1962. augusztus 16-án
Ismét panaszkodott:
"Látod leánykám, milyen gondtalanul éli világát sok Nekem szentelt lélek! Mennyi tétlenséggel fecsérlik el az időt a maguk tetszésére! Nekem is odavetnek néhány asztalról lehulló morzsát, mint koldusnak. És Én azt mióta tűröm! De meddig? Ha mennyei Atyám türelme elfogy, jaj lesz nektek! Az Ő büntető kezét nem lesz, aki visszatartsa. Reátok is azt kell mondanom: Távozzatok ti átkozottak, mert országom ügyét nem képviseltétek, nem juttattátok érvényre azt, amiért meghívtalak benneteket. Én annyit jártam utánatok, mennyit szóltam figyelmeztető szavaimmal, és ti egy kézlegyintéssel elintéztetek Engem úgy, hogy még koldusnak is sértő lett volna." (És szava fájdalmas szomorúsággal hangzott lelkemben.)
Ezt is azon a napon a Szűzanya mintegy megbeszélte velem:
"Én adok erőt az induláshoz, mely igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A szenvedések, melyeket reád küldök: a testi fájdalmak, lelki gyötrelmek és az igen nagy lelki szárazság. Fogadd el, hiszen te azért meg leszel óvva minden bűntől. Mi nem engedünk elszakadni magunktól. Itt vagy lábunknál, és határtalan sok kegyelemmel halmozunk el. Hibáidat, gyarlóságaidat lelked hasznára fordítjuk. Ezek tartanak szüntelenül nagy alázatosságban. Minden gondod ez legyen, mert a mi ügyünket csak nagyon alázatos lélek képviselheti. Ne félj! Nem szenvedsz egyedül, hanem Velem, Velünk. A rengeteg ellenvetést, melyet az Istennek szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. Tudjuk, hogy szeretettel vállalod. Látjuk külső-belső szenvedésedet, és azt is, hogy hónapok óta gondolataid Szeretetlángommal vannak elfoglalva. Láthatod te is, hogy kitartó erő kell hozzá."
Égi Anyám! Az én gyenge erőm is Tőled táplálkozik.
Az Úr Jézus: " Bízzál leányom! Az Isten tervét nem tudja semmi keresztülhúzni. Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A Sátán olyan harcot indít az emberek ellen, amilyen még nem volt soha."
Ma, amikor az Úr Jézus beszélgetett, tanított is:
"Légy az Én szolgálóleányom! Légy mindig ünnepélyes. Aki Engem szolgál, annak minden napja ünnepnap legyen. Ne engedj lelkedhez közel semmit és senkit, ami - vagy aki - lelked állandó ünneplését megzavarná. Vigyázz menyegzős ruhádra, és sugározd a boldogságot! Ahol megjelensz, érezzék rajtad, hogy te mindennap a mennyei lakomán veszel részt. Óhajtsd, hogy mások is részt kérjenek belőle. Az Én Országom eljövetele legyen egyetlen fő célod! Legyetek bátrak!
Valljatok meg Engem az emberek előtt. Tudod, milyen sok lélek van, akik csak a gyávaság miatt nem tudnak Felém közeledni. Ne cselekedj semmit sem Nélkülem! Egyetlen gondolatod se legyen, melybe bele nem viszel Engem. Hiszen Én adom az értelmet nektek, de sajnos, alig akad, aki ezt megköszönné Nekem. Eddig te sem köszönted meg. Pedig az értelem birtoklása nélkül ti sem volnátok különbek a többi teremtménynél. Amit az emberi értelem alkot, az mind az Én értelmemből fakad. Köszönd meg ezt a csodás értelmet mások helyett is."
Sajnos nincs lelkivezetőm, kinek elmondhatnám a lelkemben történő dolgokat, állandó változásokat. Sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra:
"Látom kicsinyhitűségedet. Miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj! Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj, soha nem hagylak el!"
És szavai olyan nagyon biztatók voltak, hogy nagy megnyugvást adtak lelkemnek.
Egy alkalommal panaszkodtam az Úr Jézusnak: Uram, oly nehezen tudom ételeimet élvezhetetlenné tenni. Ő igen meg volt hatva, és hosszan és sokat beszélt velem. Kár, hogy a szavakat, melyeket mondott, nem írtam le. Pedig Ő sokszor kér erre. De sokszor úgy eggyé olvadnak szavai bensőmben, hogy nem tudom azokat kifejezésre juttatni.
Az Úr Jézus megígérte, hogy különös erősítést ad nekem a virrasztásokra, és csak szedjem össze magam minden erőmmel. Aznap este azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet, amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét! Olyan gyorsan eltelt a Vele való virrasztás! Miközben elmerültem a Vele való egyesülésbe, csodálatos dolog történt. Lelkem legnagyobb alázatosságával írom le ezeket.
A csendes nyári éjben, amint így meghitten, hosszan beszélgettünk, egyszer csak megszakadt a Vele való társalgás, és Ő észrevétlenül elment, de előbb házunk előtt hosszan időzött. Éreznem engedte, hogy elgondolkozva áll házunk előtt, és elkezdte nekem sorolni családunk gyermekkori érdemeit, azokat az erényeket, melyeket én gyakoroltattam gyermekeimmel, mikor ők még kicsik voltak. Érdemül említette a meghitt esti imákat, és külön megjegyezte, milyen jólesik Neki a kis fohász, amelyet az esti ima után végeztünk. Majd hivatkozott arra is, hogy a mi családunk az Ő Szent Szívének van fölajánlva, és még utána sem mozdult, csak állt. Én éreztem áldott szent jelenlétét, és igen meghatódtam. Annyi megbántással illetjük, és Ő mégis milyen jóságos! Ő közben így szólt:
"Megáldom e házat, mely Szent Szívemnek van szentelve."
Lélekemelő volt ezt az áldást érezni, melyet házunk előtt hosszan időzve adott családunkra.
Utána még mindig nem mozdult. Jósággal, fenséggel teljes jelenlétét még sokáig éreznem engedte. A meghatottságtól úgy éreztem magam, mit kis parányi semminél is semmibb, és csak ennyit tudtam mondani:
"Menj el tőlem Uram, mert igen bűnös vagyok!"
Ő erre azt válaszolta:
"A mi Édesanyánk lekötelez Engem erre. A sok kegyelem, melyet áldásommal házad népére adtam, az Ő kérésére történt, mivel te vagy itt a házban, aki szíved egész vágyával óhajtod az Ő Szívének Szeretetlángját továbbadni."
Utána a Szent Szűz kezdett beszélgetni velem. Arra kért, hogy imádkozzam a visszautasító lélekért, "ki szent ügyemet nem méltatta arra, hogy kezébe vegye, pedig személyeddel kapcsolatban világosságot nyújtottam neki. Tudom, nagyon szenvedtél, mikor elutasított. Szent Fiam a te megaláztatásod szenvedését egyesíti az Ő örök értékű szenvedéseivel. S most készülj fel lélekben és testben még nagyobb szenvedésekre is. Bármilyen formában és nagyságban törjön is rád, ne hátrálj! Légy alázatos, türelmes és kitartó!"
Mikor a Szent Szűz szavait befejezte, igen nagy szorongást éreztem. Máskor is ígért már szenvedést, de most annyira összerezzentem bensőmben... Minden olyan sötétnek és bizonytalannak látszik, az ügy sikertelensége miatti nehézségek rémesen tódulnak felém... Imádott Jézusom, és drága jó Szűzanyám, nagyon félek a következő szenvedésektől és megaláztatásoktól. Nélkületek nyomorúságos semmi vagyok. Fogjatok szorosan!
Éppen a templomban adoráltam. Valaki ottlétem alatt az orgonán gyakorolt. Az Úr Jézus váratlanul megszólalt lelkemben:
"Kislányom, látom küszködésedet, a melléfogott hangok zavarnak. A ti Hozzám intézett szavaitok is gyakran szórakozottak és melléfognak. Én türelemmel és szeretettel várom, hogy Hozzám intézett szavatok és hangotok tisztán csengő legyen. Légy te is másokkal és magaddal türelmesebb!"
Egy alkalommal a 7 órai szentmise után el akartam köszönni az Úr Jézustól, Ő így szólt hozzám szelíd, marasztaló hangon:
"Miért akarsz elköszönni Tőlem, hát nem együtt járunk? Ne menj el! Miért sietsz úgy? (Kertemben akartam gyomlálni, mert az idő igen alkalmas volt.)
"Ejnye, a következő szentmise-áldozaton nem akarsz részt venni? Tudod-e, miért hívtalak ily közel magamhoz? Az értem való áldozat mindennél előbbre való legyen neked! Mit mondtam? A te érdemed a szenvedés, bármilyen formában is nyújtom azt neked. Halmozd el csókjaiddal szent kezemet. Elfelejtetted, hogy kérésedre szentséges lábamhoz láncoltalak? Miért akarsz holmi mulandóságot előtérbe helyezni? Vagy nem bízol a szenvedések értékében? Én értéket adtam szenvedéseidnek, és ha ezt nem becsülöd meg, ez Nekem nagyon fájna. Azt kellene hinnem, hogy nem szeretettel vállalod. E nélkül pedig nem sokat ér az egész."
Más alkalommal így oktatott az Úr Jézus:
"Kármelita kislányom! Hallgass sokat, és ne csodálkozz azon, hogy ezt neked annyiszor elmondom. Tudod, ki az igazi bölcs? Aki sokat hallgat. Az igazi bölcsesség a hallgatás talajában érik meg, és csak a csendben tud begyökeresedni. Azért tanítalak. Én, a te Mestered vagyok. Én is harmincévi hallgatással készültem háromévi működésemre. Mivel Én a te Mestered vagyok, mellettem te is bölcs leszel.
Csak akkor szólj, ha megadom erre a jelet. És csak úgy mondd, ahogy Tőlem tanultad, és úgy, ahogyan Én mondanám. Szóval, Engem utánozz! Meglátod, a kevés szóhoz igazán sok és jó gyümölcsöt a lelkekben."
1962. augusztus 20.
Oly nagy csend honolt a lelkemben! Az Úr most nem árasztott el jóságos szavaival, de betöltötte lelkemet isteni érzetével, mely úgy hatott belém, hogy csodálatosan éreztem ereimben, csontjaimban. Egész testem minden ízét úgy áthatotta, elárasztotta, de csak rövid időre, hogy ezek érzetére remegés fogott el. Máskor is éreztem ezt, sőt sokszor megszakítás nélkül, heteken át, de ily nagymértékben még soha. Testem szinte megsemmisült, csak lelkem érzete uralkodott, melyet betöltött Isten kegyelme.
1962. augusztus 21.
Másnap arra ébredtem, hogy milyen a szentek hódolata és imádata. Hódolatuk és imádatuk eltöltötte az én lelkemet is, és oly nyomorúságos kis semminek éreztem magam Őmellettük. A Szent Szűzhöz folyamodtam: Anyám, adj Szeretetlángodból, hogy meg tudjak maradni, és bele tudjak kapcsolódni a szentek és szeráfok Isten-imádatába. Közben az Úr hallatta hangját lelkemben. Oly csodálatos volt ez, mert még ilyen hangon nem szólt hozzám:
Te kis szikra, bármily kicsi vagy, te is Általam, Belőlem teremtettél, csak közeledj Felém! Én átadom ragyogásomat, és így egymásra ragyogva nem fogod látni te sem lelked homályát. Látod, ők, a nagy szentek is, kis sziporkáim voltak. Őket is Én tettem naggyá. Mindegyiket oly mértékben, amilyen erővel közeledtek Hozzám. Azok a lelkek, kik nagy erővel közeledtek Felém, hamarább vették át fényességem sugarát. Tehát Előttem nincs idő. Vannak lelkek, kik rövid idő alatt is nagy utat tesznek meg, és Én korán elszólítom őket. Vannak, akik későn kezdenek, és elérnek még többet is, mint akik lassú léptekkel, óvatosan járják az Én utamat. Tudod, mit mondtam Én egyszer neked? Te nyílegyenesen repülsz az Ég felé, de ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja elszédítsen! Most pedig azt mondom, helyezkedj Belém bizalommal, és gázolj át mindenen, ami vissza akar tartani Tőlem!"
Ismét panaszkodott:
"Látod leánykám, milyen gondtalanul éli világát sok Nekem szentelt lélek! Mennyi tétlenséggel fecsérlik el az időt a maguk tetszésére! Nekem is odavetnek néhány asztalról lehulló morzsát, mint koldusnak. És Én azt mióta tűröm! De meddig? Ha mennyei Atyám türelme elfogy, jaj lesz nektek! Az Ő büntető kezét nem lesz, aki visszatartsa. Reátok is azt kell mondanom: Távozzatok ti átkozottak, mert országom ügyét nem képviseltétek, nem juttattátok érvényre azt, amiért meghívtalak benneteket. Én annyit jártam utánatok, mennyit szóltam figyelmeztető szavaimmal, és ti egy kézlegyintéssel elintéztetek Engem úgy, hogy még koldusnak is sértő lett volna." (És szava fájdalmas szomorúsággal hangzott lelkemben.)
Ezt is azon a napon a Szűzanya mintegy megbeszélte velem:
"Én adok erőt az induláshoz, mely igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A szenvedések, melyeket reád küldök: a testi fájdalmak, lelki gyötrelmek és az igen nagy lelki szárazság. Fogadd el, hiszen te azért meg leszel óvva minden bűntől. Mi nem engedünk elszakadni magunktól. Itt vagy lábunknál, és határtalan sok kegyelemmel halmozunk el. Hibáidat, gyarlóságaidat lelked hasznára fordítjuk. Ezek tartanak szüntelenül nagy alázatosságban. Minden gondod ez legyen, mert a mi ügyünket csak nagyon alázatos lélek képviselheti. Ne félj! Nem szenvedsz egyedül, hanem Velem, Velünk. A rengeteg ellenvetést, melyet az Istennek szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. Tudjuk, hogy szeretettel vállalod. Látjuk külső-belső szenvedésedet, és azt is, hogy hónapok óta gondolataid Szeretetlángommal vannak elfoglalva. Láthatod te is, hogy kitartó erő kell hozzá."
Égi Anyám! Az én gyenge erőm is Tőled táplálkozik.
Az Úr Jézus: " Bízzál leányom! Az Isten tervét nem tudja semmi keresztülhúzni. Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A Sátán olyan harcot indít az emberek ellen, amilyen még nem volt soha."
Ma, amikor az Úr Jézus beszélgetett, tanított is:
"Légy az Én szolgálóleányom! Légy mindig ünnepélyes. Aki Engem szolgál, annak minden napja ünnepnap legyen. Ne engedj lelkedhez közel semmit és senkit, ami - vagy aki - lelked állandó ünneplését megzavarná. Vigyázz menyegzős ruhádra, és sugározd a boldogságot! Ahol megjelensz, érezzék rajtad, hogy te mindennap a mennyei lakomán veszel részt. Óhajtsd, hogy mások is részt kérjenek belőle. Az Én Országom eljövetele legyen egyetlen fő célod! Legyetek bátrak!
Valljatok meg Engem az emberek előtt. Tudod, milyen sok lélek van, akik csak a gyávaság miatt nem tudnak Felém közeledni. Ne cselekedj semmit sem Nélkülem! Egyetlen gondolatod se legyen, melybe bele nem viszel Engem. Hiszen Én adom az értelmet nektek, de sajnos, alig akad, aki ezt megköszönné Nekem. Eddig te sem köszönted meg. Pedig az értelem birtoklása nélkül ti sem volnátok különbek a többi teremtménynél. Amit az emberi értelem alkot, az mind az Én értelmemből fakad. Köszönd meg ezt a csodás értelmet mások helyett is."
Sajnos nincs lelkivezetőm, kinek elmondhatnám a lelkemben történő dolgokat, állandó változásokat. Sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra:
"Látom kicsinyhitűségedet. Miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj! Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj, soha nem hagylak el!"
És szavai olyan nagyon biztatók voltak, hogy nagy megnyugvást adtak lelkemnek.
Egy alkalommal panaszkodtam az Úr Jézusnak: Uram, oly nehezen tudom ételeimet élvezhetetlenné tenni. Ő igen meg volt hatva, és hosszan és sokat beszélt velem. Kár, hogy a szavakat, melyeket mondott, nem írtam le. Pedig Ő sokszor kér erre. De sokszor úgy eggyé olvadnak szavai bensőmben, hogy nem tudom azokat kifejezésre juttatni.
Az Úr Jézus megígérte, hogy különös erősítést ad nekem a virrasztásokra, és csak szedjem össze magam minden erőmmel. Aznap este azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet, amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét! Olyan gyorsan eltelt a Vele való virrasztás! Miközben elmerültem a Vele való egyesülésbe, csodálatos dolog történt. Lelkem legnagyobb alázatosságával írom le ezeket.
A csendes nyári éjben, amint így meghitten, hosszan beszélgettünk, egyszer csak megszakadt a Vele való társalgás, és Ő észrevétlenül elment, de előbb házunk előtt hosszan időzött. Éreznem engedte, hogy elgondolkozva áll házunk előtt, és elkezdte nekem sorolni családunk gyermekkori érdemeit, azokat az erényeket, melyeket én gyakoroltattam gyermekeimmel, mikor ők még kicsik voltak. Érdemül említette a meghitt esti imákat, és külön megjegyezte, milyen jólesik Neki a kis fohász, amelyet az esti ima után végeztünk. Majd hivatkozott arra is, hogy a mi családunk az Ő Szent Szívének van fölajánlva, és még utána sem mozdult, csak állt. Én éreztem áldott szent jelenlétét, és igen meghatódtam. Annyi megbántással illetjük, és Ő mégis milyen jóságos! Ő közben így szólt:
"Megáldom e házat, mely Szent Szívemnek van szentelve."
Lélekemelő volt ezt az áldást érezni, melyet házunk előtt hosszan időzve adott családunkra.
Utána még mindig nem mozdult. Jósággal, fenséggel teljes jelenlétét még sokáig éreznem engedte. A meghatottságtól úgy éreztem magam, mit kis parányi semminél is semmibb, és csak ennyit tudtam mondani:
"Menj el tőlem Uram, mert igen bűnös vagyok!"
Ő erre azt válaszolta:
"A mi Édesanyánk lekötelez Engem erre. A sok kegyelem, melyet áldásommal házad népére adtam, az Ő kérésére történt, mivel te vagy itt a házban, aki szíved egész vágyával óhajtod az Ő Szívének Szeretetlángját továbbadni."
Utána a Szent Szűz kezdett beszélgetni velem. Arra kért, hogy imádkozzam a visszautasító lélekért, "ki szent ügyemet nem méltatta arra, hogy kezébe vegye, pedig személyeddel kapcsolatban világosságot nyújtottam neki. Tudom, nagyon szenvedtél, mikor elutasított. Szent Fiam a te megaláztatásod szenvedését egyesíti az Ő örök értékű szenvedéseivel. S most készülj fel lélekben és testben még nagyobb szenvedésekre is. Bármilyen formában és nagyságban törjön is rád, ne hátrálj! Légy alázatos, türelmes és kitartó!"
Mikor a Szent Szűz szavait befejezte, igen nagy szorongást éreztem. Máskor is ígért már szenvedést, de most annyira összerezzentem bensőmben... Minden olyan sötétnek és bizonytalannak látszik, az ügy sikertelensége miatti nehézségek rémesen tódulnak felém... Imádott Jézusom, és drága jó Szűzanyám, nagyon félek a következő szenvedésektől és megaláztatásoktól. Nélkületek nyomorúságos semmi vagyok. Fogjatok szorosan!
Éppen a templomban adoráltam. Valaki ottlétem alatt az orgonán gyakorolt. Az Úr Jézus váratlanul megszólalt lelkemben:
"Kislányom, látom küszködésedet, a melléfogott hangok zavarnak. A ti Hozzám intézett szavaitok is gyakran szórakozottak és melléfognak. Én türelemmel és szeretettel várom, hogy Hozzám intézett szavatok és hangotok tisztán csengő legyen. Légy te is másokkal és magaddal türelmesebb!"
Egy alkalommal a 7 órai szentmise után el akartam köszönni az Úr Jézustól, Ő így szólt hozzám szelíd, marasztaló hangon:
"Miért akarsz elköszönni Tőlem, hát nem együtt járunk? Ne menj el! Miért sietsz úgy? (Kertemben akartam gyomlálni, mert az idő igen alkalmas volt.)
"Ejnye, a következő szentmise-áldozaton nem akarsz részt venni? Tudod-e, miért hívtalak ily közel magamhoz? Az értem való áldozat mindennél előbbre való legyen neked! Mit mondtam? A te érdemed a szenvedés, bármilyen formában is nyújtom azt neked. Halmozd el csókjaiddal szent kezemet. Elfelejtetted, hogy kérésedre szentséges lábamhoz láncoltalak? Miért akarsz holmi mulandóságot előtérbe helyezni? Vagy nem bízol a szenvedések értékében? Én értéket adtam szenvedéseidnek, és ha ezt nem becsülöd meg, ez Nekem nagyon fájna. Azt kellene hinnem, hogy nem szeretettel vállalod. E nélkül pedig nem sokat ér az egész."
Más alkalommal így oktatott az Úr Jézus:
"Kármelita kislányom! Hallgass sokat, és ne csodálkozz azon, hogy ezt neked annyiszor elmondom. Tudod, ki az igazi bölcs? Aki sokat hallgat. Az igazi bölcsesség a hallgatás talajában érik meg, és csak a csendben tud begyökeresedni. Azért tanítalak. Én, a te Mestered vagyok. Én is harmincévi hallgatással készültem háromévi működésemre. Mivel Én a te Mestered vagyok, mellettem te is bölcs leszel.
Csak akkor szólj, ha megadom erre a jelet. És csak úgy mondd, ahogy Tőlem tanultad, és úgy, ahogyan Én mondanám. Szóval, Engem utánozz! Meglátod, a kevés szóhoz igazán sok és jó gyümölcsöt a lelkekben."
1962. augusztus 20.
Oly nagy csend honolt a lelkemben! Az Úr most nem árasztott el jóságos szavaival, de betöltötte lelkemet isteni érzetével, mely úgy hatott belém, hogy csodálatosan éreztem ereimben, csontjaimban. Egész testem minden ízét úgy áthatotta, elárasztotta, de csak rövid időre, hogy ezek érzetére remegés fogott el. Máskor is éreztem ezt, sőt sokszor megszakítás nélkül, heteken át, de ily nagymértékben még soha. Testem szinte megsemmisült, csak lelkem érzete uralkodott, melyet betöltött Isten kegyelme.
1962. augusztus 21.
Másnap arra ébredtem, hogy milyen a szentek hódolata és imádata. Hódolatuk és imádatuk eltöltötte az én lelkemet is, és oly nyomorúságos kis semminek éreztem magam Őmellettük. A Szent Szűzhöz folyamodtam: Anyám, adj Szeretetlángodból, hogy meg tudjak maradni, és bele tudjak kapcsolódni a szentek és szeráfok Isten-imádatába. Közben az Úr hallatta hangját lelkemben. Oly csodálatos volt ez, mert még ilyen hangon nem szólt hozzám:
Te kis szikra, bármily kicsi vagy, te is Általam, Belőlem teremtettél, csak közeledj Felém! Én átadom ragyogásomat, és így egymásra ragyogva nem fogod látni te sem lelked homályát. Látod, ők, a nagy szentek is, kis sziporkáim voltak. Őket is Én tettem naggyá. Mindegyiket oly mértékben, amilyen erővel közeledtek Hozzám. Azok a lelkek, kik nagy erővel közeledtek Felém, hamarább vették át fényességem sugarát. Tehát Előttem nincs idő. Vannak lelkek, kik rövid idő alatt is nagy utat tesznek meg, és Én korán elszólítom őket. Vannak, akik későn kezdenek, és elérnek még többet is, mint akik lassú léptekkel, óvatosan járják az Én utamat. Tudod, mit mondtam Én egyszer neked? Te nyílegyenesen repülsz az Ég felé, de ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja elszédítsen! Most pedig azt mondom, helyezkedj Belém bizalommal, és gázolj át mindenen, ami vissza akar tartani Tőlem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése