Barsi Balázs ferences atya a szeptember 20-án közzétett, "A nők pappá szentelését követeli az oberzelli ferences nővérek rendfőnöknője" címet viselő tudósításunk kapcsán osztotta meg velünk és olvasóinkkal a gondolatait. Az alábbiakban Balázs atyának ezt az írását közöljük.
Annak kapcsán, hogy a rendfőnöknő üdvözölte a német püspöki konferencia által meghirdetett "szinódusi út" tanácskozássorozatot, a tudósításunk végén összefoglalót közöltünk a 2020 tavaszán induló "szinódusi út" előkészítő folyamatának jelenlegi állásáról. Azóta nálunk jobban összefoglalta ezt a Mandiner újságírója, Szilvay Gergely.
Korrekcióként fontos megjegyeznünk, hogy a válaszírásában Balázs atya sajnos tévesen értelmezte az összefoglalónkból úgy, mintha a német "szinódusi út" reformtárgyalásaira az oberzelli rendfőnöknő javasolt volna laikus döntéshozói többséget. Ahogy ezt írtuk, a "szinódusi út" résztvevőinek (laikus többségű) összetételét, és a résztvevők határozatainak kötelező érvényét is sajnos a német püspöki konferencia fogadta el - a Püspöki Kongregáció prefektusa éppen ezért döntött a közbeavatkozás mellett. Balázs atyától és az olvasóinktól is elnézést kérünk, ha a 20-ai cikkünkben ennek kapcsán félreérthetően fogalmaztunk.
***

A szakadás sajnos már végbement
(de még álcázva van)


Amikor az oberzelli ferences nővérek rendfőnöknője a „nemi egyenlőség elérése” céljából azt a drasztikus változtatást követeli többek között, hogy nőket szenteljenek pappá, és ugyanakkor maradhat 143 szerzetes nővér főelöljárója, akkor az egy végbement de álcázott szakadás biztos jele.
El kell gondolkodni azon, hogy az érvei között hiába keressük az Evangélium és Jézus személyére való hivatkozást. Az Egyház kétezer éves hagyományára sincs utalás. Szerinte a szinódus résztvevőinek többsége hívek „válogatott” (mi szerint?) képviselőiből álljon, ne püspökökből. Ők kisebbségben legyenek, amikor tanításbeli „kötelező érvényű” határozatokat fogadnak el (külön) a német egyház számára.
Nem olvasta az Apostolok Cselekedeteiben, hogy csak „az apostolok és a presbiterek” vettek részt az első jeruzsálemi szinóduson? Ha akkor még élt a Szűzanya, ő sem vehetett rajta részt. Neki más volt az üdvösségtörténeti szerepe; a lehető legnagyobb küldetés, amire csak egy nő képes: ő szülte az Isten Fiát e világra.
A feminista apáca véletlenül sem említi a keresztény édesanyák és szüzek eszményképét, a Szent Szüzet. Az érveinek nincs semmi teológiai alapja, egy perverz emberkép áldozataként nem a személyek egyenrangúságát hirdeti, hanem a szerepek egyenrangúságát. Emögött sajnos a tulajdonságok felcserélhetőségének lehetősége lappang!
Nem kell ahhoz jósnak lenni, hogy ha ezt megteszik, semmi sem fogja akadályozni őket abban, hogy leszbikus női papokat is szenteljenek (lásd az anglikánoknál!). Az a püspök, aki nőt felszentel, kiközösíti magát a katolikus egyházból. Tehát a nők felszentelésének követelése az egyházszakadás követelése.
Imádkozzunk és haladjunk előbbre a megtérés útján, és a szakadáshoz vezető, lényegében lelkileg már az egyházszakadást végbevivő követeléseknek éppen az ellenkezőjét mélyítsük el magunkban, és azt hirdessük!
Fr. Barsi Balázs OFM