Az angolszász konzervatívok
egyre-másra teszik le a fegyvert a melegházasság ellen vívott
ütközetben. A kultúrharc azonban nem ér véget a melegházasság törvényi
elismerésével. Van, aki a családi adókedvezmények ellen folytatná a
harcot, mások a poligámia elismerését tekintik a következő lépésnek.
„A
jobboldal elvesztette a melegházasság ellen vívott ütközetet, de a
szexuális szabadság elleni háború még nem zárult le” – írja Laurie
Penny, a New Statesman feminista kolumnistája.
Mint
arról a Metazin is beszámolt, Észak-Amerika és Nyugat-Európa egyre több
állama engedélyezi a melegházasságot. Ma már az azonos nemű párok
egybekelését hagyományosan ellenző angolszász konzervatív értelmiség és a
pártok jelentős része is támogatja az egyenlő bánásmód elvének e
kiterjesztését.
Mindez
azonban korántsem jelenti, hogy a nyugati világban véget érne a
házasság körüli kultúrharc. Penny például diszkriminatívnak tartja a
családi adókedvezmény intézményét, amely az egyedülállókat arra
kényszeríti, hogy anyagilag támogassák a házasságban élőket. A
melegházasságot támogató Cameron brit miniszterelnök a jövő évtől
adókedvezményben részesítené a házaspárokat annak reményében, hogy így
megerősítheti népszerűségét a tradicionalista szavazók körében. Az
adókedvezmények elsősorban azon családoknak kedveznének, ahol az egyik
fél nem dolgozik. Perry szerint nyilvánvaló, hogy a konzervatív
kormányfő a főállású anyáknak kedvezne, amivel egyértelműen a
kispolgári-keresztény életmódot és családmodellt részesítené előnyben,
és egyúttal megsarcolná a más világnézetűeket. Az adókedvezmény ráadásul
a házasság fenntartására ösztönöz, ami méltánytalan lehet a nők
számára, tekintve a családon belüli erőszak elterjedtségét – jegyzi meg a
feminista szerző.
Penny
mindazonáltal nem ellenzi „a kulturális kisebbségek támogatását”, így
azokét sem, amelyek az „archaikus és bizarr” (eredetileg dinasztikus és
klán-érdekeket szolgáló), a szeretetet eltárgyiasító, a családot
formális jogi-üzleti viszonyként értelmező házasság hagyományát
folytatnák, elvégre az esküvő igen drága mulatság. Feltéve, hogy a másik
végletet választóknak is juttatnak némi állami támogatást sajátos
hobbijuk támogatására: a szinglik például kaphatnának az államtól
szexuális segédeszközöket, mások némi támogatást az orgiák
megszervezésére – írja Penny, és nem tréfából.
De
nem csupán a házasság előnyben részesítését éri bírálat. Felvetődik az
is, nem számít-e törvénytelen diszkriminációnak, hogy a nem hagyományos
együttélési modellek nem kapnak támogatást. A melegházasság ellenfelei
gyakran érvelnek azzal, hogy ilyen alapon logikus lépés lenne a
poligámia törvényi elismerése. Azt gondolják, hogy ezzel aztán
megdönthetetlen érvet vettek elő. Pedig van, aki komolyan ezt a logikát
követi. Mint arról az Economist szakbloggere beszámolt, a poligámia
amerikai hívei bizakodnak – hiszen ha a legfelsőbb bíróság a meleg párok
számára lehetővé tette az egybekelést, akkor elvi akadálya nem lehet a
többnejűségnek sem. Igaz ugyan, hogy a poligámia a gyakorlatban sokszor a
nők alávetettségét és kihasználását jelenti, de ez önmagában nem ok rá,
hogy a szabadon, önszántukból többes kapcsolatban élőktől megtagadjuk a
házasságot. Elvégre a monogám családon belüli erőszakot és a nők
elnyomását sem a házasság intézményének betiltásával akarjuk megoldani.
(Metazin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése