A Szűzanya éves jelenése Mirjana Dragićević-Soldo​ látnoknak 2026. március 18-án

Mirjana Dragićević-Soldo látnoknak 1981. június 24-től 1982. december 25-ig naponta voltak jelenései. Az utolsó napi jelenéskor a Szűzanya, miután rábízta a tizedik titkot is, azt mondta neki, hogy ezután csak évente egyszer fog megjelenni neki, mégpedig március 18-án. Így történt ez alkalommal is. A jelenés 13:22-kor kezdődött és 13:26-ig tartott.

"Drága gyermekek! Soha ne felejtsétek el, milyen nagy az Isten szeretete. Én is ez által a szeretet által vagyok veletek. Ne felejtsétek el, milyen hatalmas az Ő irgalma. Ezen irgalom által mutatom meg nektek az igazi boldogság és a tökéletes béke felé vezető utat. Ez az út vezet az én Fiamhoz. Ezért gyermekeim, teljes bizalommal hagyatkozzatok Fiamra és ne féljetek. Ne féljetek a jövőtől, mert az teljes egészében az én Fiam akaratához tartozik. Ezért gyermekeim, mondjatok le mindarról, ami eltávolít titeket Fiamtól: a hamis boldogságról, a hamis reményről és a hamis csillogásról. Higgyetek az én Fiamban. Beszéljetek neki fájdalmaitokról, szenvedéseitekről, vágyaitokról és reményeitekről. Érezni fogjátok szeretetét és áldását. Köszönöm nektek!"

Apokalipszis-narratívák és elit menedékek: illúziók a végítélet árnyékában

A podcast szerint a Közel-Keleten zajló konfliktusok és vallási szimbolika erősödése – például a jeruzsálemi szent helyek lezárása és a „vörös tehén” rituálé körüli várakozás – sokak számára apokaliptikus értelmezést kap. Egyes amerikai politikai és katonai körökben is megjelenik a vallási retorika, ami a szerző szerint veszélyes irányba tolhatja a geopolitikai gondolkodást. 
Ezzel párhuzamosan a globális elit egy része nem spirituális megváltásban, hanem fizikai túlélésben gondolkodik: milliárdosok luxusbunkereket építenek elszigetelt helyeken, amelyek hosszú távú civilizációs összeomlás esetére szolgálnának menedékként. 
A podcast azonban ezt súlyos tévedésnek tartja. Az érvelés három fő pontra épül. Először: a technológiai rendszerek és erőforrások idővel kimerülnek, utánpótlás nélkül a legfejlettebb bunker is fenntarthatatlan. Másodszor: a biztonság illúzió, mert válsághelyzetben a fegyveres védelem lojalitása megszűnhet, és a hatalom erőszak útján újraoszlik. Harmadszor: a pszichológiai tényezők – izoláció, társadalmi struktúrák hiánya – gyors belső összeomláshoz vezethetnek. 
A szerző szerint ezek a bunkerek nem a civilizáció újraindításának eszközei, hanem az elit bizalmatlanságának szimbólumai. A valódi túléléshez nem izolált menedékek, hanem működő közösségek, együttműködés és tudásmegosztás szükséges. A „menekülési stratégia” így inkább a jelenlegi rendszer kudarcának beismerése, mint racionális jövőtervezés.