A belga parlament által hamarosan szavazásra kerülő
törvényjavaslat lehetővé tenné a gyerekek számára, hogy eldöntsék,
kérnek-e eutanáziát (orvosi segédletettel végrehajtott „kegyes halált”).
A jelenlegi belga törvények 18 éves kor felett
már lehetővé teszik ezt, de amióta a GMO-k, rovarölőszerek és káros
oltások terjedése egyre nagyobb számban okoznak autizmust, több nemzet
is próbál „megoldást” találni arra, hogy mihez kezdjen a maradandó
károsodást szenvedett gyerekekkel.
Úgy
tűnik egyesek szerint a halál a megoldás, azonban a hatályos törvények
alapján ez gyilkosságnak számít. Az új törvény lehetővé tenné az orvosok
számára, hogy eldöntsék, hogy egy gyerek, függetlenül a korától (igen,
akár ötéves korban), „hozzájárulhat-e” saját kegyes halálához a szülő
beleegyezése nélkül.
A „kegyes halál” törvényjavaslatot a szocialista párt terjesztette elő. Az AFP híre
szerint „a javaslat kiterjesztené a törvényt a kiskorúakra is,
amennyiben képesek tudatos döntést hozni vagy gyógyíthatatlan
betegségben szenvednek, illetve amennyiben szenvedésükön nem lehet
segíteni.”
„Philippe
Mahoux, szocialista képviselő, aki a törvénymódosítás kidolgozásában
segített, elmondta, hogy volt már olyan eset, amikor egy fiatal ’képes
volt dönteni saját jövőjéről,’” írja az AFP.
Tehát
egy hatéves túl fiatal ahhoz, hogy sört igyon vagy autót vezessen, de
elég idős ahhoz, hogy saját, az állam által kivitelezett haláláról
döntsön, főleg, ha túl nagy tehernek tekintik.
A
törvény támogatói szerint a javaslat „fordulópontot jelent a gyerekek
jogai szempontjából, akik a törvény elfogadása esetén lehetőséget
kapnák, hogy a halált válasszák, bár autót vezetni, házasodni vagy
alkoholt fogyasztani 18 éves koruk előtt még nincs joguk,” írja az IBtimes.com.
A törvényjavaslat az Alzheimer-kórban szenvedők számára is lehetővé tenné az eutanáziát
A javaslat az Alzheimer-kórban szenvedőkre is kiterjesztené a törvényt.
„A
képviselők arról is döntenének, hogy a kegyes-halál lehetőségét az
Alzheimer-kórban szenvedőkre is kiterjesszék-e,” mondta a szocialista
képviselő.
Az
eutanázia tűnik a legkényelmesebb módszernek az állam számára, hogy
megszabaduljon azoktól az állampolgároktól, akikről nem akar
gondoskodni. Ahelyett, hogy felvilágosítanák az embereket, miként
kerülhetik el a betegséget, egyszerűen elfogadnak egy törvényt, ami
lehetővé teszi megölésüket, és ezt „könyörületes orvoslásnak”
keresztelik.
Sajnos
minden esély megvan arra, hogy ilyen és hasonló törvénymódosítások más
országokban is előterjesztésre kerüljenek és persze a kegyes-halálban
részesíthetők listáját idővel bizonyára kiterjesztik majd az értelmi
fogyatékosokra és ki tudja még kikre.
A
globális állam magasabb sebességbe kapcsolt a népességcsökkentés terén,
és sajnos a legtöbb ember észre sem veszi, hogy mi történik.
Forrás: Naturalnews.com
Forrás: Naturalnews.com
Gyermekeket ölni, hogy a szülők ne szenvedjenek
Ez
az indoklás az embertelenség rémisztő jele: a szülők szenvedése ok
lehet a „súlyos rendellenességet” mutató gyermekek megölésére. Az
értékek a feje tetejére állnak: egy ártatlan emberi lényt – anélkül,
hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte
érzelmileg fájdalmat jelent másoknak.
Kétezer
év elteltével megismétlődhet a gyerekmészárlás. Durván hangzik? Nem
mondanánk a Belgiumból és Hollandiából érkező hírek hallatán, amelyeknek
nem sok köze van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A
múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak,
amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos
hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján –
amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát –, a holland
orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (Knmg) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejtik, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermek-eutanázia, írja a SIR.
Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása, „amikor hosszantartó nehézlégzés áll fenn, kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje, és ez a szülők jó felkészítése ellenére is súlyos szenvedést okoz nekik”. A gyötrelem nem tolerálható, jobb megölni valakit, mint szenvedést okozni.
De fennáll a kérdés: kiről beszélünk? Ki a mondat alanya?
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó palliatív kezelés részét jelenti.
Nem azért, mert mindig mi akarjuk feltenni az i-re a pontot, de hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek. A jól ismert csúszós lejtő elmélet mintha ma már nem lenne megfelelő. Csúszós lejtő helyett itt sokkal inkább valami meredek szikla előtt állunk, amely nagyon emlékeztet a tarpéji sziklára (az ókori Rómában innen taszították a mélybe az elítélteket).
Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása, „amikor hosszantartó nehézlégzés áll fenn, kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje, és ez a szülők jó felkészítése ellenére is súlyos szenvedést okoz nekik”. A gyötrelem nem tolerálható, jobb megölni valakit, mint szenvedést okozni.
De fennáll a kérdés: kiről beszélünk? Ki a mondat alanya?
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó palliatív kezelés részét jelenti.
Nem azért, mert mindig mi akarjuk feltenni az i-re a pontot, de hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek. A jól ismert csúszós lejtő elmélet mintha ma már nem lenne megfelelő. Csúszós lejtő helyett itt sokkal inkább valami meredek szikla előtt állunk, amely nagyon emlékeztet a tarpéji sziklára (az ókori Rómában innen taszították a mélybe az elítélteket).
Magyar Kurír (lt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése