A cikkely azzal zárul, hogy az ember bukása alkalom volt Isten számára szeretetének a megnyilvánulására, hogy megmentse az emberiséget a bűntől, a haláltól, a pokoltól és a Sátántól a protoevangéliumban, a Teremtés könyvének 3,15. verse szerint, az Egyház létrehozásával.
Az Apostolok cselekedetei 1,5-6. verse és a Katekizmus 737. cikkelye egyarán bizonyítja azt is, hogy Krisztus életével, halálával, feltámadásával és a Mennybe való felemelkedésével együttesen fejezte be Isten megváltói tervét az emberiség számára. A Szentlélek leereszkedése konkrétan az Egyház születését jelentette.
Emlékezzünk, mit mondott Jézus Péternek Máté 16,13-18 versében „Te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Ez azt jelenti, hogy az Egyház helyre állítja, rendbe hozza azokat az embereket, akiket Isten hív és összegyűjt a világ minden részéről. Ők alkotják azoknak a gyülekezetét, akik a hit és a keresztség által Isten gyermekei, Krisztus tagjai és a Szentlélek templomai lesznek, azzá válnak. Ezt megerősíti a Katolikus Egyház Kompendiumának 147. cikkelye.
A Katekizmus 751. cikkelye alapján a Szentírás a következő neveket adta az Egyháznak.1. Az Egyház Isten népe, így hívják az Ószövetségből 2. Az Újszövetség így hívja az Egyházat: Krisztus teste, amelyben Krisztus a Fő és az emberek az Ő teste.
A Katolikus Egyház Kompendiumának 148. cikkelye alapján a Szentírás a következő képeket tulajdonítja az Egyháznak. Az Újszövetségben a következőket találjuk 1. Az állattenyésztésből vett kép szerint az Egyház egy akol, nyáj, bárány 2. A mezőgazdasági életből vett kép szerint az Egyház egy mező, egy olajfaültetvény, egy szőlőskert 3. Az építkezésből vett képpel az Egyház egy lakóház, egy kő, egy templom 4. A családi életből vett képpel hitves, anya és család.
A Katekizmus megadja az Egyház eredetét, alapját és küldetését. A Katekizmus 758. cikkelye és a következők hosszan tárgyaljá ezt a témát, de az könnyebb megértés érdekében hadd magyarázzam el röviden ezen a módon.
A Kompendium 149. cikkelye kijelenti, hogy az Egyház Isten örök megváltó tervében találja meg eredetét és beteljesülését.
Az emberiség kárhozatra ítéltetett Ádám és Éva bukása után, amikor eredeti bűnükkel szembe szálltak Isten Szövetségével.
Akkor Isten hívta Ábrahámot Háránból, hogy Kánaánba menjen, hogy minden nemzet atyja legyen, fián Izsákon, majd Izsák fián Jákobon keresztül, aki Izrael lett, akinek 12 gyermeke Izrael 12 törzsévé növekedett, hogy Isten kiválasztott népe legyen, aki megmenti az emberiséget a kárhozattól, Józsefnek, Jákob fiának kedvéért, akit 11 testvére eladott Egyiptomba.
József lett testvéreinek a megmentője lett a Kánaánt és az egész világot sújtó éhínségtől.
Jákobot vagyis Izraelt és 12 fiát meghívta József, hogy telepedjenek le Egyiptomban, hogy elkerüljék az éhínséget.
A fáraók uralma alatt Izrael gyermekei termékennyé váltak, mint egy nemzet. Isten felnevelte Mózest, hogy felszabadítsa az izraelitákat a legszigorúbb rabságukból Egyiptomban, hogy kivezesse őket az Ígéret földjére, Kánaánba.
Józsue vezetésével az izraeliták elfoglalták az ígéret földjét. Kánaán az Egyház jelévé vált.
A Kompendium tovább tanítja a következőket. Az Egyház Izrael, minden nemzet jövőbeni gyülekezetének a jele. Ez az Ószövetségben található meg.
Az Újszövetségben azt tanultuk, hogy az Egyház, mint az üdvösség misztériuma, a Szentlélek kiáradásával született Pünkösdkor, Jézus szavai és cselekedetei által lett alapítva, amely az Ő megváltásával, halálával és feltámadásával nyerte el beteljesülését.
A Kompendium 149. cikkelye megállapítja, hogy az Egyház a föld minden megváltottjának gyülekezete, ami a Mennyben tökéletesedik.
A Kompendium 150. cikkelye mondja, az Egyház alkotja Isten királyságát, de itt a földön ez csak a kezdeteit éli.
A Katekizmus tehát elmagyarázza az Egyház misztériumát, amelyet a következő cikkelyek, fejtenek ki. Ezek fontos tudnivalókra emlékeztetnek.
A Katekizmus 771. cikkelye azt mondja, hogy az Egyház egy misztérium, két realitás, egy látható és egy spirituális, vagyis láthatatlan valóság.
A Katekizmus 151. cikkelye másfelől azt mondja, hogy az Egyház egy misztérium, mert általa, látható valóságában és a hit által tudatára ébredhetünk egy Isteni szellemi valóságnak.
A Katekizmus 772. cikkelye mondja, az Egyház az emberek Istennel való egyesülésének misztériuma, akit nem látunk a szemünkkel, de amely tudatosodhat bennünk jelenlétének csodálatos jelei által.
És végül a Katekizmus 774. cikkelye azt mondja, hogy az Egyház az üdvösség egyetemes szentsége. Ez azt jelenti, hogy a bűntől való megszabadulásunk és megszentelődésünk valódi jele, hogy Isten gyermekeivé váljunk.
A Kompendium 152. cikkelye továbbá azt mondja, az Egyház az üdvösség egyetemes szentsége. Ez azt jelenti, hogy jele és eszköze, mind az egész emberiség Istennel való kiengesztelődésének, mind pedig az egész emberi faj egységének.
Lépjünk tovább, nézzük, hogy a Katekizmus hogyan mutatja nekünk az Egyházat a II. Vatikáni Zsinat perspektívájából.
1. Az Egyház Isten népe, Krisztus Teste és a Szentlélek temploma. Ez a Katekizmus 2. §-ában van, a 781.cikkely.
Kezdjük az Egyházzal, mint Isten népével. Az Egyház mint Isten népe, örömét fejezte ki Istennek, hogy megszentelte és megmentette az embereket nem elszigetelve, hanem azáltal, hogy egy néppé tette őket, amelyet az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége gyűjtött össze. Ez a Kompendium 153. cikkelyében található.
Hogyan válik valaki a Katolikus Egyház tagjává? A Katekizmus 154. cikkelye mondja, az ember a Krisztusba vetett hit és a keresztség által lesz ennek a népnek a tagja. Krisztus azt mondja a, hogy „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Márk 16,16
Mik tehát Isten népének jellemzői? A Katekizmus 154. cikkelye és 782. cikkelye valamint a 804. cikkelye azt mondja, hogy Isten népének eredete az Atyaisten. A Fő Jézus Krisztus, élete a Szentlélek. Ez Isten fiai méltóságának és szabadságának a fémjele. Törvénye a szeretet új parancsa. Küldetése, hogy a föld sója és a világ világossága legyen. A sorsa, rendeltetése, jussa Isten országa a Mennyben, amely már a földön megkezdődött.
Milyen módon osztozik Isten népe Krisztus hármas feladatában? Mint pap, mint próféta, mint király. A magyarázatot megtaláljuk a Katekizmus 783 – 786. cikkelyekben.
Röviden azt jelenti, hogy Isten népe részesül Krisztus papi tisztségében, ami az Egyház megszentelése, amennyiben a megkeresztelteket a Szentlélek szenteli fel, hogy lelki áldozatokat ajánljon fel.
Részesül Krisztus prófétai tisztségében, amely a tanítói hivatal, amikor a természetfeletti hitérzülettel csalatkozhatatlanul ragaszkodnak a hithez és elmélyítik megértésüket és tanúságtételüket.
Isten népe részt vesz Krisztus királyi tisztségében, amely az Egyház kormányzása Jézus Krisztus utánzása által, aki a világegyetem királyaként mindenkinek, különösen szegénynek és szenvedőnek a szolgájává tette magát.
2. Beszéljünk az Egyházról, mint Krisztus Testéről. Az Egyház milyen módon Krisztus Teste?
Az Oltáriszentségen keresztül Isten népe egyesül egymással a szeretetben és egy testté válnak Krisztus Egyházában. Ez a Kompendium 156. cikkelyében található.
Ki az Egyház feje? Aquinoi Szent Tamás mondja, hogy Krisztus az Egyház láthatatlan testének Feje, Ahogy ezt a Kolosszeiekhez ít levél 1,18 versében olvassuk. Az Egyház ezért érte, benne és belőle él. A Fő és a tagok olyan formát öltenek, úgy formálódnak, mintha egy és ugyanaz a misztikus személy lennének. Ezt magyarázza a Kompendium 157. cikkelye.
Miért hívják az Egyházat Krisztus menyasszonyának? Mert az Úr maga hívta őt a hitvesének. Ez Márk 2,19 versében és a Kompendium 158. cikkelyében található.
Az Egyház a Szentlélek temploma, mert a Kompendium 159. cikkelye mondja, a Szentlélek a Testben lakik, amely az Egyház; az ő Fejében és az ő tagjaiban lakik.
Mik a karizmák? A karizmák a Szentlélek különleges ajándékai, amelyeket egyének kapnak ajándékba mások javára és különösen a világ szükségleteinek javára, az Egyház felépítésére. A karizmák felismerése és megkülönböztetése a Tanítóhivatal felelőssége alá tartozik. Ez a Kompendium 160. cikkelyében található.
Összefoglalás: Az Egyház Isten népe. Egy olyan társaság, amelyet Isten gyűjtött egybe a hit és a keresztség által. Osztozik Krisztus hármas – papi, prófétai, királyi – funkciójában. Krisztus teste, amely egyesül a szeretetben az Eucharisztia által. Krisztus a feje az egyetlen misztikus személynek, amelynek a teste az Egyház tagjai. Az Egyház a Szentlélek temploma. A Szentlélek mindkettőben ott lakozik a testben és a főben. A szentlélek karizmákat (adományokat) ajándékoz mások javára, a világ szükségleteire, a Katolikus Egyház felépítésére.
A Katekizmus úgy írja le az Egyházat, hogy az egy, szent, katolikus és apostoli. Ez a Katekizmus 3. paragrafusában, a 811. cikkelyben található. Emlékezzünk, Krisztus nem sok egyházat alapított, csak egy, egy Egyházat, hogy az idők végezetéig folytatódjon. Ahogy az Isten egy, úgy egy Egyházat hozott létre, megparancsolta minden embernek, hogy engedelmeskedjen neki és kövesse az üdvösség útján. János 10,16 verse világosan mondja „Egy akol lesz és egy pásztor.”.
Krisztus hasonlóképpen soha nem egyházaira hivatkozott, többes számban, hanem az Egyházra egyes számban. Krisztus csak egy Főt választott Egyházának, Pétert. Péter nem lehetett volna a Feje az egymásnak ellentmondó egyházaknak. Jézus mondja a Máté 16,18 versében: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.” Krisztus soha nem mondta, hogy erre a sziklára fogom építeni az egyházaimat. Nyilvánvalóan nem Krisztus szándéka volt, hogy az egymásnak ellentmondó különböző egyházakat hozzon létre.
Az Egyház legfőbb ismertetőjegyei ez a négy: egy, szent, katolikus és apostoli. Az Egyház ismertető jegyein bizonyos egyértelmű jeleket értünk, amelyek alapján minden ember felismerheti a Jézus Krisztus által alapított igazi Egyházat. Az ismertető jegyek olyan jelek, amelyekkel valamit meg lehet különböztetni minden más hasonlótól. Ezen ismertető jegyek alapján felismerhetjük az igazi Egyházat, amit Jézus Krisztus alapított, megkülönböztetve azt összes többi egyháztól, amelyek bár hasonlók, de amelyeket nem Isten tekintélyét hordozó emberek által lettek alapítva.
Az Egyház egy, Krisztusnak az volt a szándéka, hogy az Egyház egy legyen, ezért az igazi Egyháznak egynek kell lennie. Tagjainak egyesülniük kell a tanításban, az imádatban és a kormányzásban.
Három szentírási rész erősíti meg ezt a tanítást. 1. Márk 3,24 verse mondja „Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn.” 2. János 10,16 verse mondja „egy akol lesz, és egy pásztor.” 3. János 17,11 verse mondja „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.”.
Az Egyház egy, mert a forrása egy olyan példa, amelyben a személyek egyek a három személyű Egy Istenben. Amiként az ő alapítója és Feje, Jézus Krisztus újra megteremtette az összes ember egységét egy Testben, úgy az Ő lelke, a Szentlélek egyesíti az összes hívőt Krisztussal egy közösségben.
Az Egyháznak egy hite van, egy szentségi élete, egy apostoli utódlása, egy közös reménye és egy és ugyanazon szeretete. Ezt tisztán magyarázza a Katolikus Egyház Kompendiumának 161. cikkelye. Az Egyház tehát a Katolikus Egyházban létezik, amelyet Péter utódja és a vele közösségben lévő püspökök irányítanak.
Csak ezen az Egyházon keresztül lehet megszerezni az eszközök teljességét az üdvösséghez, mert az Úr az új szövetség minden áldását egyedül az apostoli kollégiumra bízta, vagyis a püspökökre, akiknek a feje Péter. Mindezeket a Katekizmus 816.és a 870. cikkelye világosan magyarázza.
Hogyan tekintjük a nem katolikus keresztényeket? Ezt teljesen a Katekizmus 817-819. és a 870. cikkelye fejti ki.
De hogy röviden magyarázzuk, ezek az egyházak, amelyek el vannak választva a Katolikus Egyházzal való teljes közösségtől, rendelkeznek a megszentelődés és az igazság elemeivel, ezek megtalálhatók ezekben az egyházakban és egyházi közösségekben. Ezek az áldások mind Krisztustól származnak és a katolikus egységhez vezetnek.
Ezeket a közösségeket a keresztség építi be Krisztusba, és testvéreinkként fogadjuk el őket. A Kompendium 163. cikkelye magyarázza ezt el.
Az Egyház szent. Milyen módon szent az Egyház? Krisztus szándéka, hogy az Egyháza szent legyen, ezért az igazi Egyháznak szentnek kell lennie. Szent tanítást kell tanítania hitben és erkölcsben, mivel az alapítója és a feje szent. Biztosítania kell a szent élethez azokat a forrásokat és eszközöket, hogy a tagjai szent életet élhessenek. A Szentlélek az életét a szeretettel adja. A Szűzanya és számos szent ennek a szentségnek a példája és közbenjárója. A Katekizmus 823-829 edikik terjedő és a 867. cikkelyei valamint a Kompendium 165. cikkelye magyarázzák tovább részletesen ezt.
Az Egyház katolikus, azért katolikus, mert Jézus igaz Egyháza univerzális, ezt jelenti a katolikus. Az kell hogy legyen, minden nemzet népe számára minden időkben és ugyanazt a hitet kell tanítani mindenhol. Krisztus megparancsolta tanítványainak Máté 28,19 versében: „Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Az Egyház a hit teljességét és totalitását hirdeti. Ezt tovább magyarázza a Kompendium 166. cikkelye valamint a Katekizmus 830.,831., 868. cikkelyei.
Feltehetjük a kérdést, hogy az egyházmegye, vagy a részegyház katolikus-e? Igen. Minden egyes részegyház, egyházmegye vagy eparchia, ami a keleti Katolikus Egyházhoz tartozik, katolikus.
Tehát az egyetemes Katolikus Egyházat alkotja a nyugat, ami a Római Katolikus Egyház és a kelet, ami a keleti katolikus egyház. Ezt a keresztények közössége alkotja, akik a hit és a szentségek közösségében vannak a püspökükkel, akik „tanítva őket szeretetben állnak az élükön” – ahogy Loyolai Szent Ignác tanítja.
Kik tartoznak tehát a Katolikus Egyházhoz? A Katekizmus 836.-838. cikkelyei magyarázzák ezt. Röviden így foglalható össze: 1. Minden ember különböző módon tartozik hozzá, és van hozzárendelve Isten népének katolikus egységéhez. 2. A Katolikus Egyházba teljesen beépítettek azok, akik birtokolva Krisztus Lelkét, csatlakoztak az Egyházhoz a hitvallás, a szentségek, az egyházkormányzat és az egyházi közösség kötelékei által. 3. Minden megkereszt. Ők, jóllehet nem élvezik a teljes katolikus egységet, egy bizonyos folyamatos nem tökéletes kapcsolatban vannak a Katolikus Egyházzal.
Mit jelent az, amikor azt mondjuk, a Katolikus Egyházon kívül nincs üdvösség? Emlékezzünk, minden üdvösség Krisztustól, mint Főtől jön, az Egyház által, ami az ő teste. Ezért nem lehet megmenteni azokat, akik ismerik a Krisztus által alapított Egyházat, ami szükséges az üdvösséghez, de még mindig nem hajlandók abba belépni vagy benne maradni.
Azok, azonban, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és az Egyházat, de őszintén keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt törekszenek teljesíteni Isten akaratát, amelyet lelkiismeretük szavában ismernek fel, elérhetik az örök üdvösséget. De ahogy XVI. Benedek pápát idéztük az elején, aki azt mondta, ez nehéz lesz és szinte lehetetlen. Ez az, amiért fontos minden ember evangelizálása, hogy tudtukra hozzuk, hogy Jézus Krisztus az emberiség egyetlen megmentője. Ezt részletesebben Kompendium 171. cikkelye valamint a Katekizmus 846-848. cikkelyei magyarázzák el.
Most egy másik kérdés. Miért kell az Egyháznak hirdetnie az evangéliumot minden nemzetnek? Azért, mert Jézus Krisztus adta az utasítást Máté 28,19 versében „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” Az Úr misszionáriusi megbízásának eredete Isten örök szeretetében van, aki elküldte Fiát és a Szentlelket azért, amit az 1 Timoteus 2,4 versében olvasunk: „Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” Mindezt tovább magyarázza a Kompendium 172. cikkelye és a Katekizmus a 849-851-ikig terjedő cikkelyei.
Milyen értelemben mondhatjuk misszionáriusnak a Katolikus Egyház? A Kompendium 173. cikkelye kifejti, hogy az Egyház a Szentlélektől vezetve Krisztus küldetését folytatja a történelemben. A keresztényeknek ezért hirdetniük kell a Krisztustól származó örömhírt mindenki számára újjászületve benne, követve az Ő útját, készen az önfeláldozásra, egészen a vértanúságig.
Eddig a Katolikus Egyház három jellemzőjét tárgyaltuk: egy, szent, katolikus. Végül az utolsó, az Egyház apostoli.
Milyen értelemben apostoli az Egyház? Ehhez a referenciánkat a Katekizmus 857., 869. cikkelyei adják. Krisztus Egyháza azért apostoli, mert Jézus Krisztus apostolai terjesztették el. A vezetőit, akik hivatalukat és tekintélyüket az apostolok törvényes utódlásával örökölték, püspököknek nevezik, akik közösségben vannak Péter utódjával, aki a pápa. Ezt világosan magyarázza a Katekizmus Kompendiumának 174. cikkelye.
Az Egyháznak tehát érintetlenül kell tartania az apostolok tanítását és hagyományait, akinek Krisztus adott felhatalmazást a tanításra. Ismétlem, Krisztus maga volt az, aki adta a felhatalmazást a tanításra, senki más. Jézus választotta ki az apostolait és tanítványait, és megparancsolta nekik, hogy tanítsák az Ő tanítását az egész világnak. Ezt világosan leírja Máté 16,18 verse. A Galatákhoz írt levél 1,8 versében Szent Pál mondja „De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk nektek, átkozott legyen!” Hasonlóképpen Szent Pál azt mondta az Egyházról az Efezusiakhoz írt levél 2,20-ban, hogy „apostolok alapjára rakott épület”
Mit tartalmaz az apostolok küldetése? A Katekizmus ezt részletesen magyarázza a 858-861- ig terjedő cikkelyekben. Lényegében az apostol szó jelentése „akit Jézus küldött”, hogy lelkeket mentsenek az evangelizálással és a szentségek által.
Jézus az, akit az Atya küldött, 12 tanítványát hívta magához és apostolainak hívta őket, hogy ők lesznek a feltámadásának és az Egyház alapításának kiválasztott tanúi. Megadta nekik a parancsot, hogy folytassák a lelkek megmentésének küldetését, hirdessék az evangéliumot és a szentségek kiszolgáltatását. Azt mondta nekik: ahogy az Atya küldött engem, én is úgy küldelek titeket. Ezt János evangéliumának a 20,21. versében olvassuk. Jézus azt is megígérte, hogy velük marad a világ végéig, ahogy ezt a Kompendium 175. cikkelye említi.
Mit nevezünk apostoli utódlásnak? A Katekizmus 861-865 ig terjedő cikkelyei magyarázzák ezt, ide értve a Kompendium 176. cikkelyét is. Az apostoli utódlás az apostolok küldetésének és hatalmának az egyházi rend által kiszolgáltatott szentségek révén történő átadása utódaiknak, akik ma a püspökök. Ennek az utódlásnak köszönhetően az Egyház továbbra is a hit és az élet közösségében marad az eredetével, miközben az évszázadok során folytatja apostolkodását, hogy Krisztus királyságát terjessze a földön.
Ennek értelmében a Katolikus Egyháznak más fő jellemzői, attribútumai is vannak. Ezek a tekintély, a tévedhetetlenség és a sértetlenség. Ezek olyan tulajdonságok vagy jellemzők, amelyek tökéletesítik az Egyház természetét.
A továbbiakban erről tárgyalunk. 1. A Katolikus Egyház tekintélye azt jelenti, hogy a pápa és a püspökök, mint az apostolok törvényes utódai, Krisztustól, magától kapják a hatalmat, hogy tanítsák, megszenteljék és irányítsák a hívőket lelki kérdésekben.
2. A Katolikus Egyház tévedhetetlensége. Az Egyház a Szentlélek különleges támogatásával nem tévedhet vagy követhet el hibát, amikor tanítja a hittant és erkölcstant. Krisztus ígérte Máté 28,20 versében: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet … Tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”. Ha Krisztus az Egyházzal van minden nap, az Egyház nem tévedhet a tanításban és nem vezetheti el az embert Istentől.
IX. Pius pápa 1870-ben kihirdette a pápai tévedhetetlenség tanát, ami azt jelenti, hogy a pápa nem tévedhet és nem taníthat hibásan, amikor a hitről és erkölcsről beszél „ex cathedra”. Az „ex cathedra” egy latin kifejezés, ami azt jelenti Szent Péter apostoli székéből, ami az ő szerepe, mint a Katolikus Egyház legfőbb tanítója. Ezért hivatalának gyakorlása során, mint pásztor és minden keresztény tanítója, a legfőbb apostoli tekintély, mint Róma püspöke. A pápa nem tévedhet, amikor egy hitet és erkölcsöt megtestesítő doktrínát határoz meg azért, hogy az egész Katolikus Egyház engedelmeskedjen.
A római főpap tévedhetetlenséget gyakorol azokban az esetekben, amikor 1. az Egyház legfőbb pásztorakét, vagy a püspöki kollégium egységben a pápával (különösen akkor, ha egyetemes zsinaton vannak együtt). 2. Amikor egy kifejezett cselekedettel hitigazságot (dogmát) hirdet, vagy a hitre vagy erkölcstanra vonatkozó tanítást. 3. Amikor a pápa és a püspökök a rendes és egyetemes tanítóhivatalukban egyetértenek miközben egy tanítást definitív módon (kifejezetten) tanítanak. 4. Amikor úgy adják elő tanításukat, hogy azt a hívők összeségénnek a katolikus hit engedelmességével kell követnie. Ez a Katekizmus 890-891- ig terjedő cikkelyében valamint a Kompendium 185. cikkelyében található.
3. A Katolikus Egyház sértetlenség (indefectibilitas) azt jelenti, hogy az Egyház, amit Krisztus alapított az idők végezetéig fenn fog maradni. Ennek bizonyítéka Lukács 1,32-33 verse. Amikor Gabriel Arkangyal megjelent Máriának és hírt adott a gyermek Jézusról azt mondta: „Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. Krisztus azt mondta, hogy az Ő Egyháza a világ végéig fennmarad. Elpusztíthatatlannak és megváltoztathatatlannak kell lennie, amely nagy hibátlansággal rendelkezik. Krisztus, maga Isten, aligha jött volna, és aligha alapított volna ilyen hihetetlen fájdalommal és vajúdással egy Egyházat, ami meghalt volna az apostolokkal. Azért jött, hogy minden embert megmentsen. Azoknak, akik a jövő korszakában élnek, éppúgy szükségük van az üdvösségre, mint az apostoli idők népének.
Összefoglalás Az Egyház 4 ismertetőjegye. A Ismertetőjegyek olyan világos jelek, amelyek segítségével minden ember felismerheti Krisztus igazi Egyházát. Egy: Krisztus csak egy Egyházat alapított, amelynek közös a tanítása, az istentisztelete, és a kormányzása. Szent: Szent tanítást tanít hitben és erkölcsben. Gondoskodik ennek forrásairól és eszközeiről. Katolikus: A katolikus szó jelentése: egyetemes. A hitnek ugyanaz a teljessége minden nép, kor és hely számára. Apostoli: Krisztus megadta a tekintélyt apostolainak, és azok követőinek (a pápának és a püspököknek) hogy érintetlenül megőrizzék és tanítsák tanítását és amit ránk hagyományozott.
Végül, a II. Vatikáni Zsinat után adott perspektíva szerint, amely úgy írja le az Egyházat, mint a Krisztusban hívők, a hierarchia és a laikusok együttesét. A Katekizmus 871. cikkelye azt mondja, hogy „a Krisztus hívők azok, akik – abban a mértékben, ahogyan a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek – Isten népét alkotják. Minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a missziónak a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az Egyházra bízta”.
Amikor Krisztus azt parancsolta az apostolainak, hogy tanítsák, szenteljék meg és kormányozzák Isten népét, akkor nemcsak az egyházi rendet hozta létre Péternek, a fő apostolnak, s a 12 apostolnak, hanem ki is terjesztette ezt a parancsot, hogy mentsék a lelkeket, utódaira a pápára a főpapokra, és a papokra, vagyis presbiterekre, akiknek segítenek a laikus hívek. A hívők, vagyis Isten népe között tehát hierarchia van, a klerikusokból és a laikusokból állnak. Ez a Katekizmus 873.,934. cikkelyeiben található.
Ezek a felszentelt szolgák, akik az isten rendelkezés által megkapták az egyházi rend szentségét alkotják azt, amit egyház hierarchiájának nevezünk. Krisztus az egyházi hierarchiát azzal a küldetéssel hozta létre, hogy az Isten népét az ő nevében táplálja és erre a célra adta számára a tekintélyt. A hierarchiát a felszentelt szolgák: a püspökök, a papok és diakónusok alkotják. És a szent rendeknek köszönhetően a püspökök és a papok szolgálatuk gyakorlása során Krisztus, a Fő nevében és személyében cselekednek. A diakónusok Isten népét szolgálják a diakoniában (szolgálatban) az igehirdetésben, a liturgiában és a jótékonysági szolgálatokban. Ezt tovább magyarázza a Kompendium 179. cikkelye.
A második csoport, amely az Egyházat alkotja, az világi hívők, a laikusok csoportja. A Kompendium 178. cikkelyében további magyarázatokat olvashatunk a hierarchiáról és a laikusokról.
Találkozhatunk a megszentelt élet kifejezéssel is. Vannak bizonyos hívők, mind a hierarchiában, mind a laikusok között, akik különleges módon vannak Istennek szentelve, az evangéliumi tanácsok vállalásával, a tisztaság (cölibátus), a szegénység és az engedelmesség fogadalmai által.
Végül az Egyházat a szentek közösségeként is le lehet írni. Ennek értelmében hármas Egyházról beszélhetünk 1. A küzdő egyház itt a földön. 2. A szenvedő egyház a tisztítótűzben. 3. A megdicsőült egyház a Mennyben. Ezek leírása a Katekizmus 954-959-edikik terjedő cikkelyeben és a 961.,962. cikkelyekben olvashatunk.
Mit jelent még a szentek közössége? Ez a kifejezés arra utal, hogy a szent személyek között közösség vagy társulás van, és a kegyelem által társulnak a meghalt és feltámadt Krisztushoz. Azokat, akik még a földön élnek és még zarándokúton vannak itt földön, azokat nevezzük a küzdő egyháznak. Azokat, akik eltávoztak ebből az életből, és tisztuláson mennek át a tisztítótűzben és akiket mi imáinkkal segíthetünk, azokat a szenvedő egyháznak nevezzük. És azokat, akik már élvezik Isten dicsőségét és közbenjárnak értünk, a megdicsőült egyháznak vagy a diadalmas egyháznak nevezzük.
A szenteknek ez a hármas közössége Krisztusban egy családot alkot, az Egyházat a Szentháromság dicséretére és dicsőségére.
Miért fontos a Katolikus Egyház? Azért, mert az Egyházon kívül, ahogyan tanultuk, nincs üdvösség.
Krisztus a Katolikus Egyházat az üdvösség eszközeként hozta létre, és mindenkinek megparancsolta, hogy lépjen ide be. Minden egyes személynek valamilyen módon kapcsolatban kell lennie a Katolikus Egyházzal, hogy meg legyen mentve. Ahogy Noé bárkája, amely megmentette az embereket az vízözöntől, ugyanúgy csak Krisztuson és az ő misztikus testén, az Egyházon keresztül menekülhetünk meg. Vagy az Egyház bárkájában kell lenniük vagy legalább köteleken lógnunk kell valamelyik oldalán. Újra ismétlem, amit Jézus mondott Márk 16,16 versében „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, az elkárhozik.” Ezért mindenki köteles a Katolikus Egyházhoz tartozni, azért, hogy megmeneküljön.
Meg kell keresztelkedniük vízzel, hogy belépjenek az Egyházba. Ezt vízzel való keresztségnek nevezzük. Ezzel kapcsolatban van néhány tisztáznivaló. Azok is megmenekülhetnek, akik nem tagjai a Katolikus Egyháznak, feltéve, ha nem a saját hibájuk miatt nem tudják, hogy a Katolikus Egyház az igazi, Krisztus által alapított Egyház. De amennyiben szeretik Istent és próbálják teljesíteni az ő isteni akaratát ezen a módon, vágyakozásukon keresztül bekapcsolódnak az Egyházba. Ezt nevezik vágy keresztségnek. Azokat is, akiket meggyilkoltak a katolikus Egyházhoz való csatlakozás folyamata alatt, azért mert nagy vágyuk van katolikusnak lenni, megmenekülhetnek. Ezt vér általi keresztségnek, vérkeresztségnek nevezzük.
Azok számára, akik katolikussá szeretnének válni, hinniük kell Istenben és tanításaiban, és meg kell keresztelkedniük bűnbánattal és Szentlélekkel.
Azok, akik már katolikusok 1. Kegyelmi állapotban kell élniük, egy bűntelen és kegyelemmel teljes életstílust kell élniük, ami gyakori gyónást, szentségimádást, rózsafüzér imádságot jelent, misére kell járniuk és szentáldozáshoz. (Rövidítve: „CARE” „Confession, Adoration, Rosary, Eucharist”) 2. Be kell tartaniuk a Tízparancsolatot halálukig, gyakorolniuk kell az irgalmasság cselekedeteit felebarátaik felé. 3. Fel kell ajánlaniuk naponta áldozataikat engesztelésül és áldozati cselekedetként az egyetlen közvetítő (mediator), Jézus Krisztus szenvedésével és halálával egyesülve, Szűz Mária által, akit commediatrixnak (együtt-közvetítőnek, vagy társközvetítőnek) nevezünk.
Hogy a mennybe jussunk, az az egyetlen célja az életünknek. Ezért keményen dolgoznunk kell. Amíg itt, ebben a küzdő egyházban vagyunk, harcolnunk kell minden ellen, ami megakadályozna minket abban, hogy elnyerjük az örök üdvösségünket. Ez a földi egyházban való tartózkodásunk hosszú és kihívásokkal teli része életünknek. Azt ajánlom, nézze meg ezt a vidónkat többször és olvassa el a végén felsorolt hivatkozásokat. Nézze egyedül, nézze újra a családjával, így ez az előadás érthetőbbé válik. Vitassák meg a pontokat, amiket itt említettem a családtagokkal és az imacsoportokkal!
Kérdések, amikre válaszokat várunk a Két Szív Szövetség trónraemelésének családjaitól, különösen az AHFI Szövetség tagjaitól, a promotoroktól és az ifjúsági vezetőktől:
1. Hogyan menekülhetsz meg katolikusként?
2. Hogyan menekülhet meg egy nem katolikus?
3. Mik az igazi jegyei a Krisztus által alapított Egyháznak?
4. Hogyan segít a szentek közössége a lelkek megmentésében?
5. Mik az Egyház fő attribútumai?
https://engesztelok.hu/szent-csalad-nemzetkozi-szovetsege-ahfi/1579-4-egyhaz-bing-atya-katekezise
Német pszichiáter: Túlzóak a német papi visszaélésekről szóló tudósítások
