Mose Arie Friedman, bécsi főrabbi megnyitó beszéde a cionista-ellenes rabbikonferencián, 2004. július 1-én, Bécsben
Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Mélyen tisztelt díszvendégek, kedves barátaim!
Mindannyijukat szívélyesen üdvözlöm és örülök, hogy ilyen sok jelentős személyiség, magas rangú politikus, egyetemi tanár, ügyvéd, orvos, nagykövet, főrabbi és rabbi jött itt ma össze. Ezért hálás köszönetet mondok.
Nincs gyakorlatom német nyelven beszédet tartani, ezért szíves elnézésűket kérem. Beszédem rövidre és tényszerűre fogom, hogy a szót mielőbb nagybecsű kollégáimnak adhassam át.
Az a helyzet, amiben a tórahű, hívő zsidóság már évtizedek óta van, igen nehéz, majdnem elviselhetetlen. A világpolitikai fejlődés, különösképp a Közel-Keleten félelmet gerjeszt bennünk jövőnket, s főleg gyermekeink jövőjét illetően. Ennek oka súlyos tévedésekben és hazugságokban rejlik, amit világszerte a zsidóságról hirdetnek. Főleg Németországban és Ausztriában tiltják a valós tények ismertetését, és aki merészel beszélni róluk, komoly veszélynek teszi ki magát. Ezen a nemzetközi összejövetelen mégis szeretnénk a tényeket föltárni, s azokból következtetéseket levonni, mert csak így javulhat a helyzet. Ehhez pedig mindnyájunknak érdeke fűződik.
Épp most, a Herzl Tivadar ünnepség alkalmából kötelességünk olyan alapvető tényekről szólni, amelyek a zsidó vallás lényegét érintik. Az Ausztriában és más országokban zajló állami ünneplések azt a benyomást keltik, hogy a cionizmus azonos a zsidósággal, vagy legalább is mintha a zsidóság jogos politikai irányzata lenne. Ennek épp az ellenkezője igaz!
Mielőtt tovább magyaráznánk ezeket a tényeket, le kell szögezzük, hogy kritikánk eredete nem politikai, hanem kizárólag vallásunkból, hitünkből ered. Nem politikai, hanem vallási okokra alapozzuk, hiszen a politizálástól vallási és erkölcsi meggondolásból távol tartjuk magunkat.
A legfontosabb tény, amiben minden hivő zsidó, s így valamennyi itt lévő főrabbi és rabbi is megegyezik, hogy türelemmel kell viselnünk az Isten által ránk rótt szétszórtság sorsát. Ezen alapvető hittételünket sok nem zsidó gyakran nem érti meg. Ezért hangsúlyozom: amióta mi zsidók a szórványélet Isten által ránk kivetett sorsát hittel viseljük, igyekszünk problémák és konfliktusok nélkül mindenkori befogadó államunk hűséges polgáraként élni. Amikor nehézségek és összeütközések merültek fel az évszázadok során, a főrabbik arra törekedtek, hogy alázatukkal, meggyőző erejűkkel és kegyelmi kérlelésükkel megoldást eszközöljenek ki országuk fennhatóságánál. Így tudtak a legtöbb estben békés megoldást elérni minden provokáció és hatalmi cselvetés nélkül.
A bajok csak az úgynevezett “emancipáció” után nőttek és sokasodtak meg, amikor a liberalizmus betört a zsidóság gondolatvilágába, és bizonyos zsidó körök ebből fakadó előnyöket reméltek maguknak . Ezer éven át élt hitközségünk Németországban a német néppel békésen együtt, melynek vendégszeretetét és magas fokú vallásszabadságát élvezte. Még akkor is mellénk állt a német nép, amikor a cionista, reformált közösség a hitükhöz hű zsidókat üldözni kezdte. Így adták meg a német hatóságok elődömnek, Samson Raffael Hirsch főrabbinak az engedélyt, hogy zsidó kultuszközösséget alapíthasson, melyet aztán a hatóságok minden előjoggal fölruháztak.
Abban az időben Herzl Tivadar gyakran utazott Németországba azért, hogy ahol csak lehet, sőt még a császárnál is, uszítson a hitéhez hű zsidóság ellen. Gyakran ütközött ellenállásba. Herzl tevékenységével az antiszemitizmust készakarva fűtötte, mert így akarta az európai zsidókat rábírni, hogy a zsidó állam megalapítására törekedjenek. Így járult hozzá a zsidóság katasztrófájához. Mivel a cionisták ki akarták kényszeríteni Izrael államot, és a zsidók kivándorlását Palesztinába, még attól sem riadtak vissza, hogy pogromokat rendezzenek és provokáljanak Oroszországban. Bármilyen szörnyen hangzik ez, hölgyeim és uraim, van rá bizonyítékunk!
Ugyanígy provokálták a cionisták a német népet és Hitlert bojkott-fölhívásaikkal, és a többi politikai agitációval; az ő érdekükben születtek a nürnbergi törvények, és minden egyebet elkövettek, hogy szítsák az antiszemitizmust. Ezért bűnösök a cionisták a holokauszt ügyében .
Nekünk, hithű zsidóknak semmi közünk sincs ezekhez a galádságokhoz . Nem vettünk részt a Hitler és a Harmadik Birodalom elleni provokációkban. Nem vettünk részt a bojkott-fölhívásokban és a nemzetközi propagandában. Mégis mi lettünk a holokauszt igazi áldozatai. Hitünk tanítása szerint a holokauszt Istennek az egész zsidó népre szabott büntetése, amiért az a cionizmusban hitétől elfordult, bár a holokauszt legtöbb áldozata az ortodox zsidók közül került ki. Bármily hihetetlennek is hangzik, megcáfolhatatlan tény: főrabbijaink még Auschwitzban is hirdették, hogy bár a cionizmust elutasítottuk és harcoltunk ellene, de nem elég odaadóan és következetesen, s így Isten méltó büntetése bennünket sem sújt ok nélkül.
Tudom, hogy az ilyen mondatokat nem szívesen hallják ma Európában. Tudom, hogy ezek a mondatok sok európaiban értetlenséget és fejcsóválást váltanak ki, mert a legtöbb európai saját keresztény hitét sem veszi már komolyan. De akkor is ez következik hitünkből.
A cionistáknak a háború után az is sikerült, hogy olyan színben tüntessék fel magukat, mintha ők lennének a zsidóság kizárólagos jogos képviselői. Főleg Németország és Ausztria megszállása nyújtott erre lehetőséget. Ennek kihatásai borzasztók! A zsidóság nevében - és nekünk, hívő zsidóknak ehhez igazán semmi közünk sincs - évtizedek óta fojtogató nyomást gyakorolnak Németország politikai és gazdasági fejlődésére. Németország továbbra is megszállott terület, továbbra is érvényben van Németországgal szemben az Egyesült Nemzetek ellenséges államokra vonatkozó besorolása, Németország messze van attól, hogy egyenrangú tagja legyen az ENSZ-nek.
Példátlan eset Németország megalázására az, hogy ha Michel Friedman - akinek sajnos velem azonos a vezetékneve, és egy kétes erkölcsű kokainista, aki kiskorú prostituáltakhoz jár - lehetőséget kap arra, hogy a német népet erkölcsből leckéztesse, és erkölcsi feltételeket szabjon neki, - és mindezt a zsidóság nevében!
Ausztriában sem sokkal jobb a helyzet.
Itt is a nagy embereknek kijáró tisztelettel hódolnak Herzl Tivadarnak, noha az az egész zsidóságnak felmérhetetlen kárt okozott, mert Isten akaratával dacolva a tisztán szellemi, tisztán eszmei vallást egy politikai hatalmi rendszerrel cserélte föl. Egy olyan hatalmi rendszerrel, amelynek, mint minden hatalmi rendszernek, ellenzői és ellenségei vannak, akik a rendszer ellen harcra kelnek. Természetes, hogy a palesztinok, Palesztina lakosai egy ilyen cionista hatalmi rendszert elleneznek. Mindnyájan ismerjük a következményeket, a háborút, az intifádát, a zsidóellenes terrorcselekményeket, és az izraeli hadsereg terrorcsapásainak palesztin áldozatait.
Hívő zsidóként sohasem fogadhatjuk el Herz Tivadar tanait. Hivő zsidóként teljes mértékben elutasítjuk a cionizmust. Hivő zsidóként látjuk, hogy a cionizmus árulás Isten és a zsidó vallás ellen.
Mi, tórahű zsidók a jövőben is békében szeretnénk a népek között élni, a német néppel éppúgy, mint az arabokkal. Egyetlen népet sem fogunk zsarolni, egyetlen népre sem gyakorolunk politikai nyomást, csak arra kérünk lehetőséget, hogy ahol élünk, Istenhez békésen imádkozhassunk. Ezért állunk éles ellentétben a cionista hatalmi politikával. Ezért állunk éles ellentétben minden úgynevezett nemzetközi zsidó szervezet kísérletével, akik olyan országokat zsarolnak politikailag és pénzügyileg, mint Németország és Ausztria. Ezért nem avatkozunk azon népek belügyeibe, akik közt élünk.
Dr. Martin Hohmann CDU szövetségi képviselő a huszadik század igazi bűnöseit a hitüktől elrugaszkodottakban jelölte meg; csak tisztelni tudjuk ezt az éleslátást. Amikor Ausztria ellen fekete-kék kormánya miatt különböző államok bojkott-határozatot hoztak, nyilvánosan hirdettük, hogy egy nép belügyeibe való ilyen beavatkozást elfogadhatatlannak tartunk, s hogy szerintünk az osztrákoknak minden joguk megvan olyan kormányt választani, amilyet csak akarnak. Saját pénzünkön nagyformátumú hirdetést is betettünk a New York Times-ba, amiben az egész világ hivő zsidó főrabbijai ezen meggyőződésüket kifejezték.
Remélem, igen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy sikerült érthetővé tennem, hogy a hivő zsidóság meggyőződésének semmi köze sincs Herzl Tivadar cionizmusához. Legfőbb ideje már, hogy az Osztrák Köztársaság hivatalos képviselői is felismerjék, hogy a tórához hű zsidóságot mi képviseljük, és hogy az úgynevezett izraelita hitközségen kívül más tárgyaló partnerük is van.
Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Bevezetőmben már körvonalaztam a legfontosabb kényes pontokat, amikről ezen a nemzetközi rabbi-konferencián értekezni szeretnénk. Különös örömmel üdvözlöm ezért legelőször dr. Martin Hohmannt, az NSZK szövetségi parlamenti képviselőjét, prof. dr. Hans Klesatzky alkotmányjogászt, prof. dr. Erwin Lanc szövetségi minisztert, Stadler ügyész urat, prof. dr. Matschnert, dr. John Guderus szövetségi tanácsost, és dr. Johannes Hübner ügyvéd urat
Végezetül szeretném még nemzetközi konferenciánk következő alapvető kérelmét előterjeszteni. Azzal a szívből jövő kéréssel fordulunk a Német Szövetségi Köztársasághoz, kiváltképp a CDU/CSU frakcióhoz, hogy tegyék jóvá azt a szörnyű igazságtalanságot, amit Dr. Martin Hohman ellen elkövettek; állítsák helyre neve tisztességét, és rehabilitálják, mint politikust és választókerületének képviselőjét. Nem hagyhatjuk ellenvetés nélkül, hogy jogtalanul és vallásunk valamennyi parancsával ellentétben olyan embereket megzsaroljanak, akik elég bátrak ahhoz, hogy kimondják a történelmi igazságot, hogy egy ilyen embert antiszemitizmussal rágalmazzanak, és hamis módon zsidóellenes gondolkodással vádoljanak. Tűrhetetlen, hogy ma bizonyos politikai célok kierőszakolása érdekében a zsidó nép történelmét és a zsidóság sorsát Hitler idejében fegyverként használják föl. Sajnos ez manapság igen gyakran előfordul. Sajnos gyakran kovácsolnak politikai tőkét elődeink halálából. Ellentétben ezekkel, a médiában untig meglovagolt gondolatokkal, mi, tórahű zsidók teljesen tehermentes, békés és barátságos jövőre törekszünk a német néppel. Ezért követeljük, hogy vessenek véget Németország megszállt státuszának, szüntessék meg, hogy Németországot az Egyesült Nemzetek az ellenséges államok közé sorolja. Csak így lehet Németországgal, s ily módon Ausztriával is a múltat végérvényesen lezárni.
Mielőtt az ember az iraki vagy a palesztin megszállás megszüntetését követeli, előbb Németország megszállásának megszüntetését kell követelnünk: egy javarészt nem hivatalos megszállás befejezését, amit szellemileg és a médiában gyakorolnak.
A német eredeti a Phoenix folyóirat 2004/3. számában jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése