Megvolt a Szenteste. Már részben mögöttünk a karácsony. Vajon olyan volt-e, mint amilyennek szerettük volna? Olyan volt-e, mint amilyennek vártuk, vagy másmilyen lett? Hány embernek kevesebb jutott ajándékból? Hányan voltak, akiknek nemcsak hogy ajándékra nem futotta, hanem még a legszükségesebbek is hiányoztak ételben-italban, meleg lakásban, fedélben a fejük felett… Hányan voltak, akiknek szeretet és béke helyett összezördülést, veszekedést hozott a karácsony? És ráadásul milyen jelentéktelen dolgok miatt tört ki a vihar, lett oda az ilyenkor annyira, oly különösen áhított szeretet és a béke… Hányan vannak, akik éppen a szentestén szembesültek mélyen és fájón életük rendezetlenségével, értelmetlenségével, és követtek el talán többé jóvá nem tehető tetteket? Miért van az, hogy éppen amikor annyira készülünk, és amikor annyira fontos lenne a szeretet és a béke, éppen akkor olyan könnyen megsérülhet?
Vajon a Szűzanya olyannak várta-e, a karácsonyt, amilyen számára lett? Vajon nem úgy képzelte-e, hogy a saját meghitt otthonában fog megszületni az angyal által megígért gyermek? Vajon az angyali üdvözlet után, és az Erzsébetnél tett látogatás során, eszébe jutott-e, hogy kedves otthonától távol, majd egy istállóban fogja világra hozni az Isten fiát? Vajon Szent József is előre olyannak képzelte ezt a születést, mint amilyen a valóságban lett? Miért alakultak József és Mária számára úgy a dolgok, ahogy alakultak?
Mert nemcsak a szent angyalok töltötték be dicsőítő énekükkel azt az éjszakát, hanem a bukott angyalok is igyekeztek minden lehető módon akadályozni, nehezíteni annak megszületését, aki majd véget vet az ő uralmuknak.
De mindez nem a Mennyi Atya tudta nélkül történt, hanem az Ő tudtával és megengedésével. A Mennyei Atya ezen az úton is, a betlehemi út és szálláskeresés, és a nyomorúságos születés körülményeivel is a legnagyobb ráhagyatkozást akarta mélyíteni a két kiválasztottban. Itt is hallani akarta tőlük a beleegyezés szavát, hallani akarta újra, hogy „legyen nekem a te igéd szerint.” Mert ez az út az üdvösségre. Józsefnek és Máriának minden oka megvolt a békétlenségre, zúgolódhattak, lázadhattak volna is. De tudták, hogy a gyermek csak a békés körülmények között, az Istenre való ráhagyatkozásban születhet meg. A Kis Jézus csak olyan családban tudott megszületni, ahol békesség volt a szívekben.
A mi adott körülményeink se feltétlenül olyanok, amilyeneket mi szeretnénk, vagy szerettünk volna. Minden hívő ember szeretne ilyenkor elcsendesedni, meghitt csendességbe vonulni. De az ünnep előtt nem lehet. Mi a sorsa ilyenkor a háziasszonyoknak? Mit tehetnek mást, mint hogy ilyenkor felajánlják azokat a körülményeket, amiket a karácsonyi készülődés, takarítás, sütés-főzés, ajándékkészítés jelent. És sok helyen a férfiak is kiveszik ebből a maguk részét.
A Mennyei Atya akaratával született meg ott, olyan körülmények között a Gyermek, ahol született. A Mennyei Atya a mi körülményeinkről is tud. Nem teljesen mi irányítjuk az időbeosztásunkat. A családhoz kell igazodni. De ezt felajánlhatjuk. Ha szeretettel adjuk az időnket, odafigyelésünket, akkor békét találunk.
Ahhoz hogy a szívünk be tudja fogadni a Kisgyermeket, ahhoz az kell, hogy ne legyen benne engedetlenség, elégedetlenség, viszály, harag, kiengeszteletlenség, meg nem bocsátás. Ehhez ráhagyatkozás, meghitt bensőséges csendesség kell.
De éppen a szenteste, a karácsony ideje az, amikor a másik oldal mindent elkövet, hogy a békénket elvegye. Ha visszanézünk akár több évre is, megfigyelhetjük, hogy sok-sok családban vannak olyan emberek, akiken keresztül a másik oldal békétlenséget és viszályt tud szítani.
A szeretet és a béke mindig fontos, de különösen karácsonykor. A másik oldal viszont éppen az elégedetlenséget és a békétlenséget szítja.
Mi a megoldás, mit tudunk tenni?
Jézus nevében kitakarítjuk a szívünket, ellene mondunk ezeknek az érzelmeknek. Nem engedjük, hogy viszály, elégedetlenség, harag és gyűlölet legyen a szívünkben.
Vannak hagyományok, amik segítenek szebbé tenni a karácsonyt, de inkább sérüljenek a hagyományok, ha éppen azok okoznak csak nagyobb feszültséget, békétlenséget. A templomi karácsonyfákra nem találtuk idén az égőket. Mikor nagy nehezen végre meglettek, kiderült, hogy nem mind működik, és nehéz a javításuk. Úgy döntöttünk, hogy az idén nem lesz égőkkel díszítve a karácsonyfa.
A karácsony nemcsak a szenteste, hanem a karácsony első és másnapja is, sőt nyolc napig tart. Benne van még a Szilveszter és az Újév is. Ha nem sikerült volna a szenteste olyannak, amilyennek szerettük volna, még mindig változtathatunk. Megbánhatjuk, bocsánatot kérhetünk, ha a fáradság, a túlfeszített idegek miatt ingerlékenyek voltunk, megsértődtünk, vádaskodtunk, vagy bármi módon beleestünk az ellenség csapdájába. Nem kell benne maradnunk.
Lesznek még a hátralévő ünnepek alatt is háziasszonyi és egyéb teendők, programok. Lehetünk óvatosabbak, figyelmesebbek, hogy ne bántsuk egymást. És beiktathatjuk a csendes, meghitt visszavonulást, a személyes áhítatot is az elkövetkező napokba.
A karácsonyi időre esik a Szilveszter is, amely az évért való hálaadás, és az elcsendesedés ideje lenne. De ahogy a másik oldal karácsony előtt a békét és a szeretetet támadja, szilveszterkor pedig éppen a hálától, a lelkiismeretünk és Isten előtti számadástól akarja elfordítani a figyelmünket a világias bulik, fény, csillogás, szórakozás felé.
Az ünnep nagy része még előttünk áll, rajtunk múlik, hogy milyen lesz.
http://engesztelok.hu/aktualis/karacsonyi-gondolatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése