1962. szeptember 1.
Ebben a rendkívüli lelki állapotban az Úr nap, mint nap után beszél hozzám. Ma is így szólt:
"Leánykám, akarod-e magad átadni egészen és maradéktalanul Nekem? Én, az Istenember kérlek téged. Szükségem van rád megváltó munkámhoz. Most már teljes önátadást kérek. Mondj le, tehát magadról egészen, minden erőddel és teljes akaratoddal. Csak Engem szolgálj! Számodra ne legyen senki, semmi, csak Én!"
Uram Jézusom, imádott Krisztusom, Te kérsz engem, hogy csak Neked szolgáljak? Tudnék-e mást tenni? Átadom magam teljesen és maradéktalanul úgy, ahogy kérted. Édes Jézus, Neked élek, édes Jézus, Neked halok, mindörökre Tied vagyok! Kié is lehetnék, ki fogadna el engem minden bűnömmel, gyarlóságommal és fogyatékosságommal? Uram, boldogan áldozom kis életemet a lelkekért. Minden vágyam a Te örök gondolatod: a lelkek megmentése... Isteni szobrász, csak faragj engem a Te képedre és hasonlatosságodra, hogy rám ismerj halálom óráján, mint a Te szent kezed művére. Ó, Te áldott isteni kéz, mely farag és simogat egyszerre! Lelkem ég a vágytól, ha szavadra gondolok, hogy Neked szükséged van az én áldozatomra. Mily nagy kitüntetés ez! Imádott Jézusom, áldalak és magasztallak szüntelenül!
1962. szeptember 3.
"Kármelita kislányom, szeretnék beszélni veled, mint anya a gyermekével. Tudom, nagy gondokban vergődöl Szívem Szeretetlángja miatt. Örülök, hogy ennyire szíveden viseled. Hallgass meg! Nemsokára eljön az a nap, amikor megtörténik az első hivatalos lépés, melynek már meg kellett volna történnie. A sok megaláztatás, melyet Szeretetlángomért elviselsz, a sok áldozat, melyet meghozol, hajtórugó az első lépéshez. Mondd el lelki vezetődnek óhajomat, hogy igyekezzék az ország főpapjához eljuttatni ügyemet és utána Szent Fiam római helytartójához. Ilyen kegyelmi idő még nem volt a földön, mióta az Ige Testté lett! Világrengető dolog a Sátán megvakítása."
1962. szeptember 7-8.
A hajnali virrasztás idején a virrasztó órákban a Szűzanya a Szeretetlángjának kegyelmi hatásáról beszélgetett velem.
"Ha ezentúl virrasztotok - te és a melléd rendelt személy, ti, akik már ismeritek Szeretetlángomat -, abban a kegyelemben részesítelek benneteket, hogy a virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiárasztom Szeretetlángom kegyelmi hatását; megvakítom a Sátánt, s a kegyelemmel teljes, szelíd Láng megmenti őket az örök kárhozattól."
Amikor a Szűzanya ezeket mondta, örömmel fogadtam. Később azonban rettentő kételyem támadt miatta. Vajon jól értettem-e, amit a Szent Szűz hajnalban mondott? Óriási kegyelem ez, hogy tudjam magamévá tenni!? A kegyelem, mely minket érint, nagy kétellyel nehezedik lelkemre: hogy ez vajon nem az én kevélységemből származik-e? Máskor meg úgy éreztem, hogy a Szent Szűz nem is mondta. Szóval nem tudok magamban eligazodni. Avagy azért nem hiszem, mert kevélységem visszatart: hogy nem kell mindent elhinni? A gonosz annyira megzavart, ajkammal a rózsafüzért imádkozom, de nem a megszokott imádságot, hanem csak egy szó jön ajkamra: Hiszek Tebenned, csodatevő Szent Szűz! De úgy érzem, ezt csak ajkammal mondom, szívem, elmém elzárkózik előle. Szeretnék sírni, amiért most nem tudok hinni. A gonosz át akarja velem láttatni az elmúlt és a mostani eseményeket. Minden erőmmel ellene vagyok zavargásainak. Szűzanyám, oszlasd el kételyeimet! A zavar nagyon, hogy az én virrasztásom ilyen nagy érdemeket szerző! Lehet-e ezt és szabad-e ezt elhinni? Lelkem sötétségében a Szűzanya most nem adott választ. Az Úr Jézushoz könyörögtem: "Csak Anyám által!" E szavakra még jobban megzavarodtam. Hiába láncoltam magam szentséges Lábához, most ez a biztonság is megszűnt számomra? Lelkem vergődésében tovább rimánkodtam: Uram, most hagysz el? És ismét ezt a hangot hallottam:
"Nemcsak ajkaddal kell elfogadnod Anyám Szeretetlángjának csodatevő hatalmát, hanem teljes elméddel is."
És én érzem, hogy minden erőlködésem ellenére elmém ellenáll e szavak elfogadásának. A Sátán annyira összekuszálta tisztánlátásomat, hogy nem találok kiutat... Tudni szeretném, ha én nem fogadom el az én nyomorúságos személyemmel kapcsolatban ezt a hatalmas csodát, vétkezem-e a Szűzanya ellen? Imádott Jézusom, mit kell tennem? Jöjj, segíts megszabadulni a gonosztól! Így, lelkivezető nélkül átélni a rettentő kísértéseket, és nincs kihez fordulnom! Ilyen gyötrelmek között telt el az egész napom, órákon keresztül csak azt tudtam mondani: Hiszek Tebenned, csodatevő Szent Szűz!
Még aznap, az esti órákban elmentem a mellém rendelt nővérhez, elmondtam neki a Szent Szűz újabb közlését és egésznapi kételyeimet. Ott, a kápolnában, az Úr Jézus előtt beszélgettünk. Ő ezek hallatára nem kételkedett. Gyermeki hittel és szent csodálkozással fogadta el, amit elmondtam neki. Ajkán gyermeki mosoly jelent meg, amely amúgy is jellemvonása. Az ő hite bennem is eloszlatta a kételyeket. Ahogy így beszélgettünk a minket ért csodálatos kegyelemről, ő a tabernákulum felé fordulva és mintegy a Szent Szűzhöz beszélt: Ó, Te nagy hatalmú Szent Szűz, és még Te ellened akarnak valamit tenni az emberek! Közben mind a ketten elmerültünk a Szent Szűz Szeretetlángjának csodálatában, és elhatároztuk, hogy mi ketten virrasztani fogunk, hogy minél több lélek szabaduljon meg az örök kárhozattól. A mellém rendelt nővér még sok minden jó tanáccsal látott el, amit én alázatos szívvel fogadtam el. Mikor az Úr oltáránál elköszöntünk egymástól, ő talán nem is sejtette, milyen erőt és megnyugvást árasztott általa az Úr Jézus a lelkembe.
Ebben a rendkívüli lelki állapotban az Úr nap, mint nap után beszél hozzám. Ma is így szólt:
"Leánykám, akarod-e magad átadni egészen és maradéktalanul Nekem? Én, az Istenember kérlek téged. Szükségem van rád megváltó munkámhoz. Most már teljes önátadást kérek. Mondj le, tehát magadról egészen, minden erőddel és teljes akaratoddal. Csak Engem szolgálj! Számodra ne legyen senki, semmi, csak Én!"
Uram Jézusom, imádott Krisztusom, Te kérsz engem, hogy csak Neked szolgáljak? Tudnék-e mást tenni? Átadom magam teljesen és maradéktalanul úgy, ahogy kérted. Édes Jézus, Neked élek, édes Jézus, Neked halok, mindörökre Tied vagyok! Kié is lehetnék, ki fogadna el engem minden bűnömmel, gyarlóságommal és fogyatékosságommal? Uram, boldogan áldozom kis életemet a lelkekért. Minden vágyam a Te örök gondolatod: a lelkek megmentése... Isteni szobrász, csak faragj engem a Te képedre és hasonlatosságodra, hogy rám ismerj halálom óráján, mint a Te szent kezed művére. Ó, Te áldott isteni kéz, mely farag és simogat egyszerre! Lelkem ég a vágytól, ha szavadra gondolok, hogy Neked szükséged van az én áldozatomra. Mily nagy kitüntetés ez! Imádott Jézusom, áldalak és magasztallak szüntelenül!
1962. szeptember 3.
"Kármelita kislányom, szeretnék beszélni veled, mint anya a gyermekével. Tudom, nagy gondokban vergődöl Szívem Szeretetlángja miatt. Örülök, hogy ennyire szíveden viseled. Hallgass meg! Nemsokára eljön az a nap, amikor megtörténik az első hivatalos lépés, melynek már meg kellett volna történnie. A sok megaláztatás, melyet Szeretetlángomért elviselsz, a sok áldozat, melyet meghozol, hajtórugó az első lépéshez. Mondd el lelki vezetődnek óhajomat, hogy igyekezzék az ország főpapjához eljuttatni ügyemet és utána Szent Fiam római helytartójához. Ilyen kegyelmi idő még nem volt a földön, mióta az Ige Testté lett! Világrengető dolog a Sátán megvakítása."
1962. szeptember 7-8.
A hajnali virrasztás idején a virrasztó órákban a Szűzanya a Szeretetlángjának kegyelmi hatásáról beszélgetett velem.
"Ha ezentúl virrasztotok - te és a melléd rendelt személy, ti, akik már ismeritek Szeretetlángomat -, abban a kegyelemben részesítelek benneteket, hogy a virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiárasztom Szeretetlángom kegyelmi hatását; megvakítom a Sátánt, s a kegyelemmel teljes, szelíd Láng megmenti őket az örök kárhozattól."
Amikor a Szűzanya ezeket mondta, örömmel fogadtam. Később azonban rettentő kételyem támadt miatta. Vajon jól értettem-e, amit a Szent Szűz hajnalban mondott? Óriási kegyelem ez, hogy tudjam magamévá tenni!? A kegyelem, mely minket érint, nagy kétellyel nehezedik lelkemre: hogy ez vajon nem az én kevélységemből származik-e? Máskor meg úgy éreztem, hogy a Szent Szűz nem is mondta. Szóval nem tudok magamban eligazodni. Avagy azért nem hiszem, mert kevélységem visszatart: hogy nem kell mindent elhinni? A gonosz annyira megzavart, ajkammal a rózsafüzért imádkozom, de nem a megszokott imádságot, hanem csak egy szó jön ajkamra: Hiszek Tebenned, csodatevő Szent Szűz! De úgy érzem, ezt csak ajkammal mondom, szívem, elmém elzárkózik előle. Szeretnék sírni, amiért most nem tudok hinni. A gonosz át akarja velem láttatni az elmúlt és a mostani eseményeket. Minden erőmmel ellene vagyok zavargásainak. Szűzanyám, oszlasd el kételyeimet! A zavar nagyon, hogy az én virrasztásom ilyen nagy érdemeket szerző! Lehet-e ezt és szabad-e ezt elhinni? Lelkem sötétségében a Szűzanya most nem adott választ. Az Úr Jézushoz könyörögtem: "Csak Anyám által!" E szavakra még jobban megzavarodtam. Hiába láncoltam magam szentséges Lábához, most ez a biztonság is megszűnt számomra? Lelkem vergődésében tovább rimánkodtam: Uram, most hagysz el? És ismét ezt a hangot hallottam:
"Nemcsak ajkaddal kell elfogadnod Anyám Szeretetlángjának csodatevő hatalmát, hanem teljes elméddel is."
És én érzem, hogy minden erőlködésem ellenére elmém ellenáll e szavak elfogadásának. A Sátán annyira összekuszálta tisztánlátásomat, hogy nem találok kiutat... Tudni szeretném, ha én nem fogadom el az én nyomorúságos személyemmel kapcsolatban ezt a hatalmas csodát, vétkezem-e a Szűzanya ellen? Imádott Jézusom, mit kell tennem? Jöjj, segíts megszabadulni a gonosztól! Így, lelkivezető nélkül átélni a rettentő kísértéseket, és nincs kihez fordulnom! Ilyen gyötrelmek között telt el az egész napom, órákon keresztül csak azt tudtam mondani: Hiszek Tebenned, csodatevő Szent Szűz!
Még aznap, az esti órákban elmentem a mellém rendelt nővérhez, elmondtam neki a Szent Szűz újabb közlését és egésznapi kételyeimet. Ott, a kápolnában, az Úr Jézus előtt beszélgettünk. Ő ezek hallatára nem kételkedett. Gyermeki hittel és szent csodálkozással fogadta el, amit elmondtam neki. Ajkán gyermeki mosoly jelent meg, amely amúgy is jellemvonása. Az ő hite bennem is eloszlatta a kételyeket. Ahogy így beszélgettünk a minket ért csodálatos kegyelemről, ő a tabernákulum felé fordulva és mintegy a Szent Szűzhöz beszélt: Ó, Te nagy hatalmú Szent Szűz, és még Te ellened akarnak valamit tenni az emberek! Közben mind a ketten elmerültünk a Szent Szűz Szeretetlángjának csodálatában, és elhatároztuk, hogy mi ketten virrasztani fogunk, hogy minél több lélek szabaduljon meg az örök kárhozattól. A mellém rendelt nővér még sok minden jó tanáccsal látott el, amit én alázatos szívvel fogadtam el. Mikor az Úr oltáránál elköszöntünk egymástól, ő talán nem is sejtette, milyen erőt és megnyugvást árasztott általa az Úr Jézus a lelkembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése