1962 április 27.
A szentmise után erős elhatározással elindultam, hogy É. atyának a Szent Szűz üzenetét átadjam. így szóltam hozzá: Az Atyának levelet hoztam. - Tudniillik az atyának szóló á Szent Szűztől eredő üzenet volt a levélben megírva. Minden ízemben remegtem éreztem, hogy a Szentlélek ereje gyámolít. Megvártam, míg elolvassa. Ö csodálkozva nézett rám, és elhárító szavaival így szólt: "Erre választ nem adhatok."-
Én nem is várok választ. Én csak nyomorúságos bűnös vagyok, és már sokat szenvedek magamban miatta. . . Szorongó lélekkel távoztam, lelkemben mélységesen megalázva.
Utána még sokáig a templomban tartózkodtam, gondolataimban elmerülve. . . A Szent Szűzhöz könyörögtem: Édesanyám, akihez küldtél, az elutasított, még egy bátorító szót sem mondott. - Lelkem égető fájdalmával és a megaláztatás szégyenével távoztam a templomból.
Azért az atya valamit mégiscsak mondott. Azt, hogy menjek el X.atyához. Én őt nem ismertem, hírét sem hallottam. De hiszen őt az Úr Jézustól mellém rendelt nővér az É. atyától függetlenül is tanácsolta.-
Másnap elmentem, de mivel nem találtam otthon, a következő nap újra felkereste m őt. A szentgyónás keretén belül adta m elő az atyának rendkívüli lelkiállapotomat. Ömlött belőlem a szavak könnyes áradata. Noha őt soha nem ismertem, lelkem csodálatos bizalommal nyílt meg előtte.
Könyörögve kértem az atyát, hogy igazítson el rendkívüli lelkiállapotomban, és így szóltam hozzá: Lelkem legnagyobb alázatosságával kérem és óhajtom, hogy tévedésem feltárásával megnyugtasson, - Ó szelíd, jóságos szavaival meg is nyugtatott, hogy Ő nem lát bennem semmi rendellenességet. Alázatosságom az, melyből erre következtetett. Vigaszt adó szavak voltak ezek lelkemnek. Megnyugodva tértem haza.
Abban állapodtunk meg, hogy legközelebb elviszem hozzá a Szent Szűz leírt közléseit, mert neki vannak pap gyónó-gyermekei, és majd velük megtárgyalja a dolgokat.
A szentmise után erős elhatározással elindultam, hogy É. atyának a Szent Szűz üzenetét átadjam. így szóltam hozzá: Az Atyának levelet hoztam. - Tudniillik az atyának szóló á Szent Szűztől eredő üzenet volt a levélben megírva. Minden ízemben remegtem éreztem, hogy a Szentlélek ereje gyámolít. Megvártam, míg elolvassa. Ö csodálkozva nézett rám, és elhárító szavaival így szólt: "Erre választ nem adhatok."-
Én nem is várok választ. Én csak nyomorúságos bűnös vagyok, és már sokat szenvedek magamban miatta. . . Szorongó lélekkel távoztam, lelkemben mélységesen megalázva.
Utána még sokáig a templomban tartózkodtam, gondolataimban elmerülve. . . A Szent Szűzhöz könyörögtem: Édesanyám, akihez küldtél, az elutasított, még egy bátorító szót sem mondott. - Lelkem égető fájdalmával és a megaláztatás szégyenével távoztam a templomból.
Azért az atya valamit mégiscsak mondott. Azt, hogy menjek el X.atyához. Én őt nem ismertem, hírét sem hallottam. De hiszen őt az Úr Jézustól mellém rendelt nővér az É. atyától függetlenül is tanácsolta.-
Másnap elmentem, de mivel nem találtam otthon, a következő nap újra felkereste m őt. A szentgyónás keretén belül adta m elő az atyának rendkívüli lelkiállapotomat. Ömlött belőlem a szavak könnyes áradata. Noha őt soha nem ismertem, lelkem csodálatos bizalommal nyílt meg előtte.
Könyörögve kértem az atyát, hogy igazítson el rendkívüli lelkiállapotomban, és így szóltam hozzá: Lelkem legnagyobb alázatosságával kérem és óhajtom, hogy tévedésem feltárásával megnyugtasson, - Ó szelíd, jóságos szavaival meg is nyugtatott, hogy Ő nem lát bennem semmi rendellenességet. Alázatosságom az, melyből erre következtetett. Vigaszt adó szavak voltak ezek lelkemnek. Megnyugodva tértem haza.
Abban állapodtunk meg, hogy legközelebb elviszem hozzá a Szent Szűz leírt közléseit, mert neki vannak pap gyónó-gyermekei, és majd velük megtárgyalja a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése