1962.augusztus 1-én
Beteg voltam. Napokig nem tudtam virrasztani, annyira el voltam gyengülve. Ehhez még hozzájárult a nagy nyári meleg is. Alig volt jártányi erőm. Amint kissé jobban lettem, erősen elhatároztam, újra virrasztani fogok. Este forrón kértem az Urat: "Imádott Jézusom, adj erőt nekem." Hajnali három órakor az Úr Jézus ébresztett az Ő jelenlétével és szavaival:
"A magányos éjben szíveket keresek."
Utána rögtön magamra hagyott. Jelenlétének távozása után arra gondoltam, hogy most mire ajánljam fel a virrasztó órát. Közben megerősödött bennem az a tudat, hogy a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel. Elhatározásom pillanatában a gonosz jelenléte szorongó érzéssel töltött el. Alig bírtam mozdulni, csak a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Égi Anyám, most is azért virrasztok minden erőmmel és szívem egész vágyával. De én olyan semmi vagyok! Mit tudok én tenni?
Míg így elmerültem a Szent Szűz Szeretetlángjában, azon vettem észre magam, hogy a gonosz szorongása megszűnt, és szinte észrevétlenül eltávozott. Úgy éreztem, mintha egy világtalan tapogatódzott volna el mellőlem. Nagyon meglepett ez az érzés. Utána lelkem olyan könnyű lett, amilyennek még soha életemben nem éreztem.
Mikor ez történt, olyan érzésem támadt, mintha testem elhagyta volna lelkemet, és én, mint puszta lélek térdeltem teljesen megsemmisülve. Úgy éreztem, hogy lelkemet koldusmódra összefoltozott rongyok takarják. Igen nyomasztó érzés fogott el.
Imádott Jézusom, látod, milyen vagyok! S ahogy ezt így könyörögve kimondtam, a Szent Szűz palástjával eltakarta szánalmas rongyaimat, és így szólt:
"Kislányom, ilyen az Én országomban sok lélek (Magyarországon). De Én veled együtt reátok borítom anyai palástomat, és elfedem Szent Fiam elől is a ti koldus lelketeket, hogy el ne szomorodjon rajtatok."
A Szűzanya tovább beszélgetett velem:
"Az elmúlt napok, ugye, sok szenvedést hoztak részedre? Lelkedben sok kételyt, hogy nem hiábavaló-e a sok áldozatvállalás, melyet minden erőd megfeszítésével táplálsz. Örömmel néztem rád, csak akkor még nem akartam kételyeidre vigaszt adni, azért, hogy még több erőt meríts a még több áldozatvállaláshoz. Nagy kegyelemben engedlek részt venni."
Amint e szavakat kimondta, csodálatos módon éreznem engedte Szeretetlángjának kegyelmi hatását, melyet most nemcsak én éreztem, hanem az egész országban minden lélek. Majd ismét így szólt:
"Most a Sátán megvakult és néhány órára megszűnt uralkodni a lelkekben. Különösen a bujaság bűne az, mely annyira szedi áldozatait. Mivel a Sátán most tehetetlen, világtalan, a gonosz lelkek dermedt tétlenséggel figyelnek. Nem tudják, mi történt, a Sátán megszűnt nekik parancsolni. S közben, míg a lelkek felszabadulnak a Sátán gonosz hatása alól, a jóra való restséggel ellenkező elhatározásokat tettek. Mire rájuk köszönt a reggel, sok millió lélekben erőre kapott a jó szándék a megjavulásra."
Ahogy a Szent Szűz ezeket mondta, minden szavát úgy engedte átélnem, ahogy a lelkekben a kegyelem hatása végbement.
Ennek a csodálatos kegyelemnek érzetével már hajnalban elindultam a templomba. Ó, Te nagy hatalmú Szent Szűz! - köszöntöttem Őt. Mily nagy nyomorúságból szedtél ki engem! S mivel semmi érdemem nincs, miért adod ezt a sok kegyelmet? A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
"Kislányom, meríts erőt a sok kegyelemből. Azért halmoztalak el, hogy ha újabb kételyek törnek rád, lelkedben égjen már Szeretetlángom kiolthatatlan tüze, melyről most már láthatod, milyen csodálatos."
Ezen a napon a Szent Szűz még sok mindent mondott:
"Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam rendelkezésetekre, mint most: Szívem Szeretetének lobogó Lángját. Amióta az Ige Testté lett, ily nagy megmozdulás még nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint Szívem Szeretetének Lángja. Ilyen még nem volt, mely a Sátánt így megvakítaná. S rajtatok áll, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után."
Égi Anyám! Rám, a világon leggyámoltalanabbra bízod ezt a hatalmas nagy ügyet? Én rongyokban sínylődő kolduslélek! Hiszen én szóba sem jöhetek, még emberi számítás szerint sem. Hát még Te előtted!
"Leánykám, Szeretetlángom először a Kármelben fog kigyúlni, mert van-e hely, hol jobban tisztelnek Engem, mint ők, vagy legalábbis ők vannak erre legjobban hivatva, és a Szentlélek Leányai, akik a Szeretetláng elterjedésén működjenek együtt tisztelőimmel. Igyekezzetek leánykám! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban vakká lesz a Sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki érezni fogja, akihez csak eljut. Mert nemcsak a Nekem ajánlott országokban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni. Még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a Sátán előtt nincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog hatni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet."
Egy alkalommal sok elfoglaltságom miatt reggeltől késő délutánig nem gondoltam az Úr Jézusra. (Amióta ebben a rendkívüli kegyelmi állapotban vagyok, ez egyszer fordult elő.) Miután magamra maradtam, igen panaszos szavakkal így szólt hozzám:
"Látod, milyen vagy? Már megint magad vesződöl ügyes-bajos dolgaiddal. Miért nem hozod Hozzám? Úgy teszel, mintha egyedül is tudnál valamit tenni. Tanuld meg már végre, hogy bizalmamba férkőzve mások számára is elérsz mindent. Szedd össze felebarátaid nehézségeit, a családod zökkenőit, és Én elintézek mindent neked. Higgy hatalmamban! Ha nem bízod Rám ügyedet, hogyan intézzem el azokat?
Beteg voltam. Napokig nem tudtam virrasztani, annyira el voltam gyengülve. Ehhez még hozzájárult a nagy nyári meleg is. Alig volt jártányi erőm. Amint kissé jobban lettem, erősen elhatároztam, újra virrasztani fogok. Este forrón kértem az Urat: "Imádott Jézusom, adj erőt nekem." Hajnali három órakor az Úr Jézus ébresztett az Ő jelenlétével és szavaival:
"A magányos éjben szíveket keresek."
Utána rögtön magamra hagyott. Jelenlétének távozása után arra gondoltam, hogy most mire ajánljam fel a virrasztó órát. Közben megerősödött bennem az a tudat, hogy a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel. Elhatározásom pillanatában a gonosz jelenléte szorongó érzéssel töltött el. Alig bírtam mozdulni, csak a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Égi Anyám, most is azért virrasztok minden erőmmel és szívem egész vágyával. De én olyan semmi vagyok! Mit tudok én tenni?
Míg így elmerültem a Szent Szűz Szeretetlángjában, azon vettem észre magam, hogy a gonosz szorongása megszűnt, és szinte észrevétlenül eltávozott. Úgy éreztem, mintha egy világtalan tapogatódzott volna el mellőlem. Nagyon meglepett ez az érzés. Utána lelkem olyan könnyű lett, amilyennek még soha életemben nem éreztem.
Mikor ez történt, olyan érzésem támadt, mintha testem elhagyta volna lelkemet, és én, mint puszta lélek térdeltem teljesen megsemmisülve. Úgy éreztem, hogy lelkemet koldusmódra összefoltozott rongyok takarják. Igen nyomasztó érzés fogott el.
Imádott Jézusom, látod, milyen vagyok! S ahogy ezt így könyörögve kimondtam, a Szent Szűz palástjával eltakarta szánalmas rongyaimat, és így szólt:
"Kislányom, ilyen az Én országomban sok lélek (Magyarországon). De Én veled együtt reátok borítom anyai palástomat, és elfedem Szent Fiam elől is a ti koldus lelketeket, hogy el ne szomorodjon rajtatok."
A Szűzanya tovább beszélgetett velem:
"Az elmúlt napok, ugye, sok szenvedést hoztak részedre? Lelkedben sok kételyt, hogy nem hiábavaló-e a sok áldozatvállalás, melyet minden erőd megfeszítésével táplálsz. Örömmel néztem rád, csak akkor még nem akartam kételyeidre vigaszt adni, azért, hogy még több erőt meríts a még több áldozatvállaláshoz. Nagy kegyelemben engedlek részt venni."
Amint e szavakat kimondta, csodálatos módon éreznem engedte Szeretetlángjának kegyelmi hatását, melyet most nemcsak én éreztem, hanem az egész országban minden lélek. Majd ismét így szólt:
"Most a Sátán megvakult és néhány órára megszűnt uralkodni a lelkekben. Különösen a bujaság bűne az, mely annyira szedi áldozatait. Mivel a Sátán most tehetetlen, világtalan, a gonosz lelkek dermedt tétlenséggel figyelnek. Nem tudják, mi történt, a Sátán megszűnt nekik parancsolni. S közben, míg a lelkek felszabadulnak a Sátán gonosz hatása alól, a jóra való restséggel ellenkező elhatározásokat tettek. Mire rájuk köszönt a reggel, sok millió lélekben erőre kapott a jó szándék a megjavulásra."
Ahogy a Szent Szűz ezeket mondta, minden szavát úgy engedte átélnem, ahogy a lelkekben a kegyelem hatása végbement.
Ennek a csodálatos kegyelemnek érzetével már hajnalban elindultam a templomba. Ó, Te nagy hatalmú Szent Szűz! - köszöntöttem Őt. Mily nagy nyomorúságból szedtél ki engem! S mivel semmi érdemem nincs, miért adod ezt a sok kegyelmet? A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
"Kislányom, meríts erőt a sok kegyelemből. Azért halmoztalak el, hogy ha újabb kételyek törnek rád, lelkedben égjen már Szeretetlángom kiolthatatlan tüze, melyről most már láthatod, milyen csodálatos."
Ezen a napon a Szent Szűz még sok mindent mondott:
"Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam rendelkezésetekre, mint most: Szívem Szeretetének lobogó Lángját. Amióta az Ige Testté lett, ily nagy megmozdulás még nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint Szívem Szeretetének Lángja. Ilyen még nem volt, mely a Sátánt így megvakítaná. S rajtatok áll, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után."
Égi Anyám! Rám, a világon leggyámoltalanabbra bízod ezt a hatalmas nagy ügyet? Én rongyokban sínylődő kolduslélek! Hiszen én szóba sem jöhetek, még emberi számítás szerint sem. Hát még Te előtted!
"Leánykám, Szeretetlángom először a Kármelben fog kigyúlni, mert van-e hely, hol jobban tisztelnek Engem, mint ők, vagy legalábbis ők vannak erre legjobban hivatva, és a Szentlélek Leányai, akik a Szeretetláng elterjedésén működjenek együtt tisztelőimmel. Igyekezzetek leánykám! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban vakká lesz a Sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki érezni fogja, akihez csak eljut. Mert nemcsak a Nekem ajánlott országokban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni. Még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a Sátán előtt nincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog hatni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet."
Egy alkalommal sok elfoglaltságom miatt reggeltől késő délutánig nem gondoltam az Úr Jézusra. (Amióta ebben a rendkívüli kegyelmi állapotban vagyok, ez egyszer fordult elő.) Miután magamra maradtam, igen panaszos szavakkal így szólt hozzám:
"Látod, milyen vagy? Már megint magad vesződöl ügyes-bajos dolgaiddal. Miért nem hozod Hozzám? Úgy teszel, mintha egyedül is tudnál valamit tenni. Tanuld meg már végre, hogy bizalmamba férkőzve mások számára is elérsz mindent. Szedd össze felebarátaid nehézségeit, a családod zökkenőit, és Én elintézek mindent neked. Higgy hatalmamban! Ha nem bízod Rám ügyedet, hogyan intézzem el azokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése