Engesztellek én jó Istenem, ahogyan megbántott szüleimet, barátaimat, jótevőimet szoktam: bánattól megindult szívvel, őszinte fogadkozással és nagylelkű, áldozatos szeretettel. Bocsásd meg bűneinket!
Érzem saját bűneim súlyát, látom testvéreim vétkét és ismerem a világ gonoszságát. Minél súlyosabb a vétek, arcátlanabb a hűtlenség és rútabb a hálátlanság, annál jobban szeretlek és ragaszkodom Hozzád.
A Szűzanya Szeplőtelen Szívével egyesülve engesztellek Téged, legjobb Atya, leghívebb Barát és legkedvesebb Vendég. Magdolna könnyes töredelmével, a tékozló fiú alázatával, Zakeus nagylelkűségével és Péter keserű bánkódásával. Irgalmazz nekünk!
Mint az emberiség tagja és népem fia-lánya, tudom, hogy a közösségért is kell vezekelnem, és hogy a bűn csak bánattal és vérontással tehető jóvá. Vállalkozom tehát arra, hogy a mind szélesebb rétegben terjedő engesztelő „kisded nyáj” közé álljak és tőlem telhetőleg mindent megtegyek, hogy ne a bűn, hanem a kegyelem és erény uralkodjék.
Nem kételkedem abban, hogy sóhajomnak, aggódásomnak, könnyeimnek és véremnek értéke lesz és nem marad gyümölcstelen. Erősen hiszem, hogy a magam és engesztelő testvéreim áldozatai, jótettei egyesülnek Mária Szeplőtelen Szívének érdemeivel. Aki viszont Jézusáéval egyesítve mutatja be az Atyának mindazt, amit Betlehemtől a Golgotáig szenvedett értünk.
Nem kételkedem: Uram, számít-e valamit szeretetem mécsese a bűn vaksötét éjszakájában, sem hogy kioltja-e a pokol tüzét, hogy imám eljut-e Hozzád a gonoszság orkánján keresztül, s áldozatom megtöri-e a bűn rettenetes erejét?!
Hanem rendületlenül hiszem, hogy mindez irgalomra nyitja isteni Szívedet. Hiszen Te mondtad: „Kérjetek és adatik, keressetek és zörgessetek!” Bízom, hogy égre emelt kezem elhárítja a kísértő Sátánt. Könnyem esőként hull a bűnben kiszáradt szívekre. Áldó, esdeklő fohászaim fénylő napsugárként jutnak el a börtönökbe, fogolytáborokban, kórházakba, a szenvedők, küzdők milliói közé ; imáim az otthonok, utcák, műhelyek, irodák, mutatók bűnözőibe. Jézusom Vére által megvilágosodást, a bűntudatra – ébredést és az üdvösséget munkálják.
Mindezt hiszem és utolsó leheletemig cselekszem, Ámen.
Érzem saját bűneim súlyát, látom testvéreim vétkét és ismerem a világ gonoszságát. Minél súlyosabb a vétek, arcátlanabb a hűtlenség és rútabb a hálátlanság, annál jobban szeretlek és ragaszkodom Hozzád.
A Szűzanya Szeplőtelen Szívével egyesülve engesztellek Téged, legjobb Atya, leghívebb Barát és legkedvesebb Vendég. Magdolna könnyes töredelmével, a tékozló fiú alázatával, Zakeus nagylelkűségével és Péter keserű bánkódásával. Irgalmazz nekünk!
Mint az emberiség tagja és népem fia-lánya, tudom, hogy a közösségért is kell vezekelnem, és hogy a bűn csak bánattal és vérontással tehető jóvá. Vállalkozom tehát arra, hogy a mind szélesebb rétegben terjedő engesztelő „kisded nyáj” közé álljak és tőlem telhetőleg mindent megtegyek, hogy ne a bűn, hanem a kegyelem és erény uralkodjék.
Nem kételkedem abban, hogy sóhajomnak, aggódásomnak, könnyeimnek és véremnek értéke lesz és nem marad gyümölcstelen. Erősen hiszem, hogy a magam és engesztelő testvéreim áldozatai, jótettei egyesülnek Mária Szeplőtelen Szívének érdemeivel. Aki viszont Jézusáéval egyesítve mutatja be az Atyának mindazt, amit Betlehemtől a Golgotáig szenvedett értünk.
Nem kételkedem: Uram, számít-e valamit szeretetem mécsese a bűn vaksötét éjszakájában, sem hogy kioltja-e a pokol tüzét, hogy imám eljut-e Hozzád a gonoszság orkánján keresztül, s áldozatom megtöri-e a bűn rettenetes erejét?!
Hanem rendületlenül hiszem, hogy mindez irgalomra nyitja isteni Szívedet. Hiszen Te mondtad: „Kérjetek és adatik, keressetek és zörgessetek!” Bízom, hogy égre emelt kezem elhárítja a kísértő Sátánt. Könnyem esőként hull a bűnben kiszáradt szívekre. Áldó, esdeklő fohászaim fénylő napsugárként jutnak el a börtönökbe, fogolytáborokban, kórházakba, a szenvedők, küzdők milliói közé ; imáim az otthonok, utcák, műhelyek, irodák, mutatók bűnözőibe. Jézusom Vére által megvilágosodást, a bűntudatra – ébredést és az üdvösséget munkálják.
Mindezt hiszem és utolsó leheletemig cselekszem, Ámen.
********
Még a legparányibb szál gyertya is megtanít arra, hogy érdemes leégni, egy parányi fényért és melegért.
Megismerni, szeretni és elválni: ez a föld!
Megismerni, szeretni és mindig együtt maradni: ez a menny!
Megismerni, szeretni és elválni: ez a föld!
Megismerni, szeretni és mindig együtt maradni: ez a menny!
„Tettünknek a szeretet adja az értéket, a jószándék pedig megaranyozza azt az Úr Jézus előtt, Szentáldozáskor – ha hidegnek érezzük szívünket, mint a decemberi fagyos éjjel – ne szavakat keressünk és ne akarjuk a szeretet ömlengéseit, hanem szent bizalommal és édes reménnyel Szentséges Szívére hajtom fejem és csak ezt ismételgetem: „Akarlak szeretni, segíts! – És fog segíteni, hiszen a szeretetet szomjazza. Ha érzem, hogy milyen üres és hideg a szívem, a betlehemi jászol elé térdelek és ezzel a hideg szívemmel imádom az Örök Szeretetet. Ha látom, hogy azok az egyszerű pásztorok a maguk egyszerű szegénységében határtalan hittel és bizalommal térdelnek jászolya mellett, s egyikük tejet, másikuk ruhát ajánl fel, hogy a Szent Szűz betakarhassa Isteni Gyermekét. Nem volt másuk, csak ezt tudták adni egyszerű szegénységükben. S ha én is úgy érzem, hogy nincs semmim, hát odaadom a szívemet. Az is olyan egyszerű és talán olyan szegényes, mint a pásztorok ajándékai, de hogy mégis adhassak valamit, hát a szívemet adom oda.” – (G.E.)
”Sohasem veszítjük el azokat, akiket Abban szeretünk, Akit nem lehet elveszteni.”
„A test öreg lehet, a lélek soha!
A gondolat elfáradhat, a szív szárnyal tovább.
Az évek elszállnak, a szeretet örök;
A természet kimerül, a kegyelem kimeríthetetlen.”
„Ha Jézus vendégségbe megy, Vele megy a Kereszt is, de sohasem megy Mária nélkül.”
Jézusért élni, Benne remélni,
Sötét viharokban, elfeledt sarokban
A fájó keresztet könnyek nélkül vinni,
Csak Őbenne bízni!
Küzdeni a tiszta ideálért.
Meghalni a földnek
Isten Szent Fiáért.
Erre tanítson meg
Krisztus égi Szent Szerelme
És daloló szívvel repülni a mennybe!”
FELAJÁNLÓ IMÁM
Édes Jézusom, eressz Magadhoz engem! A Te keresztedhez simulva a világ legtombolóbb viharában is egyedül Téged akarlak szeretni, Jézusom! A Te kereszted az én üdvösségem, Te a keresztfán, én a kereszt alatt. Soha máshova nem nézek, csak a Te szenvedő arcodra és így olyan könnyű az élet vértanúsága. A legnagyobb szenvedést zúdítsd rám, hogy bűnnek ne legyen ereje erőt venni rajtam. Jézusom, törj össze, zúzz össze egészen, – csak a lelkemet ne engedd összeroppanni soha, egy pillanatra sem! Jézusom, fogadom Neked, hogy a legkisebb tökéletlenséget is kerülni akarom. A keresztemet átölelve vállalom mindig a sokkal nehezebbet is. Édes Jézusom, engedd, hogy szeretetből haljak meg Érted s kérlek, hogy a földi életem útja, a Te Golgota-utadhoz hasonló legyen! Jézusom, engedd, hogy nemzetünk bűne, keresztem súlya legyen vállamon! Ha összeroskadok is, ne emelj fel, engedd, hogy szenvedjek, csak a lelkemet erősítsd, hogy el ne csüggedjek!
Mária! Neked adom magamat, életemet, munkámat, szenvedéseimet, szívem minden dobbanását, engesztelő áldozatként. Ajánld fel az Úr Jézusnak Szent Szíve szándékára, a Te szándékodra, Lelkiatyám szándékára, minden testvérem szándékára, akik velem jót tesznek, s szerény imámba ajánlották magukat.
Rendelkezzél mindennel, amivel csak bírok, mert ezt Te adtad nekem, hogy Általad az Úr Jézusnak ajánlhassam az Ő szent szándékai megvalósításáért, szent Nevének dicsőségére és az én szegény kis lelkem javára, most és mindörökké. Ámen
”Sohasem veszítjük el azokat, akiket Abban szeretünk, Akit nem lehet elveszteni.”
„A test öreg lehet, a lélek soha!
A gondolat elfáradhat, a szív szárnyal tovább.
Az évek elszállnak, a szeretet örök;
A természet kimerül, a kegyelem kimeríthetetlen.”
„Ha Jézus vendégségbe megy, Vele megy a Kereszt is, de sohasem megy Mária nélkül.”
Jézusért élni, Benne remélni,
Sötét viharokban, elfeledt sarokban
A fájó keresztet könnyek nélkül vinni,
Csak Őbenne bízni!
Küzdeni a tiszta ideálért.
Meghalni a földnek
Isten Szent Fiáért.
Erre tanítson meg
Krisztus égi Szent Szerelme
És daloló szívvel repülni a mennybe!”
FELAJÁNLÓ IMÁM
Édes Jézusom, eressz Magadhoz engem! A Te keresztedhez simulva a világ legtombolóbb viharában is egyedül Téged akarlak szeretni, Jézusom! A Te kereszted az én üdvösségem, Te a keresztfán, én a kereszt alatt. Soha máshova nem nézek, csak a Te szenvedő arcodra és így olyan könnyű az élet vértanúsága. A legnagyobb szenvedést zúdítsd rám, hogy bűnnek ne legyen ereje erőt venni rajtam. Jézusom, törj össze, zúzz össze egészen, – csak a lelkemet ne engedd összeroppanni soha, egy pillanatra sem! Jézusom, fogadom Neked, hogy a legkisebb tökéletlenséget is kerülni akarom. A keresztemet átölelve vállalom mindig a sokkal nehezebbet is. Édes Jézusom, engedd, hogy szeretetből haljak meg Érted s kérlek, hogy a földi életem útja, a Te Golgota-utadhoz hasonló legyen! Jézusom, engedd, hogy nemzetünk bűne, keresztem súlya legyen vállamon! Ha összeroskadok is, ne emelj fel, engedd, hogy szenvedjek, csak a lelkemet erősítsd, hogy el ne csüggedjek!
Mária! Neked adom magamat, életemet, munkámat, szenvedéseimet, szívem minden dobbanását, engesztelő áldozatként. Ajánld fel az Úr Jézusnak Szent Szíve szándékára, a Te szándékodra, Lelkiatyám szándékára, minden testvérem szándékára, akik velem jót tesznek, s szerény imámba ajánlották magukat.
Rendelkezzél mindennel, amivel csak bírok, mert ezt Te adtad nekem, hogy Általad az Úr Jézusnak ajánlhassam az Ő szent szándékai megvalósításáért, szent Nevének dicsőségére és az én szegény kis lelkem javára, most és mindörökké. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése