Az alábbiakban azt a beszélgetést ismertetjük, amelyet Jaromir Kwiatkowski folytatott Stanislav Krajski lengyel filozófiatörténésszel, aki a szabadkőművesség kérdésének szakértője és számos idevágó mű szerzője.
- Az utóbbi időben mintha a szabadkőművesek megpróbálnának kilépni rejtettségükből. Ez egyeseknél elnéző mosolyt vált ki, másokra provokációként hat...
SK: Jómagam a szabadkőművességben fenyegetést látok, éspedig nemcsak az Egyház szempontjából, hanem sok más területen is, például a demokrácia, az emberi szabadságjogok vonatkozásában is.
- Vajon a szabadkőművesek ma öregurak társaságát jelentik-e, akik hóbortos rituálékkal szórakoznak, vagy pedig olyan szervezetet, amely meg akarja kaparintani a világ irányítását?
SK: Elsősorban olyan szervezettel van dolgunk, amely a kabbalának nevezett vallási doktrínára hivatkozik, melynek jelszava az, hogy az Isten helyét az ember veszi át. Az ilyen emberek egy új Messiás szerepében tetszelegnek, olyan valakinek érzik magukat, aki az emberek feletti politikai, gazdasági, szellemi és gazdasági hatalom átvételére hivatott. A szabadkőművesek régebben tagadták, hogy uralkodni akarnak az emberek lelke felett. Az utóbbi években azonban egyre inkább bevallják e szándékukat.
- Ennek ellenére sokan bagatellizálják a szabadkőművesség jelentőségét.
SK: A múltban a szabadkőművesek eszméi a többség számára elfogadhatatlanok voltak. Ezért valódi szándékaikat titkolták. Most azonban, miután a New Age és más pogány ideológiák elterjedtek, kialakult az alap, amelyre támaszkodva az emberek egyre hajlamosabbak ezeknek az eszméknek az elfogadására. A szabadkőművesek tehát egyre intenzívebben terjesztik őket.
Hirdetik, hogy a demokrácia, az emberi szabadságjogok, a tolerancia pártján állnak, közben azonban feltűnés nélkül terjesztik eszmei céljaikat: valójában az ember az Isten, aki maga dönti el, mi az igazság, mi a helyes, stb. A szabadkőművesség alaptétele az, hogy korunk civilizációja egyre inkább pogány, amiben, sajnos igazuk van. A következetesen pogányokként fellépő szabadkőművesek tehát egyre nagyobb szerephez jutnak az új társadalmi környezetben, egyre erősebbnek érzik magukat. Páholyaikban és folyóirataikban nyíltan hangoztatják, hogy új kor küszöbén állunk, amelyben a szabadkőművesség egy „új Vatikánná”, az emberiség új szellemi vezetőjévé válhat. Ezért egyre sűrűbben publikálják elképzeléseiket az új világrendről és érveiket, hogy miért kell ennek megszületnie. Lényegében három érvről van szó:
- a világ sűrűn lakott házzá változott, amelynek egyetlen vezetőre van szüksége,
- a nemzeti és vallási különbségek megszüntetése oda vezet, hogy a nemzetek között többé nem lesznek viták, háborúk agressziók,
- a kapitalizmus és kommunizmus immár túlhaladott rendszerek, a világot tehát gazdasági válság fenyegeti; ezek a rendszerek amúgy sem biztosíthatják az emberek szabadságát és jólétét.
A szabadkőművesek azt állítják, hogy a szabadságot és jólétet csak a „természetes gazdaság” biztosíthatja: olyan valami, amely egyesíti a két rendszer előnyeit s egyúttal korlátlan demokráciával és toleranciával párosul. Az ilyen gazdasági rendszert csak akkor lehet majd bevezetni, ha az egész világon felülkerekedik s ha az ő ellenőrzésük alatt fog működni.
- A szabadkőművesség azonban nem egyöntetű mozgalom, több változata van, például a skót és a francia. Mi a különbség közöttük?
SK: A „franciák” és a „skótok” között olyan a különbség, mint az Egyházban a jezsuiták és a dominikánusok között. A vallás ugyanaz, spiritualitásuk azonban különbözik. A másik különbség: a „franciák” nagyobb súlyt helyeznek a taktikára, a „skótok” pedig a tanításhoz való hűségre. A „franciák” szerint a politika és erkölcs szerepét a kultúrának kell átvennie. A „skótok” inkább „vallásbarátok”, s úgy vélik, elérkezett az ideje, hogy doktrínájukat a világ elé tárják – hogy ti. az ember az isten és a New Age a legmegfelelőbb lépés a jobb, igazabb vallás felé. A „franciák” szerint még túl korai lenne ilyen doktrínával előlépni.
- Milyen álláspontot foglal el ma az Egyház a szabadkőművességgel szemben? Nem titok, hogy a II. vatikáni zsinat idején egyes kulisszák mögötti intrikák megpróbálkoztak módosítani az Egyház negatív álláspontján. Az sem titok, hogy egyes nyugati egyházi elöljárók a páholyokban kapcsolatokat tartanak fenn a szabadkőművesekkel.
SK: A zsinat után VI. Pál megállapította: „ A sátán füstje beszivárgott az Egyházba.” Nézetem szerint az ön által említett problémát is érinti. Az 1983. évi pápai dokumentum szerint az Egyház álláspontja a szabadkőművesség kérdésében mit sem változott. Az olyan katolikus, aki támogatja annak súlyos bűn állapotában él s nem járulhat a szentségekhez. E dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy a helyi egyházi elöljáróknak nincs joga változtatni e dokumentum tartalmán. Aki tehát a szabadkőművesekkel kapcsolatban más felfogást hirdet, ellenkezésbe kerül az Egyház tanításával. Ha száz évvel ezellőtt az Egyházon belül még kétségek létezhettek a szabadkőművesség lényegét illetően, ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a szabadkőműves doktrína keresztény szempontból nem más, mint sátáni projektum.
- Úgy tűnik, hogy a szabadkőművesség időről időre próbának veti alá az Egyházat, azt vizsgálva, „nem érett-e” még meg eszméi „lenyelésére”. Ezzel magyaráznám azt a kísérletét is, hogy díjjal tüntesse ki II. János Pált, amit a pápa elutasított.
SK: Szerintem itt nem annyira próbatételről van szó, inkább az emberek dezorientálására irányuló kísérletről. Ha a társadalom hírt vesz a pápa kitüntetéséről, így vélekedhet: Hogyan beszéljünk itt sátáni doktrínáról, ha annyira becsülik II. János Pált? A szabadkőművesek szeretnék elérni, hogy a pápa, valamelyik bíboros vagy püspök fogadja őket, hogy később így érvelhessenek: az Egyház valójában nem ítél el bennünket, hisz elöljárói kapcsolatot tartanak velünk.
- Az olasz Nagy Kelet páholy tagjai néhány évvel ezelőtt utasítást kaptak, hogy minden lehetséges eszközzel harcoljanak a Katolikus Egyház ellen, ugyanakkor igyekezzenek a legjobb kapcsolatot fenntartani más egyházakkal. Miért?
SK: A Katolikus Egyház a szabadkőművesség fő ellenfele. Ha a mozgalom tagjai azt hirdetik, hogy az ember isten, akkor ebben Egyházunk jelenti a legfőbb akadályt. Bizonyos mértékben hasonló álláspontot képvisel a többi egyház is. Tudni kell azonban, hogy a szabadkőművesség protestáns környezetben született a rózsakeresztesekhez, vagyis valamiféle keresztény kabbala híveihez közelállók között. A rózsakeresztesek, akik a protestáns országokban megalakították a szabadkőművességet, azt tervezték, hogy Luther és Kálvin után megvalósítják a harmadik reformációt, és az egész kereszténységet a kabbala képére alakítják át. A protestantizmus hajlamos az ilyen folyamatok elfogadására, ez is egy oka számbeli gyengülésének. Ha az emberek maguk akarnak dönteni hitigazságok kérdésében lelkiismeretük szava szerint vagy mintegy demokratikus módon ( az anglikán szinódus például határozatot fogadott el, hogy a pokol nem létezik ), nos, ez a legjobb út a szabadkőművesség felé. A mozgalom tagjai hiszik, hogy fokozatos reformációval a kereszténységet elvezetik a rózsakeresztesség s később a kabbala elfogadásához is.
- Milyen szerepet játszanak itt a Rotary-klubok és más, a szabadkőművességhez közel álló szervezetek?
SK: A szabadkőművesség szuperelit szervezet akar lenni. Ott ver gyökeret, ahol a gazdasági hatalom és a társadalmi elit összpontosul. Mivel kisebb helységekben nem létezhet önállóan, arra törekszik, hogy legalább a szeme, füle és keze ott legyen. A mozgalom olyan személyeket fogad be tagokként, akik lélekben már szabadkőművesek, s csupán formalitás, hogy a beavatás egyes fokain kell átesniük. A felkészítés a Rotary és Lion’s klubokban történik gondos óvatossággal. Főleg két dologra helyezik a súlyt. Az egyik: az elit tagjai vagytok, szuperemberek, magatok dönthetitek el, mi a helyes és mi a rossz. A másik: E szervezetek beoltják tagjaik tudatába a mozgalom eszméit, a korlátlan szabadságot és demokráciát. Jelszavuk: európaiak vagyunk, a nemzet, a vallás, az erkölcs azonban immár jelentéktelen fogalmak.
- A szabadkőművesek azzal is védekeznek, hogy céljuk az emberbaráti tevékenység…
SK: A szektákról tudjuk, hogy mindegyikük szereti hangsúlyozni kreatív munkáját, el akarja hitetni, hogy az emberiséget szolgálja. Más embereknek nyújtott segítsége közben azonban tagok toborzását tartja szem előtt. A szabadkőművesek esetében egészen hasonló a helyzet.
- Sok olvasó szeretné megismerni vezető szabadkőművesek személyi adatait. A probléma az, hogy ezek az adatok csak a tag önkéntes vallomása esetén hozzáférhetők, illetve ha halála után megszűntetik a titkosítást. Ezért csak találgatásokkal találkozunk…
SK: Ez így van. Bizonyítékok nélkül senkiről sem állíthatjuk, hogy szabadkőműves. Bizonyítékot csak a mozgalom tagjaitól kaphatnánk, ők azonban semmit sem árulnak el. Egyetlen módszer marad: gyümölcseikről ismerjük meg őket. Ha valamelyik politikus, a kultúra vagy a média vezető személyisége pontosan úgy viselkedik, ahogy egy szabadkőműves viselkedne, ha a szabadkőművesség által szorgalmazott programot igyekszik realizálni, minden arra vall, hogy legalábbis eszköz a szabadkőművesek kezében. Többször nyilvánosan kijelentettem, hogy az, amit a „Tygodnik Powszechny” c. hetilap megtestesít, olyan eszmei célkitűzéseknek a szolgálata, amelyeket a szabadkőművesség hirdet.
Forrás: Mária kora
A Máriás Papi Mozgalom és a Máriás Mozgalom folyóirata
2005. 1. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése