1962. október 9.
Ma, amikor az édes üdvözítőnél voltam, Ő árasztotta lelkembe Szívének örömét:
"De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint csepp víz a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogság lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!"
Szomorúan panaszkodtam az Úr Jézusnak, hogy a gonosz ismét kikezdi családunk békéjét. Adj békét nekünk! Kértem az Ő bőséges kegyelmét, hogy gyermekeim is mind a kegyelem állapotában legyenek. Ő kedves, vigasztaló hangját engedte hallanom:
"Amelyik gyermeked halálát az égből fogod szemlélni, annak ágya mellett ott leszel. A te olajcsepped belehull az ő üres mécsesükbe, és a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúl. Ez a nagy kegyelmi kiáradás megmenti lelküket a kárhozattól. Ők akkor érezni fogják a te simogató anyai kezedet. Te pedig érezni fogod, hogy annak a sok szenvedésnek, melyet elviseltél..., mily nagy értéke van. Ott ők is érezni fogják, a te segítő kezedet haláluk pillanatában, és látni fogják a te érdemszerző életedet, melyet most itt a földön nem sokba vesznek."
Egy más alkalommal kegyetlenül kísértett a Sátán. Alig tudtam gondolataimat Istennél tartani. Így okoskodott: "Ne erőlködj már annyit, úgysem érsz el semmi célt! Láthatod, nincs pártfogód. Csak önfejűségednek köszönheted értelmetlen erőlködésedet." A szörnyű zaklatások közben a Szentlelket kértem: Értelem Lelke, Erősség Lelke, Bölcsesség Lelke, szállj rám, végy birtokodba! A gonosz ordított lelkem mélyén: "Csak a te szabad akaratodban van az erősség, bölcsesség, az értelem. Miért nem élsz emberséges jogaiddal? Nem vagy te rossz, csak rettentően önfejű... Légy erős, és akarj megszabadulni ettől a hiúságtól. Lásd be, úgysem éred el célodat, csak szégyenbe fullad szüntelenül... A sok kudarc után térj észre! Élj csendes, nyugalmas életet! Mit sanyargatod magad? Úgysem kapsz jutalmat érte! ..."
1962. október 11.
Az Úr Jézus szavai:
"Kis kármelitám! Szeretném, ha azt, amit most mondok, leírnád és eljuttatnád azoknak, akiknek nagy szükségük van arra, hogy eligazodjanak elhivatottságuk kérdésében.
Tevékenységük visszaszorítottságát, mely miatt jelenleg oly sokat szenvednek, ajánlják fel engesztelésül a lelkekért. S mindazok a lelkek, akik bármilyen formában Nekem szentelték életüket, és most, jelenlegi állapotuk miatt külső tevékenységet nem fejthetnek ki, vessék bele magukat a lelki elmélyülésbe, mely csodás termést hoz majd számukra és a lelkeknek. Én számon tartom most is szeretetüket. Úgy áhítozom rá! Ó, bárcsak figyelnének és meghallanák feléjük küldött sóhajtásaimat! Segítsetek hordozni keresztemet, hiszen oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem reátok. Sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek! Nézzetek Rám, s a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok az Én jóságomat, hogy semmibe sem veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna hatni rátok, ha az Én mérhetetlen szenvedésem mellett érzéketlenül elmentek? Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek, és ennyi hűtlenségetek ellenére is szeretettel hívogatlak? Csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, Szívem epedő bánatát vegyétek észre! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám.
Kis kármelita leányom! Írd, csak írd panaszos sóhajomat! Hátha megtörnek tőle a kemény szívek! S ha csak kevesen is, te már akkor is jó munkát végeztél. A mi ajkunk együtt könyörög az Örök Atyához!"
1962. október 13.
Már hónapok óta beszél az Úr Jézus hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam. A haldokló papokért könyörögtem. Az Úr Jézus elérzékenyedve a fülembe súgta:
"A mi kezünk együtt gyűjtsön!"
A Szent Szűz Szeretetlángja kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, és közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével a haldokló papokért imádkoztam. Közben igen szorongó érzés árasztotta el egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad, azért, hogy Vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szűzanya leheletszerű finom sóhaja lepte meg lelkemet:
"Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom a kért kegyelmet. Hogyha bármikor Szeretetlángomra hivatkozva elimádkoztok tiszteletemre három Üdvözlégyet, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által tíz lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását."
1962. október 15.
Az Úr Jézus oly szomorúan, esdeklően, szinte könyörgő szavakkal fordult felém:
"Kislányom, jöjj, hajtsd ide fejedet Hozzám, megbeszéljük, mi a nehéz! A sok áldozat, amit Értem hozol meg?"
Sorra vette minden nehézségemet, mellyel küszködöm, és megkérdezte:
"Akarsz-e lemondani róluk? A kísértések, melyek miatt annyit szenvedsz, ne távolítsanak el Tőlem. Együtt szenvedünk. Engem is megkísértett a Sátán, te sem lehetsz különb Mesterednél. A te életedben még nincs befejezett munka."
Szavai mélyen a lelkembe hatoltak, és megígérte, hogy külön erőt ad mindezekhez. Én csak erőlködjem tovább. "A fő az állandó küzdelem..."
Még tovább is beszélt velem sok mindenről, de nem tudok mindent leírni. E nagy jóság hallatára szívem megindult, és így szóltam az Úr Jézushoz:
"Imádott Jézusom, Te tudod, hogy a lélek ugyan kész, de a test gyenge." Ő erre megtöltötte lelkemet kegyelmének erejével... Mintha ember lett volna, úgy beszélt hozzám:
"Látod, ilyen az Én gazdagságom! Rád vagyok szorulva, és mennyi mindent adok neked! Így most már a kezünk együtt gyűjtsön, hisz a mi gondolataink is egyek és a bensőnk is együtt érez. Ugye, milyen bensőséges ez a mi imádságunk! Kislányom, ha sokan lesznek majd, akikkel így el tudok beszélgetni, akkor panaszos szavam is megfogyatkozna. Megkérlek, használj ki minden lehetőséget, kérd mennyei Atyánkat, hogy minél többen megértsenek Engem. Tudom, sokaknak ez nem könnyű, de ezt a nehézséget csak addig érzitek, mígnem egészen a Közelembe férkőztök. Ha már Mellettem vagytok, ott már minden könnyűvé válik, mert a szeretet súlytalanná teszi számotokra az áldozatvállalást."
Egy alkalommal az Ő isteni fényességét árasztotta lelkembe. Mondott sok mindent, de nem vagyok képes abból semmit sem leírni. Vagyis csak ennyit: ,,És az Ige Testté lőn. Éld át ezt a fenséges titkot, mely a világ megváltását jelenti." Amit e szavakkal kapcsolatban átgondoltam, nem vagyok képes szavakkal kifejezni. Hónapokon át csak erről elmélkedtem, mint ki nem meríthető csodáról.
1962. október 18.
"Leányom, ugye sok a szenvedés, melyet az elmúlt napokban reád küldtem? Arra kérlek, ne sokalld meg ezeket a nagy fájdalmakat. Viseld el, ne csak a magad, hanem az egész ország családjaiért. Tudod, a Sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. Szenvedjünk együtt! Én veled egyesülve szenvedek, te pedig Velem. Nagyon szeretlek, nem hagylak szenvedés nélkül. Ölelj te is magadhoz! Csak Engem szeress, szolgálj hűséggel, és ne csodálkozz azon, hogy szeretetemet mindig szenvedésekben juttatom érvényre. Leánykám, Szívem túláradó szeretete ez, mely által szenvedésekre méltatlak. Csak így menthetsz meg sok lelket! Te is családanya vagy, sokféle módját ismered a családok szétszórtságának. Erre a célra vesd be magad a szenvedések kohójába. á, a családok szétszórtsága, de sok bűnt halmoz fel ellenem! Engesztelj és szenvedj értük! Ne mulaszd el a legkisebb alkalmat sem! A mi elménk gondolata egy legyen. Lásd tisztán szenvedéseid értékét. Gondold el, milyen kicsi azok száma, ki Velem gyűjt. Tudod, miért? Mert nincsenek szenvedést vállaló lelkek, főleg olyanok, akik kitartóak. E nélkül pedig nem tudják magukat érdemessé tenni kegyelmem szüntelen kiáradására."
Míg Ő így beszélgetett, éppen elővettem szerény ebédemet. Csütörtökön és pénteken az Úr kérésére kenyéren és vízen böjtölök, és felajánlom a 12 papi személyért és az Úr engesztelésére. Közben az Úr Jézus lélekben mellém ült és beszélgetett.
"Ó, de nagyon jól esik ez Nekem! Úgyis olyan ritkán van részem ilyen bensőséges lakomában! Kevés az áldozatos lélek, ki hűséggel, szemmel tartja óhajtásaimat."
S közben, míg kenyerünket falatoztuk, lelkemet eltöltötte az Ő bensőséges együttérzésével, és lelkembe lehelte kegyelemmel teljes szavait:
"A mi bensőnk együtt érezzen, mert akkor kezünk is együtt gyűjt." Míg így tovább eszegettük kenyerünket, egymás gondolataiba elmerülve, Ő:
"Mit nem adnék meg neked? Kérj, csak kérj! Szerény ebédedet busásan pótolom kegyelemmel. Szívem szeretetének áramlását azoknak nyújtom, akik meglátják segélyt kérő kezemet. (Úgy áradozott felém!) Most megtöltöm szívedet Istenségem érzetével, csak gyűjtsünk együtt minél többet!"
Ma, amikor az édes üdvözítőnél voltam, Ő árasztotta lelkembe Szívének örömét:
"De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint csepp víz a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogság lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!"
Szomorúan panaszkodtam az Úr Jézusnak, hogy a gonosz ismét kikezdi családunk békéjét. Adj békét nekünk! Kértem az Ő bőséges kegyelmét, hogy gyermekeim is mind a kegyelem állapotában legyenek. Ő kedves, vigasztaló hangját engedte hallanom:
"Amelyik gyermeked halálát az égből fogod szemlélni, annak ágya mellett ott leszel. A te olajcsepped belehull az ő üres mécsesükbe, és a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúl. Ez a nagy kegyelmi kiáradás megmenti lelküket a kárhozattól. Ők akkor érezni fogják a te simogató anyai kezedet. Te pedig érezni fogod, hogy annak a sok szenvedésnek, melyet elviseltél..., mily nagy értéke van. Ott ők is érezni fogják, a te segítő kezedet haláluk pillanatában, és látni fogják a te érdemszerző életedet, melyet most itt a földön nem sokba vesznek."
Egy más alkalommal kegyetlenül kísértett a Sátán. Alig tudtam gondolataimat Istennél tartani. Így okoskodott: "Ne erőlködj már annyit, úgysem érsz el semmi célt! Láthatod, nincs pártfogód. Csak önfejűségednek köszönheted értelmetlen erőlködésedet." A szörnyű zaklatások közben a Szentlelket kértem: Értelem Lelke, Erősség Lelke, Bölcsesség Lelke, szállj rám, végy birtokodba! A gonosz ordított lelkem mélyén: "Csak a te szabad akaratodban van az erősség, bölcsesség, az értelem. Miért nem élsz emberséges jogaiddal? Nem vagy te rossz, csak rettentően önfejű... Légy erős, és akarj megszabadulni ettől a hiúságtól. Lásd be, úgysem éred el célodat, csak szégyenbe fullad szüntelenül... A sok kudarc után térj észre! Élj csendes, nyugalmas életet! Mit sanyargatod magad? Úgysem kapsz jutalmat érte! ..."
1962. október 11.
Az Úr Jézus szavai:
"Kis kármelitám! Szeretném, ha azt, amit most mondok, leírnád és eljuttatnád azoknak, akiknek nagy szükségük van arra, hogy eligazodjanak elhivatottságuk kérdésében.
Tevékenységük visszaszorítottságát, mely miatt jelenleg oly sokat szenvednek, ajánlják fel engesztelésül a lelkekért. S mindazok a lelkek, akik bármilyen formában Nekem szentelték életüket, és most, jelenlegi állapotuk miatt külső tevékenységet nem fejthetnek ki, vessék bele magukat a lelki elmélyülésbe, mely csodás termést hoz majd számukra és a lelkeknek. Én számon tartom most is szeretetüket. Úgy áhítozom rá! Ó, bárcsak figyelnének és meghallanák feléjük küldött sóhajtásaimat! Segítsetek hordozni keresztemet, hiszen oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem reátok. Sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek! Nézzetek Rám, s a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok az Én jóságomat, hogy semmibe sem veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna hatni rátok, ha az Én mérhetetlen szenvedésem mellett érzéketlenül elmentek? Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek, és ennyi hűtlenségetek ellenére is szeretettel hívogatlak? Csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, Szívem epedő bánatát vegyétek észre! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám.
Kis kármelita leányom! Írd, csak írd panaszos sóhajomat! Hátha megtörnek tőle a kemény szívek! S ha csak kevesen is, te már akkor is jó munkát végeztél. A mi ajkunk együtt könyörög az Örök Atyához!"
1962. október 13.
Már hónapok óta beszél az Úr Jézus hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam. A haldokló papokért könyörögtem. Az Úr Jézus elérzékenyedve a fülembe súgta:
"A mi kezünk együtt gyűjtsön!"
A Szent Szűz Szeretetlángja kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, és közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével a haldokló papokért imádkoztam. Közben igen szorongó érzés árasztotta el egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad, azért, hogy Vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szűzanya leheletszerű finom sóhaja lepte meg lelkemet:
"Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom a kért kegyelmet. Hogyha bármikor Szeretetlángomra hivatkozva elimádkoztok tiszteletemre három Üdvözlégyet, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által tíz lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását."
1962. október 15.
Az Úr Jézus oly szomorúan, esdeklően, szinte könyörgő szavakkal fordult felém:
"Kislányom, jöjj, hajtsd ide fejedet Hozzám, megbeszéljük, mi a nehéz! A sok áldozat, amit Értem hozol meg?"
Sorra vette minden nehézségemet, mellyel küszködöm, és megkérdezte:
"Akarsz-e lemondani róluk? A kísértések, melyek miatt annyit szenvedsz, ne távolítsanak el Tőlem. Együtt szenvedünk. Engem is megkísértett a Sátán, te sem lehetsz különb Mesterednél. A te életedben még nincs befejezett munka."
Szavai mélyen a lelkembe hatoltak, és megígérte, hogy külön erőt ad mindezekhez. Én csak erőlködjem tovább. "A fő az állandó küzdelem..."
Még tovább is beszélt velem sok mindenről, de nem tudok mindent leírni. E nagy jóság hallatára szívem megindult, és így szóltam az Úr Jézushoz:
"Imádott Jézusom, Te tudod, hogy a lélek ugyan kész, de a test gyenge." Ő erre megtöltötte lelkemet kegyelmének erejével... Mintha ember lett volna, úgy beszélt hozzám:
"Látod, ilyen az Én gazdagságom! Rád vagyok szorulva, és mennyi mindent adok neked! Így most már a kezünk együtt gyűjtsön, hisz a mi gondolataink is egyek és a bensőnk is együtt érez. Ugye, milyen bensőséges ez a mi imádságunk! Kislányom, ha sokan lesznek majd, akikkel így el tudok beszélgetni, akkor panaszos szavam is megfogyatkozna. Megkérlek, használj ki minden lehetőséget, kérd mennyei Atyánkat, hogy minél többen megértsenek Engem. Tudom, sokaknak ez nem könnyű, de ezt a nehézséget csak addig érzitek, mígnem egészen a Közelembe férkőztök. Ha már Mellettem vagytok, ott már minden könnyűvé válik, mert a szeretet súlytalanná teszi számotokra az áldozatvállalást."
Egy alkalommal az Ő isteni fényességét árasztotta lelkembe. Mondott sok mindent, de nem vagyok képes abból semmit sem leírni. Vagyis csak ennyit: ,,És az Ige Testté lőn. Éld át ezt a fenséges titkot, mely a világ megváltását jelenti." Amit e szavakkal kapcsolatban átgondoltam, nem vagyok képes szavakkal kifejezni. Hónapokon át csak erről elmélkedtem, mint ki nem meríthető csodáról.
1962. október 18.
"Leányom, ugye sok a szenvedés, melyet az elmúlt napokban reád küldtem? Arra kérlek, ne sokalld meg ezeket a nagy fájdalmakat. Viseld el, ne csak a magad, hanem az egész ország családjaiért. Tudod, a Sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. Szenvedjünk együtt! Én veled egyesülve szenvedek, te pedig Velem. Nagyon szeretlek, nem hagylak szenvedés nélkül. Ölelj te is magadhoz! Csak Engem szeress, szolgálj hűséggel, és ne csodálkozz azon, hogy szeretetemet mindig szenvedésekben juttatom érvényre. Leánykám, Szívem túláradó szeretete ez, mely által szenvedésekre méltatlak. Csak így menthetsz meg sok lelket! Te is családanya vagy, sokféle módját ismered a családok szétszórtságának. Erre a célra vesd be magad a szenvedések kohójába. á, a családok szétszórtsága, de sok bűnt halmoz fel ellenem! Engesztelj és szenvedj értük! Ne mulaszd el a legkisebb alkalmat sem! A mi elménk gondolata egy legyen. Lásd tisztán szenvedéseid értékét. Gondold el, milyen kicsi azok száma, ki Velem gyűjt. Tudod, miért? Mert nincsenek szenvedést vállaló lelkek, főleg olyanok, akik kitartóak. E nélkül pedig nem tudják magukat érdemessé tenni kegyelmem szüntelen kiáradására."
Míg Ő így beszélgetett, éppen elővettem szerény ebédemet. Csütörtökön és pénteken az Úr kérésére kenyéren és vízen böjtölök, és felajánlom a 12 papi személyért és az Úr engesztelésére. Közben az Úr Jézus lélekben mellém ült és beszélgetett.
"Ó, de nagyon jól esik ez Nekem! Úgyis olyan ritkán van részem ilyen bensőséges lakomában! Kevés az áldozatos lélek, ki hűséggel, szemmel tartja óhajtásaimat."
S közben, míg kenyerünket falatoztuk, lelkemet eltöltötte az Ő bensőséges együttérzésével, és lelkembe lehelte kegyelemmel teljes szavait:
"A mi bensőnk együtt érezzen, mert akkor kezünk is együtt gyűjt." Míg így tovább eszegettük kenyerünket, egymás gondolataiba elmerülve, Ő:
"Mit nem adnék meg neked? Kérj, csak kérj! Szerény ebédedet busásan pótolom kegyelemmel. Szívem szeretetének áramlását azoknak nyújtom, akik meglátják segélyt kérő kezemet. (Úgy áradozott felém!) Most megtöltöm szívedet Istenségem érzetével, csak gyűjtsünk együtt minél többet!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése