2013. augusztus 2., péntek

Ferenc: Allahot dicsőíteni: igen; ortodox liturgiát: igen; régi misét: nem

A „Messa in Latino” olasz internetes honlap szerkesztője Ferencnek az Immaculata ferencesei ellen kiadott rendelkezése és a mohamedánoknak küldött üdvözlő távirata apropójából [végre] élesebb hangú kommentárt írt, amit Giuseppe Nardi, a katholisches.info számára olaszból németre fordított. Íme a cikk:
Pápai összevisszaság
Miközben az Immaculata ferenceseinek szárnyait lenyesi, mert ők szerzetesi életükben a hagyományos liturgiát részesítették előnyben, Róma püspöke egyfelől – az irigység egy cseppjével a hangjában – az ortodoxok liturgiáját dicséri, másfelől a mohamedánoknak azzal a kívánsággal küldi üdvözletét, hogy életükkel „a legmagasabbat” dicsőítsék (természetesen azok legmagasabbikát, hiszen a keresztények Istene nem azonos az iszlám istenével, és akiknek Korán-imáik így a semmibe mennek).
Az ortodox liturgiához Rio-ból hazatérőben a repülőgépen azt mondta Ferenc az általa improvizált sajtókonferencián:
     »Az ortodox egyházak megőrizték a liturgiát, ami olyan szép. Mi egy kicsit elvesztettük az imádat érzékét. Ők imádják Istent és megéneklik Őt, anélkül, hogy az órára néznének. Egyszer egy beszélgetés során azt mondta nekem valaki, hogy a keletiek egyházában ezt mondják: „ex oriente lux, ex occidente luxus”, vagyis, hogy keletről jön a világosság, és nyugatról a luxus, a fogyasztás és a jólét, ami nagy kárt okozott nekünk. Ezzel szemben az ortodoxok megőrizték a középpontban Isten eme szépségét. Aki Dosztojevszkijt olvassa, megsejti az oroszok és a kelet lelkét. Nekünk sürgősen szükségünk van a kelet, a világosság eme szelére.«
Szentséged, a mi liturgiánk éppen ugyanolyan méltó és ünnepélyes lehetne. Elég lenne egy kicsit többet imádni, egy kicsit többet énekelni, egy kicsit többet térdelni, egy kicsit több latint használni. És Szentséged gondolja meg, hogy mi is megőriztük minden idők nagyszerű liturgiáját; ez az, amit Ön az Immaculata ferenceseitől éppen most vett el. Igen, pont az. Ő is „olyan szép”. És éppen az ortodoxok is mennyire tisztelik, akiket Szentséged éppen most dicsért, mert „megőrizték a szép liturgiájukat”.
A mohamedánokhoz intézett üzenethez: Mivel nem kételkedünk benne, hogy Ferenc tudja, nem értjük az üzenet utolsó mondatában a mohamedánokhoz intézett kétértelmű üdvözlet okát. Korábban más helyen az állt, hogy Ferenc üdvözletében semmilyen módon nem tért ki vallási aspektusokra. Mindössze udvariassági gesztusról van szó. Ezzel minden szinkretizmusnak elejét vették. Rendben a „jószomszédi” kapcsolatok is, de…
     Miért áll akkor az utolsó mondatban az a kívánság, hogy a mohamedánok életükkel „a legmagasabbat” dicsőítsék”? Tévedek, vagy nem a mintegy 4 hónapja megválasztott Ferenc volt az, aki azt mondta nemrég, hogy „aki nem a kereszten függő Jézus Krisztust imádja, az az ördögöt imádja”? És akkor most itt van ez az üzenet?
Szentséged, itt egy kis emlékeztető János evangéliumából összeállítva:
     Aki csak Istenben hisz, az zsidó.
     Aki nem hisz Jézus Krisztus, igaz Istenben, igaz emberben, az nem keresztény.
     Aki nem hisz a Szentlélek Istenben, az nem katolikus.
     A Legszentebb Szentháromság az igaz és egyetlen Isten.
     Az iszlám nem hisz Jézus Krisztusban mint Istenben, ezért Allah nem Isten.
     Allah azért nem a mi Isten Atyánk, mert ő nem a keresztény Isten.
     Ezért nem igaz, hogy a zsidók és a keresztények Istene a mohamedánok istene.
     „Aki engem lát, látja az Atyát is”, mondja Jézus (Jn14,9).
     Jézus az út, hogy az Atyához jussunk, Jézus nélkül az atya nem ugyanaz.
     A Szentlélek qui ex Patre Filioque procedit.
     Az Atya, a Fiú és a Szentlélek a Legszentebb Szentháromság, igaz és egyetlen Isten.
Szentháromság ünnepének prefációja mind a Novus Ordo, mind a Vetus Ordo szerint egy hangzik:
     Qui cum Unigénito Fílio tuo et Spíritu Sancto
     unus es Deus, unus es Dóminus:
     non in uníus singularitáte persóna,
     sed in uníus Trinitáte substántia.
     Quod enim de tua glória, revelánte te, crédimus,
     hoc de Fílio tuo,
     hoc de Spíritu Sancto,
     sine discretióne sentímus.
     Ut, in confessióne vera sempiternaque Deitátis,
     et in persónis propríetas,
     et in esséntia únitas,
     et in maiestáte adorétur aquálitas.


(forrás: www.katholisches.info – 2013. augusztus 2.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése