Az
olaszországi Rondinében, e védett és „semleges” toszkánai kisvárosban
együtt élnek olyan fiatalok, akik egymással konfliktusban álló
országokból érkeztek. Szülőföldjükön önérzetes ellenségek lennének, itt
azonban megpróbálják legyőzni előítéleteiket és meglátni az ellenségben a
másik embert. Izraeli és palesztin fiatalok egy „digitális otthon”
létrehozásával is meg szeretnék tanulni az együttélést.
„Életem
során eddig nem ismertem palesztinokat, és itteni palesztin társam sem
ismert izraelieket, csupán a biztonsági ellenőrző pontokon álló
katonákat. Jól esett hallani, ahogy azt mondja: létezik Izrael, és
léteznek izraeliek. Én is azt tudom mondani: van Palesztina, és nemcsak
terror, bizalmatlanság és félelem létezik, hanem léteznek a palesztinok
is” – mondja el a SIR-nek a 25 éves Naomi, izraeli építész hallgató.
Négy hónapja a Rondine Cittadella della Pace (Rondine, a béke
városa) alapítvány nemzetközi diákközpontjában él, intézményes és
magánösztöndíjaknak köszönhetően egyetemi, építész mesterképzésben vesz
részt. Az alapítvány többek között az Olasz Püspöki Konferencia
támogatásával működik.
A
palesztin Ibrahim másfél éve lakik Rondine városában, mesterképzés
keretében banki ismereteket tanul. „A béke városában élve háborús
konfliktusból fakadó szenvedésekben osztozunk, de ezek a konflikusok
ránk személyesen nem vonatkoznak. Szeretnénk előre tekinteni, nem pedig
gyűlöletben leélni életünket. Évtizedek politikai tárgyalásai után
semmit nem értünk el. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a tanulmányokon és a
kultúrán keresztül is megpróbáljunk közeledni egymáshoz. Így
találhatunk közös utakat. A politikai döntések gyakran megosztanak, de
ha a párbeszéd és a bizalom táplál minket, akkor túl tudunk lépni az
érdekellentéteken, és a barátság megerősödik köztünk” – állapítja meg
Ibrahim.Naomi mosolyával fejezi ki egyetértését. „Meg akarom ismerni a palesztin kultúrát, beszélni akarok a palesztin fiatalokkal, párbeszédet folytatni velük, hogy jobban megértsem, mi is történik valójában, és hogy legyőzzük a kölcsönös előítéleteket. Igyekszem megérteni fájdalmukat, szolidaritást vállalni velük, de ez még nem elég. A napjainkig leírt történelem a háborúról szól, rajtunk a sor, hogy ebbe olyan oldalakat írjunk, melyek a békéről szólnak. Megemlékezve a múlt hőseiről, akiknek egyesíteniük kell minket, nem pedig szétválasztani.”
Könnyen
megeshet, hogy álmodozóknak tartsuk ezeket a fiatalokat, de a 23 éves,
Tel Aviv környékéről származó, izraeli Raz szavai, realista látásmódja
az ellenkezőjéről győznek meg: „Az elhúzódó konfliktus cinikussá tette
az embereket. Több nemzedéken végigvonult ez a háború, és nem volt
lehetőség a kölcsönös bizalom kialakulására. Itt most lehetőségem van
párbeszédet folytatni palesztin fiatalokkal, ami Izraelben lehetetlen,
mivel palesztinok nem léphetnek be a térségbe.”
Yahel,
a 23 éves izraeli belsőépítész hallgató, aki Tel Avivból jött ide,
nagyon világosan fogalmaz: „Nem elégszem meg azzal, amit az újságokban
olvasok a háborúról. Nem akarok hozzászokni a háborúhoz. Szeretném
megismerni palesztin kortársaim szempontjait, meghallgatni őket, mit
gondolnak. Mi nem a kormányaink állásfoglalásait képviseljük, hanem
önmagunkat, saját látásmódunkat. Azt reméljük, hogy békében élhetünk mi
és családjaink. A konfliktust áthidaló eszközök: a nyitottság, a
meghallgatás, a párbeszéd, a barátság és a bizalom.”
A béke városának honlapján
angol és olasz nyelven beszámolók olvashatók, fotógaléria mutatja be a
diákok életét, a viedókon pedig maguk mondják el személyes élményeiket,
hogyan fordul át a bennük gyökerező ellenségérzet az igaz emberi
kapcsolatok és a béke építésévé. „Az volt a legnehezebb, hogy az
asztalnál az izraeli fiú mellé üljek” – mondja el egy videóban egy
palesztin lány.
A
találkozás és a párbeszéd iránti vágy indította Yahelt és barátait arra,
hogy létrehozzanak egy „digitális otthont”, ahol zsidó, arab, izraeli
és palesztin fiatalok találkozhatnak egymással. Eszköz ez a
megosztottságból fakadó akadályok és a több évtizedes ellenségeskedés
legyőzésére.
„A
neheze azonban most jön – ismeri el Ibrahim. Amit építünk, nem
Rondinében kezdődik, hanem főleg saját hazánkban, amikor majd
hazatérünk. Itt békében élek izraeli barátaimmal, de visszatérve
Palesztinába, mit fogok csinálni? Ez a nagy kihívás!” „Akkor már nem
találkozhatunk – mondják kórusban az izraeli fiatalok –, és ő nem jöhet
át hozzánk. Az a feladatunk, hogy elmondjuk: vannak olyan palesztinok,
akik a békét keresik velünk, és fontos, hogy együtt találjunk ki közös
terveket.”Rondine városában a Balkán térségéből is érkeznek fiatalok, ahol szintén politikai feszültség uralkodik. Így fogalmaznak: „Rondine olyan, mint egy nagy virágoskert, amelyet mindannyian öntözünk, és aki utánunk jön, megérezheti illatát. A béke virágának öntözése kivétel nélkül mindannyiunk feladata.”
(A video a magyarkurir.hu -n megtekinthető)
(Magyar Kurír)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése