1962. augusztus 3-án
Délelőtt ismét nézeteltérések voltak a lakásügy miatt. Annyira levert ez engem! Péntek volt. Déli 12-től 15 óráig az Úr Jézus kérésére engesztelő imádásra kellett mennem. Alig bírtam elindulni, olyan szétszórt voltam. Lelkemet annyira feldúlta a megismétlődő családi nézeteltérés. Az első imaóra gondolataim rendezésével telt el, alig tudtam megnyugodni. Szétszórtságom úgy lehangolt, hogy még szóbeli imára is képtelen voltam. A tisztítóhelyen szenvedő és nagyon elhagyatott papi lelkekre gondoltam, hogy a keresztutat is értük ajánlom fel. A nagy fáradtság miatt többször is abba akartam hagyni. Közben a szomorú Üdvözítő így szólt:
"Én sem hagytam abba és nem szakítottam meg a fájdalmak útját. Gyere, ketten menjünk, akkor neked is könnyebb lesz, meg Nekem is! A megosztott bánat, fél-bánat. Tudod, én is milyen nehezen vonszoltam magam! És nem ok nélkül kényszeríttették Cirenei Simont, hogy segítsen. Most te is segíts Nekem!"
Miközben már kezdtem elmerülni Benne, ismét szólt:
"Leánykám, sajnállak. Látom nagy erőfeszítésedet, de nehogy azt, hidd, hogy ez hiábavaló! Megáldom családodat nagyon. Megszabadítom őket a gonosztól, mert ő dúlja fel a ház békéjét. Csak bízzál Bennem!"
Ó, Uram, olyan nagy a családi nézeteltérés, hogy itt csak csoda segíthet.
"Úgy gondolod, hogy nem tudok csodát tenni?"
Uram, de nem vagyok méltó erre.
"Én mégis csodát teszek, és az elintézhetetlennek látszó ügyedet úgy megáldom, hogy elsimul minden."
Én közben a Szent Szűzhöz folyamodtam: Kérjed a Te Szent Fiadat érettünk! Mire befejeztem keresztutamat, az Üdvözítő négyszer is megígérte:
"Kislányom, elsimítok minden nehézséget. A mi Édesanyánk ismét Szeretetlángjára hivatkozott. Én nem tudok ellenállni Neki. Megkért, hogy akire Ő rábízta Szeretetének Lángját, attól Én sem tagadjak meg semmit sem, csak osszam kegyelmeimet, bárki javára kéri is."
Le nem írhatom, hogy milyen nagy kegyelmet, erőt és bizalmat adott szavaival...
1962. augusztus 6.
Reggel a szentáldozáskor, vagyis már előtte, az Úr ismét panaszaival árasztotta el lelkemet:
"Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia, kiket papjaim gondjaira bíztam. Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz Szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszerte nagyobb fájdalommal is, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Előzd meg ezt, vágyaiddal mentsd meg a lelkeket! Tudod, ugye, hogy háromféle keresztség van: víz-, vér- és vágykeresztség. A lelkek megmentésénél is ez a három a megmentő. Szentséges Szívemből is vér és víz folyt ki reátok, és a hatalmas vágy, mellyel ezt tettem értetek. Tudod-e, mi az a vágy? Ez csodálatos, érzékeny eszköz, mely még a legtehetetlenebb embernek is birtokában van, és mint csodás eszközt használhatja fel a lelkek megmentésére. A fontos az, hogy a vágyát egyesítse az Én oldalamból kifolyó Szent Véremmel. Leánykám, fokozd vágyaidat minden erőddel, mert ez sok lelket ment meg!"
Mikor az édes Üdvözítő azt mondta, hogy iszonyatos fájdalom volt Neki a lelkek elvesztése, elkárhozása, ebből a fájdalomból nekem is részt engedett éreznem. Lelkemben olyan hasító fájdalmat éreztem, hogy majd összerogytam.
Uram, Jézusom! Minden erőmmel azon leszek, hogy a rám bízott lelkek el ne kárhozzanak.
1962. augusztus 7-én
Panaszkodtam: Jézusom, olyan elhagyott vagyok!
"Akkor mit szóljak Én? Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem? Ha tudnák, mennyire sóvárgok utánuk! Folytonos egyedüllétemben sok szeretettel és türelemmel szólítgatlak benneteket, és ti úgy tesztek, mintha Én érzés nélküli személy lennék. Pedig ha bizalommal közelednétek, megéreznétek azt a szeretetet, melyet Szent Szívem irántatok, érez, mellyel értetek lángol. Ha valahol tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A Sátán tüzét mégsem oltjátok! Engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását!
Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mellyel el fog hangzani felettetek: Távozzatok tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlen, Nekem szentelt lelkek! Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! Van még idő. Ne engedjétek úrrá lenni magatokon a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. Koptassátok le magatokról legalább ti minél előbb azt a szörnyű, kétségbeejtő bűnt, melyről nem akartok tudomást szerezni. A Sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni Fény útját, hogy az be ne hatoljon és ennek a Fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt, szenvedtek és kínlódtok.
Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terhelve vagytok, Én leveszem vállatokról, és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan feltorlasztott sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! Nem veszitek észre, mennyit járok utánatok? A sok figyelmeztetés is hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a Sátántól ered, az ő műve a sok rossz. A Sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. Én fogom a kezeteket, csak ne szakítsátok ki magatokat az Én ölelő karjaimból.
Térjetek Hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső vértanúság szent oltárán!"
Itt megkérdeztem az édes Üdvözítőt, hogyan értsem ezt, hiszen a külső tevékenység úgyis eléggé meg van akadályozva. Ő erre azt válaszolta:
"Akarjátok észrevenni, hogy ez az Én akaratom. Ezt a belső mártíromságot a Sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén bőséges gyümölcsöt hoz, mint Értem elviselt mártíromság. Imádkozzatok és virrasszatok, és jöjjetek össze ketten-hárman, s így vegyétek fel a harcot a sötétség fejedelmével, pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna mennyei Atyátok az égben, ki figyel rátok. Vágyaitokkal öleljétek át a Földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen. Csak bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz. Leányom, te se légy kishitű! Csatlakozz a Nekem szentelt lelkekhez! Téged is meghívtalak, s ne legyen ez hangulat szerinti cselekedet, hanem kitartó áldozatvállalás, mert ez bő termést hoz a lelkek számára."
1962. augusztus 8-án
Amikor este a szentségimádásról hazafelé jöttem, akkor is egész úton beszélgettünk, vagyis csak Ő beszélt hozzám. Én meglepődve figyeltem Rá. Emlékezetembe idézte fiatalasszony koromból azt a fohászt, melyet a családdal együtt az esti ima után még elimádkoztunk:
"Édes Jézusom, add, hogy a bűnösök és a pogányok is megismerjenek, megtérjenek, és Téged nagyon szeressenek!"
"Leánykám, tudod-e, hogy akkori vágyakozásaiddal mennyi lelket kívántál Nekem, amit Én meg is hallgattam?!
S a lelkek óhajtásaid által meg is ismertek, sokan megtértek és közülük sokan igen szeretnek. Tudod-e, miért említem meg ismét? Mert látom kételyeidet, mivel állandóan zaklat a gondolat, mit is tudnál elérni vágyaiddal. Sokat! Csak fokozd magadban, áldozatvállalásaiddal együtt!
Kármelita kislányom! Életedből kell újra a példát felhoznom. Nemrég még az volt a vágyad, ha gyermekeidet felnevelted, szeretnéd, ha annyi időt adnék neked, hogy jól elkészülj a halálra. Látod, ezt a vágyadat is teljesítettem. Jegyezd meg tehát jól, hogy a vágy csodás eszköz, mely összeköti a mennyet a földdel. Én már emberi létem első pillanatától vágytam megváltó munkám után. Állandó vágyakozás töltötte be Szívemet, hogy a lelkek üdvözüljenek. Ez a vágy égjen, izzon bennetek is a lelkek után. Ne légy kishitű! Tudod, mit mondtam: Ha erős támogatásra van szükséged, menj és mondd: Atyám, erős atyai támogatásodra van szükségem! Ő feléd, nyújtja erős atyai karját, csak kapaszkodj bele, de ne csak egyedül, hanem mindazokkal a lelkekkel, akiket reád bíztam."
Aznap még a Szent Szűz is beszélt hozzám:
"Kármelita kislányom! Én is arra kérlek, a Szeretetlángom utáni vágyadat is fokozd állandóan!
Tudod, mily nagy bánatom van országom miatt. A családok, ó, a magyar családok szétziláltan, mintha lelkük nem is volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, mert ez által sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hiszen rajtatok áll, hogy ez a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk."
Augusztus egyik napján az Úr Jézus így szólt:
"Ugye tudod, hogy meghívtalak különleges küzdő táboromba? (Szavait úgy mondta el, hogy többes számban beszélt hozzám.) Ne a világ vonzzon magához benneteket múló kényelmével, hanem országom eljövetele legyen földi életetek célja. E szavaim el fognak jutni a Nekem szentelt lelkek sokaságához. Bízzatok! Kegyelmem veletek lesz, és Én csodával határos módon foglak segíteni benneteket. (És most az Úr szavai keményen hangzottak lelkemben. Nagyon meglepődtem, mert én mindig csak szelíd szavait hallottam.)
Leánykám, ne lepődj meg, hogy most szigorú hangomat hallattam lelked mélyén. Ezt is szeretettel teszem. Ne legyetek kényelemszeretők és gyávák, és ne hitessétek el magatokkal és másokkal sem, hogy nincs értelme semminek. Van! Csak könnyebb kényelemben várni a vihar elülését, mint a viharba menni, és lelkeket menteni. Nem kell nektek semmiféle példázgatás. Tudtok ti mindent, csak cselekedjetek már! Ez a tétlenség a Sátán, a bűn melegágya. Mivel rázzalak fel benneteket? Vegyétek észre a körülöttetek öldöklő veszedelmet, mely a ti lelketeket is fenyegeti! "
Utána arra kért, hogy juttassam el az illetékeseknek szavait. Majd Ő módot ad erre. Már abba akartam hagyni panaszos szavainak leírását, de az Úr Jézus újra kért, hogy írjam csak tovább. Éppen a réten mentünk keresztül, szerettem volna térden állva tovább írni szavait, de mivel erre nem volt alkalmam, a fűre telepedtem. Elővettem jegyzetfüzetemet. Ő közben jelenlétének csodálatos érzésével árasztott el, és így szólt:
"Teszem ezt azért, hogy bizonyságot adjak neked. Ne intézzétek el kézlegyintéssel, mert Nekem kimondhatatlanul fáj ez a tiszteletlen viselkedés. Viseljétek szíveteken az Én sóvárgó és fontos kívánságomat, és ki-ki magába szállva kezdjen új életet, melyhez Tőlem vegyetek erőt. Tudom, ez nektek nem új szó, hiszen eleget beszéltek róla. De az fáj nagyon, hogy miért csak beszéltek, és miért nem igyekeztek magatokban kialakítani az Isten országát. Ti tudjátok legjobban, hogy az Én országom eljövetele milyen nagy erőszakot szenved. Ne éljetek képmutató módon! Bemutatjátok a szent áldozatot a lelkek felé, de ez csak külsőség marad számotokra. De sok ilyen van köztetek!"
Délelőtt ismét nézeteltérések voltak a lakásügy miatt. Annyira levert ez engem! Péntek volt. Déli 12-től 15 óráig az Úr Jézus kérésére engesztelő imádásra kellett mennem. Alig bírtam elindulni, olyan szétszórt voltam. Lelkemet annyira feldúlta a megismétlődő családi nézeteltérés. Az első imaóra gondolataim rendezésével telt el, alig tudtam megnyugodni. Szétszórtságom úgy lehangolt, hogy még szóbeli imára is képtelen voltam. A tisztítóhelyen szenvedő és nagyon elhagyatott papi lelkekre gondoltam, hogy a keresztutat is értük ajánlom fel. A nagy fáradtság miatt többször is abba akartam hagyni. Közben a szomorú Üdvözítő így szólt:
"Én sem hagytam abba és nem szakítottam meg a fájdalmak útját. Gyere, ketten menjünk, akkor neked is könnyebb lesz, meg Nekem is! A megosztott bánat, fél-bánat. Tudod, én is milyen nehezen vonszoltam magam! És nem ok nélkül kényszeríttették Cirenei Simont, hogy segítsen. Most te is segíts Nekem!"
Miközben már kezdtem elmerülni Benne, ismét szólt:
"Leánykám, sajnállak. Látom nagy erőfeszítésedet, de nehogy azt, hidd, hogy ez hiábavaló! Megáldom családodat nagyon. Megszabadítom őket a gonosztól, mert ő dúlja fel a ház békéjét. Csak bízzál Bennem!"
Ó, Uram, olyan nagy a családi nézeteltérés, hogy itt csak csoda segíthet.
"Úgy gondolod, hogy nem tudok csodát tenni?"
Uram, de nem vagyok méltó erre.
"Én mégis csodát teszek, és az elintézhetetlennek látszó ügyedet úgy megáldom, hogy elsimul minden."
Én közben a Szent Szűzhöz folyamodtam: Kérjed a Te Szent Fiadat érettünk! Mire befejeztem keresztutamat, az Üdvözítő négyszer is megígérte:
"Kislányom, elsimítok minden nehézséget. A mi Édesanyánk ismét Szeretetlángjára hivatkozott. Én nem tudok ellenállni Neki. Megkért, hogy akire Ő rábízta Szeretetének Lángját, attól Én sem tagadjak meg semmit sem, csak osszam kegyelmeimet, bárki javára kéri is."
Le nem írhatom, hogy milyen nagy kegyelmet, erőt és bizalmat adott szavaival...
1962. augusztus 6.
Reggel a szentáldozáskor, vagyis már előtte, az Úr ismét panaszaival árasztotta el lelkemet:
"Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia, kiket papjaim gondjaira bíztam. Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz Szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszerte nagyobb fájdalommal is, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Előzd meg ezt, vágyaiddal mentsd meg a lelkeket! Tudod, ugye, hogy háromféle keresztség van: víz-, vér- és vágykeresztség. A lelkek megmentésénél is ez a három a megmentő. Szentséges Szívemből is vér és víz folyt ki reátok, és a hatalmas vágy, mellyel ezt tettem értetek. Tudod-e, mi az a vágy? Ez csodálatos, érzékeny eszköz, mely még a legtehetetlenebb embernek is birtokában van, és mint csodás eszközt használhatja fel a lelkek megmentésére. A fontos az, hogy a vágyát egyesítse az Én oldalamból kifolyó Szent Véremmel. Leánykám, fokozd vágyaidat minden erőddel, mert ez sok lelket ment meg!"
Mikor az édes Üdvözítő azt mondta, hogy iszonyatos fájdalom volt Neki a lelkek elvesztése, elkárhozása, ebből a fájdalomból nekem is részt engedett éreznem. Lelkemben olyan hasító fájdalmat éreztem, hogy majd összerogytam.
Uram, Jézusom! Minden erőmmel azon leszek, hogy a rám bízott lelkek el ne kárhozzanak.
1962. augusztus 7-én
Panaszkodtam: Jézusom, olyan elhagyott vagyok!
"Akkor mit szóljak Én? Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem? Ha tudnák, mennyire sóvárgok utánuk! Folytonos egyedüllétemben sok szeretettel és türelemmel szólítgatlak benneteket, és ti úgy tesztek, mintha Én érzés nélküli személy lennék. Pedig ha bizalommal közelednétek, megéreznétek azt a szeretetet, melyet Szent Szívem irántatok, érez, mellyel értetek lángol. Ha valahol tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A Sátán tüzét mégsem oltjátok! Engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását!
Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mellyel el fog hangzani felettetek: Távozzatok tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlen, Nekem szentelt lelkek! Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! Van még idő. Ne engedjétek úrrá lenni magatokon a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. Koptassátok le magatokról legalább ti minél előbb azt a szörnyű, kétségbeejtő bűnt, melyről nem akartok tudomást szerezni. A Sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni Fény útját, hogy az be ne hatoljon és ennek a Fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt, szenvedtek és kínlódtok.
Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terhelve vagytok, Én leveszem vállatokról, és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan feltorlasztott sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! Nem veszitek észre, mennyit járok utánatok? A sok figyelmeztetés is hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a Sátántól ered, az ő műve a sok rossz. A Sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. Én fogom a kezeteket, csak ne szakítsátok ki magatokat az Én ölelő karjaimból.
Térjetek Hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső vértanúság szent oltárán!"
Itt megkérdeztem az édes Üdvözítőt, hogyan értsem ezt, hiszen a külső tevékenység úgyis eléggé meg van akadályozva. Ő erre azt válaszolta:
"Akarjátok észrevenni, hogy ez az Én akaratom. Ezt a belső mártíromságot a Sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén bőséges gyümölcsöt hoz, mint Értem elviselt mártíromság. Imádkozzatok és virrasszatok, és jöjjetek össze ketten-hárman, s így vegyétek fel a harcot a sötétség fejedelmével, pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna mennyei Atyátok az égben, ki figyel rátok. Vágyaitokkal öleljétek át a Földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen. Csak bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz. Leányom, te se légy kishitű! Csatlakozz a Nekem szentelt lelkekhez! Téged is meghívtalak, s ne legyen ez hangulat szerinti cselekedet, hanem kitartó áldozatvállalás, mert ez bő termést hoz a lelkek számára."
1962. augusztus 8-án
Amikor este a szentségimádásról hazafelé jöttem, akkor is egész úton beszélgettünk, vagyis csak Ő beszélt hozzám. Én meglepődve figyeltem Rá. Emlékezetembe idézte fiatalasszony koromból azt a fohászt, melyet a családdal együtt az esti ima után még elimádkoztunk:
"Édes Jézusom, add, hogy a bűnösök és a pogányok is megismerjenek, megtérjenek, és Téged nagyon szeressenek!"
"Leánykám, tudod-e, hogy akkori vágyakozásaiddal mennyi lelket kívántál Nekem, amit Én meg is hallgattam?!
S a lelkek óhajtásaid által meg is ismertek, sokan megtértek és közülük sokan igen szeretnek. Tudod-e, miért említem meg ismét? Mert látom kételyeidet, mivel állandóan zaklat a gondolat, mit is tudnál elérni vágyaiddal. Sokat! Csak fokozd magadban, áldozatvállalásaiddal együtt!
Kármelita kislányom! Életedből kell újra a példát felhoznom. Nemrég még az volt a vágyad, ha gyermekeidet felnevelted, szeretnéd, ha annyi időt adnék neked, hogy jól elkészülj a halálra. Látod, ezt a vágyadat is teljesítettem. Jegyezd meg tehát jól, hogy a vágy csodás eszköz, mely összeköti a mennyet a földdel. Én már emberi létem első pillanatától vágytam megváltó munkám után. Állandó vágyakozás töltötte be Szívemet, hogy a lelkek üdvözüljenek. Ez a vágy égjen, izzon bennetek is a lelkek után. Ne légy kishitű! Tudod, mit mondtam: Ha erős támogatásra van szükséged, menj és mondd: Atyám, erős atyai támogatásodra van szükségem! Ő feléd, nyújtja erős atyai karját, csak kapaszkodj bele, de ne csak egyedül, hanem mindazokkal a lelkekkel, akiket reád bíztam."
Aznap még a Szent Szűz is beszélt hozzám:
"Kármelita kislányom! Én is arra kérlek, a Szeretetlángom utáni vágyadat is fokozd állandóan!
Tudod, mily nagy bánatom van országom miatt. A családok, ó, a magyar családok szétziláltan, mintha lelkük nem is volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, mert ez által sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hiszen rajtatok áll, hogy ez a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk."
Augusztus egyik napján az Úr Jézus így szólt:
"Ugye tudod, hogy meghívtalak különleges küzdő táboromba? (Szavait úgy mondta el, hogy többes számban beszélt hozzám.) Ne a világ vonzzon magához benneteket múló kényelmével, hanem országom eljövetele legyen földi életetek célja. E szavaim el fognak jutni a Nekem szentelt lelkek sokaságához. Bízzatok! Kegyelmem veletek lesz, és Én csodával határos módon foglak segíteni benneteket. (És most az Úr szavai keményen hangzottak lelkemben. Nagyon meglepődtem, mert én mindig csak szelíd szavait hallottam.)
Leánykám, ne lepődj meg, hogy most szigorú hangomat hallattam lelked mélyén. Ezt is szeretettel teszem. Ne legyetek kényelemszeretők és gyávák, és ne hitessétek el magatokkal és másokkal sem, hogy nincs értelme semminek. Van! Csak könnyebb kényelemben várni a vihar elülését, mint a viharba menni, és lelkeket menteni. Nem kell nektek semmiféle példázgatás. Tudtok ti mindent, csak cselekedjetek már! Ez a tétlenség a Sátán, a bűn melegágya. Mivel rázzalak fel benneteket? Vegyétek észre a körülöttetek öldöklő veszedelmet, mely a ti lelketeket is fenyegeti! "
Utána arra kért, hogy juttassam el az illetékeseknek szavait. Majd Ő módot ad erre. Már abba akartam hagyni panaszos szavainak leírását, de az Úr Jézus újra kért, hogy írjam csak tovább. Éppen a réten mentünk keresztül, szerettem volna térden állva tovább írni szavait, de mivel erre nem volt alkalmam, a fűre telepedtem. Elővettem jegyzetfüzetemet. Ő közben jelenlétének csodálatos érzésével árasztott el, és így szólt:
"Teszem ezt azért, hogy bizonyságot adjak neked. Ne intézzétek el kézlegyintéssel, mert Nekem kimondhatatlanul fáj ez a tiszteletlen viselkedés. Viseljétek szíveteken az Én sóvárgó és fontos kívánságomat, és ki-ki magába szállva kezdjen új életet, melyhez Tőlem vegyetek erőt. Tudom, ez nektek nem új szó, hiszen eleget beszéltek róla. De az fáj nagyon, hogy miért csak beszéltek, és miért nem igyekeztek magatokban kialakítani az Isten országát. Ti tudjátok legjobban, hogy az Én országom eljövetele milyen nagy erőszakot szenved. Ne éljetek képmutató módon! Bemutatjátok a szent áldozatot a lelkek felé, de ez csak külsőség marad számotokra. De sok ilyen van köztetek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése