Nagypénteken,
2014. április 18-án keresztutat jártak a római Colosseumban. Az
„elmélkedések” a keresztút során kizárólag a szegényekről, a peremre
szorultakról, a betegekről, a munkanélküliekről és a bevándorlókról
szóltak. Ez a felszabadítás teológiájának /a katolikus szocializmus/
öröksége, amelyet a katolikus Egyház elítélt.
Egyszer
sem történt határozott utalás arról, hogy Jézus azért ontotta vérét és
halt meg a kereszten, hogy megszabadítson bennünket bűneinktől és
megváltson bennünket a pokol örök kárhozatától.
Bemutatunk néhányat ezekből az „elmélkedések”-ből. Valamennyit elolvashatják a Vatikán weboldalán. /Lásd az alábbi linkeket: http://www.vatican.va/news_services/liturgy/2014/documents/ns_lit_doc_20140418_via-crucis_en.html /
II. ÁLLOMÁS: Jézus felveszi keresztjét
Ez
mindazoknak a hibáknak a terhe is, amelyek a gazdasági kríziseket és
azoknak súlyos társadalmi következményeit okozták: mint a munka
bizonytalansága, a munkanélküliség, elbocsátások, egy gazdaságé, amely
inkább uralkodik, mintsem szolgálna, pénzügyi spekulációk,
öngyilkosságok, korrupció és kizsákmányolás, a helyi ipar veszteségei.
Ez az a kereszt, amely a munka világát nyomja, az igazságtalanságét, amely a dolgozók vállára nehezedik.
Jézus
vállalja ezt és arra tanít, hogy utasítsuk vissza az igazságtalanságot
és az Ő segítségével tanuljuk meg, hogy a szolidaritás és a remény
hídjait építsük fel, különben olyanok leszünk mint a juhok, melyek
elveszítették az utat ezen krízisek során.
III. ÁLLOMÁS: Jézus először esik el
A
belső erővel, amelyet az Atyától kap, Jézus segít nekünk abban, hogy
elfogadjuk mások gyengeségét, hogy irgalmasságot mutassunk az elesettek
iránt, és törődjünk azokkal, akik ingadoznak. És erőt ad ahhoz, hogy ne
csukjuk rá az ajtót azokra, akik kopogtatnak és menedéket kérnek tőlünk,
méltóságot és hazát. Saját gyengeségünk tudatában átöleljük a
bevándorlókat sebzettségükben és segíteni fogjuk őket abban, hogy
biztonságot és reményt nyerjenek.
V. ÁLLOMÁS: Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszthordozásban
Csak,
ha megnyitom szívemet az isteni szeretetnek, tudok közeledni ahhoz,
hogy mások boldogságát keressem a tevékeny szeretet által: egy kórházban
töltött éjszaka, egy érdek nélküli bér, egy könnycsepp, melyet letörlök
a családban, szívből jövő nagylelkűség, széleskörű elkötelezettség a
köz javára, kenyerünk és munkánk másokkal való megosztása, minden
féltékenység és irigység elutasítása.
VII. ÁLLOMÁS: Jézus másodszor esik el
Benne
megpillantjuk mindazoknak a keserű tapasztalatát, akik különféle
börtönökben ülnek, mindezek embertelen ellentmondásaival együtt.
Körülfogva és bezárva, gyötörve és elesetten. A börtönök manapság is
elkülönítettek, mellőzöttek, a társadalom által visszautasítottak.
Jellemzik ezeket a bürokratikus rémképek és a késleltetett
igazságszolgáltatás. A büntetést fokozza a túlzsúfoltság: egy
szigorított büntetés, igazságtalan szenvedés, valami, ami felemészti a
testet és a vért. Néhányan – túl sokan! – nem élik túl… És amikor egyik
fivérünket vagy nővérünket szabadon engedik, azontúl is úgy tekintünk
rájuk, mint „büntetett előéletűekre”, és elzárjuk előlük a szociális és
gazdasági felszabadítás ajtóit.
IX. ÁLLOMÁS: Jézus harmadszor esik el
Jézusról
való elmélkedésünk, aki elesik, de újból feláll, segítsen bennünket
túljutnunk azon a szűklátókörűségen, amely félelmet vált ki szívünkből a
jövőt illetően, különösen ezekben a kritikus időkben. Hagyjuk magunk
mögött a múltról való egészségtelen nosztalgiát, önelégültségünket és a
változás visszautasítását, és azt a magatartást, amely azt sugallja: „De
mi ezt mindig ilyen módon tettük!”
[Úgy tűnik, hogy ezzel a hagyományőrző katolikusokat támadják, akik nem kívánnak változtatni.]
Jézus,
aki botladozik és elesik, de azután felkel, egy biztos reményre mutat,
amely bensőséges imádság által táplálva, éppen a megpróbáltatás idején
születik, nem utána vagy attól különválva!
XI. ÁLLOMÁS: Jézust keresztre feszítik
Manapság,
Jézushoz hasonlóan, sokan fivéreink és nővéreink közül a fájdalom
ágyára vannak szegezve, kórházakban, öregotthonokban, családjainkban. Ez
egy kemény időszak, a magány keserű napjaiban és kétségbeesésben.
„Istenem, Istenem, miért hagytál el Engem?”
XII. ÁLLOMÁS: Jézus meghal a kereszten
„Emlékezzél
meg rólam…” (Lk 23:42) A tolvaj testvéri kérése, aki társa lett a
szenvedésben, átszúrja Jézus szívét, ez visszhangja saját fájdalmának.
És Jézus meghallgatja ezt a kérést: „Még ma Velem leszel a
paradicsomban”. Mások szenvedése mindig megvált bennünket, mert kihúz
bennünket önmagunkból. [!!]
„Asszony,
íme, a Te Fiad”… (Jn 19:26). De az Ő Anyja, Mária az, aki Jánossal
együtt a kereszt lábánál állva elűz minden félelmet. Ő megtölti ezt a
jelenetet gyengédséggel és reménnyel. Jézus nem érzi többé egyedül
magát. Így van velünk is, ha betegágyunknál ott van valaki, aki szeret
bennünket! Hittel, a végsőkig.
„Szomjazom”
(Jn 19:28). Mint a gyermek, aki inni kér édesanyjától, mint a beteg,
aki lázban ég… Jézus szomjúsága mindazok szomjúsága, akik életre,
szabadságra és igazságra vágynak. És a szomjúsága annak, aki a
legszomjasabb, Istennek, aki végtelenül jobban, mint mi magunk, vágyik a
megváltásunkra”.
„Beteljesedett!”
(Jn 19:30). Minden: minden szó, minden cselekedet, minden prófécia,
Jézus életének minden pillanata. A kép teljes. A szeretet ezernyi színe
most teljes szépségében ragyog. Semmi sem ment veszendőbe. Semmi sem
lett eldobva. Minden szeretetté változott.
Minden teljessé vált, nekem és neked! És ezáltal, még a halál is jelentőséget nyer!
Az Úr 2014. április 8-i próféciája:
"Ez
év Nagyhetétől kezdve, meg fognak jelenni a repedések, és a Keresztre
feszítésem jelentését el fogják ferdíteni. Új értelmezéseket fognak
bemutatni a hívők előtt, és ellenségeim szájából a hazugságok fognak
ömleni. Passiómat ravasz módon ki fogják gúnyolni, de ez nem lesz
azonnal nyilvánvaló. De amikor már többé nem a Kereszthalálomra fognak
összpontosítani, és amikor furcsa gesztusok történnek Egyházamban, tudni
fogjátok, hogy ez a kezdete földi Egyházam lerombolásának."
|
A cikket fordította: Z. Katalin
www.masodikeljovetel.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése